Zúgolódtunk már párszor azon, hogy például a Ryanair milyen valóságtól elrugaszkodott sikerpropagandát folytat, meg az utaszívatást, díjemeléseket is úgy tálalja, mintha azzal rajtuk, mármint a cégen kívül mindenki jól járna. Most viszont mintha a másik végletbe futnánk bele: íme egy légitársaság, amely büszke lehetne most dolgokra, de képtelen ezt normálisan kommunikálni, még a legalapvetőbb varázsigét (olcsó a jegyünk zsír helyekre) se bírja elsütni. Hegyekben állnak a jóáras jegyeik jövő nyárra, de mintha hót amatőrök lennének, erről nem kell tudósítson a sajtó.

A második számú európai fapadosnak számító easyJet budapesti sajtóeseményén ücsörögve arra nem számítottam, hogy a cég Budapestre utaztatott illetékes középvezetője használható választ ad a kérdéseimre (több év semmit tevés után hoztak három új útvonalat Budapestre, mi ennek a háttere, miért nem előbb, miért most, illetve ez most valaminek a kezdete, vagy a vége, mit terveznek), a bullshit a várakozásoknak megfelelő volt, idézni is fájna. De hogy itt vannak az új útvonalak, amiket most vadul tölteniük kéne, mégis sokkal drágábbnak kommunikálják őket a valóságosnál, na erre nem találok magyarázatot.

Oké, az egy vélemény, hogy az easyJet árképzési mechanizmusát eleve baromságnak tartjuk. Minden egyes foglalásra felszámítanak 14 font/18 euró admin díjat (szinte évről évre emelik), ami több, mint egy olcsó repjegy maga. Ezzel helyből kiveszik magukat abból a versenyből, hogy szarul működő útvonalakon, 1-2 emberes foglalásnál olcsónak tűnjenek. A kommunikáció során két fős foglalások jegyárával dolgoznak, tehát amit kitesznek az ablakba, azon fejenként már van 9 euró admin díj. Tök jó az easyJetben, hogy - ha ugyanazok az utasok -, több járatra is lehet foglalni egyidejűleg egyetlen foglalási díj kifizetése mellett, meg ha többen utazunk, jó eloszlik ez a díj, de ez keveseknek tűnik fel, mert a két főre szóló headline ár sokszor magas.

Ez tehát az alaphülyeség, de ezen a budapesti sajtóeseményen az amúgy tök kedvező árakat jóval magasabbnak mondták, mint ami 2 főre a valóság. Amszterdamra azt jelentették be, hogy már 12 ezer valamennyitől van jegy, pedig jócskán 10 ezer alatt is hegyekben állnak, 3 főre pedig 7 ezer alatt is lehet foglalni februárra. Velence - melynek nyitását nem értettük, de drukkolunk neki, imádjuk a várost - még ennél is olcsóbb, de sokkal drágábbra mondták. Mintha nem is az árverseny lenne az alap a tömegek mozgósításához. Mintha nem az lenne az easyJet egyik problémája, hogy átlagárban jóval drágább az ultráknál. Most ad hasonlóan olcsón, de vagy magas sem tud róla, vagy fél ezt kommunikálni.

Az is tök érthetetlen, hogy a sajtótájékoztatót megelőzően töltötték fel a jövő évi főidényi menetrendet, már lehet június végétől szeptember közepéig foglalni náluk is. Erről az appjukon értesítették az utasokat, de a tájékoztatón nem szóltak egy büdös hangot se, pedig kifejezetten jó, 8 ezer forint alatti áraik vannak szinte minden budapesti útvonalukon még júliusra is. Miközben az ultrák a nyárra még horror árakat tartanak a rendszerben, most tudna az easy velük versenyezni - London, Párizs, Amszterdam 10 alatt főidényre ritkán elérhető  De nem, ezt sem kommunikálják. Csak azt, hogy indult, indul 3 új járat. Amit már rég tudunk. 

Lehiggadva: a saját vonzó áraikat nem tudják, de egy fotópályázatot azért hirdettek, meg is lett az eredménye. Ferihegyen az A és a B terminált összekötő folyosón állították ki a legjobbakat, aki repül, annak ajánljuk, hogy szánjon rájuk pár percet, tényleg kellemes amszterdami, velencei és lyoni hangulatba lehet kerülni a fotók láttán.

Az egyik legcsúcsabb hely, ahol valaha jártunk, a Lipari-szigetcsoport. A Stromboli megmászásáról szóló posztban megígértük, hogy a gyakorlati megvalósításról is írunk külön, íme itt is van. Sajna hardcore UFB-k most abba is hagyhatják az olvasást, fillérekért nem lehet bejárni a szigeteket. De okosan, viszonylag kevésért igen.

A szervezéshez érdemes jól átnézni a szigetek fekvését. Ki kell találni, hogy hány szigetet iktatunk be, mennyi idő alatt, hol legyen a bázis. Mi erre a célra Liparit választottuk, fontos volt, hogy ne kelljen költözködni. De ha valaki a távoli szigetekre is el akar jutni (Alicudi, Filicudi), jobb ott aludni, mert ugyan bejárható napon belül, a hajókázás elég költséges mulatság. És nem lehet kikerülni. Épp ezért nem tudnak ide jönni UFB-k.

A szigetek megközelítéséhez a legtöbben Szicíliából, Milazzoból indulnak. Cataniába repülve napi pár közvetlen busz megy egyenesen a reptérről a kikötőbe, nyilván nem akkor, amikor a pesti gép érkezik. Messinába jóval több busz megy, Messinából Milazzóba pedig nagyjából másfél óránként visznek át buszok. Cataniából vonattal is lehet Messinába menni, ahol a vasútállomás, a buszálloimás és a kikötő nagyon közel vagy egymáshoz. Milazzóból napi sok hajó megy a szigetekre, Messinából főidényben 3, azon kívül csak 1-2.

Főidényben a Messinai-szoros túloldaláról, Reggio Calabriából is indul hajó, amely Messina érintésével kimegy a szigetekre. Ez azért jó hír, mert Lameziába indul jövőre Wizz-járat, s onnan vonattal könnyen elérhető az olasz csizma lábujjánál fekvő Reggio Calabria. Valószínű, hogy Lamaziába sokkal olcsóbbak lesznek a repjegyek, mint június és szeptember között Cataniába, ez tehát csökkentheti a költségeket.

Ahogy a térképen is látszik, északra is van összeköttetésük a szigeteknek, a kompok járnak Nápolyba. Ennek előnye, hogy éjjel megy, lehet spórolni egy szállást - vagy lehet urizálva kabinban aludni. Sajna az épp nem fér bele, hogy egy Stromboli-mászásból leérve induljunk haza, mert este 10-kor elmegy a hajó. Ez nyáron heti háromszor, télen kétszer jár - menetrend itt pdf-ben.

A szigetek közti hajóforgalmat a lassú kompok és a gyors szárnyashajók bonyolítják - téli menetrend pdf-ben itt. Sajna verseny nincs, épp idén tavasszal vette meg az egyik szolgáltató a másikat. A kompokra megmaradt a Siremar márkanév, a szárnyashajók Liberty Lines név alatt futnak. A jegyár fix, olcsóbban nem lehet venni se előre, se last minute. Milazzoból Liparira 16,20 euró a jegy, Messinából 26,90. A legrövidebb út, Lipariról Vulcanora is 7,50 euró. A naponta egyszer-kétszer járó komp alig olcsóbb, de szinte mindig késik. Mégis, a szigetek közötti közlekedésnél érdemes használni őket az élmény, a kilátás miatt. A gyorshajók zártak, alig látni belőlük valamit, a kompokból lehet gyönyörködni a szigetekben.

A nagyobb szigeteken megbízható a buszközlekedés, a menetrend gyakran változik, de fenn van a neten és A/4-es papír formátumban ki is ragasztják őket a forgalmasabb megállókban. 

A szállások főidényben borzasztóan drágák, érdemes júniusban, vagy szeptemberben menni. A konyha, a főzési lehetőség legyen alap, ezen lehet fogni a legtöbb pénzt. Mi hat fős, nagyon kellemes kecót leltünk AirBnb-n 100 euró körül éjszakánként június végén Cannetoban, egy percre a tengerparttól (ami végig strand), napozótetővel, kilátással a Strombolira. Ez a település persze 3 kilométer a hajóállomástól, de 20 percenként vannak buszok és lehet lyukasztós gyűjtőjegyeket venni, egy euróra csökkentve a fejenkénti költséget.  

Meglepő volt, hogy a hozzánk közeli bolt mennyire áruhiányos volt, Lipari központjában a nagyobb szupermarketben már normális bolti árak voltak, ott feltankolva, magunknak főzve lehet optimalizálni a költségeket. De az éttermek sem annyira drágák, egy átlagos helyen húsételekkel 15-20 euróból meg lehet vacsorázni, a pizzás-tésztás menü jóval olcsóbb. 

Tökös dolog felmászni a szigetek csúcsaira, meredekek tudnak lenni ezek a kurva vulkánok. Amikor Salina magasabbik kúpjáról ereszkedtünk kevesebb mint 3 kilométeren köves-sziklás ösvényen 900 métert, az azért térd- és combizompróbáló volt, persze a kilátás kárpótolt érte. Ami kötelező és nagyobb gyerekekkel is belefér: túra a Vulcano tetejére. Nem magas, két-három óra alatt bejárható, egészen egyedi hangulata van, ahogy a vulkáni gőzöket-gázokat kerülgetjük, a panoráma pedig leírhatatlan, lefotózhatatlan.

Persze ha már ott vagyunk, a mocsárfürdő sem maradhat ki, vicces, ahogy bugyog és meleg a tenger a vulkáni aktivitástól.

Amint tudunk, visszamegyünk.

Egyre jobban megy az utazási irodáknak a hírek szerint. Árbevételük végre elérte a válság előtti szintet, kevesebb cég megy csődbe. Bár reálisan egyre kisebb az esélye, hogy bedől az irodánk, és itthon maradunk - vagy kinn ragadunk - összeszedtünk néhány indokot, hogy miért érdemes inkább másra hagyni az utazási irodák bevételének növelését, és miért utazzunk inkább saját szervezésben.

Drágább

Az irodánál minden pénzbe kerül. Persze ez a szolgáltatás lényege: azért cserébe, hogy az utasnak nem kell bajlódia a szervezéssel semmit, komoly jutalékot fizet. A kérdés az, hogy megéri-e a felár. Alapvetően szerintünk nem, illetve csak nagyon kivételes esetben. Ha el akarunk menni Krétára, Tenerifére vagy Párizsba teljesen felesleges irodára bízni a szervezést, nem túl bonyolult ez a feladat. Ha meg akarjuk mászni a Kilimandzsárót, akkor némileg más a helyzet, Európában azért sokkal könnyebb elboldogulni. Régen igaz volt, hogy a nagy tételben foglaló irodák olcsóbban kapják a szállást és sok szálláshelyre csak irodákkal lehet eljutni, ma már ez nem igaz, nagyon jó ár-érték aránnyal és kényelmesen tudunk magunknak a neten szállást intézni.  

Átverős ár, csillag, apróbetű

Az utazási irodák még ma is megtehetik, hogy öles betűkkel hirdetik 40 ezer forintért az utakat, majd a kis csillag alatt hozzáteszik, plusz reptéri illeték, főidényes felár, legalább két kötelező program választása, reptéri transzfer, biztosítás, a végső ár 140 ezer. Rendkívül idegesítő, hogy amíg a légitársaságokat megrendszabályozták a rejtett költségek miatt, s ma már majdnem teljes jegyárat mutatnak, addig az utazási iroda simán elsumákolhatja a végső ár kiírását. 

A kamu

Jaj, bocs, nincs tengerre néző szoba, a hosszú távú buszon mégse megy a vécé, de majd megállunk négy óránként. A csendes környék azt jelenti, hogy a külvárosban van a szálloda, ahonnan egy órát kell gyalogolni a civilizációig. A romváros látogatása benne van ugyan a programban, de a belépő nincs. Egy sor hiányosság, ami nem feltétlenül azért zavar, mert kifizettük, hanem mert számítottunk rá, és ez fontos szempont volt számunkra.

Te döntöd el, meddig maradsz

Tíznapos török riviéra? Egyhetes krétai nyaralás? De mi van akkor, ha nem akarunk ennyi időt maradni, csak öt napot, vagy épp hosszabb túrát szeretnénk, amilyet már nem tud ajánlani az iroda? Egy szervezett utazásnál viszonylag szűk kínálatból lehet választani, ami nem biztos, hogy a legmegfelelőbb számunkra. Ellentétben azzal, ha magunk állítjuk össze a programot. Saját szervezésnél nem is kötelező ugyanonnan hazarepülni, mint ahová érkeztünk, ez pedig még tágabbra nyitja a lehetőségeket.

Úgy szervezel programot, ahogy akarsz

A legtöbb szervezett útnál elég sok a szabad program, de összességében mégis kötött a dolog. Nem vonhatjuk ki magunkat két napra a csapatból, nem tűnhetünk el, akkor kell elhagyni a szállodát, amikor a többieknek, s akkor kell kimenni a reptérre, amikor elő van írva. Ha pedig mégis elkezdünk totál más programokat gyártani, autót bérelni, akkor összességében jóval többet költünk - vagy más szemmel nézve feleslegesen fizettünk egy rakás pénzt a szolgáltatásokért, hiszen azokat nem vesszük igénybe.

Kötöttség

Talán ez a legidegesítőbb. Meg akarsz nézni egy várost, de arra csak két órát adnak. Neked legalább öt kellene, mert a mászkálás mellett egy múzeumba is elmennél, vagy tennél egy hosszabb kirándulást a környéken. Visszamész időre a buszhoz, és kiderül, van, aki még nincs ott. Elkéstek, ebédeltek, vásároltak, mindegy, egy egész csoport vár feleslegesen egy-két órát, mert Akárkicsodácskák eltévedtek. Szervezhetsz saját programot is, de az is legfeljebb egy helyi iroda speckó ajánlata lehet. Vagy bérelsz autót, nézel buszmenetrendet, ám ebben az esetben mi tart vissza a teljes nyaralás megszervezésétől?

Ott laksz ahol akarsz

A szálláshely kiválasztásánál számos szempont fontos lehet. Apartman, panzió, szálloda, Airbnb-s magánszállás - mindnek megvan a maga előnye és hátránya. Utazási irodánál szálloda vagy apartman van, kis választékkal. Azonos kategóriában áttehetnek egy másikba is, ami lehet, hogy nem tetszik. Ha zajos, bulis helyen vagy, vagy épp ellenkezőleg, kinn van a halálban, semmit se lehet tenni. Ha a szálloda kiesik a forgalmasabb városrészből, kényelmetlen lehet saját programot szervezni - az irodának nem gond a kies környék, hiszen van különbusz, ami saját túra esetén nem játszik. Egyes esetekben ráadásul idegesítő lehet, hogy mi nem vágyunk olyan extrákra, amit a szállás nyújt, de mivel csomagban adják, kénytelenek vagyunk megvenni.

Nincsenek irritáló utastársak

Szervezett úton csak hihetetlen szerencsével úszhatók meg az idegesítő társak. Márpedig nincs rosszabb annál, mint mikor egy hétre össze vagyunk zárva olyan figurákkal, akikkel az első perctől torkig vagyunk. Lehet köztük folyton gorgonzola sajtot evő, mindenbe belekötő, hangoskodó, folyton fikázó utas vagy egymást látványosan szerető pár, fárasztó napokig egy levegőt szívni olyanokkal, akiket inkább kerülne az ember.

Ha valaki azt hitte, hogy a ferihegyi bádogsátras beszállításnál nincs rosszabb, akkor nagyot tévedett. Európa egyik legfejlettebb országának egyik most felújított repterén akár 20 percig is a szabad ég alatt kell ácsorogni a nulla fokban, hogy beszállhassunk a gépbe. Ehhez vegyük hozzá, hogy arrafelé az esős idő se ritka. Fizető utasok, úgynevezett vásárlók elleni bűntett, hogy 2016-ban így működhet egy reptér egy civilizált országban.

A ferihegyi utaskarámról lényegében minden magyar fapados utasnak van élménye, írtunk róla már mi is párszor. Malév-csőd utáni kényszerhelyzetben született, kellett a fapadosoknak egy olcsón használható puritán valami, ez lett belőle. Okosan használva, a lehető legkésőbb kimenve a terminálból általában elviselhető, télen van kis fűtés, nyáron hűtés, túlélhető. Két esetben übergáz: ha nagyon hamar kiterelik még tovább a népet a géphez és ott kell a nyitott folyosón ácsorogni sokat, például szar időben. Meg ha esős az idő, gumicsizma alatt nincs lábbeli, ami ne ázna be, a terminálból a karámba kivezető úton és a gép előtti fedett folyosón is bokáig érő pocsolyákban kell gázolni, illetve állni. 

De ez lófütty Eindhovenhez képest, ahol a terminálból ugyan egyből lehetne a géphez menni, de ez mégse működik. Annyira kicsi ugyanis a hely, hogy attól a ponttól, ahol ellenőrzik a beszállókártyákat, már csak kb. 30-40 utasnyi hely van a kijáratig. Ferihegyen a gate agentek pár méterrel hátrébb állnak, mint ahol belépünk a bádogba. Itt előttük állva, rájuk várva alakul ki pár perce sor, amikor még a karám előtt kell a szabad ég alatt várni. De legalább az ellenőrzés után majdnem az egész gépnyi utas elfér a karámban. Onnan pedig már gyors a beszállítás, ezért érthetetlen, hogy miért terelik ki a népet sokszor a gép elé sokkal a beszállás előtt.  

Na de Eindhovenben nem terveztek helyet az épületen belül az ellenőrzőpont mögé, rögtön terelik is népet kifelé a képen látható kordonok közé, ahol lehet még ácsorogni sokat. Ha csak akkor engednék ki az épületből az utasokat, amikor már lehet felszánni a gépre, akkor az utasok többsége csak akkor férne oda a pulthoz. Az ellenőrzés lassítja a sort (főleg, hogy a csomagokat is jól le kell mérni, esetleg büntetni is a túl nagyokat) elhúzódna a beszállás. Ezt nem engedik a légitársaságok, ők azt követelik, hogy ha jeleznek a gépből, akkor azonnal tóduljon fel az összes utas, hogy előtte mennyit állnak, nekik mindegy. Ezért próbálják mindenhol már jóval indulás előtt elkezdeni az ellenőrzést, csak az változó, hogy utána mit csinálhat az utas a felszállásig.

Legutóbb azt láttuk időrendben, hogy amikor az első kiszálló utas megjelent a gép ajtajában, már elkezdték a kiterelést. Így például az elsőbbségi beszállást megvásárlók ácsoroghattak a legtöbbet a hidegben. Időben így nézett ki, amikor a múlt héten ott jártunk:

17.03 a gép földet ér

17.10 első utas kilép az érkező gépből, beszállítás-kiterelés megkezd

17.19 utolsó utas is leszáll az érkező gépről

17.32 intenek, gépre felszállítás megkezd

17.44 utolsó utas belép, boarding completed

17.51 mindenki ül

Tehát 22 perc ácsorgás a szabad ég alatt a legelsőknek, de a többségnek is több mint 15. Ami nyilván kibírható átlagos időben, de hidegben, szakadó esőben kellemetlen. És esélye nincs az utasnak, hogy tegyen valamit ellene. Úgy gondolták az illetékesek a reptér felújításakor, hogy ez így rendben van, sok marha kis helyen is elfér a terminálon belül, meg aztán ácsorogjon is a csórója, aki fapadossal utazik. Nem úgy tűnik, hogy bekalkulálták, hogy a szokottnál nagyobb , akár 230 fős gépek is jöhetnek.     

A reptér most esett át felújításon és belülről csilivili, de ha sok gép indul, iszonyat tömeg van, egyszerűen nincs ülőhely a tranzitban. Az is látszik, hogy ha tele van, itt nem lehet 35 perc alatt megfordítani egy A321-est, az biztos.

Láttunk már hasonló utaskiterelést több reptéren, de 20 perces betonon ácsorgást már nagyon régen. Az utaskényelem biztosítása a jelszó mindenkinél, de van ahol ez is csak egy üres lózung. 

Nem kell szállás, reggel indulunk, este haza is érünk és ízelítőt kapunk néhány igazán zsír európai városból. Télen akár 10 ezer forint alatt kijöhet egy ilyen karika repjeggyel és reptéri transzferrel együtt. Akár gyors kikapcsolódásra vágyunk, akár bevásárolnánk, esetleg csak megismertetnénk a repüléssel a havert vagy a nagymamit, az egynapos repülés kitűnő móka lehet. 

Két év után újra megvizslattuk, hogy hova lehet, illetve érdemes most télen ilyenre vetemedni, íme az eredmény: a klasszikusok mellett vannak új lehetőségek is.

London

Naná. Kifelé már reggel 6-kor, vissza minden eddiginél később, 20.50-kor indul a Wizz-gép, még olcsó, de lassú easyBus-transzferrel is nagyjából 7 órát tölthetünk a belvárosban. Ha meg vonatozunk (4 főre a groupsave jeggyel féláron), akkor 9 óránál is több lehet. Hét közepére 4-6 ezres jegyek bőven lesznek most is januárra és februárra.

Brugge

A jegyek Brüsszel-alsóra tartósan olcsók, kár, hogy ahol a gép leszáll, a gyártelepeken túl nincsen semmi. Viszont az 5 eurós Flibco busz most egész jó menetrenddel visz Gentbe, illetve a csodálatos Brugge-be, előbbiben 7, utóbbiban 5 órát tölthetünk, mielőtt el kell indulni visszafelé - ebből egy mindenképp maradjon sörkóstolásra. Viccen kívül megéri, ha találunk 3 ezres jegyeket.

Róma

A Wizz nap közben megy, egynaposra használhatatlan, viszont a Ryanair hetente kétszer, pénteken és hétfőn dupla járatot üzemeltet. Reggel nyolc után öt perccel landolás, vissza este nyolc előtt öt perccel indul a gép, legalább 7 órát kolbászolhatunk a belvárosban Vatikántól a Colosseumon át a nemrég felújított és újra nyitott Trevi-kútig. 

Berlin

Az új Ryanair-járatnak köszönhető a lehetőség, sajna a kint tölthető időt nagyban szűkíti, hogy egyik szolgáltató se pesti bázisú gépekkel repüli, Berlinből indulnak, majd térnek vissza oda a járatok. Vagyis a legjobban a Berlinből Budapestre induló egynaposozók járnak, de talán még épp megéri nekünk is kipróbálni. Az egyetlen nap, amikor működik, a vasárnap. Ekkor a Ryanair járata 10.15-kor landol Schönefelden, vissza az easyJet 18.50-kor indul, a városba vonattal fél óra alatt be lehet jutni. Oda-vissza több dátumra is kihozható 13 ezerből a repjegy.

Milánó

Malpensa, Wizz, ez dettó, mint két éve: több napon is van járat reggel és este, sok jegy 3-4 ezerért, érkezéstől indulásig majdnem 14 óra a szabad idő, belefér Milánó mellett akár a fantasztikus Lugano, vagy Como is. Helyi busz plusz vonat kombóval a transzfer is olcsó, visszafelé sajna este már nem jár.

Plusz egy: Bergamo Debrecenből

Ritkán lehet W-patternt  kihasználni, ez épp ilyen, mert Bergamóban a reptérről 20 perc sincs a belváros, sima városi busz bevisz-kihoz. Annyi időnk van tehát, amíg a gépünk lezavarja a W-t, elmegy egy romániai kanyarra. Ez 6 óra, amiből 3 és fél városnézéssel tölthető, épp elég a nagyon kellemes Bergamora. Ha hamar érünk vissza a reptérre, a szemközti bevásárlóközpontban még lehet shoppingolni. Aztán ugyanazzal a géppel és személyzettel, amikkel jöttünk, mehetünk is haza, 17.10-kor újra Debrecenben vagyunk, a vacsora már készülhet a frissen hozott bivalymozzarellából. Ide a legolcsóbb a repjegy, sok napra vannak 2600 forintért.

Végül: a továbbfejlesztett változat, a kétnapos kanyar is melegen ajánlott, a lényeg az első nap reggeli indulás és a második nap esti érkezés. Egy szállás árával kerül többe az egynaposnál, de sokkal többet láthatunk. A fenti 5 város mindegyikébe összehozható ilyen az idén téli menetrendek alapján, hajrá.

Mindig vicces olvasni a Ryanair magyarázatait akkor, amikor utasszívató-bevételnövelő intézkedést hoznak, amelyeket aztán megpróbálnak úgy beállítani, mintha örülnünk kéne nekik. A legfrissebb döntés és a hozzá kapcsolódó duma alapján ezek tényleg keményebbek, mint a fagyott kutyaszar. De legalább mellveregető közleményt nem adtak ki.

Az online becsekkolás eddig úgy működött náluk, hogy ha az utas plusz pénzért választ magának helyet, akkor már mínusz 30 napnál megteheti ezt és kinyomtathatja a beszállókártyáját. Ha viszont nem akar erre pénzt kidobni a csórija, akkor csak az utazás előtt hét nappal nyílik meg a becsekkolás lehetősége. Na ezt novembertől leviszik négyre.

Ez akkor szívás például, ha valaki négynél több napra utazik és a visszaútra is szeretne még indulás előtt becsekkolni. Bosszantó hercehurca ugyanis utazás közben nyomtató után kajtatni. S hogy mit mond a Ryanair? Az utasok kívánsága volt mindez. Miért is? Hogy a fizetősöknek, a saját helyet választóknak több idejük legyen a döntésre.

Hát persze, nyilván a mínusz hetedik és a negyedik nap között akart mindenki helyet választani, de a seggfej ingyenélők becsekkolása szűkítette számukra a kínálatot. Ez megint inkább tűnik sunyi kis utasszívatásnak. Talán van összefüggés azzal is, hogy a Ryanair gazdálkodása két bő év után megint egyre bizonytalanabb, épp tegnap adtak ki a font durva gyengülése miatt profitfigyelmeztetést.

A Ryanair védelmében többen is felhozzák, hogy több légitársaságnál is csak 24 órán belül lehet online becsekkolni. Ez igaz (a fapadosoknál a Norwegiannél is ez a helyzet), de nagy különbség, hogy ezeknél a szolgáltatóknál ingyenes a reptéri utasfelvétel, míg a Ryanair 45 euróra bünteti azt, aki nem intézi el magának online. A közvetlen konkurensek közül az easyJettel sem célszerű összehasonlítani a Ryanairt: a brit cégnél is ingyen van a reptéri csekkin, de az online is kinyílik 30 nappal az út előtt.

A Wizz lehetővé teszi a reptéri csekkint, ha ezt az utas előre fizeti, akkor 10 euróba fáj. Ha nem kéri az utas és mégse csekkol be online, akkor 30 euróra büntetik a reptéren. Ez kevesebb, mint a Ryanair 45 eurója és a Wizznél 30 nappal az utazás előtt indul az online utasfelvétel. (Ez független a helyválasztástól, náluk a gép már foglaláskor dob egyet, amit ha nem tetszik, meg lehet változtatni - még akár a becsekkolás után is, persze akkor már általában kevés szabad, nem leosztott hely marad.)

A Ryanair tehét e témában kiemelkedően pofátlan. Kötelezővé teszi az utasnak az online csekkint, de csak az utolsó négy napon ad rá ingyenes lehetőséget. A megoldás a mobilos becsekk, jól működik, a beszállókártya a telefonon netkapcsolat nélkül is előhívható. Mert igaz, hogy nyaralás közben nyomtató után koslatni szívás, de az utasok többségének már van okostelefonja és életszerűtlen az is, hogy az utazás előtt négy napig nem találkozik internettel. Más pedig nem kell, ha a mobilcsekkolást választjuk.    

Ha gyerekként irigyeltük Juhász Árpádot, mert mindenféle vulkán tetején és környéként tekergett, akkor most van lehetőségünk arra, hogy egy kicsit mi is átéljük a felfedező érzést - az a luxus persze nem jár, hogy mindezért még fizessenek is, de nem lehet mindent egyszerre. A Stromboli azon kevés működő vulkánok egyike, amelyet különösebb megerőltetés nélkül megmászhatunk, a végén pedig a fortyogó láva vöröse lesz a jutalom.

A Stromboli a Szicíliától északkeletre tengerből kiemelkedő Lipari-szigetcsoport legészakibb tagja, a legaktívabb működő vulkánok egyike. Átlagosan 26 percenként tör ki. A távolból úgy tűnik, folyamatosan felhőben úszik a csúcsa, valójában az nem felhő, hanem füst, amit a dühös kis hegy pöfög ki magából. A csúcs 926 méter, mostanában teljesen fel is lehet mászni - időnként balesetveszélyre hivatkozva lezárják, és csak néhány száz méterrel alacsonyabbra engednek fel. Hegyet mászni csak vezetett túrán lehet, e nélkül csak a hegy alsó része fedezhető fel. Ezt meglehetősen szigorúan veszik, akit elkapnak, ötszáz eurót perkálhat. Elbújni nem lehet mert a túravezetők egyensisakokat osztogatnak - minden csapat más színűt kap - akinél tehát nincs sisak, az azonnal kitűnik a csapatból.

A túrát érdemes egy komplett Lipari-körben megejteni. A szigetek közül kihagyhatatlan Vulcano, minden vulkán keresztanyja. Nem túl magas, 490 méteres krátere igazi bűzös, kénes, gőzölgő ördögkatlan, a kilátás fantasztikus, lábánál pedig igazi záptojásszagú iszapfürdőt is vehetünk. Több hegy igazi kihívás, hiszen esetenként 900 méter fölé is nyúlnak, s ezt a magasságot néhány kilométeres túra során kell megtenni föl és le. Nekünk megvolt Salina, a legmagasabb, de bejártuk a névadó Liparit is, amely egyben csillagtúránk bázisa is volt.

A Stromboli-túra Lipariról indulva 80-90 euróba kerül, ebben benne van az oda és visszavezető hajóút és maga a túra. Ennél olcsóbban akkor se jön ki a kirándulás, ha magunk hajózunk át Stromboli szigetére, majd ott fizetünk be túrára, mert a hajózás annyira drága, hogy amit nyerünk a réven, bőven bukjuk a vámon. És nem is tudunk a túra után visszajönni, csak másnap van menetrend szerinti hajó - ha Lipari a bázis, egy éjszaka miatt át kell költözni.

Az nem felhő

A Stromboli-túra délután indul, nagyjából egy óra a hajóút Lipariról. Menet közben megálltunk a szép Panarea szigetén, itt egy hajóról csobbanás és egy óra séta belefért. Maga a hegymászás alkonyat előtt indul, több csoportban öt óra után indulnak a 10-20 fős csoportok. Kell legyen nálunk víz, fejlámpa, megfelelő túracpő és pulóver. Ezt eleinte nem értettük, minek, hiszen napközben 30 fok van, de tényleg kell. A felszerelés persze bérelhető is.

A fölfelé mászás három órán át tart, mi ezt önállóan két óra alatt biztos lenyomtuk volna, de a cél, hogy akár nyugdíjasok is meg tudják csinálni, és a csapatnak végig együtt kell maradnia - gyerek 10-12 év alatt nem tudja megcsinálni, túl para és megerőltető. A hegy alsó kétharmada köves, bokros, a lábánál nádason át vezet az út. A felső harmadát már sötétszürke kavics, vulkáni törmelék és hamu borítja. Az út hellyel-közzel jól járható.

A mászás vége felé már látszik a csúcs. Bal kézre feketéllik a naplementében. És ahogy cammogtunk fölfelé, egyszer csak jobbra, a lábunk alatt meghallottuk a böffenést és megpillantottuk a fekete füstöt. Megtapsoltuk a böffenést, mint kezdő fapados turista a sikeres landolást. Innen már nem volt messze a vége. A csúcs voltaképpen a régi, már nem aktív főkráter nyugati oldalon megmaradt pereme. Itt szép sorban elfért az összes aznapra felengedett túrázó. Mi is letelepedtünk a lehető legközelebb a kráter külső pereméhez. A lábunkat lelógatva a cipőnk alatt pöfögött a dühös kis kráter légvonalban mindössze néhány száz méterre. 

A csúcs és a kráter

A teljes giccshez már csak egy hattyú és fehér zongorájával Richard Clayderman kellett volna, ezek hiányában maradt a tengerbe bukó vöröslő nap, s az egyre inkább elterülő sötétségben egyre vörösebb kráter. Az első kitörés kicsit félelmetes volt, hiszen a káter szélén ücsörögve épp ettük a szendvicsünket, amikor alattunk hirtelen megmordult a hegy - ez merőben más érzés volt, mint oldalról nézni a füst kipüfögését. Mindenki felhördült, a túravezetők nevettek és a kráterre mutattak. A naplemente után a tök sötétben már csak a tüzes láva adott valamiféle fényt, s tökéletesen kirajzolódott a vöröslő fröccsenés.

Kitörés naplemente idején

Itt fenn tényleg kellett a pulóver, egy órán át ücsörögve a sötétben, már cidri volt. Lefelé azonban gyorsan kimelegedett az ember. A lefelé vezető út két órán át tartott - ide kellett a fejlámpa. Ennek egyharmada bokáig vulkanikus törmelékben vezetett, mintha mély porhóban gázoltunk volna - ezt valószínűleg sírás és pánik nélkül nem tudják gyerekek megcsinálni, ez a rész a para. A túléléshez mindenki kapott egy maszkot, mert akkora volt a por, hogy látni alig lehetett, nemhogy levegőt venni. Öreg túravezetőnk maszk nélkül nyomta a lefelé menetet, fogalmam sincs, hogy maradt életben. A hamumezőn fölfelé bizonyosan nem lehetett volna egy métert se megtenni, ezért indokolt volt a kerülőút a sziklákon át - ahol viszont lefelé nem lehetett volna úgy lejönni, hogy évi egy-két turista le bokát ne törjön. Szóval ki van ez találva.

Kár hogy nem vittünk szalonnát és nyársat

Lejutva éjfél-egy körül lesétáltunk a kikötőbe - útközben egy éjjel egyig nyitva tartó pizzériába is beugrottunk, ahol pár perc alatt legyártották és bedobozolták a vacsorát. Hajóval visszavittek Liparira. A túra fantasztikus, minden perce élvezetes. Végig csinálva egyértelmű, miért este indulnak a túrák - egyrészt így lehet a legtöbbet látni a kráterből, másrészt napközben akkora a forróság a csupasz hegyoldalban, hogy ott pusztulnánk el.

Bár a túrák hatékonyan vannak megszervezve, az meglehetősen bosszantó volt, hogy sem a hajón, sem a hegyen nem beszélt senki normálisan angolul. Némi mutogatás után persze mindent megértettünk, feljutottunk és lejöttünk, de ennél mindenképpen többet kellett volna nyújtani.

A szigetek fapados eléréséről és egyéb pénztárcakímélő tanácsokról majd egy következő posztban.

Már a tinédzserek esetében is eltörölték a brit légiutasadót, a fapadosok majdnem mindegyike 13 fonttal olcsóbban is adja a jegyeket a fiataloknak. Aki nem, az a Wizz Air, amely beszedi a gyerekek jegyei után is az adót és megtartja magának a zsét. Szemétség vagy nem, el lehet dönteni (szavazás lent), mindenesetre aki Angliából gyerekkel indul, jó, ha számol ezzel: ha az első oldalon olcsóbb is valamivel a Wizz Air, a család végső jegyköltsége másokkal jóval kisebb lehet.

Az Air Passenger Duty (APD) útvonaltól és osztálytól is függ, az Egyesült Királyságból induló utasoknak kell fizetniük. Emelték többször, per pillanat a 2000 mérföld alatti, alsó osztályú utasoknak, vagyis lényegében az összes európai célra az összes fapadosnál 13 fontot vernek rá az utasokra. A légitársaságok ezt beépítik a jegyárba.

Tavalyi elkezdték a könnyítést, eltörölték az APD-t a 12 éven aluliak számára. Idén ezt kiterjesztették, már a 16 éven aluliak mentesülnek a fizetés alól. Csak nem a Wizz Airnél.

Az átmeneti időszakban (ha valaki korábban vette a jegyet, de az utazás már az adóeltörlés utánra esett) a Magyarországra az Egyesült Királyságból járatokat üzemeltető fapadosok kérésre visszautalták a gyerekjegyek után levont APD-t, mi is ezt kértük a Wizz Airtől tavaly, de nem utaltak semmit és utaslevelünkre se válaszoltak. Már akkor is azt kommunikálta a cég, hogy ő ugyan nem különbözteti meg a különböző adókat, a teljes jegyár az a jegyár és kész.

Ma, túl a legfrissebb változáson, szinte mindenki 13 fonttal kevesebbet számol fel a gyerekek jegyeiért, nem kell utólag visszaszerezni, szerencsétlenkedni. Kivéve a Wizz, amely a teljes árat kéri értük is. Ezt simán lehet úgy értelmezni, hogy egyszerűen megtartják maguknak az adót, amit nem kell befizetniük - vagyis lenyúlják a gyerekek pénzét. Persze úgy is lehet nézni, hogy biztos átlagolnak, a felnőtteknek nyilván olcsóbban adják e miatt a jegyet. Csak ez nem ellenőrizhető, hiszei aki akarja. Azt is lehet mondani, hogy ultra fapados, nem akarja bonyolítani a saját rendszerét, mindenki fizesse ugyanazt és kész.

Akár beveszi ezt valaki, akár nem, jegyvételnél erre mindenképp érdemes figyelni. A jegyárat a keresésnél mindig a felnőttekre adják meg a légitársaságok, ezért ha például egy felnőtt utazik két gyerekkel és 20 font a London-Budapest jegy (három fő utazása esetén, fejenként, ez tipikus, ennyi simán szokott lenni) , akkor a Wizznél 60 font lesz a teljes ár, bárki másnál (easyJet, Ryanair, Norwegian, Jet2) viszont csak 34 font. A két gyerek ugyanis csak 7-et fizet, mert a 13 fontos APD lejön az először látható (felnőtt) jegyárból. A lényeg tehát, hogy - a Wizz kivételével - az elején nem látszik, de a fiatalok jegye 13 fonttal olcsóbb lesz a foglalás végén.

Természetesen ugyanez áll a magyar indulású brit útirányú retúrjegyekre, pontosabban azok visszaútjára is.

UPDATE: Kérésre és macerásan a Wizz utólag visszaadja az adót, lásd a második kommentet. Vagyis ha az utas sír, megkapja a pénzt, ha nem, a légitársaság elteszi. Nem nagy összeg, na de mégis.