Az egyik legtávolabbi csodás célpont, ahova fapadossal el lehet jutni, már az óceán közepén van, félúton Amerika felé. Az Azori-szigetek azonban nem való mindenkinek. Akit csak a tengerparti herevere érdekel, jobb, ha messziről elkerüli. Akit zavar, hogy a mindig tavaszias időben bármikor eshet és fújhat erős szél, az is. De aki kicsi büdzséje mellett is természeti csodákat akar látni, pihenésképp pedig szívesen csücsül vulkánból kifolyó hőforrásokban, az feltétlen iktassa be valamikor a programba.

Két és fél napja barangolunk jobbra-balra, de ebből időjárási okokból igazából csak másfél volt használható. De így is elképesztő dolgokat láttunk már eddig, csak nem lőném le még a lényeget, beszéljen most csak néhány kép. Ez a poszt a gyakorlati tudnivalókról szól, s majd a következőben, ha mindent láttunk, jönnek a konkrét szépségek.

Az Azori szigetcsoportnak kilenc tagja van, csorgott is a nyálunk, hogy legalább hármat-négyet bejárjunk, de sajna fapados büdzséből ez szinte lehetetlen a szigetek közti közlekedés drágasága miatt. A legnagyobb szigetre, Sao Miguelre jönnek a fapadosok, de a kicsikre csak a helyi légicég kis turbós madarai röpködnek, horror áron: 130 euró alatt nem találtunk retúrt. De legalább több sziget is közel van egymáshoz, ott hajók is vannak, olcsóbban. Mi tehát maradtunk egyetlen szigeten, de ezért is érdemes volt eljönni.

Ponta Delgada a legnagyobb város Sao Miguelen, a reptér pár percre van a várostól. A legcélszerűbb Ryanairrel jönni. Egy gépes bázisuk van itt, szombat kivételéven minden nap az a gép fordája, hogy reggel és este fordul egyet Lisszabonba, a kettő között pedig Portoba. Szombaton a reggeli fővárosi kanyar után Londonba repül. A jegyárak a portugál belföldi útvonalakon 10-15 eurótól indulnak, tehát közel a nullához. Londonba is akad 20 eurós, de inkább a 40-50 euró a jellemző. EasyJet is jön Lisszabonból de ritkábban és drágábban, mint a Ryanair.

Célszerű tehát Lisszabont útba ejteni legalább egyik irányban, oda a Wizz heti négyszer fog hamarosan repülni Budapestről, miután a TAP portugál nemzeti légitársaság kiszállt az útvonalról. Sajna jegyek csak nagyon ritkán és 20 százalékos akcióban vehetők meg 10 ezer forint alatt. Aki napon belül akar ideérni, annak marad a szombati verzió: reggel Stanstedre, majd tovább Ponta Delgadába. Hazafelé reggel el lehet ugrani Lisszabonig, majd este megy a Wizz-gép Pestre, közben fél napos városnézés belefér.

Azt, hogy Lisszabonon át drágább a repjegy, mint amit sok útvonalon megszokott a spúr utas, bőven kompenzálja, hogy a szállások olcsók. Már 30 eurótól kapható jó minőségű szállodai szoba, a miénk 41 euró volt, de benne van a svédasztalos reggeli mellett a fedett uszoda és a jaku-törökfürdő-szauna trió használata is. Mindenképp érdemes autót bérelni. De nem azért, mert a reptérre nem megy ki helyijárat, csak az 5 eurós reptéri céljárat. Egy kilit le lehet gyalogolni a régi terminálig ahhoz, hogy mezei városi buszt találjunk, ami ebben a 40 ezres városban minibuszos közlekedést jelent. Azért jó a saját autó, mert a kötetlenség eleve jó, itt ráadásul a változékony időjárás miatt könnyen újratervezésre kényszerülhetünk. Ha befizetünk szervezett túrákra, akkor ilyenre nincs lehetőség. Mi tökig felhőbe kerülve semmit se láttunk az egyik szép tó környékéből, sebaj, holnap visszamegyünk.

A kaja is iszonyat finom és jóáras, de a tavakról-vulkánokról-hőforrásokról részletesen tényleg majd a következő posztban, két nap múlva. Addig mindenki nézegessen repülőjegyet!