Jönnek a téli menetrendek és a Ryanair egyelőre szereti Budapestet. Új, ráadásul naponta közlekedő járat indul Nürnbergbe és Berlinbe, sűrítenek Brüsszelbe, de ami a legjobb, napi kettő is lesz Rómába, érdemes lesz egy napra is kiugrani az olasz fővárosba.

Elkezdte a Ryanair feltölteni a jövő téli menetrendjét, ilyenkor mindig parázunk egy sort, hogy mi fog megszűnni. Még nyilván nem teljes a menetrend (például London sincs benne, amit tuti nem dobnak ki), de már most is vannak benne jó dolgok. Sűrítések mellett egy új útvonal is befigyel, ami igazán jó hír. A téli időszakban ugyanis még az a Wizz is takarékra állítja magát, amely az elmúlt években folyamatosan bővített Budapesten. 

Ami a Ryanairt illeti, a Malév-csőd utáni nagy lelkesedésből visszavettek, megszűnt egy rakat pesti útvonal, tavaly viszont mintha kiseggeltek volna, sőt jött néhány új. De ezekkel általában a Wizzre nyitottak rá (Korfu, Malaga és félig-meddig Gran Canaria), vagy új, központi reptereken kialakított bázisaikról indítottak járatot Budapestre is (Athén, Koppenhága). Utóbbi sorba illeszkedik a mostani új járat, Nürnbergben most nyitnak bázist, ehhez kapcsolódik öt új útvonal, az egyik lett a budapesti. Kemény, hogy naponta repülik, kíváncsian várjuk, hogy válik be - a közeli Memmingen (München-külső) mindenesetre két éve befuccsolt. 

Frissítés: Berlinbe is napi járat indul október végén, árban már most alámentek jócskán a útvonalat régóta repülő easyJetnek.

A meglevőkön már az is jó hír lenne, hogy nincs télre ritkítás, ilyen Barcelona, Madrid, vagy Dublin. Bergamonál kellemes újdonság, hogy a vasárnapi járat este jön majd, hazafelé átszálláshoz ideálisnak ígérkezik. Ami érdekes: Brüsszel-alsó a Ryanair legolcsóbb útvonala, 2500 forintos jegyeket általában csak oda adnak, télre mégis sűrítenek, heti kétszer lesz esti járat is a reggeli mellett. Ez nyilván az üzleti utasoknak lehet jó elsősorban.

De ami a legörömtelibb, ugyanezt meglépik Rómába is, pénteken és hétfőn lesz esti járat is. Ezzel az olasz főváros is felkerül a napon belül megjárható fasza városok listájára. Mindkét járatot pesti bázisú gép tolja, reggel 8-kor leszállhatunk Rómában, a visszajárat 20.45-kor indul. Akár már 9-től este fél 7-ig keringhetünk a belvárosban, tényleg kitűnő lehetőség egynaposra. Meg persze hosszú hétvégézést is segíti a hétfő esti járat.

A Wizz és az easyJet még nem kezdte el feltölteni a telet, amint megteszik, jelentkezünk az újdonságokkal.

Izlandba oltott Madeira némi ír akcentussal – kiváló jellemzés az Azori-szigetekre. Kár, hogy nem én, hanem a Lonely Planet találta ki. Utánozhatatlan zöld rétek, rengeteg tehén, fortyogó vulkánok, meglepően olcsó szállások és éttermek. Az Atlanti-óceán közepén fekvő, Portugáliához tartozó szigetcsoport legnagyobb tagja már elérhető fapadossal és olcsón bejárható. 

Ahogy Guszti már beharangozta, az Azori-szigetek közül fapados a legnagyobb szigetre, São Miguelre jár, Ponta Delgada városába. A csoport kilenc szigetből áll, s helyi társaságok kis kávéfőzőkkel járják a nagyobb szomszéd szigeteket is, ám horror áron. Ha többen megyünk, ez szinte kigazdálkodhatatlan alacsony büdzsével, vagyis jó eséllyel meg kell maradni a fő szigeten.

Azért ez sem utolsó. São Miguel két-három, programokkal sűrűn telerakott napra tartogat látnivalókat, ehhez jöhet még akár bálnanéző túra is, szóval az Azori-kiruccanás akár egyhetesre is húzható – főleg akkor, ha az időjárás nem annyira kegyes. Ami simán előfordul. Nem abból kell kiindulni, hogy az idén január közepén hurrikán söpört végig a szigeten, mert ez nem gyakori, ötven éve nem volt januárban hurrikán, de simán ki lehet fogni esős időszakokat. Ami nagyjából egy remek kis skót időjárást jelent: szél, eső, köd, felhő, másfél méteres látótávolsággal.

Tipikus azori városkép

A klíma télen is 15 fok körüli, estére csak kicsit hűl le a levegő, nyáron sincs azonban 30 fok. A legcsapadékosabb a tél, ilyenkor több nap esik, mint nem. Nekünk mégis szerencsénk volt, egy délutánt kellett csak punnyadással tölteni a ködös, felhős idő miatt. Az alapvető látvány a következő: olyan zöld mezők, hogy gondolatban sírva daraboljuk tíz centis kukacokra a kerti slagot, mert esélyünk sincs még csak félig hasonlóra sem. A zöld mezőket néha kemény lombú erdők szakítják meg, egyébiránt sok helyen mintha fel lenne kockázva a rét, csak itt bokorból és fasorból van a kerítés. A kockákban pedig tehenek. A legelő zöldjét néhol sziklák, hasadékok és ormok szakítják meg – alatta pár száz méterrel az óceán csapdossa a köveket –, a kontrasztot pedig egy-egy stílusosan elhelyezett pálmafa biztosítja.

Azor táj azor ecsettel

A városkákat – a legnagyobb település 42 ezres – tipikusan fehér házak alkotják, a központban hófehér templom sötétszürke díszítésekkel. Igénytelenség nem jellemző, de azért a látszik, hogy nem itt termelődik a portugál GDP zöme, vannak kopottas, rothadtas részek is, de nyomort azért nem látni.

A szigeten három tavat mindenképp meg kell nézni, a nyugati részen lévő Sete Cidadest, a középtájon fekvő Lagoa do Fogo és a keleti part közelében elterülő Furnast. A kirándulást érdemes úgy alakítani, hogy Furnas és a keleti part egy napot kapjon, a Lagoa do Fogo és a sziget közepe még egyet, egy felet pedig a Sete Cidades tájéka.

A legkeletibb város Nordeste, a város szélén a sziklába csapott világítótornyával kedves kis hely. Legnagyobb meglepetésünkre a város tetején kínai mindenesbolt üzemelt, a piaci rést megtalálta a vállalkozó szellemű kereskedő. Innen lehet lekapaszkodni Povoacãóba – ide sajnos mi nem tudtunk eljutni, mert a hurrikán pusztítása miatt le kellett zárni az oda vezető utat – de félúton még belebotlottunk egy csodás kis kertbe. A Miradouro da Ponta do Sossego ingyen látogatható zsebkendőnyi botanikus kert nagyjából ezer macskával. A cicák egyébként szerte a szigeten jönnek-mennek, ha leparkolunk, azonnal iszkolnak a kocsi alá melegedni.

Még a Furnas tó mellett is. A hegyekből letekintve majdnem az egész tó belátható, amely leginkább egy körtére emlékeztet az alakját tekintve. Fantasztikus látvány, s a partján kis gejzírnevelde működik. Igazi gejzír itt nincs, de meglehetősen dühösen fortyogó indulat annál inkább. A mindössze ötven centért látogatható park tele van kis tavacskákkal, amelyekben úgy gyöngyözik a víz, hogy legszívesebben beledobnánk a tésztát, hadd főjön. A sziklákból felbuggyanó víz körül kis járdákat építettek, azokon egészen közelről meg lehet bámulni a folyamatokat. Néhol tiszta víz, néhol malterszínű sár bugyborog.

Sárfőző

S vannak szabályos gödrök is, ezt már ember gyártotta. Itt ugyanis főzőcske megy: a főzni kívánt ételt nyersen belerámolják egy esztétikai szempontok miatt fehér sittes zsákba, a zsákot egy bazinagy fazékban leengedik a földbe, majd betemetik. Egy óra múlva pedig kész az ebéd. Hasonló kis bugyborgók a tó parti városban is vannak, a fél település gőzölög. Két fürdője is van a városnak, az egyik egy szállodáé, a másik pedig egy szabadtéri. Utóbbi jól mutatja, mit lehetet volna kezdeni Egerszalókkal.

Egy völgyben végigmegy egy patak, s a patak két partján vannak felépítve a medencék, mind terméskőből kirakva, s a víz a patak felé eső szélükön átbukik a medence falán és folyik le. A medencék partján pálmafák és egyéb helyi növényzet fokozza a hatást. Összesen négy medence van különböző mélységgel, akár egy négyéves is biztonsággal el lehet. Amíg meg nem gyullad, a víz ugyanis több mint 36 fokos. A beugró három euró, de a zuhanyért külön dobálni kell az aprót, törölközőt két euróért adnak 20 eurós kaucióval.

Lazítsunk, Gomez!

Fürdő a Lagoa do Fogo mellett is van. Ez egy botanikus kertben van, két euróért lehet sétafikálni a gigantikus pálmaházban, s a két medence valamelyikében csobbanni. Az egyik langyos, a másik meleg vizes, télen inkább az utóbbi a népszerű. A tó hasonló a Furnashoz a tekintetben, hogy a hegyek közötti völgyeket töltötte meg a víz – valójában meglehetősen amorf káterek, vulkanikus tevékenység után besüllyedt földterület alkotja a medret. A tó partja tömött erdő. Ha hátat fordítunk a tónak a hegyi kilátóhelyek valamelyikén, a sziget túloldalán is láthatjuk az óceánt, olyan keskeny a földsáv.

Sirályoktól volt hangos

A harmadik tónál nincs ekkora vulkanikus tevékenység, ám a színeivel kárpótol: Ikrek tavának hívják, nem véletlenül. Két tóról van ugyanis szó, amelyet egy vékony földnyelv választ el – épp elfér rajta egy autóút. Az egyik tó kék, a másik zöld, ha megfelelő szögből nézzük.

Zöld és kék alkotta ikerpár

A túrák kényelmesen megszervezhetők önállóan, térképeket lehet szerezni gyakorlatilag minden szállodában és étteremben hegyekben állnak a prospektusok. Az autóbérlés hasonló a portugál kontinensen tapasztalt árakhoz. Persze szervezett túrák is vannak szép számmal, a nagyjából félnapos kirándulás 50 euró körül megúszható, az egész naposért akár 90-et is elkérhetnek. Fizetett túrával el lehet kerülni az idegtépő kerengést a városokban: mivel a legtöbb város irdatlan domboldalakra épült és minden hasznos területet elvitt a legelő – vagy kit tudja, miért – rengeteg az egyirányú utca, amelyek még dimbes-dombosak és kanyargósak is. Esetenként rendkívül nehéz eljutni egyik végéből a másikba. Autóval viszont könnyebb az újratervezés és bejárás, ha rossz idő miatt nem látunk valamit. Ha időnk engedi, ne hagyjuk ki Ribeira da Grande környékét, itt van ugyanis Európa egyetlen teaültetvénye.

Ami a gasztronómiát illeti, mondani sem kell, a steak kötelező, de a friss halakból készült fogásokat sem szabad kihagyni. Az éttermek sokszor csak este hétkor nyitnak, így jól be kell lőni az esti étkezés idejét. Próbáltunk a Trip Advisor ajánlata szerint választani, de a kiválasztott belvárosi öt étterem közül csak egy volt ott, ahol a térkép mutatta, az meg zárva volt. Végül találomra betértünk a Sao Pedro Restaurantba, amit nem bántunk meg. Itt ettem életem legjobb cheese cake-jét: ropogós kekszaljon elképesztően finom, semleges krém, nyakon öntve egy kifejezetten savanykásra hagyott szedervelővel.

Jót mulattunk azon az Index-cikken, ami egy igazi angol ufb-t mutatott be, az okostojás azzal került be a hírekbe, hogy Sheffieldből London-külsőre vonat helyett fapadossal ment Berlinen át. Olcsóbb is volt és világot is látott, tiszta haszon. A kiscsávó kuponos spúrkodása annyira már nem érdekes, de nem bírtuk ki, hogy ne nézzük meg, működhet-e ugyanez a baromság nálunk is. Hiszen egy Debrecen-Budapest menet simán összevethető a Sheffield-Londonnal, miért ne lehetne ócska vonat helyett repülővel megoldani, nem? 

Ár szempontjából is jókor merül fel a kérdés, hiszen a Wizz decemberben nyitott bázist Debrecenben és az új útvonalak igencsak bejáratósak, tele vannak filléres jegyekkel. Halomban állnak a 2500 forintos jegyek, az tehát kijelenthető, hogy Bergamoba, vagy Brüsszel-alsóra, vagy Párizs-felsőre olcsóbb elreppenni, mint Budapestre vonatozni. Na de Budapestre repülni átszállással?

Van jópár lehetőség. A vagizós faszagyerekeknek, akik nem akarnak nézni semmit, csak egy gyors átszállással hamar Pestre érni, ott van például Charleroi, azaz Brüsszel-alsó. Március 7-én a Wizz reggel 2500 forintért elvisz, 9-kor leszáll a gép és 9.40-kor már indul is Budapestre a Ryanair 9,99 euróért. Épeszű ember ilyen szűk átszállást nem vállal be, de ha a gép időben indul Debrecenből, simán elérhető a pesti járat. Az érkező géptől egyből át lehet slisszanni az indulási oldalra, de valószínűleg kimenve és visszaszekuzva is belefér.

De a neccen túl menjünk biztosra. Eindhovenbe repülve két és fél óra van a debreceni gép érkezése és a budapesti indulása között, ami ha nincs késés, elég arra, hogy a reptérről bevillanybuszozzunk a belvárosba és tegyünk egy fél órás sétát. Április 19-én például 6+4 ezer forint a jegy, de ez már csak klubtagoknak. A kiutat nem vennénk meg ennyiért, lesz még kevesebb is.

Aztán itt van Malmö reptere, ahova oda-vissza 10 eurós jegyekkel mehetünk (Wizz klubtagsági nélkül is) például április 4-én. A debreceni gép 14.10-kor száll le, a pesti 21.55-kor indul. Jól hangzik, bőven belefér legalább négy óra Malmöben (ennyi elég is a városra, de ennyit meg is ér), csakhogy rém bosszantó, hogy a városba és vissza a reptérre a buszjegy többe kerül, mint a két repjegyünk együtt. Ahhoz meg nem túl izgalmas a semmi közepén levő reptér, hogy hét órán át tegyük ott a semmit.

Bónuszként és kicsit drágábban még egy párizsi kolbászolás is beleférhet egy Debrecen-Budapest utazásba. A téli menetrendben a Ryanair a szerdai Beauvasis (Párizs-halálf.)-Budapest járatát este repteti,19.40-kor indul és többször is 20-22 euró az ár. És pont aznap van Wizz is kifelé, a Debrecen-Bové gép már 9.15-kor landol, jegyek vannak 2500-3090 forintért. A 10 óra eltöltésére két lehetőség van: vagy beérjük Bové városával, ahol egy katedrálison túl sok minden nincs, de csigát biztos lehet enni. Vagy beugrunk Párizsba, de a városban nettó öt-hat óránk lesz és kifizetjük a pofátlanul drága buszjegyet (31,80 euró oda-vissza).

Bergamo lenne olyan hely, ahol a reptér mellett van olyan város, amit érdemes megnézni. A jegyek is olcsók, csak a menetrend cumi, abban a percben amikor landol a gép Debrecenből, indul is a budapesti.  

Egy teljesárú vonatjegy Debrecenből Budapestre 4485 forint. Ennyiért nincs két repjegy együtt, de ha valaki csak kipróbálná a repülést, ötezerből már eljuthat a fővárosba fapadon is. S vajon a vonatjegyhez képest 4500 forint plusz megér egy napot egy átlagos francia kisvárosban? Vagy 15 ezer forint extra öt-hat óra Párizst?

Az egyik legtávolabbi csodás célpont, ahova fapadossal el lehet jutni, már az óceán közepén van, félúton Amerika felé. Az Azori-szigetek azonban nem való mindenkinek. Akit csak a tengerparti herevere érdekel, jobb, ha messziről elkerüli. Akit zavar, hogy a mindig tavaszias időben bármikor eshet és fújhat erős szél, az is. De aki kicsi büdzséje mellett is természeti csodákat akar látni, pihenésképp pedig szívesen csücsül vulkánból kifolyó hőforrásokban, az feltétlen iktassa be valamikor a programba.

Két és fél napja barangolunk jobbra-balra, de ebből időjárási okokból igazából csak másfél volt használható. De így is elképesztő dolgokat láttunk már eddig, csak nem lőném le még a lényeget, beszéljen most csak néhány kép. Ez a poszt a gyakorlati tudnivalókról szól, s majd a következőben, ha mindent láttunk, jönnek a konkrét szépségek.

Az Azori szigetcsoportnak kilenc tagja van, csorgott is a nyálunk, hogy legalább hármat-négyet bejárjunk, de sajna fapados büdzséből ez szinte lehetetlen a szigetek közti közlekedés drágasága miatt. A legnagyobb szigetre, Sao Miguelre jönnek a fapadosok, de a kicsikre csak a helyi légicég kis turbós madarai röpködnek, horror áron: 130 euró alatt nem találtunk retúrt. De legalább több sziget is közel van egymáshoz, ott hajók is vannak, olcsóbban. Mi tehát maradtunk egyetlen szigeten, de ezért is érdemes volt eljönni.

Ponta Delgada a legnagyobb város Sao Miguelen, a reptér pár percre van a várostól. A legcélszerűbb Ryanairrel jönni. Egy gépes bázisuk van itt, szombat kivételéven minden nap az a gép fordája, hogy reggel és este fordul egyet Lisszabonba, a kettő között pedig Portoba. Szombaton a reggeli fővárosi kanyar után Londonba repül. A jegyárak a portugál belföldi útvonalakon 10-15 eurótól indulnak, tehát közel a nullához. Londonba is akad 20 eurós, de inkább a 40-50 euró a jellemző. EasyJet is jön Lisszabonból de ritkábban és drágábban, mint a Ryanair.

Célszerű tehát Lisszabont útba ejteni legalább egyik irányban, oda a Wizz heti négyszer fog hamarosan repülni Budapestről, miután a TAP portugál nemzeti légitársaság kiszállt az útvonalról. Sajna jegyek csak nagyon ritkán és 20 százalékos akcióban vehetők meg 10 ezer forint alatt. Aki napon belül akar ideérni, annak marad a szombati verzió: reggel Stanstedre, majd tovább Ponta Delgadába. Hazafelé reggel el lehet ugrani Lisszabonig, majd este megy a Wizz-gép Pestre, közben fél napos városnézés belefér.

Azt, hogy Lisszabonon át drágább a repjegy, mint amit sok útvonalon megszokott a spúr utas, bőven kompenzálja, hogy a szállások olcsók. Már 30 eurótól kapható jó minőségű szállodai szoba, a miénk 41 euró volt, de benne van a svédasztalos reggeli mellett a fedett uszoda és a jaku-törökfürdő-szauna trió használata is. Mindenképp érdemes autót bérelni. De nem azért, mert a reptérre nem megy ki helyijárat, csak az 5 eurós reptéri céljárat. Egy kilit le lehet gyalogolni a régi terminálig ahhoz, hogy mezei városi buszt találjunk, ami ebben a 40 ezres városban minibuszos közlekedést jelent. Azért jó a saját autó, mert a kötetlenség eleve jó, itt ráadásul a változékony időjárás miatt könnyen újratervezésre kényszerülhetünk. Ha befizetünk szervezett túrákra, akkor ilyenre nincs lehetőség. Mi tökig felhőbe kerülve semmit se láttunk az egyik szép tó környékéből, sebaj, holnap visszamegyünk.

A kaja is iszonyat finom és jóáras, de a tavakról-vulkánokról-hőforrásokról részletesen tényleg majd a következő posztban, két nap múlva. Addig mindenki nézegessen repülőjegyet!

Ha nem is vadiúj útvonalakról, de újraindításokról ezen a héten is beszámolhatunk: az egyik friss visszatérő minket momentán teljesen hidegen hagy, a másiknak viszont kifejezetten örülünk, alig várjuk, hogy foglalhassuk a kis finn tóparti vityillónkat olcsóért. 

Bukarestnél csúfabb nagyvárosban nemigen jártunk még, de persze örömmel számolunk be a Wizz bejelentéséről, hogy ősztől újra repülnek a román fővárosba. Egyszer már megpróbálták a Malév-csőd után, de a kelet-európai útvonalak nagy része bebukott, Kolozsvár még az első járat felszállása előtt megszűnt, majd sajnos ment a lecsóba Szófia is. Varsó tartott ki egyedül, aztán jött Moszkva és Kijev, érdekes fejlemény, hogy most újra megpróbálják a román fővárost. 

Gondoltuk, talán azért, mert a Tarom visszavesz, de nem, ősszel is napi hárommal tolják, igaz, nevetségesen magas áron, a szuper akciós retúr 181 euró. Ez már önmagában vonzó, persze az üzletemberek számára nem tud a Wizz megfelelő sűrűséget kínálni, a heti négy nekik olyan, mintha nem is lenne. Lesz rá sok filléres jegy, a "tök mindegy hova megyek, csak akcióban 3 ezer legyen" típusú UFB-knek, illetve az országhalmozó elvetemülteknek kitűnő ajánlat.

A Wizz azt is közölte, hogy Lisszabont heti kettőről négyre sűríti, ennek legalább pontosan tudhatjuk az okát: a TAP bezárja ezt az útvonalát, az ő helyükre nyomul be kissé a Wizz. Elkeseredve nem vagyunk, az üzleti utasoknak fájhat a napi járat elvesztése, a zsíros turisták közül pedig azoknak, akik egy jeggyel, biztos átszállással, feladott motyóval akartak Madeirára, vagy az Azori-szigetekre menni - nekik volt jó a portugál nemzeti légitársaság, mely 11 év után dobja ki Budapestet. De állításuk szerint nem a fapados konkurencia miatt. 

Tamperét tavaly ősszel becsukta a Ryanair, sőt egész Finnországot dobta. Úgy tűnik, mégis megegyeztek a reptérrel, mert pár útvonal újraindul nyárra és köztük van a budapesti is. Ráadásul zseniális menetrenddel: a heti kettőből a szerdai járat kifelé reggel 7-kor indul, a vasárnapi visszafelé pedig este 9-kor. Vannak 10 ezer alatti jegyek már most, ha őszre is lesznek, tuti tartunk egy bulit egy tóparti mökkiben, szaunázunk, csónakázunk és úszkálunk nagyokat.

Önfényező, bullshitgenerátorral készült sajtóközleményben számolt be a fogyasztóvédelmi hatóság arról, hogy fényes sikert elérve utasbarátabbá fazonírozta a Wizz Airt. Kár, hogy a háromból két pont semmiség, a harmadikat meg - biztos mi vagyunk teljesen hülyék, de - nem is értjük.

A Nemzeti Fogyasztóvédelmi hatóság saját weblapjára feltett sajtóközleményéből még nem derül ki semmi azon túl, hogy a Wizz még januárban több ponton módosítja üzletszabályzatát, bizonyos panaszkezelési szabályok változása is a napirenden van. Ja és ez gigasiker a hatóságnak, mert régiónkból egyedül a mi külön bejáratú fogyasztóvédőinknek jött össze a bravúr. Speciel nincs is nagyon hasonló légitársaság, akinek a tökein mások ugrálhatnának, de ne hasogassuk a szőrszálat, a lényeg most jön.

A sajtóban némileg több információt tartalmazó verzió jelent meg a változásokról, talán az MTI rákérdezett és mondtak pár mondatot, nem tudjuk. A lényeg, hogy ami kijött, az nehezen értelmezhető. Íme:

• bővíteni fogja a díjmentes név- és adatváltoztatások körét, különös tekintettel a foglaláskor előforduló elírásokra

• díjmentes elállási jogot biztosít a kivételes módon utólagosan felmerülő jelentős viteldíjemelések esetére

• a Wizz Air számlájára befizetett összegek bizonyos feltételek mellett már visszatéríthetők lesznek, amire eddig nem volt lehetőség.

Az elsőt tudtunkkal eddig is megcsinálták, amúgy meg másoknál is megszokott, a Ryanair is rég bevezette. A harmadiknál hasonló a helyzet: súlyos betegség esetén, vagy közeli hozzátartozó halálakor, súlyos betegsége, vagy balesete esetén már mindenki vissza adja a zsét évek óta. Azt hittük, a Wizz is, de lehet, hogy egyedi döntés alapján, ha még nem volt benne a szabályzatban - másoknál konkrétan láttuk leírva is, Ryanairnél, Norwegiannél biztos.

Na de a másodikba csúnyán beletörött a bicskánk. Vagy mi vagyunk a témában full dilettánsak, vagy nem elegendőek az ismereteink magyar nyelvből, vagy valaki valamit nagyon félreértett. Mi egy kupaktanács után sem bírjuk értelmezni az "utólag felmerülő jelentős viteldíjemelés" szófüzért, mert elég sok viteldíjat fizettünk már, de még sose szóltak utólag, hogy szevasztok baromarcok, közben megemeltük az árat, fizessetek. Örülünk a díjmentes elállásnak, csak nem tudjuk, mitől.

Rákérdeztünk a Wizznél is, hogy ezt most így hogy, ha jön válasz, frissítjük a posztot. Addig várjuk a megfejtéseket kommentben, ha pedig a Wizz valóban átírja a szabályzatát, talán kiderül, mire akartak célozni a második pontban. De most úgy érezzük, a légitársaságnál magukban jót röhögnek ezen az egészen, a lényeget tekintve semmi sem változott, de legalább a hatóság fitymát csattogtathatott.

Hogy a teremtő mennyire nem mér igazságosan, jól mutatja Olaszország: északon jókat lehet síelni, de délen mindig kellemes meleg van. Kirándulhatsz, túrázhatsz, de andaloghatsz is csodás kisvárosokban. Kiegészítés gyanánt ott a tenger és mindezek tetejébe az Amalfi-part. Európa tán legszebb partszakasza, kiegészülve a Vezúvval és Pompei-jel csak egy pár ezer forintos és másfél órás reppenésre van Magyarországtól. Aki bírja napokig pizzával, olcsón megúszhatja.

Nápolytól délre egy kis félsziget a csizma szárán. Tágan értelmezve Sorrento és Salerno között húzódik a partszakasz, amely ideális mindenfajta romantikus közjáték helyszínének. A sziklás, meredek partoldalon vezet végig az út. Adódik a kérdés: minek, s hol vannak a házak? Ugyanitt, vagyis meredeken a szilafalba ágyazva, mintegy felragasztva a hegyoldalba. A települések a tengerparti sávot leszámítva így nem vízszintesen terjeszkednek, hanem fölfelé. Úgyhogy semmi sem lehet kellemetlenebb annál, mint mikor a bevásárlás után hazaérve rájövünk: nem hoztunk tejet a boltból.

No milk today

Sorrento és Salerno viszonylag nagy városok, kellemesek, de sok időt nem nagyon érdemes szánni rájuk, hacsak nem hetekre jöttünk, egyszerűen lesz ennél sokkal szebb is, ráadásul számos hasonlóan vonzó város is van még szerte az országban. Több napos kirándulás esetén érdemes Amalfit tenni meg bázisnak, innen indul ugyanis szinte valamennyi busz a környékre, ráadásul a szállás és az étkezés is olcsó - pizza puccos helyen is bőven tíz euró alatt van, a szállást két főre viszont simán megúszható éjszakánként ötven euró alatt. Ez Sorrentoban, vagy Amalfiban nem működik, a kisebb falvakban akadnak még olcsóbb lehetőségek például Sorrento felett.

Az ideális útvonal egy nápolyi repülést követően - a Wizznél tízezer alatt behúzható a jegy - buszozással, vagy vonatozással indul Salernóba, majd onnan busszal Amalfiba. Persze a körút helyett oda-vissza is csinálhatjuk, rögtön vonattal utazva Sorrentoba, majd busszal tovább az Amalfi-partra. Autót bérelni ezen a környéken legalább annyira rossz, mint jó döntés. Persze kényelmes, de nem olcsó, a kisvárosokban nem lehet parkolni, úgyhogy több lesz a vesződség, mit amit nyerünk. A buszok viszont kényelmesek, nincsenek tömve és Dél-Olaszországhoz viszonyítva még  a menetrendet is tartják. A jegy olcsó, távolságtól és időtől függően 1,80-3,60 euró, de van napijegy is.

Amalfi 

Első nap érdemes Amalfi bebarangolása mellett egy hegyi falut is megnézni, Ravellót. Busszal fél óra, de a sportos sofőrök akár húsz perc alatt is felszaggatnak a hegytetőre. A falucskában van egy várkert, szinte pontosan a hegytetőn. A kert szépen karban van tartva, s pazar kilátás nyílik a tengerpartra és a környező településekre. Állítólag ide járt Greta Garbo is aktuális szerelmével - valóban ideális hely etyepetyézni, meg kell hagyni.

Ki ne jött volna ide Gretával?

Positano kicsit hosszabb útra van, egy órát kell buszozni Amalfiból. A kis ékszerdoboz a hegyek közé van beszórva, a házak egyik oldalon teljesen benövik a hegyoldalakat, másik oldalon viszont magabiztosan virít a zöld hegy és a fehér sziklák. Szerpentin út vezet végig a városon, de irányban lépcsők is levisznek a partra, illetve fel a hegytetőre. Ha levágnánk az utat, néhány száz lépcsőfokon kell fölmenni - majd le, vagy fordítva. Van helyi buszjárat is, az egyetlen járművel járható szerpentinen, fél óránként köröz, így legalább a lépcsőzés egy részét meg lehet úszni. 

Positano és az ő hegyei

Amalfi és Positano között félúton is érdemes megállni a smaragd barlangnál. Öt eurórét visznek csónakázni egy kicsi tóra, amely a víz alól kapja fényt: a barlang lyukas a tenger alatt, ahol betör a napfény, zöldeskékesre festve a barlang vizét. Ne várjunk iszonyatos látványt, de mondjuk a tapolcai tavasbarlanghoz mérve simán megéri az öt eurót.

Tavasbarlag természetes világítással

Ha nagyon sok időnk - és pénzünk - van, kiugorhatunk Capri szigetére is. A hajóút oda-vissza közel 40 euró, s a szigeten is minden rendkívül drága. Persze a túrázás ingyen van, s Capri erre igazán alkalmas. Az igazi Kék-barlang ott van, de látogathatósága erősen függ az időjárástól, a tenger hullámzásától. Nápoly felé kiszállhatunk a vonatból Pompei romjainál, onnan indulnak a buszok a Vezúvra, nagy élmény körbesétálni a vulkán kráterét.

A festői és egyéb szuperlativuszokkal ellátható városkák után Nápolyt sem lehet kihagyni, már a hazatérés miatt sem. Piedone városa össze sem hasonlítható a partszakasszal: vérmérséklettől függően nevezhetjük nyüzsgő, pezsgőnek vagy undorítóan mocskos koszfészeknek is. Az biztos, hogy Európában kevés ennyire retkes és szemetes város van, de 4 euróért nem sok helyen lehet kitűnő pizzát enni. Ilyen sincs nagyon másol Európában: egy élmény megérkezni a reptérre.

Váratlanul kirúgták azt az amerikai cégvezért, akinek sok egyéb mellett a Wizz Air pitiáner kézicsomagszabálya is köszönhető. A Spirit Airlines góréja, Ben Baldanza nagyjából az volt Amerikában, mint Európában Michael O'Leary, a Ryanair (korábban) mindenkit halálba küldő vezetője. Bonyolult? Íme egyszerűsítve a sztori, kezdve egy kis fapados történelemmel.

A low-cost modellt a Southwest Airlines vitte sikerre Amerikában, első komoly kihívója, a JetBlue azzal állt ki ellene, hogy jobb szolgáltatást kínált, például ülésekbe épített tévét. Tíz éve még azt mondták a jenki iparági okosok, hogy náluk aztán biztos nem lehet leadni a színvonalból. Aha.

Közben a Ryanair a Southwest-modellt tovább fejlesztve bebizonyította, hogy a ultra low-cost modell még hatékonyabb, több nyereséget termel és Ázsiában is feltűntek az ultrák. A Spirit volt az első, amelyik visszaimportálta az ultra modellt és kipróbálta Amerikában. Vicces hasonlóságok vannak a Ryanair és a Spirit ultrává alakulása között. Folyamatos balhék, pilótasztrájkok kísérték, de a dolog bejött, megjelentek a konkurensek is Amerikában.

Itt jön a képbe Bill Franke, a legügyesebb légiipari befektető. Indigo Partners nevű cégével ő tett pénzt a Wizz Airbe 2004-ben, nélküle az első télen valószínűleg kipurcant volna a cég. Amerikában naná, hogy beszállt a Spiritbe, a profit szépen nőtt, de ott (a Wizzel ellentétben) nem volt többségben, nem tudta átvinni az akaratát a boardon. Meg akarta venni a Spirittel a Frontier Airlines-t, amely épp átalakulóban volt szintén ultra fapadossá, de leszavazták. Erre egyszerűen piacra borította Spirit-részvényeit, kiszállt teljesen és megvette maga a Frontiert. Ezzel rögtön szopórollerre tette a Spiritet, hiszen a céget jól ismerve csinálta meg a legszorosabb konkurensét.

Ben Baldanza hiába volt profi, elismert vezére a Spiritnek. O'Learyhez hasonlóan ő is harsányan kommunikált, lehülyézte az utasokat, azt üzente, olcsó a jegy, örüljél, hogy elviszünk. A legnagyobb balhé akkor tört ki náluk, amikor egy vietnami veterán vett jegyet náluk, majd amikor megtudta, hogy halálos beteg és hónapjai vannak hátra, megpróbálta visszaváltani a jegyet. A Spiritnél persze elküldték a halálba ahogy kell, ami végigszaladt a sajtón, elképesztő negatív publicitást jelentett, végül Baldanza meghátrált és visszaadta a zsét.

A Spirit már 2010-ben bevezette a fizetős kézipoggyászt azzal a dumával, hogy a felső csomagtároló használata díjköteles. (A képen látható mérő dumája és a 100 dolláros bünti is magáért beszél, azt persze nem tudjuk, szőröznek-e annyira egy centin, mint a Wizz Ferihegyen.) Nyilván innen hozta Franke az ötletet a Wizz boardjába is erről, áldassék a neve. Viszont az elmúlt év igazi rémálom lett a Spiritnek. Franke elkezdte szépen felfuttatni a Frontiert, közben megerősödött a legnagyobb konkurens American is. Pár évvel korábban könnyű volt a megroggyant cégtől utasokat csenni, de a csődvédelemből kiemelkedve, sokkal hatékonyabban, kisebb költségekkel kezdett el terjeszkedni. Ezzel nem tudott mit kezdeni a Spirit, melynek jövőre várhatóan már csökken a profitja, a részvényár pedig a felére esett fél év alatt.

Sokat csesztették Baldanzát a stílusa miatt, de ellentétben O'Learyvel, ő nem akart változtatni, átmenni bájgúnárba. Így viszont másfél éve még ő volt a király, most meg pillanatok alatt lapátra tették. S hogy lehet- ennek valami áthallása Európára? Nem valószínű, itt mindkét ultra kitűnő eredményeket produkál, nincs erős versenytársuk, a hagyományos légitársaságok szenvednek, sehol egy American-típusú sztori. Váradi Józsefet és Mihael O'Learyt bizonyosan nem fenyegeti ilyen veszély.