Majd tíz éve kezdtek feltűnni az igénylistákon az olyan utazások, ahol garantáltan nem lesz jelen gyerek - már hogy másé. Első körben az önző szinglitársadalom bunkó elvárásainak tűnhet, hogy se a szállodában, se a repülőn ne kelljen síró, kiabáló, dobálózó gyerekeket kerülgetni. Ám az a pár, aki otthon hagyja a gyerekeit, hogy végre felnőtt utazást csaphasson, ha valamit nem akar hallani, az más gyerekeinek zsivaja. 

A felmérések és kérdőívek azt mutatják: egyre komolyabb az igény a gyerekmentes övezetek kialakítására. A Skyscanner néhány éve készített ezer utas megkérdezésével felmérést a témában, s az jött ki: az utasok többsége nem bánná, ha a gyerekesek el lennének szeparálva. A gyerektelenek körében az arány majd 70 százalék, de a gyerekesek java is jó ötletnek tartaná a családi részlegek kialakítását. Az emberek hajlandónak mutatkoztak fizetni is azért, hogy gyerekmentes övezetben utazhasson.

Skyscanner szerint a tökéletes gépkabin

Ezzel néhány légitársaság már elő is állt. Elsőként 2013 februárjában az Air Asia alakított ki gyerekmentes zónákat, a gép elejébe egyszerűen nem lehetett 12 év alatti gyerekkel helyet választani. S aki biztos ami biztos, ide akart ülni, az feláron kérhette ide a helyét. Hogy még mindig így van-e, nem tudtuk tesztelni, de azóta több, jellemzően fapados társaságok is bevezették a felnőttzónát. A Singapore Airlines fapados leánya, a Scoot is kialakított 2013 augusztusában ilyet, aki a 21-25 sorban szeretne garantáltan felnőttek közt utazni, annak ez 14 dollárjába kerül. A kanadai WestJet pedig gyerekzónát alakított ki: nyilván itt más a fizetőképes kereslet, a társaság ugyanis a dadusok és gyerekek számára alakított ki külön zónát.

A jelek azt mutatják, hogy bár meglehetősen megosztó a téma, a cégek meglátták benne az üzleti lehetőséget. Az igény érthető. Kevés idegesítőbb élmény van annál, mint mikor egy unatkozó gyerek órákon át a fülünkbe ordít és rugdossa a székünket. Ez különösen a hosszú távú járatoknál lehet agyrém, ahol nem két-három órát kell kibírni, hanem akár hat-nyolcat. Az azért nem meglepő, hogy tömegével nem árasztották el a gyerekmentes ajánlatokkal az utasokat, hiszen PR-szempontból többet veszíthet a társaság annál, mint amit beszed a feláras jegyekkel.

Hozzá kell tenni, hogy egyrészt messze nem a gyerek az egyetlen idegesítő jelenség egy gépen, másrészt számos légitársaság inkább abban látja az üzletet, hogy családbarát szolgáltatást nyújt. Külön gyerekkoszt, bébikaja-melegítő, egyebek. A repülés speciális műfaj, hiszen egy csőbe van zárva 200 ember menekülési lehetőség nélkül. A családbarát versus gyerekmentes szolgáltatások azonban a légi társaságokkal ellentétben a szállodaiparban sokkal elterjedtebbek.

Bár a booking.com még nem ajánl fel gyerekmentes szállásokat kereső szűrést, viszonylag egyszerűen találhatunk ilyet. Hiszen a speciálisan felnőtteknek kínált szolgáltatásaikat erősen reklámozzák a szállodák, vagyis a google azonnal kidob ezer ilyet. Első sorban a sokcsillagos szállodák vállalják be ezt, vélhetően az ő ajánlataikat korábban is inkább gyerek nélkül érkező vendégek választották. A legtöbb ilyen szállást Németországban kínálják, meglehetősen sok hirdetés található még Thaiföldről, Maldiv-szigetekről, de a görög szigeteken is vannak ilyenek.

És persze Magyarországon is. Egyre több a gyerekmentes szálloda, esetenként hibrid megoldással: csak a wellness részlegből vannak kitiltva a gyerekek. Ez nem nagy vállalás, szaunázni és forró vízben ücsörögni úgysem akar egy gyerek sem, sőt nem is ajánlatos. A gyerekmentes szállodák jellemzően azzal hirdetik magukat, hogy csend és nyugalom várja a vendégeket, ami valóban akkor lehet teljes, ha a szomszédban nem sírnak és kiabálnak gyerekek.

Hogy önző tahóság-e kitiltatni a gyereket repülőről, szállodából, vagy ez méltányolható elvárás a várt élmény érdekében, nézőpont kérdése. Mi utaztunk már gyerekekkel és kettesben is, vagyis mindkét oldalt képviseltük már. A gyerek stresszfaktor lehet, s ha valaki ezt mindenképp ki akarja iktatni, s ezért fizetne is, kap erre lehetőséget. Már csak az eső ellen kellene valamit kitalálni.

Végre mind a négy nagy Kanári-sziget elérhető lesz Budapestről közvetlen fapados járattal. A Wizz csak heti egyes frekivel vállalta Fuerteventurát és Lanzorotét, az árak is csak az első pár járatra barátiak, de persze örülünk nagyon. 

Fuerteventuráról nemrég írtunk egy színes-szagos-fotóst. Egészen elüt a mediterrán szigetektől a holdvilági, gyér növényzetű tájaival, aranysárga homokos tengerpartjával. Nem a legnépszerűbb, de a szörfösök körében világbajnok. Egyszer megéri körbejárni, nagyon jó hely, de egy hétre sok. Lanzarote egy igen érdekes vulkánsziget, végeláthatatlan lávamezőkkel, felszín alatt fortyogó lávával, szép hegyekkel, s persze tengerparti üdülőhelyekkel. Visszamegyünk szívesen mindkettőre, a kérdés csak az, hogy mennyiért.

Fuerteventurára vasárnap lesz járat, Lanzarotéra szerdán. A két sziget közel van egymáshoz, komppal át lehet menni viszonylag olcsón egyikről a másikra. Akinek nagyon kevés ideje van, jó ötlet szerdán kirepülni, átmenni Lanzarotéra, ahonnan vasárnap haza lehet jönni. Az, hogy melyiken töltünk több időt, attól függjön, hogy melyik sziget testszik majd várhatóan jobban. A két másik nagy szigettel összekötni már nem igazán éri meg őket, mert messze vannak, a hajó is drága és a Binter légitársaság se visz át nagyon 60 euró alatt.

Az első két járatot adagolta a bejelentéskor a Wizz 16 ezerért (klubtagoknak 12-ért), most már inkább a 15-18 ezer jellemző és ez valószínűleg nem is nagyon fog lejjebb jönni őszig. Menni tehát érdemes, de foglalni valószínűleg csak később. Kanáriilag a felállás tehát ősztől: Tenerife heti kettő Wizz, Gran Canaria heti egy Ryanair és a mostani két új: összesen heti öt járat négy különböző szigetre. 

A járatot bejelentő sajtótájékoztatón elhangzott, hogy az utazási szokásokat a terrorpara valamelyest átalakította, így a két új járat létrejöttében nemcsak az játszott szerepet, hogy spanyol oldalról marketingtámogatást kaphatott a Wizz, hanem az is, hogy az arab világ irányába egyre kevesebben mernek utazni. Ennek a felértékelődő Kanári-sziget lehet az egyik nyertese. A Wizz nyáron 23 ország 57 városába repül majd Magyarországról, ebből 6/6 Debrecen.

Ha nagyon az irányba spekulálunk, hogy hogyan lehetne kikerülni a terrorveszélyt, akkor a kisebb szigetek különösen megnyugtató megoldást jelenthetnek. A fenyegetések arról szóltak a közelmúltban, hogy a tengerpartokon terveznek merényleteket a terroristák. Bár kizárni nem lehet, mégsem valószínű, hogy viszonylag gyéren látogatott kis szigeteket vesznek célba, amelyeket jó eséllyel a többségnek keresnie kell a térképen. Inkább esélyesek a közismert buliszigetek, például a lerészegedni és rommá égni vágyó britek által látogatott partszakaszok.

Majdnem teljes a fapados légitársaságok jövő téli menetrendje, van jó néhány változás és új útvonalak is akadnak. Akad, ahova foglalni is érdemes, például most először mindkét irányba megjelentek a 8 ezer forintos izlandi jegyek.

Korábban az érdekesebb újdonságokról már tettünk említést, de most, hogy szinte teljes a jövő téli idény menetrendje, érdemes összefoglalni a változásokat, segítve a tervezést. Miért csak "szinte teljes" a menetrend? A Wizz Air holnap bejelent valami fontosat és az ilyesmi elég gyakran valami érdekes új útvonal szokott lenni. Hetek óta halljuk innen-onnan, kommentben is megjelent már, hogy Fuerteventura várható, meglátjuk. Mivel nekünk igencsak bejött a sziget, csipáznánk, ha a harmadik Kanári-útvonalról szólnak a bejelentés.

De ami már biztos változik: a Ryanair két német útvonallal nyomul novembertől, Berlin és Nürnberg is naponta lesz. Előbbi betehet az easyJetnek, mely eddig nem reagált, drágán próbálja adni a német fővárost. Nürnbergnél inkább az a kérdés, elbírja-e az útvonal a napi járatot.

A Ryanairnél jövő télre heti kettővel megmarad Billund, mely idén nem volt. Leáll viszont az ideihez hasonlóan Tampere és Velence. Korfu október végéig lesz, ez jó, mert a Wizz hagyományosan bezárja szeptember közepén. Az idén indult Málta télen nem lesz, oda marad a Wizz október után. Pisa marad télre heti három helyett kettővel, Rómába pedig sűrítenek, lesznek napok, amikor két járat is lesz, ami jó hír. Meglepő módon Brüsszel-alsóra is hasonló sűrítés látszik.

Úgy néz ki, hogy az elmúlt tél legolcsóbb télből a nyárba járata, Eilat nem éled fel októbertől. Ez persze még változhat, az izraeli turizmusért felelős szerv által vaskosan támogatott járat volt, s nem igazán jött be. Mi is úgy láttuk, nagyon alacsony árakkal tudták csak megtölteni. Mindenesetre Pozsonnyal próbálkoznak, onnan biztosan repülik Eilatot, a Nyugat-Magyarországon élőknek ez jó lehet, a 30 euró alatti jegyekre valószínűleg érdemes lecsapni. Nem hisszük, hogy komolyan ez alá tud esni később.

A Wizznél Bukarest és Szófia az új útvonal ősztől és nincsenek komolyabb változások a megszokott téli ritkításokon túl. Nem meglepő, hogy Isztambulnak eleve már csak heti néggyel futnak neki, a gyakori robbantások elriasztják az utasokat. Azt azért érdemes megjegyezni, hogy a gyengének bizonyuló útvonalakat általában menet közben szórják ki, tehát miközben a héten várható az utolsó új útvonalak bejelentése télre, ami szarul pörög, menet közben is megszüntetik, vagy ritkítják majd.

Az easyJetnél London-Gatwick erős marad heti 10 járattal, Berlinből kiesik a szombat, így heti 6 marad, az elmúlt években szépen fejlődő Basel 6-ról 5-re megy vissza, a legnagyobb vágás azonban Párizsba lesz, a napi járatból heti 4 marad csak jelen állás szerint.

A Norwegian a napira felmászó Oslót és a heti hármon maradó Helsinkit leszámítva látványosan visszavág mindent. Koppenhágát a napi Ryanair-járat miatt értjük, miért lesz 5-ből 3 (Gatwick ugyanez), de Stockholmot is felezik 6-ról 3-ra.

S hogy hova érdemes már most foglalni? Télre általában nagyon leesnek az árak, de a legolcsóbbakat ősszel lehet kaparni. Ami már most is jó vétel lehet, az a már említett Pozsony-Eilat mellett a 15 ezer forintos, illetve olcsóbb Tenerife, illetve Izland, ahova megjelentek mindkét irányba a 8 ezres klubos árak. December 4-7 között például ezek össze is köthetők, de aki ezt az időpontot választja, készüljön arra, hogy a képen is látható északi fény megfigyelésére nagy az esély, de a nappal csak három órás akkortájt Izlandon. 

Makrogazdasági szakértők figyelem! A Wizz Air május 30. és június 15. között nem Eindhovenbe, hanem a 85 kilométerre fekvő Maastrichtba repül. A jegyek között bőven akad négyezres is - klubtagoknak háromezer - vagyis akár tíz euróért elröppenhetünk a városba, ahol kitalálták, milyen paraméterekkel csatlakozhat egy uniós tagállam az eurózónához. 

Persze ha csak ezért mennénk Maastrichtba, azért csalódnánk, a város egyik terét ugyan 1992 térnek hívják - ekkor írták alá a sokat emlegetett kritériumokat is tartalmazó szerződést az euró bevezetéséről -, ám azt leszámítva, hogy néhány járólapba beleírták az évszámot, illetve az euró jelét, más nem nagyon emlékeztet arra, miről nevezetes a város. Titokban szerettünk volna valami vicces pólót venni, amivel villoghattunk volna közgazdász barátaink előtt, de sajnos egy ilyet se láttunk. Sőt tipikus giccsboltot sem. De egy nagyon szép, hangulatos és élhető városkára lelhetünk.

Semmi giccs, csak étterem rogyásig

Könnyen össze lehet szedni egy turistának is, amit kell, így egy maastrichti sétaútvonalat is végig lehet járni. Ebben benne kell legyen a Szent Szerváciusz Bazilika, a Vrjthof tér, a Westiginsweken, vagyis a városi erőd. Emellett folyópart, sikátorok, terecskék és utcácskák csak úgy. Ha szerencsénk van, a piactéren szerdán és pénteken a helyi piacot is áttekinthetjük. A hollandok méltán büszkék sajtjaikra, csak arra kell vigyázni, hogy beleférjen majd a Wizz Air szuper szigorú szabályaihoz igazított táskákba.

Szent Szerváciusz és Miasszonyunk

A város bár az Eurostat kimutatása szerint Hollandia legszegényebb tartományának, Limburgnak a fővárosa, valójában elképesztően gazdagnak látszik - ugyanezen a listán Pozsony a hatodik leggazdagabb régió, lenyomva ezzel egész Hollandiát. Az egy dolog, hogy koldusok nem voltak sehol, hiszen ennek számos más oka lehet a gazdagságot leszámítva, de Maastrichtban elég hetente négy napot dolgozni ahhoz, megfelelő életszínvonalat teremtsen magának lakosság. Itt ugyanis nemcsak vasárnap vannak zárva a boltok - szombaton félgőzzel megy az ipar - hanem hétfőn is. A szorgalmasabbak kinyitnak hétfő délután, de a legtöbb kereskedő az egész napot kihagyja. Egészen vicces, hogy van olyan élelmiszerbolt, amelyik hajszálra akkor van nyitva, mikor a többi zárva és viszont.

Tipikus utcakép téglával, virággal az erőd mellett

Végigsétálva a városon az látszik, hogy itt minden centet visszaforgattak, hogy a falak, a járdák és kerítések pont úgy nézzenek ki, mint 300 éve, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy az udvarban már nem fogat, hanem Bentley áll. Aminek lazán neki van döntve egy nagyjából tízéves, szakadt bicikli. Mert mégiscsak hollandokról van szó. A vasútállomásra is bringával tekernek ki - ki van kötve vagy kétszáz kerékpár - onnan vonattal mennek a dolgukra. A Bentley meg a bevásárláshoz kell vélhetően.

Told el a bringát, cimbora

A városban annyi étterem van - a fele valamilyen Michelin jelölésű, sapkás vagy csillagos -, hogy egy lakosra jut egy szék valami olaszos és egy fúziós konyhás étteremben is. A főtéren ezen kívül több streetfoodos kocsi is áll, ám ezek nem csórómenüt árulnak. Minden egység rendkívül drága, de legalább semmi sincs kiírva angolul - a beszéddel már nincs gond, de úgy látszik, írni csak anyanyelven szeretnek. A külváros itt nehezen értelmezhető fogalom, abban az értelemben nincs külvárosi rész, hogy ott esetleg olcsón meg lehetne úszni az étkezést vagy vásárlást.

Vjrthof és luxus-streetfood

A város bejárható gyalog, s egyébként sincs sok értelme a zegzugos utcákon autóval végiggurulni. A Maas folyó mindkét partján megmaradtak a régi utcák és épületek, s a folyó egyik hídja is középkori alapokon áll. A híd nagyjából háromnegyedéig eredeti, masszív kőhíd, a folyó széle felé azonban egy modern építményben folytatódik, amely lehetővé teszi a hajózást a folyón. S nagyjából így épül fel az egész város: az eredeti környezetbe diszkréten illeszkednek a modern elemek nem zavarva meg a hajdan volt világ hangulatát.

Az utazás költségei nem vernek földhöz - minden más azért igen - a reptérről 4 eurós buszjeggyel lehet Maastrichtba utazni. (Egy szuper hangulatos és relatíve jóáras hotelt találtunk, erről majd egy következő posztban.) A sokak által legszebbnek tartott holland város önmagáért is megérhet egy egynapos utazást - a gép délután landol, tehát napon belül nem lehetne megúszni a városnézést -, de innen át lehet vonatozni bárhova, és a németországi Aachenbe is gyakran közlekednek buszok. Egy hollandiai körutazás ideális kezdő-, vagy végállomása lehet, de csak pár napig és vélhetően utoljára. A Wizz kipróbálta és hamar bezárta ezt az útvonalat, most csak addig él újra, amíg az eindhoveni reptér zárva tart.

Annyira bejött a Ryanairnek a szolgáltatásjavítás - amit momentán a nulláról, sőt inkább a mínuszos tartományból indítottak két éve -, hogy próbál egy újabbat facsarni a már amúgy is szottyadt narancson.Szokás szerint nagyobbnak állítják be a változást, mint ami, de néhány jó húzás azért van a 3.0-ás verzióban is. Legalább a csomagdíjas egyszerűsítésben a Wizz is igazán követhetné a példájukat.

Tény, hogy a két éve indított váltás az utasalázó bánásmódból a kulturált kiszolgálás felé bejött, mutatja a profit és a részvényárfolyam változása is. Az állandó csomagos vegzálás helyébe lépő „egy nagy kézi és egy kicsi ingyen" elv önmagában sok utast hozott nekik, a váltás a halál faszán levő repterekről a városközponthoz közeliekre az üzleti utasok számára is elfogadhatóvá tette őket. Az utasszámbővülés nem volt kérdés, a költségek elszállása annál inkább – és kiderült, hogy nem következett be. Egyértelműen bejött tehát az always getting better fedőnevű program, ezért lehúztak róla már egy újabb bőrt tavaly és most bejelentették a harmadik szakaszt is. Íme mi van benne.

Nagyjából végignéztük a sajtóbejelentést, Michael O’Leary vezérigazgató többször is poénkodott azon, hogy milyen tapló volt korábban, de most már jó ember. Megkérdezték, mikor megy már nyugdíjba, azt mondta, amint kirepülnek a gyerekek, Mrs. OLeary többet akar vele lenni, de az még legalább négy év. Na de most már a lényegre.

Azt mondják, az üzemanyagár-csökkenésből származó előnyt továbbadták az utasoknak, csökkentek a jegyárak. Szerintük egyébként a Ryanair átlagára 47 euró, a Wizzé 60, nekünk nem tűnik ekkorának a különbség. Lehet, hogy a Wizznél beleveszik a nagy kézi díját? Meg eleve nem pontosan összehasonlítható, ha eltérő átlagos útvonahosszakkal működnek.

Új gépbelső van, fasza, már január óta, majd megmutatjuk, ugorjunk.

Nem volt elég a business plus nevű  csomagolt ár, az üzleti lúzerek után csinálnak egyet a turistáknak is. A felhozott példában mondjuk csak 16 euró az árkülönbség, ha ennyiért benne van a 20 kilós feladott pogyó mellett még az elsőbbségi beszállás és az ülőhelyválasztás, akkor azoknak, akik amúgy is adtak volna fel csomagot, esetleg rendben lehet.

Azt, hogy több extrát lehet appon foglalni, ki nem szarja le? Azt, hogy osztályozhatjuk a kiszolgálást, az utazási élményt? Csak nekik jó, ne adják már el utasbarát cuccként. Majd ha fizettek érte, köszi.

Az auto-checkin funkció tetszik, ha valóban önműködően előállítja a beszállókártyát a rendszer, nem kell vele nekünk szórakozni. Ez főleg annak fényében nagy cucc, hogy az utolsó weblapig még azt se bírták megoldani, hogy ne kelljen minden egyes utazáskor Schengenen belülre is újra és újra begépelni az okmányadatokat. Jó ötlet tehát, de persze nem adják puszira, csak aki ülőhelyet is választ – pénzért.

Lesz MyRyanair Club, ha jól értjük, ennek nincs díja, de a tagok kapnak időnként kedvezményeket (pl. a 20 százalékos vócser) és egy nappal korábban értesülnek az akciókról. Ha igaz, hogy ingyen retúrjegy jár évi 12 utazás után, akkor köszi, annyi általában össze szokott jönni. De majd nyilván kiderül, hogy nem lehet beváltani pl egy Budapest - Gran Canariára.

Komoly változás, hogy egyszerűsítik a feladott csomagok díjait: az eddigi rengeteg helyett csak hat ár lesz, a 15 és a 20 kilós motyókra is 3-3. Megszűnik az útvonalhossztól és a csúcsidőtől függő ár, azt mondják, a csúcsideinél olcsóbb lesz, a csúcson kívülinél drágább, de a cégnek összességében csökken ebből a bevétele, mert a többség nyáron vesz csomagot, átlagban csak 20 százalék ad fel.

Lesz még külön szájt csoportfoglalásra, éttermi kedvezmények és még egy sor említésre se méltó szir-szar. Igazából a csomagos egyszerűsítés fontos és lehet, hogy érdemes lesz belépni a klubba is. Jó nagy marketinggel felturbózott apró lépések ezek, de a jó irányba. Mehetne már a Wizz is kicsit utánuk, legalább az irritálóan átláthatatlan és bonyolult csomagdíj-struktúrájukkal.

Félárú jegy, húha, ez aztán az akció - sugallja a Wizz Air a mai nagy dobás kapcsán, de jobban belegondolva és a feltételeket átrágva viszonylag kevés utasnak éri meg most az ész nélküli foglalás, íme miért.

Érdemes a két viszonyítási alapnál kezdeni. A Wizz Air nagyjából havonta bejelent 20 százalékos leárazásokat, melyeknél általában a klubtagoknak jár ennyi kedvezmény, de évente többször minden utasnak. Viszont a 2500 forintos admin díjból nincs kedvezmény, olcsó jegyeknél alig számít valamit a 20 százalék. Az elmúlt két évben a cég születésnapján, májusban volt egyet fizet kettőt kap akció - az admin díjból akkor sem volt kedvezmény, de a drágább árkategóriákban ezt komoly spórolást tett lehetővé.

Ez a mostani hasonlítani próbál ez utóbbi promócióra, de most a második jegy nem ingyen van, hanem fél áron. Ez eleve azt jelenti, hogy egy utasnál nulla a kedvezmény, kettőnél pedig 25 százalék, ami alig magasabb a megszokott 20 százalékos leárazásokhoz képest - de legalább mindenkire érvényes, klub árra és simára is és nm emeltek árat az akció előtt. Három utasnál megint nem jó a mostani verzió, mert a kedvezmény csak egynek jár, azaz 16,6 százalékra csökken.

Az admin díj persze most sem kerülhető ki, ami azt jelenti, hogy két utasnál és 10 ezer forintos jegynél például a 20 ezer forinthoz képest csak 3750 forint a teljes kedvezmény. Mivel a jegyek többségének ára fog még lefelé menni, az utasok nagy része jól jár, ha inkább később, akció nélküli időpontban vásárol olcsóbban.

Kinek éri meg mégis ma venni? Aki például nyárra talál olyan árat, ami várhatóan nem fog tovább csökkenni érdemben. Például a nyaralócélokra, vagy Madridba, Barcelonába 15 ezer forint alatt, illetve a mindig drága útvonalakra egész évre, például Tenerifére és Dubajba 20 ezer forint környékén - a Kanári-szigetre 15-ért is van most bőven, ami az akcióval kiegészítve tényleg elég tuti. Persze ha bárki olyan árat lát, amivel a mostani kedvezmény nyomán elégedett és nem fog később újra ránézni az árra, az nem fog bosszankodni később se.

Illetve lehet, hogy mégis, ha egy hónap múlva, a szülinapon látja a bejelentést, hogy a mostaninál nagyobb dobással rukkolnak elő. Két éve mindenesetre a teljes foglalási rendszer lefagyott az egyet fizet kettőt kap során a túlterheléstől. A cég amúgy 12 éves lesz, erre a számra amúgy nem igazán lehet kampányt építeni, nincs komoly tippünk, hogy milyen akció lesz, lehet, hogy előveszik a bevált megoldást.

Sok ötletét Amerikából importálta a Wizz Air, köztük a fizetős kézipoggyászt is. De kipróbálva a mintaadót, a csomagméregetős szívózás echte magyar találmánynak látszik. Amerika és a Spirit sok mindenben hasonlít az európai Wizzhez, de sok mindenben más. Kipróbáltuk, íme a tapasztalatok a jenkiktől.

Rövid történeti előzmény: a fapados forradalom Amerikából indult, a Southwest nevéhez fűződik, de az ultra low cost modellt az ír Ryanair vezette be és fejlesztette tökélyre, majd a Wizz csatlakozott rá erre a vonalra másodikként. Aztán Amerikában is elindultak az ultrák, az egyik a Spirit Airlines. Fő tulajdonosa sokáig ugyanaz volt, mint a Wizzé, jól látható volt, ahogy a Wizz átvette, pontosabban az ő piacára szabva bevezette a Spiritnél bevált dolgokat. A két legjellemzőbb: a klubtagsági rendszer és a fizetős kézipogyó.

Utaztunk Amerikában egy karikát, először meglestük, miben más a Spirit, illetve egyáltalán az ottani piac. Az ő klubtagságijuk jóval drágább és sokkal változatosabb kedvezményt ad. Néha semmit, máskor 20-50 dollárt. (A Wizznél lényegében mindig 10 euró a kedvezmény, kis értékű jegynél 0-5). A Spiritnél a jegyár sokkal vadabbul ugrál, mint a Wizznél - egyik nap 60 dollár volt, másnap 140, harmadnap 42, az összes aznapi járatra együtt mozogva.

A csomagrendszer meglepő: drágább a nagy kézipoggyász, mint a feladott. És mindkettő jóval drágább, mint a Wizznél. Ugyanúgy csak egy kis kézi mehet ingyen, van mérőrekesz is, de sokkal nagyobb ráhagyás van már az előírthoz képest benne, mint a Wizznél (ahol gyakorlatilag semmi), ami itthon épp belefér, az a Spiritnél durván lötyög, noha majdnem ugyanaz a határ. Ráadásul a mi utunkon senki nem is ellenőrizte a csomagokat. Nem budportos módra, egy centi túllógásért is büntetve, hanem sehogy, a mérce falhoz döntve figyelt a sarokban. Rákérdeztünk utasoknál, azt mondták, nem jellemző az ellenőrzés, de a döntő többség így is betartja a szabályt. Ez nálunk nyilván nem így lenne, ellenőrzés nélkül szekrényeket vinne fel a kelet-európaiak egy része, az biztos. 

Az amerikai ultrák nem büntetnek azért, ha nem nyomtatja ki az utas otthon a beszállókártyát, a reptéri automatákban egy perc a művelet. Mondjuk nem is lehet online becsekkolni csak egy nappal korábban. Abban nincs különbség, hogy ha nem tetszik a hely amit a gép dob, pénzért lehet venni másikat. De a Wizzel ellentétben nem drágább az ablakos hely a többinél.

A kapu a Spiritnél mínusz 10 percnél zár, (Wizznél papíron mínusz 30), belefutottunk egy feltűnően vicces kedvű sztyuviba, öröm volt látni és hallgatni. Az A321-esünkön a folyosó szélesebb volt, mint a Wizznél, ezt valószínűleg az ülésszélességen tudják csak kompenzálni. Kifejezetten tilos a klotyó előtt sorba állni, a folyosón kell libasorban. Az ülés vékony, kényelmes, nincs se fedélzeti magazin, se menükártya. Egy tabletszerűségen mutogatják a kínálatot az utaskísérők, azon kell fizetni is, csak kártyával lehet, kápét egyáltalán nem fogadnak el.   

Összességében az látszik, hogy aki az itthoni Wizz-szabályokat ismeri és betartja, annak kellemes meglepetés a kinti ultrázás. Látszik, hogy Amerikában az utazóközönség tapasztaltabb, pikk-pakk megy minden. És semmi poggyászos keménykedés.

(A folytatásban majd a Wizz-tulaj Indogo Partners mai cégét, a Frontiert teszteljük és még pár érdekességet gyűjtünk össze az amerikai fapadosozáshoz. 

Felháborodott videót töltött fel az Anna & the Barbies énekesnője, Pásztor Anna a facebookra, mert a nagymamáját nem engedték felszállni a Wizz Milanóba induló járatára. A történet annyi, hogy a nagymama Annáék után repült volna egy későbbi géppel egyedül, s a bádoghodályban a Budport csomagvizsgálója meg akarta büntetni, mert az előírt egyetlen csomag mellett a néninél egy retikül is volt. A büntetést nem tudta kifizetni, lemaradt és Anna beszámolója szerint modortalanok is voltak vele.

A videó itt nézhető meg. Az igazság minden részletét nem lehet kideríteni, de a legtöbb Anna által említett tényező megmagyarázható. És hát sajnos ezek alapján a csomagmumusolók szabályszerűen jártak el.

Volt nála egy retikül a gyógyszereivel

A szabály ugye az, hogy Wizz gépre csak egyetlen csomag vihető fel, ingyenesen egy kis hátizsák méretű - ami pont két centivel kisebb, mint a hiparmarketekben kapható kis bőröndök -, illetve egy normál koffer pénzért. Azt nem tudni, hogy Annanagyi melyik verziót választotta, de mindegy is, mert a retikül plusz csomagnak minősül, amiért a Budportos személyzet jogosan szabott ki büntetést. Hogy az utasnál van-e elég pénz, az nem mérlegelés kérdése, s ha a fix tarfia szerint megállapított büntetés 17 ezer, akkor sajnos ehhez 11 ezer forint kevés - bár nem tudjuk, hogy jött ki a 17 ezer, mert a díj 15500 forint, s ha van plusz kezelési költség, jutalék a helyszínen, az nincs feltüntetve. Ha egy koncertbelépő 3000 forint, akkor 2500 forintért nem fognak beengedni a sarokba sem.

Beletette a retikült a táskába

Az homályos, hogy ha a retikül belefért a nagyobb táskába, miért nem mehetett tovább a nagymama. Ezen nem szoktak már kínlódni, ha az utas belepréseli a cuccait egy csomagba, mehet. Valószínű, hogy ismét belepróbáltatták a keretbe a csomagot, de az akkor túlságosan kidudorodott, ezért nem felelt meg a szabályoknak. Anna szerint nem tájékoztatták a mamát, hogy egy nejlonszatyorban felviheti a plusz holmiját. Nem tudjuk, itt mire gondolt, de nejlonban sem lehet plusz csomagot felvinni, itt az egyetlen kivételt az jelenti, hogy a reptéren vásárolt ajándékokat, amelyeket spéci nejlonba csomagolnak, pluszban fel lehet vinni a gépre. De az otthonról hozott teszkósat nem.

Illusztráció: izzadó utas, büntetési cetlit író személyzet a bádogsátorban

Nem tájékoztatták

Az incidens után a nagyit visszavitték a terminálba, s nem telefonálhatott, nem tájékoztatták, hogy egy órán belül át lehet cserélni a jegyet. Ez sem volt teljesen világos. A bádoghodályban nincs telefonfülke, így onnan telefonálni nem lehet. Hogy a néni miért nem tudott mobilon felhívni senkit, azt nem tudni, talán nem volt nála telefon. Az egy órán belüli jegycsere valószínűleg arra a szabályra vonatkozik, hogy ha lekéssük a gépet, a reptéren egy órán belül fix díjért - Wizznél 21900 forint - a következő gépre felraknak. De azért ehhez az utasnak magának kell intézkednie, nem csinálják meg helyette, főleg egy csomagméricsélő nem. És hát ezt is ki kell fizetni, s ha a néninél csak 11 ezer forint volt, akkor ez sem sikerült volna.

Kiröhögték

Mikor a másnapi gépre akart jegyet venni Anna a nagyinak, szembesült vele, hogy hatezer helyett 40 ezer a jegy. És ez felháborító. Sajnos ez a fapados árazás lényege, azért tudunk hatezerért elrepülni bárhova, mert van aki megveszi ugyanezt a jegyet 40 ezerért vagy még többért. És még ki is röhögte az ügyfélszolgálatos. Vagy így volt, vagy nem, a fapados repülés nem az ügyfél babusgatásáról szól, nagyjából annyi szolgáltatás jár, mint egy Volánbuszon, csak kicsit hosszabb az út.

Egyebek

Ami azért furcsa, sőt valójában nagyon szomorú, hogy a reptéren senkinek eszébe sem jutott segíteni a néninek. A Budport alkalmazottnak persze nem kötelessége segítőkésznek lenni, elvégre nem ezért kapja a bónuszt, de minden bizonnyal neki is van vagy volt nagymamája, és talán mint magánember adhatott volna tanácsot. Tessék félreállni, lemegy a sor, segítek. Vegyen fel egy réteg ruhát a csomagból, akkor befér a retikül, vagy hagyja itt a retikült, a tartalmát meg rakja zsebre. De ha nem is a kiszolgáló személyzet, akkor a többi utas segíthetett volna a néninek, elrakják ők a retikült és a gépre menet visszaadják, vagy bármi. Nem kellett volna a nagymamának végül visszafordulnia, ha akárkibe egy kis jóérzés szorult volna.

Az is igaz ugyanakkor, hogy meg kell fontolni, hogy rakjuk fel a nagyit egy repülőgépre, főleg ha nem rutinos utazó. A szabályokat - különösen ha azok ennyire szigorúak - be kell tartani, ezt az utolsó pillanatban is le kell ellenőrizni. Jobb, ha nem megy ki egyedül, kell hogy legyen nála telefon, pénz, bankkártya, mert sosem lehet tudni, ezekre mikor lesz szükség. Abban mindenesetre igaza volt Annának: nagyon oda kell figyelni.