Lassan minden vágyunk teljesül, már ami a budapesti fapados útvonalkínálatot illeti. A Wizz három új célra indít járatot, ezek közül az egyik egy olyan sziget, ami nálunk benne van az európai top 3-ban: a gyönyörű Izland. Persze Ibiza se rossz, Liverpool pedig nyilván vendégmunkásjárat, de turistáknak se utolsó. Sajnos vállalhatatlanul drágán indítják a jegyeket, lúzerség most venni, meg kell várni, amíg leesnek. Nyugi, le fognak.

Mi még átszállással jártuk meg Izlandot, tavasztól közvetlenül is lehet, heti két járat lesz. A sziget gyönyörű, vagy egy kis körre érdemes menni 4 napra, vagy egy teljes szigetet bejárósra, de az másfél-két hét. Ami a jegyárakat illeti, a Gdansk-Izland útvonal példája alapján 15 ezer forint körül lehet a viszonylag alacsony ár, de csúcsidőn kívülre, amikor kevesen utaznak, remélhetőleg leesik majd az ár 10 ezer forint alá. De most persze bepróbálkoznak sokkal magasabbal, 22 ezer alatt nem találtunk. 

A habonyjárat heti egyszer megy majd a buliszigetre, eleinte habonyáron, jócskán 20 ezer felett kezdődik. Ez is lesz még olcsóbb, foglalni mostanság kizárólag a 20 százalékos akciós napokon érdemes. Induló járatként idén valószínűleg nehezebben töltik majd a többi nyaralójáratnál, csodálkoznánk, ha nem lennének jegyek később 10-15 között is.

Liverpool belvárosa, illetve a tengerparti kulturális központ szép és mindig rengeteg program van a városban. A járat érdekessége, hogy a Wizz első útvonalai között volt, de gyorsan becsukták, s most 11 év elteltével próbálják újraéleszteni. Persze azóta a többszörösére nőtt az Angliában dolgozó magyarok száma. Évekig értetlenkedtünk, miért fosik a Wizz a vidéki Angliától, illetve Skóciától, idén ledolgozták ezt a hátrányt.

Ezekkel a járatokkal már nem maradt sok olyan ötletünk, amit szerintünk érdemes lenne megcsinálniuk, mert lenne rá igény. Íme néhány célállomás, amit azért igencsak csipáznánk, de a rentábilis üzemelésben nem vagyunk biztosak. Lehet választani, hogy ha csak egyet lehet, melyiket kérnétek?

A Kanári-szigetek kis kopár tagja, Fuerteventura leginkább a szörfösök körében kedvelt, de a szélfútta sziget deszka nélkül is megkapó látványt nyújt. A három másik nagy szigethez hasonlóan ide is van fapados járat - bár Budapest irányából csak átszállással. Tenerife és Gran Canaria zöldjei mellett egészen holdbéli a sziget, mégis van benne valami bájos, vonzó.

Mi van Fuerteventurán? Semmi. És azért a semmiért megéri odarepülni? Mindenképp. A Kanári-szigetek többi nagy tagja, Gran Canaria és Terefire a buja zöld erdők hazája, Lanzarote full vulkán és megkövült láva, hozzájuk képest Fuerteventura igencsak sivárnak hat. A bujaság személyre szabott, zöld azonban elvétve van csak a szigeten. Szinte az egész sziget kopár. Végestelen végig vezet az út teljesen csupasz hegyek között, ahol nemhogy fák nincsenek, de még egy térdig érő bokrot is keresni kell. Csak a tavak, folyók közvetlen közelében van dúsabb növényzet. A sziget elsősorban a szörfösök kedvelt helye, mert a parton folyamatosan fúj a szél. 

Ez eddig nem túl bizalomgerjesztő, de Fuerteventura tájai mégis megkapók. Van valami az ezernyi árnyalatú barnákban, a partszakaszban, ahová Afrikából hoztak homokot, s amely emiatt a marslakók körében minden bizonnyal a legkedveltebb nászutas célpontok között van. A sárga homok mellett ugyanis kérlelhetetlenül kibukkannak a fekete sziklák, a vulkanikus kőtörmelékek között szúrós kis bokrok veszik fel a harcot a széllel és a kövekkel.

A szigeten nincsenek hatalmas csúcsok, 742 méteres a legmagasabb pont. A legszentebb csúcs a Tindaya, amely valójában egy koporsó alakú hegy. Azért tulajdonítanak a hegynek különleges misztikumot - ha megmászod a Tindayát, teljesül a hegy lábánál tett kívánságod -, mert különleges régészeti kincseket hordoz - metszetek díszítik a sziklákat. Sajnos a világbékét nem tudtuk kérni, mert a fölfelé vezető út le van zárva. Évek óta. Azért lecsukni biztos nem fognak, ha megmásszátok - ezt már a tökéletes angolsággal beszélő pincér mondta a Tindaya tövében működő bár és panzió kertjében. 

Egészen szürrelális élmény volt ezen a helyen ez az étterem. Mintha egy világváros sétálóutcájáról vágták volna ki és tették volna a kies spanyol sziget közepébe. Diszkrét jazz és blues szólt a háttérben, a kaja tökéletes volt mind ízét mind a tálalást illetően, s közben a 20 fokban tűzött ránk a nap. Mindezt annyiért, amennyit egy kis szigeten fizetnénk a puszta közepén.

Villaverde közelében kis, jelentéktelennek tűnő múzeumbejáraton lehet a lávaalagutakat nézegetni - sajnos ottjártunkkor zárva volt, csak bekukkantani lehetett. Ugyanitt él állítólag a világ egyetlen fehér pókja. Sajnos a múzeumban csak spanyolul volt minden kiírva, így nem tudtuk, hogy a naposkacsa méretű pók a vitrinben valami őskövület vagy csak vicc, annyi volt bizonyos: rusnya egy jószág.

A sziget nyugati oldalán, a Cofete beachen viszont sokkal cukibb állatok is vannak. Nem, nem turisták. Hanem teknősök. Egy fajmentő program keretében itt engedik szabadon a tengeri teknős porontyokat, s ha mázlink van, a nyári hónapokban épp akkor eresztenek ki egy csapatot, amikor mi arra járunk - azért nagy pénzeket nem érdemes tenni erre.

A homokos tengert ugyanakkor nem lehet kihagyni, még akkor sem, ha csak nézelődni akarunk. Az Afrikából ideszállított homok száraz felső rétegét helyenként elhordta a szél, alatta pedig kemény, döngölt homokpadló maradt. A partszakasz sok helyen nem látogatható, de ahová beengedik a turistákat, a strand ott is ingyenes. A szigeten egymást érik a figyelmeztető táblák, hogy miféle állatokat tilos piszkálni, etetni, fogdosni, kövekből kirakott építményeket elbontani. Bármennyire is kopár ugyanis a táj, élőlényekben gazdag a sziget, s a fauna fokozottan védett.

Fuerteventurára átszállással lehet eljutni, barcelonai városnézéssel össze is köthető, ha a hajnali géppel indulunk és délután repülünk tovább. Autóval bejárható a sziget akár egy nap alatt is, de kényelmesen, strandolással, hegyi falvak bejárásával kényelmesebb túra is belefér. Mi nem vagyunk egy nagy bulibagázs, úgyhogy a legnagyobb város, Puerto del Rosario éjszakai életéről nem tudunk beszámolni.

A reptér a várostól délre található, de szállást bárhol kereshetünk a szigeten, hiszen a távolságok nem jelentősek.Az árak alacsonyak, az időjárás általában kitűnő, még télen is a kellemes, tavasz és nyár közötti állapot jellemző. A szigetek közti repülés nagyon drága, ha két szigetet akarunk bejárni, a közeli Lanzarote legyen a másik, oda pár euróért átjuthatunk komppal.

Ki mondta, hogy a fapadosok mind ugyanolyanok? Olcsók, de szarok? Dehogy. Az egyik ebben jobb, a másik abban, az egyik ezzel szívat, a másik meg mással. Ha a tervezett útirányon van konkurenciaharc, ezeket az apróságokat érdemes figyelembe venni. Kis összegzés szilveszterre, tapasztalati alapon nyugvó választási tanácsadó az új évre a három legnagyobb budapesti szolgáltatóhoz.

Ha fontos, hogy gyors legyen a beszállítás és és kényelmesen elférjenek a csomagok a fedélzeten, akkor a Wizz való neked. De ha pofátlanságnak tartod, hogy külön pénzt kérnek már egy hót átlagos gurulós bőrönd fedélzetre viteléért is, akkor felejtsd is el őket gyorsan.

Ha fontosnak tartod, hogy a jegyárban benne van egy nagy kézipoggyász mellett még egy kicsi is, akkor a Ryanair a te légitársaságod. De ha szétcsesz az ideg attól, hogy a normális méretű kézicsomagot bármikor elvehetik és átminősíthetik feladottá, (amit összetörhetnek és várni kell rá a célreptéren), akkor felejtsd is el őket.

Ha olyan fapadost keresel, ahol jó nagy a kézipogyóhatár, a súly pedig bármekkora lehet, csak fel bírd magad tenni a tárolóba a cumót, akkor nem rossz döntés, ha az easyJetnél keresgélsz. De ha idegesít, hogy csak a törzsutasok és egyéb csókosok vihetnek fel a gépre egy második kézicsomagot és azt az egyet is gyakran elviszik feladottként, akkor hagyd is őket a francba.

Ha sokszor utazol mázsányi csomaggal és fontos, hogy 32 kilós motyót is emberi áron fel lehessen adni, akkor a Wizz lesz a te barátod. De ha nem csak picit zavar, hogy a budapesti reptéren kezükben mérőszalaggal, szemükben dollárjelekkel fickándozó, az empátiát hírből sem ismerő fiatalok meózzák a kézicsomagjaidat és büntetnek fél centi túllógásért elégedetten, akkor hamar eleged is lesz belőlük.

Ha élvezed, hogy utolsó pillanatos becsekkoláskor - ami nem probléma a megbízható appot használva - gyakran ad ingyen elsőbbségi beszállítást a rendszer és ültet nagyon jó helyre, akkor a Ryanairnél nincs jobb lehetőség. De ha a tököd kivan azzal, hogy a kényelmetlen ülések elől még az ülészsebet is lespórolták, s egy fél literes palackot, vagy egy újságot se lehet sehova letenni, akkor pánikszerűen menekülj is tőlük.

Ha élvezed, hogy az ülések az új gépeken kifejezetten kényelmesek és a folyosó is széles a gépen, elfér két ember, akkor az easyJet lesz a kedvenced. De ha zavar, hogy szinte sose ér oda pontosan sehova, nagyobb forgalmú időszakokban a délutáni járatoknál csak a késés mértéke a kérdés, akkor keress mást magadnak.

Ha nem vagy igazán nagy májer angol nyelven, és szempont, hogy a sztyuvik kedvesek legyenek és magyarul ajánlgassák a méregdrága instant levest, akkor a te céged a nagy pesti bázist működtető Wizz. De ha agyfaszt kapsz attól, hogy páros utazásnál a büdös életbe nem oszt a gép ablakos helyet, ha meg gondod van, az ügyfélszolgálatot csak méregdrága emelt díjas számon lehet hívni, akkor gyorsan keress is is más szolgáltatót.

Ha pedig a fentiekből bármelyik is idegesít, akkor vagy vegyél be leszaromtablettát, vagy repülj mással, valószínűleg sokkal drágábban.

BÚÉK!

Karácsony első napján a nagy fapados légitársaságok is leállnak, alig van forgalom az európai légtérben. A McDonald's se nyit ki és még azok is pihennek, akik amúgy egy évben kábé egyszer teszik ezt. Naná, hogy megnéztük, mikre bukkanhat az, aki az ejtőzés közepette olcsó utazgatásról ábrándozik. Az eredmény: rengeteg filléres jegy már kora tavaszra is, újdonságként Málta, Alicante és Skócia is a legolcsóbbak között.

A mindig filléres célállomásokat (Milánó, Brüsszel-alsó) és a gyakran tízezer alatt megjárhatókat (például Isztambul, Bari, Pisa) már bele se vettük a listába, sok olyan várost találtunk, amelyek korábbi összeállításainkban nem tűntek fel, vagy ennyire olcsón sose lehetett venni őket. Van olyan is, ahova március előtt nem utaznánk, de kora tavasztól már olyan az idő, hogy ajánlható a turistának. Továbbra is a 10 ezer forint alatti jegyeket tartjuk olcsónak, az 5 ezer alattiakra használjuk a nagyon olcsó, vagy filléres kifejezést. Íme a konkrétumok.

Londonba 3 ezer forintra ment le az elérhető legalacsonyabb ár Wizz klubtagoknak (klubról, csomagdíjról lásd a keretes írást), februárban-márciusban elég sok járat pörög ennyiért, de még a márciusi hosszú hétvégére is ki lehet kapni jegyeket 15 ezer forint alatt.

Skóciába novembertől február közepéig nem szívesen megyünk a hosszú sötétség miatt, azon túl bármikor. A február 26-29-re talált 6-8 ezer forintos ajánlat már igen csábító egy hosszú hétvégére. A Felföldre nyilván nem lehet felmenni, a hegyek ekkor még havasak, de Edinburgh és környéke önmagában megér pár napot.

Ciprus már szerepelt korábbi mustráinkban, de legutóbb március elejéig voltak filléres ajánlatok, most már áprilisra is megjelentek. A hónap elején több időpontra is levadászhatunk 14-16 ezres retúrokat Larnacába, a nyári menetrendben mér heti három járat lesz, akár két-három napra is érdemes kiugrani pihenni-feltöltődni.

Máltát eddig hanyagoltuk, ott inkább csak márciustól van fürdős idő, most április második felére is benéznek a jegyek egy útra 10 ezer alá, például 19-21. között 14 ezer a retúr, de picit többért sok egyéb időpont is foglalható.

Tavaszi nyaraláshoz egy új lehetőség, mely eddig drága volt, most lement csábító árszintre. Alicantébe egy április 20-24. közti kanyart néztünk ki, a jegy 4, illetve 8 ezer forint. Akkortájt azon a spanyol partszakaszon simán bízhatunk 25 fokban, a tengerbe viszont csak a 15-16 fokos vizet kedvelők merészkednek. Érdekes, hogy a korábban olcsó közeli Malaga ára most nagyon felment, közelébe se jutott a listának. 

Szicíliába egész évben repül a Wizz, január-februárra eddig is nagyon olcsó jegyek voltak, mi most a márciusi hosszú hétvégét emeljük ki, igazán jó ajánlat akkorra retúr 16-ért Catania. Nem biztos, hogy rövidgatyás idő lesz, de rengeteg látnivalót nyújt a sziget egy körutazáshoz.

Stockholm gyönyörű város, de oda se szívesen megyünk április előtt. A napéjegyenlőség után már bármikor érdemes menni, április végén már télikabát nélkül is megúszhatjuk és több időpontra is vannak oda-vissza 10 ezer forintért jegyek. Elkapkodni azonban nem érdemes, egyrészt a reptéri bejutás itt elég drága, másrészt több szabadtéri látnivaló májusban nyit. Picit drágábban valószínűleg májusra és júniusra is lesznek jegyek.

A Ryanair ajánlatai közül továbbra is Eilat emelkedik ki. Továbbra sincsenek járatok meghirdetve március utánra, lehet, hogy nem lesz többé lehetősége a magyar utasnak ellátogatnia a Vörös-tenger csücskébe, ahonnan a jordániai Petra is elérhető némi bumli árán. Per pillanat február közepére a legolcsóbb, oda-vissza 10 ezer forint alatt van a jegyár - és mivel ez nem Wizz, a normális méretű kézicsomagárt sem kell külön fizetni.

Az easyJet épp nagy karácsonyi akciót jelentett be, ami nyilván egy marketingfogás, amivel felhívják a figyelmet a már korábban valóban levitt árakra. Ők elég ritkán adnak Budapestről 8 ezer forint alatt jegyeket, főleg a visszautak drágák általában, de most például Berlinbe mindkét irányba 6-7 ezresek tűntek fel, például február 25-28 lehet retúr 12600-ért egy tökéletes hosszú hétvége az elképesztő mennyiségű kultúrprogramot kínáló német fővárosban.

A Wizz pár napja nyitotta meg debreceni bázisát, ahonnan töménytelen mennyiségű 3 ezer forintos jegy van több célállomásra is januárra és februárra. Mi azt néztük meg, melyik az az utolsó időpont, amikor még 10 ezer körül oda-vissza meg lehet velük járni Párizst. A legjobbnak május 15-18 közötti 12 ezer tűnik, de fontos, hogy a márciusi hosszú hétvége is alapáras még, ami oda-vissza 6 ezer forint klubtagoknak, de aki nincs benne, annak se 3, hanem csak 1500 forinttal drágább a jegy. Persze a Wizz Bovéba repül, ahonnan 17 euróért visz be Párizsba a busz.

Pluszt egy lehetőségként örömmel üdvözöljük az ötezer forintos jegyet kínáló fapadosok táborában a Transaviát, kár, hogy Párizsba csak odaútra áraznak így, a hazaút 48 euró elég sok időpontra kora tavasszal. Retúrban így 20 ezer fölötti az ár, amivel elvileg nem kerülhetnének a listára, de az odaút olcsósága miatt itt a helyük. És Orlyra járnak, ahonnan nincs extra költsége a városba jutásnak, mert a villamos helyi tarifával elvisz a metróig. A menetrend sajna magyar szemszögből most nem a legjobb, késő délután jön a gép és este megy vissza Párizsba.

A késések és törlések után járó kártérítéseket előszeretettel sunnyogják el a légitársaságok, most végre azt láttuk, hogy a Wizz Air nem próbált hárítani, vagy alkudozni, pöccre fizetett 250 eurót. Persze tök egyértelmű volt a helyzet, aki eljutott odáig, hogy kéri a pénzt, azzal már hiába vitatkozott volna.

A december 26-i isztambuli járattal két olvasónk, illetve barátunk is ráfázott, a Wizz Air az időpont előtt 12 nappal döntött a törlésről. (Egyikük már eleve egy másik törlés miatt kérte ezt a járatot, másodszor cumizott.) Elég nagy szívás ez az utasnak, főleg, ha tovább repül mással Ázsiába, vagy bármi egyéb ok miatt nem jó neki a másnapi járat, amire átfoglalta az utasokat a Wizz. Viszont 14 napon belüli törlésnél az uniós szabályok értelmében jár útvonalhossztól függő kompenzáció, ami Isztambulnál 250 euró.

Csakhogy az ilyesmit nem szeretik kifizetni a légitársaságok - nem csak a fapadosok. Különösen azóta, hogy egy európai bírósági ítélet nyomán a három órán túli késések is törlésnek minősülnek. Ha az utas kéri a zsét, először leszarják, nem válaszolnak. Aztán általában vis maiorra hivatkoznak, majd ha látják, hogy a júzer felkészült és kitartó, alkudozni kezdenek, s gyakran csak peres fenyegetésre adják be a derekukat, sokszor - ha éreznek esélyt, hogy a bíróságon megáll a rendkívüli körülményekre hivatkozás - arra se. De ez nem elsősorban az ő saruk, az uniós szabályozás irreális, ha mindenki önmagától betartaná, irgalmatlan extra költséget jelentene a cégeknek. Az EU meg csak meghozta a szabályozást, verte a mellét, hogy milyen fogyasztóbarát, de ellenőrzés nuku, pontosan tudják, mekkora sunnyogás lett a dologból, de nem foglalkoznak vele.

De visszatérve a konkrét esetre, az igényt bejelentő utasoknak a Wizz két nap alatt jelezte, hogy jogos, hova kérik a gempát?  Ez korrekt, így kellene lennie mindig. Nem tudjuk, mi áll a jófejkedés mögött, csak sejtjük, hogy ez egy túlságosan is egyértelmű helyzet, nem lenne értelme a szívózásnak. Mikor jött az értesítés a törlésről? Nincs vita. Egy hosszú késésnél meg lehet magyarázni, hogy nem tehettek róla, a járat indulásának napján bekövetkező törlések egy része is külső körülményekre (pl. időjárás, madárraj) vezethető vissza, ha meg nem, akkor is ezt állítják. Egy utas nehezen fogja például azt bebizonyítani, hogy azért nem ment a gép, mert nem jött össze a személyzet.

A mostani eset tanulsága az is, hogy szólni kell, verni a tamtamot. Tuti, hogy az isztambuli járat utasainak a nagy része tudatlanságból, információhiányból nem fogja kérni a pénzt, megelégszik azzal, hogy visszakapja a jegy árát, vagy átfoglalják egy másik járatra. A törlésről szóló mailben a Wizz persze nem szól arról, hogy mi jár, nem is törlésről beszél, hanem menetrendváltozásról. Pedig ez kamu, másnapi létező járatra tesznek át, a tárgynapi kimarad, ez törlés. Valószínűleg úgy gondolják, hogy aki ezek után tisztában van a helyzettel és jelentkezik a kárpótlásért, azt már nem tudják a kamuval lekoptatni, inkább fizetnek.

A lényeg tehát, hogy az utasjogokat mindenki ismerje és ha beleszalad olyanba, ami után kárpótlás jár, keményen és kitartóan jelezze a szolgáltató felé.

Van egy nagyon sikeres autóbérlős cég Európában, Goldcar a neve. Az elmúlt években akárhányszor utaztunk olyan területre, ahol ez a vállalkozás jelen volt, mindig a legolcsóbbnak jött ki az ár-összehasonlításban. Többször béreltünk náluk, de a számla valahogy mindig sokkal magasabb volt, mint amit kalkuláltunk. Az elmúlt két alkalommal már nagyon odafigyeltünk mindenre, kimondottan azzal a céllal, hogy véletlenül se sétáljunk bele semmilyen csapdába, illetve hogy megfejtsük, hol hozzák be azt a pénzt, amit az elsőre kiemelkedően alacsony árak jelentenek. Íme a tapasztalatok.

Spanyol cég, jól megy nekik, gyorsan terjeszkednek, legutóbb a Kanári-szigeteken direkt úgy béreltünk, hogy az első a legolcsóbbnak kijött Goldcarnál, a második pedig a valamivel drágábbnak látszó Europcarnál legyen. Azt tudtuk, hogy a Goldcar fő trükkje, hogy egyrészt nagyon alacsony árat ad magára a bérlésre, de nagyon magas összeget akar zároltatni, ha az ember nem vesz kiegészítő biztosítást. E biztosítást viszont kiemelkedően drágán adja és beletesz olyanokat is, amiket általában nem köt a júzer, például üvegkárra. Esetünkben a 22 euró/nap alapár nagyon kedvező volt, de 900 euró a biztosítási önrész, amit a kártyán zárolnak. Ezt kikerülendő 63 euró/nap áron ajánlották az önrészt nullára vágó biztosítást. A trükk tehát az, hogy aki nem készül a zárolásra és nincs 300 ezer forintja erre, az kénytelen megvenni a horror kiegészítő csomagot.

Mi ezt már tudtuk, feltöltöttük csurig a hitelkártyát, mégis ráfáztunk, egy dologra ugyanis nem gondoltunk: a kártyalimitre. Mivel egy év alatt minden biztonsági alapszabály betartása ellenére kétszer nyúlták le a kártyaadatainkat és éltek vissza vele, óvatosabbak lettünk, így viszont igazi lúzerként ott álltunk, mintha semmit se tudtunk volna a lehúzás módszeréről. Viszont amikor mondtuk, hogy egy túrót, inkább izzítunk mobilnetet és átállítjuk a kártyalimitet, egyből böffentettek egy alacsonyabb árat a kiegészítő biztosításra. Pontosabban rögtön lehetett nem csomagban, így az ár majdnem a felére csökkent ahhoz képest, mint amit eredetileg ránk akartak nyomni.

A Goldcar másik nem túl fair húzása, hogy ha tele tankkal kérjük a verdát és úgy is adjuk vissza, akkor is ránk számlázza bérléskor a benya árát, majd ha valóban tele adjuk vissza, pár nap múltán visszatéríti az összeget. Hab volt a tortán, hogy megtetszett napi 7 euróért egy a kis wifi készülék, kíváncsiak voltunk, valóban állandóan online lehetünk-e ennyiért akár menet közben is, de ezek a dilettánsok összekeverték a készüléket és a hozzá tartozó papírokat, más kütyühöz szóló kódot kaptunk, így használhatatlan volt. Legalább az összeget korrekten visszaadták.

A Goldcarnál legalább az autók minőségével nem szokott probléma lenni, de most utoljára kitakarítatlan, koszos verdát kaptunk. Ráadásul fél óra sorállás után, amikor már nem akartunk visszamenni balhézni. Az is óriási, hogy Fuerteventurán nem tüntetik fel a visszaigazolásban, hogy az irodájuk nem a reptéren van, hanem 5 kilométerre, ahova kisbusszal visznek.

A lényeg tehát, hogy olcsónak tűnnek, sokan bérelnek náluk, e miatt nem csak állandóak a nagy sorok, de sokan rá is fáznak. Évek óta tele van a net rémtörténetekkel velük kapcsolatban, de a módszereik változnak. Az Europcarnál mindenesetre 63 helyett 14 euró volt a kiegészítő biztosítás, de a zárolás sem 900, hanem csak 200 euró. Az alapár 22 helyett 29 euró, de nem szemétkednek a benzinnel, nem vonják le, nem zárolnak rá semmit, tele kapod, tele adod vissza és kész, ahogy kell. 

Nagyon nem mindegy tehát, hogy kinél bérlünk, a Goldcarral baromira óvatosnak kell lenni. Nyaralószigeteken amúgy a helyi cégekkel jövünk ki a legjobban. Ha tehetjük, a reptérről tömegközlekedjünk a szállásra, majd másnap nézzük meg a helyi szolgáltatókat. Sokszor fele áron tolják, mint a reptéren is ott levő nagyok, ráadásul általában nem zárolnak semmit a kártyán és nem is kérnek extra biztosítást.

Megint durván elvéreznek egy centin a mérőszalagot hanyagoló utasok a Wizz Airnél. A légitársaság ultra szenyó csomagszabálya szerint csak egy kis hátizsák vihető fel ingyen a gépre, a mérési szigor változatlanul szinte csak Budapestre jellemző. Végül is a korábbi szívózáshoz képest csak annyi a változás, hogy kerék és fogantyú valóban nem számít és egy fokkal kevésbé paraszt a hangnem.

A korábbi utasszívató csomagzsonglőr, a Budport nagyot hasalt, amikor emberei minősíthetetlen hangnemben tárgyaltak az utasokkal, a keretből kilógó kerekek és fogantyúk miatt verték rájuk a büntetést. A sztoriból akkora botrány lett részben blogunk beszámolója miatt, hogy a Wizz egyrészt pár hétre nélkülözte a csomagvizsgáló kisiparosok munkáját, másrészt valamelyest enyhített a szabályokon. Így ma már egy fokkal kulturáltabb az eljárás. Pár hét múltán a Budport visszatért és ma is ő méricskél – sőt emellett komoly karriert is magáénak tudhat már a reptéren (lásd keretes írásunkat).

A kedvesség még nem felvételi követelmény

Mondjuk a legutóbb a szolgálatot teljesítő lány meglehetősen pokróc stílusban pakoltatta a bőröndöket a rekeszbe, de valószínűleg nem egy céges tréning eredménye volt a stílus, egyszerűen nem az a típus volt, akinek szelídsége miatt a vállára szállnak a kismadarak.

Az eljárás mindezeken túl pontos és kíméletlen. Valóban nem nézzük se a kerekeiteket, se a fogantyúitokat, de azon túlmenően fővesztés jár egy centi túllógásért is. Nincs kecmec, ha nem egyértelmű, hogy a mérőketrec alapján mi az ábra, hozza a mérőszalagot és megnézi, egészen pontosan hol az a 42. És ha túllóg akár csak egy fél centivel, már felesleges hivatkozni az életre, a világmindenségre vagy mindenre, fizetni kell.

És az utasok fizetnek is. A szolgáltatás döbbenetes sebességű színvonaljavulása révén már kártyával is lehet fizetni – pontosabban működik is a terminál. Visszaadni mondjuk nem tudnak, egy igencsak ideges utas hiába lobogtatta a húszezresét, kénytelen volt apróbb címletet is előkotorni a pénztárcájából. Gyakori érv, hogy de hát ezzel utaztam egész nyáron. Ez sajnos sokat nem ér, ha a szalag szerint a bőrönd 43 centis, akkor korábban mázlija volt az utasnak, most meg nincs.

Ez egy centin bukott

A piaci résbe tapasztalataink szerint a táskagyártók nagy erőkkel igyekeznek betalálni, legalábbis sorra bukkannak elő a szuperkicsi gurulós bőröndök. Akinek ilyenje van, azért mindenképpen mérje le otthon és legyen nagyon kritikus a mérésnél. A tipikus kicsi, kemény fedelű bőrönd ugyanis, amelyik első blikkre hajszálra a kis Wizz keretre lett gyártva, nagy. Egy-két centi a hiba, de ez pont elég egy vaskos bírsághoz. Ha ilyennel akarunk utazni, akkor számításba kell venni, hogy vagy átcsúszunk vagy nem. Ha berakatják a keretbe, biztos a bukta, hiszen a bőröndöt nem lehet összenyomni. És ne legyenek illúzióink, a bőröndméregető szakik nagyon hamar megtanulják, melyik fajta lóg ki tutira a keretből.

Még egyszer: a szabályt pöccre betartatják, de továbbra is csak Budapesten találkoztunk ennyire kemény szigorral.

Nahát, néha a napnál világosabb átverésnek van következménye? Örömmel vettük a hírt, hogy a Gazdasági Versenyhivatal 50 millára vágta meg a Ryanair azért a devizakonverziós gyakorlatáért, amit mi is már többször kifogásoltunk. Az indoklásból speciel egy mezei halandó számára nem derül ki, hogy mi is ez az egész, ezért újra, egyszerűen elmondjuk. Figyelem, a lehúzásveszély továbbra is fennáll! Hiába forint alapú a kártyánk, külföldön mindig a helyi pénznemben fizetést válasszuk.

Ha nem azonos a kártya és a vásárolni kívánt jegy devizaneme, akkor bizony devizaátváltásra van szükség. Bankkártyás fizetésnél ez egy jól bevált rendszer szerint megy, fizetéskor az aktuális árfolyam alapján zárolják a tranzakció összegét, majd amikor pár napon belül a kártyatársaság és a kártyakibocsátó bank által meghatározott árfolyamon történik meg a végső elszámolás. Ez az elszámolási árfolyam banktól függően általában 1-2 százalékkal magasabb az aktuális bankközi devizaárfolyamnál. 

Okos szolgáltatók kitalálták, hogy fix árfolyamot biztosítanak. Milyen baró az ügyfélnek, hogy nem futja az árfolyamkockázatot arra az egy-két napra, amíg a végső elszámolás megtörténik. Ezért azt mondják például 315 forint körüli euró/forint árfolyamnál, hogy náluk 337, de már nem változhat. Hét százalék különbség a pofátlanság csúcsa, egy-két százaléknál többet csak extrém esetben, sok évente egyszer mozognak két nap alatt a devizaárfolyamok. A Ryanair ebbe a buliba szállt bele és azért toszta meg a GVH, mert egyrészt nem adott infót ennek a rendszernek a működéséről, másrészt az utas számára röhejesen kedvezőtlen fix árfolyamról azt írta, hogy jól jár vele aki igénybe veszi. Ilyen volt:

Alapból a fix árfolyamot alkalmazta a rendszer, egy eldugott more information linken lehetett megnyitni egy szövegdobozt, s ott lehetett kivenni egy pipát ahhoz, hogy a normál elszámoláshoz visszatérjen a foglaló. De közben oldalt végig az eurós ár látszott. Sőt, amin mi a legjobban kibuktunk, hónapokig hiába vettük ki a pipát, akkor is a mocskos rossz fix árfolyamon adta a repjegyet ez a kis genya.

Az 50 milliós bírság nyilvánvalóan jóval alacsonyabb, mint amennyivel lehúzták az utasokat. Ha csak a magyarokról beszélünk, talán akkor is. De persze ha már a GVH azt mondja, megszüntették a kifogásolt gyakorlatot, megnéztük, tényleg így van-e. Igen. ami most van, már nagyjából elfogadható, de figyelmetlenül most is be lehet nyelni a rossz árfolyamot.

Megkérdi a választott devizanemet, alapból továbbra is a szar fix forint van bejelölve, s ez is látszik oldalt, nem az eurós. Ráadásul rögtön alatta ott az árfolyam, amin számol, s azért a 337 euró már feltűnhet a mérsékelten szofisztikált foglalónak is. Egy sima gombnyomás euróra váltani.

Ezt a devizatrükkös rendszert amúgy egyre többen használják, mezei kártyás fizetéseknél is boltokban, kávézókban. Külföldi kártyás fizetésnél tehát ha a terminál rákérdez, mindig válasszuk az adott ország devizanemét és soha a forintot.