Elvitt minket már a fapados sok helyre, volt köztük sok felejthető, jópár „egyszer láttuk, többet nem fogjuk” típus, és szerencsére nem kevés emlékezetes is. Az élmények leülepedtek, napirendre kerültek a jövő évi tervek, s rögtön felmerült a kérdés: mi az, ahol voltunk már, de nagyon szívesen újra mennénk. Ezt átgondolva állítottuk össze a kedvenceinkről a mi kis külön bejáratú toplistánkat: íme a 7 legjobb hely Európában, ahova alig várjuk, hogy visszamenjünk. Városok és szigetek, melyek szerintünk fantasztikusak és ügyesen foglalva olcsón elérhetők fapadossal. Segítségképp mindnél megadjuk a legjobb megközelítési lehetőségeket is.

Izland

Talán az egyetlen hely, ahol simán elhisszük, hogy élnek koboldok és tündérek és trollok – bár utóbbiak túl nagyok, nem férnek el, ezért átköltöztek Norvégiába. Egészen elképesztően varázslatos, ami itt a víz és a szikla találkozásánál történik, mert van itt kontinentális törésvonal zsombékos tórendszer mellett, van öt percenként kitörő gejzír csupasz fennsíkon háttérben hegyekkel, van akkora vízesés, amilyet elképzelni sem tudunk, főleg ha múlt héten még a Szalajkáról hittük azt, hogy látványos. Fűtésre, meleg vízre nem költenek, ami a hőforrások számára haszontalan víz, abból meg fürdőket csinálnak. A puszta közepén, ahol ember nincs, a kirakott kávéautomatába kártyaleolvasót is szereltek. Nem tudjuk, milyen az izlandi pénz, mert egyszer sem szorultunk készpénzre, tényleg mindenhol működik a bankkártya-elfogadás. A reptéren kihelyezett adománygyűjtő plexidobozokból láttuk csak meg, milyen a korona.

Alapvetően nem szeretjük a szervezett kirándulásokat, mert indokolatlanul drágák, ráadásul alkalmazkodni kell másokhoz. Minél nagyobb létszámú a csoport, annál biztosabb, hogy idegesítő figurákkal lesz tarkítva és mindig lesz pár tahó, aki elkésik a szabadprogramok végén és vár, szív az egész csapat. Az esetek többségében kényelmesen és töredékáron hozhatjuk össze a kirándulásokat saját szervezésben, ráadásul mindenhol annyi időt töltünk, amennyi nekünk tetszik. Ennek ellenére bizonyos helyzetekben mégis dönthetünk szervezett utak mellett, de mikor és miért? Összeszedtük a főbb szempontokat.

Abból indulunk ki, hogy saját szervezésben utazunk, de a célterületen dilemmázunk, hogy a környék szépségeit is magunk fedezzük fel, vagy bízzuk magunkat az úgynevezett profikra. Célszerű befizetni szervezett túrára például, ha kinézett a hely nem érhető el csak autóval, s egy napra nem akarunk kocsit bérelni. (Tipikusan ilyen egynapos programunk volt a blogon már megzenésített skót felföldi Applecross túra, amely egy hihetetlenül szép félsziget a Felföld nyugati felén. Reggeli indulás, kora esti érkezés invernessi bázissal, minibusz, 8 elviselhető útitárs, profi és tényleg vicces sofőr-túravezető.)

Szeptemberben döbbennek rá az ultra fapadosok árazó algoritmusai, hogy csak akkor tudják megtölteni a gépeket, ha lentebb eresztik a jegyárakat. Idén ez látványosabbnak tűnik a szokásosnál, habzsoljuk tehát az olcsó repjegyeket. Összeállításunkban olyan célállomásokat gyűjtöttünk össze, ahol ősszel kellemes napfürdő és meleg vár mindenkit, s most az eljutás is jóárasított, a jegyárak szokatlanul mélyre süllyedtek a Wizznél és a Ryanairnél. (Az árak a vasárnap hajnali állapotot tükrözik)

Velence (Treviso): októberre több időpontra is 7084 forint retúr 

Oké, melegségből határeset, de ennyiért egy napra is érdemes elugrani egy kellemes kóborlásra a szűk sikátorokban a csatornák között. A keddi és szerdai járatok olcsók, tehát egy, vagy hat napra ideális. A keddi járat délután megy, a szerdai este, tehát a bejutással együtt kerek 24 óránk lehet ebben az egészen különleges városban.

Bari: novemberre több péntek-hétfő járatpár is 8-9 ezer forint klubtagoknak retúr (nem tagoknak 3 ezerrel több/irány)

A bázis lehet Bariban, ahol iszonyat jó pizzákat készítenek meglepően olcsón, de a trullók vidéke, Alberobello környéke semmiképp se maradjon ki, ahogy Matera romvárosa is szép és olcsó kirándulási lehetőség.

Eilat: november 11-14. 14859 forint retúr

A büdös francba, amikor kezdtük az adatgyűjtést, még 11 ezer volt ez is, azóta felment, ilyen áraknál általában nem szabad sokáig cécózni a foglalással. De ezt a vadiúj járatot még nem rohanták meg a foglalásokkal, hétről hétre csökken az ár, lehet, hogy pár nap múlva megint befigyelnek a 11 ezresek a Vörös-tenger partjára, ahol november közepén még simán számíthatunk 25-30 fokra.

Már négyezer forintért vannak repjegyek Londonba, az igazán ügyesek bő tízezerből összehozhatják az egy napos kalandot reptéri transzferrel együtt. Indulás hajnalban, hazaérkezés éjfélkor, transzfertől függően akár 6-8 óránk is lehet London belvárosában és nem dobunk ki pénzt szállásra. Van ennél jobb program egy nyirkos novemberi szerdára?

London csodálatos, legalább egyszer látni kell. Aztán vagy beakad valakinek, aki aztán rendszeresen visszajár mint mi, vagy egyszer jó volt, köszöni, legközelebb máshova. Az biztos, hogy gyerekeknek is nagy élményt jelent már a metró, az emeletes buszok és a színes forgatag. Több olyan kérdést kaptunk az elmúlt hónapokban, hogy egy napra hova lehet olcsón kiugrani, illetve mi az a város, ahova elsőbálozókat lehet célszerű reptetni, megkezdve kiképzésüket ultra fillérbaszó turistákká. London ideális a nagymuternak és a picinek is, főleg most, hogy késő ősszel nagyon olcsón megjárható. Íme a legfontosabb tudnivalók a 10 ezer forintos londoni karikához.

Finnországban megnézhetjük, hogyan érdemes élni. Persze ehhez nem árt egy város, hogy ne öljön meg az unalom a féléves télben. Itt van rögtön Tampere, a néhai gyárváros. A mostanra irigyelt település vidámparkot, művészeti negyeddé alakított rozsdaövezetet és fasza kilátótornyokat tartogat a látogatóknak. És zöldet, elképesztően sok zöldet és vizet. Nyugodt, modern, szép.

- Jó, de miért jöttetek ide? - kérdezte a kelleténél talán kicsit több alkoholt fogyasztó fickó, akit Airbnb-s szállásadónk mutatott be nekünk egy kareoke bárban. - Körülnézni - jött a gyors válasz, de újdonsült barátunk nem hagyta annyiban. - De minek? Itt nincs SEMMI! - harsogta túl az éltes asszonyságot, aki Leonard Cohen Hallelujah című dalát énekelte finnül olyan hangon, amelyet hallva Amanda Lear csöndben a sarokba kullogott volna. A kocsmában szerencsére lehetett fizetni kártyával is, különben gyorsan elfogyott volna a készpénzünk - négy sör és egy cider 22 euró, s aligha a fő utcai Ale Bar a legdrágább csehó a városban.

Az utazási irodák szerint tömegesen mondják le magyarországi útjaikat a külföldi turisták a menekültválság miatt. Ez talán túlzás, de a fapadosok árai valóban csökkennek és az első törlések is beficcentek. Mit tegyen ilyenkor a fillérbaszó magyar turista?

Tömegesen mondják le magyarországi útjaikat a szervezett és az egyéni turisták is a menekültválság miatt – paráztatott több egy hete az utazási irodák szövetsége, mire a Külügyminisztérium nem győzte nyugtatni a népet: semmi ok aggódni, a migránsok jól el vannak különítve, miegymás. Ez nyilván meghatja a külföldi érdeklődőket. Tegnap a szálloda és étteremszövetség vezére is csitított, felmérésük szerint a szállodákba csekély számú lemondás érkezett. Mi lehet az igazság?

Továbbra se tud leállni az apró sunyi áremelésekkel a Wizz Air, a jó hír az, hogy legalább nem az alapjegyárat buherálják, hanem a kiegészítő szolgáltatásokat. Érdekes, hogy miközben a Ryanair lassan két éve a szolgáltatásjavítással van elfoglalva és sikeresen növeli utasszámát és nyereségét, a Wizz csapata azon molyol, hogy minél észrevétlenebb díjemelésekkel tudják növelni a kiegészítő bevételeket.

Ahogy azon már korábban méltatlankodtunk, a Wizz úgy rakta össze az ülőhely-kiválasztási rendszerét, hogy alapból a gép dob egy helyet a júzernek, aztán ha az nem tetszik neki, pénzért vehet jobbat. Márpedig gyakran nem tetszik, az elmúlt hetekben végrehajtott foglalásaink során se bírt egyszer se ablakhoz ültetni a rendszer. Úgy programozták, hogy a párokat lehetőleg a külső két helyre ültesse, hátha megveszik pénzért az ablakost. Ultra fillérbaszó létünkre mi is többször kifizettük az 1,5-3 eurós összeget azért, hogy a kívülre tett utas ablakhoz kerüljön, páros foglalásnál tehát csak egy utasnál kell a módosítás, a másik marad középen.

Ha már eljutottunk Skóciába, fillérekért előttünk hever a csodálatos felföld is. Leírhatatlan tájak, civilizáción túli hangulat, se térerő, se tömegközlekedés. Az Applecross-félsziget egy csoda, ha épp megmutatja magát a felhők között.  

Az egész úgy kezdődött, hogy vasárnap busszal mentünk Aviemore-ból Invernessbe, s a buszon volt wifi. Vagyis volt szabad háromnegyed óránk tétlenkedésre, úgy hogy ázni sem kellett. A következő nap még üres volt és sok ötletünk volt, hogy mit lenne jó megnézni. A korábban beszerzett prospektusokban szerepelt egy túra egy olyan félszigetre, amelyet már rég felírtunk a bejárandók listájára, olyan gyönyörű. Csakhogy egyedül nem mentünk volna – egy napra nem béreltünk volna kocsit, tömegközlekedés pedig arra nincs.

Elkezdtük a buszon ülve a nézelődést, kiderült, Applecross túra heti egyszer van. Viszont sosem volt még ilyen mázlink, épp hétfőn, vagyis másnap. Gyorsan áttekintettük az ajánlatot, reggel kilenctől este hatig tartó túra fejenként 40 font, ez van, nem olcsó környék. Mire leszálltunk a buszról, bankkártyával már ki is fizettük a túrát, csak a visszaigazoló mélre kellett várni, hogy van-e még szabad hely. Volt.