Ha karácsonyra szeretnénk megajándékozni szerettünket egy király télbúcsúztató kiruccanással, a megszokott mediterrán szigetek és városok mellett idén már Portóval is próbálkozhatunk. A rövidnadrágot otthon hagyhatjuk, de a hazai mínuszokhoz képes egy napos, kellemes 15 fok is nagyon vonzó lehet.

A Wizz pár hónapja repüli az észak-portugál várost, néha találni tízezer forint alatti jegyeket januárra és februárra, 12-15 ezer forintból pedig sok dátum elérhető. Visszafele dettó.

A reptérről sima metrójeggyel be lehet juni a városba. Porto kedvesen rohadó portugál város, teljesen hétköznapi látvány, hogy egy épület homlokzata csodálatos csempékkel van kirakva, ám a ház másik végéből rozsdás betonvasak állnak ki, mert ott valami leomlott húsz évvel ezelőtt, és a sitt elhordásánál többet nem sikerült még intézni.

Látkép Vila Nova da Gaia-ból

Hasonlóan Lisszabonhoz, Portóban is jelentős szintkülönbségeket kellett áthidalni ahhoz, hogy átjárható legyen a város hegytetőn fekvő és folyóparti szakasza. A város egyik jelképének számító kétszintes a Dom Luís híd tökéletesen eleget is tesz ennek a feladatnak. Az Eiffel tervezte híd felső szintjén villamos és gyalogos közlekedés megy, autók csak az alsó részen mehetnek át. A túlpart már nem is Portó, hanem Vila Nova da Gaia, ahol már egymást érik a borászatok. A Dourno völgye az egyik leghíresebb portugál borvidék, végig autózva a vidéket megúnhatatlan látványt nyújtanak a szőlővel beültetett dombok és völgyek, mintha afrofonású óriási fejek lennének.

A város klasszikus látnivalói mellett, mint a katedrális, a San Francisco templom vagy a Clerigos torony érdemes ellátogatni a vasútállomásra, amely csodálatos azulejókkal van kirakva. Vasútmániásoknak az is érdekes, hogy az állomás a város közepére van rakva, méghozzá úgy, hogy a peronok mellett közvetlenül már házak vannak, vagyis az épültek teljesen körülölelik a pályaudvart. 

Eiffel keze volt a dologban

A folyó mindkét partja megér egy sétát, a portói oldal tele van étteremmel, kiülős hellyel, elképesztően hangulatos, és abszolút megfizethető. Az éttermek este persze tömve vannak, az étel ugyanakkor bőven ehető, úgy tűnik, a fő városi látványosságért cserébe az éttermek nem akarják szar kajával lehúzni a turistákat. Valamiféle nyelvet beszélnek a pincérek, ha nem angolul, akkor franciául. Itt is érvényes az, ami más potugáliai étteremben: előételnek kérdés nélkül kihoznak kis vajat, sajtot és pástétomot, amit ha azonnal visszaküldünk, nem kell kifizetni.

A városban három nosztalgiavillamos is közlekedik, ezek külön tarifával mennek. Míg a városi metró és villamos 1,5 euró, a nosztalgiavillamosra 2,5 euró a vonaljegy, 8 euró a napijegy. Felesleges mindhárom vonalon végig menni, de egyszer megéri a faburkolatú járgányokra felülni. Egyes végállomásokon nincs fordító, a villamosnak így mindkét végében van vezetőállás. A vezető miközben átsétál a jármű végéből az elejébe, az üléseket szépen átfordítja: az üléstámlákon található kapaszkodónál fogva a támlák egy mozdulattal áthajthatók, így az ülések mindig menetiránnyal szemben vannak. 

Az ott már az óceán

Nemcsak a fantasztikus Dom Luís hidat érdemes azonban megnézni Portóban. A város szélén található, napi több százezer autó áthaladását biztosító vasbeton Arrábida híd önmagában is szép kecses íveivel, egy lelkes csapat azonban idén mászhatóvá is tette. A világon néhány hidat lehet csak legálisan megmászni. A híd tartóívébe kis lépcsőket építettek, s biztosítókötelet erősítettek - ami nem volt könnyű, mert a híd ipari műemlék, s Portugáliában sem egyszerűbb a hatósági engedélyek kikérése, mint itthon. A híd így tíz euróért cserébe teljes biztosítás mellett megmászható. Odafenn, az autók alatt néhány méterrel remek látvány nyílik egyik irányban a városra, másik irányba az óceánra, s ami érdekes, egyáltalán nem hallatszik le a zaj, nyugodtan lehet beszélgetni. A szervezők egy pici csokikehelybe töltött portói borral lepik meg a mászókat.

Fonottfejű dombok

A városban teljesen jól lehet közlekedni gyalog, illetve közlekedési eszközökkel. Ugyanakkor érdemes egy napra autót bérelni és bejárni a Dourno-völgyet. A céltalan autókázás mellett kár kihagyni a Braga szomszédságában lévő Bom Jesus do Monte templomát - annak ellenére, hogy Braga maga is roskadásig van templomokkal. Ez az épületegyüttes egy fantasztikusan megépített kálváriadomb tetején terül el.

A szimmetria dicsérete

A kálvária mértani pontossággal van kiépítve, a stációknál pedig pihenők és szobrok teszik teljessé a képet. A dombra egy nagyon különleges kötél siklóval is fel lehet menni, amelyet voltaképpen víz hajt. A domb tetején lévő forrásból a sikló aljában lévő tartályt megtöltik, így az nehezebb lesz, mint a kötél másik végén, a domb alján lévő kocsi, így a vízzel teli egység szépen lesiklik. Ott a vizet kiengedik belőle, miközben a másikat ismét megtöltik.

Vízhajtás

Volt egy nagyon jó ajánlat törzsutasoknak a Wizznél, de sürgősen el kellett rontani. Ha marad, sokkal kevesebben vettek volna a drágább jegykategóriából.

Egy laza csuklómozdulattal a duplájára emelte a Wizz Air annak a szolgáltatásának az árát, amellyel éves díj fejében korlátlanul vihet az utas normális méretű kézipoggyászt, plusz még egy kicsi motyót, elsőbbségi beszállás is jár hozzá és szabad ülőhelyválasztás. A dolog nyilván azzal áll összefüggésben, amiről épp az előző posztban írtunk, próbálnak egy új csomagolt jegyárral minél nagyobb összegeket lehúzni az utasokról.

A Privilege Pass eddig 99 euró volt, most már 199. Aki sokat utazik Wizzel és vagy kényelmes kicsit, vagy nem fér be az ingyenes miniítűr kézipoggyászba, annak valóban nagyon megérte eddig, de most Dezsőnek meg kellett halnia. Ha maradt volna 99 euró, kinek érte volna meg a Wizz Go félburzsujjegy?

Az új Go jegytípusban a kopasz jegyhez képest három dolog van: nagy kézipoggyász, feladott poggyász és ülőhelyválasztás. Az utasok többsége ma már simán elvan feladott csomag nélkül, főleg, ha a normális méretű kézi mellé még egy másik kicsit is felengednek a gépre. Márpedig a Privilege Pass tulajok eddig ezt élvezték évi 99 euróért korlátlanul, a Go ajánlat meg az, hogy utanként 25-50 euróval fizessenek többet. Amiért kapnak feladott pogyót, de a többségnek nem kell - összetörik, bugáznak belőle, várni kell rá a célreptéren, stb. Ráadásul a Goval csak mezei helyeket lehet a gépen választani, Privilege Pass-szal viszont bármit, a nagy lábterűeket, első sort is.

Azt a törzsutast tehát, akit hidegen hagy a feladott csomag, a büdös életbe nem lehetett volna rávenni, hogy a burzsujjegyre szokjon át, hülye lett volna. Túl jó ajánlat lett a PP, azonnal el kellett rontani. Ezt oldották meg az ár duplázásával. Gratulálunk!.

A magunk részéről számolgatunk, eddig kézenfekvő volt, hogy legyen PP-nk, ennyiért valószínűleg inkább minden úton fullra kimaxoljuk a kis kézipoggyászt. 

Jócskán lemaradva a konkurenciától, a Wizz Air is előrukkolt tegnap egy új, harmadik viteldíjcsomaggal. A cél persze most is az, hogy a cég növelje a kiegészítő bevételeit, újabb bőrt húzzon le az utasokról. A döntő többségnek ugyanis a Wizz Go csomag is felesleges pénzkidobás, de persze adódhatnak olyan helyzetek, amikor megéri nem az alapárat választani.

Mostantól tehát van az alapár, minket továbbra is ez érdekel, ennyiért viszik el az embert és a pici motyóját. Korábban bevezettek egy Plus nevű csomagot, amibe mindenféle szir-szart belecsomagoltak a csomagoktól az elsőbbségi beszálláson és a nagy lábterű helyen át a Flex szolgáltatásig, ami egy alapszintű járatmódosítási opció. Mi burzsujjegynek becéztük, amit nyilván megvesz a fapadra kényszerült üzletembernek a cége, de épeszű költségérzékeny turista a legritkább esetben. Amit pedig most Go jegy csomag néven bejelentettek, az egy új kategória a kopasz és a burzsuj között. A Ryanair már rég megcsinálta, a magát ultrának tartó Pegasus is, most jött a Wizz.

A kopaszhoz képest három dolog van benne: nagy kézipoggyász, 23 kilós feladott poggyász és ülőhelyválasztás, kivéve az első sort és a nagy lábterű sorokat. Értéket tekintve szinte csak egy mezei jegy, amiben a poggyász is benne van. Úgy is fel lehet fogni, hogy ez egy olyan díjcsomag, amivel egy átlag hagyományos légitársaság pár évvel ezelőtti szolgáltatását imitálják, akkoriban ezek mind alapszolgáltatások voltak, benne voltak a jegyárban.

De nézzük inkább az árazást. A Go ár sokkal közelebb van a burzsuj Plushoz, mint az alapárhoz. Útvonaltól és szezontól is függ, hogy mekkora ártöbblettel kínálják a Go-t, ami logikus, hiszen a benne foglalt szolgáltatások ára és változó. De például egy rövid útvonalnál télen 7300, nyáron 10500 forint az árkülönbség, egy közepesnél, mint London, télen 12350, nyáron 14900. Ahhoz képest, mintha az alapjegyárhoz külön megvennénk mindhárom szolgáltatást, úgy számoltuk, hogy mintegy 2-3 ezer forinttal olcsóbb a csomagolt jegy.

Tehát ha valaki úgy érzi, amúgy is megvette volna mindhármat, akkor annak megéri a Go ár, hajrá. De az utasok jóval kevesebb mint fele visz csak valamilyen csomagot, azok aránya pedig, akik nagy kézit és feladottat is fizetnek, 10 százalék alatt van. Úgy számoltuk, hogy ők picivel beljebb vannak a csomagárral és úgy foghatják fel, hogy az ülőhelyválasztást ajándékba kapják. Akik az egyik csomagtípust biztos kifizették volna, azt latolgathatják, hogy 2-3 ezer forint extrát megér-e nekik az, hogy a másik csomagot is vihetik, illetve kapják az ülőhelyválasztást pluszban.

Aztán ha valaki úgy számol, hogy a Go csomag jó lehet neki, megnézheti azt is, hogy ahhoz képest már csak kábé ötezer forint  extra a Plus, megér-e ennyit az elsőbbségi beszállás (plusz még egy pici csomaggal), a legkényelmesebb helyek kiválasztása és a Flex módosíthatóság.

A többi hasonló cég csomagjaival azért nem érdemes összevetni a Wizz rendszerét, mert más tartalmú szolgáltatásokat csomagolnak. A legfontosabb torzító tényező, hogy mindenki másnál a normális méretű kézipoggyász benne van az alapárban, csak a Wizz fizettet érte. Az ezzel együtt feltűnő, hogy a Pegasus középső csomagja, amelyben feladott poggyász van, csak pár euróval drágább az alapnál. A Ryanairnél pedig komolyabb módosíthatóságot kínál a burzsujcsomag, mint a Wizz Flexe. 

Azt írja a Wizz, hogy az új csomag a rutinos utazóknak szól. Egy túrót. Rutin rókák eleve nem utaznak sok poggyásszal és sose csomagár alapján választanak, hanem azt döntik el először, hogy milyen szolgáltatásra van biztos szükségük. Aztán megnézik, hogy az alapár plusz a számukra fontos szolgáltatás együttes árához képest mennyivel kerül többe a csomagár és ezért a plusz pénzért milyen szolgáltatásokat ad. Ez alapján pedig általában maradnak az alapárnál. 

Nem bírtak a fapadosok se kimaradni a fekete péntek és szájber hétvége őrületből, de népbutítás, hogy nagy akciók lennének, azért alacsonyak a jegyárak, mert nincs kereslet, a legkisebb forgalmú időszakra próbálják tölteni a gépeket. Márciusig érdemes most foglalni, a tavasz és a nyár lesz még sokkal olcsóbb is.   

Terjed ez az idióta Black Friday őrület, a szellem kiszabadult a palackból. Nem arról van szó, hogy a töklámpás-faragás és a Valentin-napi bájolgás után ezt a legújabb amcsi népszokást nyeljük be, hanem egész Európában az elmúlt években cuppantak rá egyre meredekebben a kereskedők, hogy még a karácsonyi vásárlási szezon előtt nagy tételben tudják rásózni a cuccaikat a lúzerekre. Amerikában legalább az időpont adott, a hálaadás után szívesen vásárolnak, ezt kellett csak felerősíteni. Európában nincs hálaadás, de senkit se zavarjon, e nélkül is be lehet durrantani a dolgokat. Pár durván akciós termék és már indulhat is a verkli, a forgalom a  többszörösére nő.

Az őrület idén jutott olyan szintre, hogy a fapados légitársaságok se maradhattak ki a buliból, aminek annyi lett az eredménye, hogy baromi nagy Black Friday akcióként hirdetik a nagyjából semmit. Az árak ugyanolyanok, mint előtte, alacsonyak.

Miután a Ryanair és az easyJet elkezdték a Black Friday kapmpányt, a Wizz is ébredt. Biztos már húztak volna az illetékesek a hétvégére, de valamit kellett csinálni, betettek hát egy pont ugyanolyan 20 százalékos akciót, mint amilyenből két hét alatt már kettő is volt, ez hétfőig tart, mert az a híres Cyber Monday, az amcsi marketingesek újabb nagy találmánya, hogy a Black Friday sikere után az online vásárlásoknál is pörgetni lehessen a kamuakciózást.

Tehát ami a fapadosokat illeti: ilyenkor amúgy is az év legkisebb forgalmú időszakára próbálják tölteni a gépeket, eleve most a legalacsonyabbak az árak, az egész arról szól, hogy a Black Friday kapcsán mindenki a legjobban megpróbálja magára irányítani a figyelmet és azt sugallni, hogy milyen olcsó jegyei vannak. Ami igaz, csak nem a fekete péntek miatt, hanem amúgy is.

Annyi változás van az elmúlt hetekhez képet, hogy most már a márciusi jegyek is szépen lementek, nagyjából addig érdemes foglalni, utána áprilistól nagy áremelkedés, a jegyek többségét bottal nem piszkálnánk. A Wizznél a 20 százalék ezúttal is a drágább jegyeknél számíthat valamit, a 2600 forintos admin díjra nem vonatkozik a leárazás.

Sokatmondó, hogy a Ryanairnél 10 olyan útvonal van Budapestről, amelyre 5 ezer forint alatt is vannak jegyek, a Wizznél pedig legalább 25, meg se bírtuk számolni. Tehát az ünnepi időszakon túl mindenki kedvére válogathat. Ami feltűnő: a sok londoni jegy 3 ezer forint alatt, 5 ezer körül pedig hegyekben. 

Igazi fapados utas nem hagyhatja figyelmen kívül a szervezésnél a rendkívül olcsó buszos szolgáltatókat, közülük leggyorsabban a Flixbus terjeszkedik. Legutóbb kissé megszívtuk velük, most kellemesek a tapasztalataink néhány apró hülyeségük ellenére is. Jó hosszút utaztunk velük Olaszországban 5 euróért, ami verhetetlen ajánlat.

Újra úgy adódott, hogy az útitervünk filléres megvalósításában komoly szerep jutott a Flixbusnak, Európa egyik legnagyobb fapados busztársaságának. Utoljára kissé megszívtuk velük, annyira olcsó se volt, a tutira ígért wifi pedig nem létezett, ezzel együtt jó deal volt az az éjjeli járat Párizs és Amszterdam között. Alig vártuk, hogy újra tesztelhessük.

Az elmúlt egy évben szépen terjeszkedtek, Budapestre is bejöttek, de erről és az összes fontos fapados buszos fejleményről mindent megír az Expresszbusz blog. Mi csak azt láttuk, hogy ha ferde tornyozni akarunk, meg bekukkantani Cinque Terrére (poszt erről később), aztán Velencében befejezni, akkor a La Spezia és Verona közötti buszjárat 5 euróért finoman szólva is verhetetlen.

Ez most már valószínűleg nem úgy működött, hogy a Flixbus leszerződött valami gyökér helyi szolgáltatóval, hanem a Flixbus olasz ága által üzemeltetett kényelmes MAN buszt kaptunk. A járat amúgy felment még tovább az Alpokba, Bolzanón át Meranóig. 

Arra speciel ráfáztunk, hogy a vasárnap reggel 7 órás induláshoz La Spezia városában még nem áll fel a tömegközlekedés, ezért 3 kilométeres sétával voltunk kénytelenek becserkészni a járatot. (A szállás a vasútállomás mellett volt a Cinque Terre jó megközelíthetősége érdekében). A busz másodpercre pontosan érkezett és indult.

Parmáig összesen nyolcan voltunk rajta, szakadó esőben ment át a hegyeken, élveztünk, na. Parmában félházig megtelt és az utat autópályán kikockázva haladtunk tovább. Már épp gyanakodni kezdtünk, hogy jóval menetrend előtt odaérünk Veronába, amikor csak olaszul rikácsolt valamit a sofőr a mikrofonba, pár perccel később kiderült, hogy mit. Megállt egy autópálya-pihenőben és mindenkit leszállított. Bezárta a buszt (ekkor fotóztuk), bevonult restibe és úri módon jóízűen elfogyasztotta a tízóraiját és a kötelező kávéját. Fél óra múlva indultunk tovább, addig tipródhattunk a méregdrága sztrádakajáldában, vagy kinn az esőben. Ezen azért lehidaltunk. Nyilván van valami szabály a pihenőidejére, a váltótárs meg nem férne bele a költségkeretbe, okés, elfogadjuk, de így elsőre azért ezt a rendszert még emészteni kellett.

A wifi rendben működött, a vécé is, hiszen nem magyar iroda által szervezett út volt ez, olyan, ahol a sofőr spórol az öblítőn, inkább 5 óránként megáll egy benzinkútnál és bezárja a slozit. De ennyire hülye kialakítású budit se láttunk még, az tuti. A kagyló fölé benyúlik valami szekrény, állva férfiember nem tudja annyira előrenyújtani az alsó testtájt, hogy biztonsággal becélozható legyen, csak ülve-kuporogva használható.

Ezzel együtt a Flixbus most kap egy piros pontot, rövid és középtávú utakon Nyugat-Európában egyre több helyen ott vannak és ajánlott. Amit mi letoltunk velük 5 euróért, az vonattal alsó hangon, korán foglalva lett volna (átszállással) 30-40 euró.

Ha valaki unja már a kontinenst és szeretne Ázsiában tengődni pár hetet valami jó meleg helyen, akkor továbbra se talál könnyen olcsó jegyet. A legnagyobb ottani fapados, az AirAsia ugyan remekbe szabott kedvezményeket ajánl az oldalán, Kuala Lumpurból Phuketbe például 18 dollárért is elrepülhetünk, de akad legalább két bökkenő: az olcsó jegyeket nem könnyű fellelni és Európából Ázsiába átjutni is elég drága. Talán majd ha jövő júniusban újra beindul a kontinensek közötti fapados.

Interkontinentális utakban nem vagyunk nagy májerek, mindazonáltal kíváncsiak voltunk, hogy akinek nem jó az izraeli 30 fok 10 ezer forintért, mennyiért mehet el például egy kedvelt thai nyaralóhelyre. A keresgélés során az gyorsan kiderült, hogy a november 20-dikáig tartó Air Asia akcióban vannak ugyan remek ajánlatok,de a legolcsóbbakat megcsípni nagyjából olyan eséllyel lehet, mint tésztaszűrővel halat fogni.

Az AirAsia a legnagyobb fapados a kontinensen, amelyen a kisebbek egy fapados légiszövetség, a Value Alliance megalakításával próbálnak fogást találni - olyanok is vannak benne, mint a Scoot, a Tiger, vagy a Cebu Pacific. Egymás járataira lehet foglalni, ez könnyíti a keresgélést. Erre is reagálhatott akcióival az AirAsia. Vagyis, gondolhatnánk, ha megcsípünk egy olcsó jegyet mondjuk a fő ázsiai fapados központnak számító Kuala Lumpurból valahova, már csak a maláj fővárosig kell eljutni.

A repertoárból két útvonalat néztünk meg alaposabban, Phuketet és Mauritiust, de ezek mellett ezer helyre lehet utazni innen fapadossal, akár Ausztráliába is. A Kuala Lumpur - Phuket útvonalnál komolyan próbáltuk megtalálni a legolcsóbb, hirdetésben szereplő 18 dolláros ajánlatot, de 40,92 dollárosnál nem találtunk jobbat. Azért ez se rossz.

fotó: gotourister.com

Vélhetően van legalább egy nap, amikorra áll a 18 dolláros ajánlat is - kutakodásunk kezdetekor még 15-ös ajánlat is volt, szóval a rendszer papíron nyilván nem hazudik -, ám ezt megtalálni nem lehet egyszerű. 41 dollárért 2017 októberére találtunk jegyet, jövő ősztől 2018 tavaszáig vannak ennyiért ajánlatok, így az előre gondolkodók behúzhatják a nyaralást akár most. Visszafelé nem ennyire jó a helyzet, de az átlagárat azért 100 dollár alá lehet vinni.

Aki a most hamar akar menni, az november végére is találhat 99 dolláros jegyet, visszafelé azonban ez 150-200 dollár, szóval kifejezetten drága. Mindazonáltal az elkövetkező hónapokra - kivéve a karácsony környékét - 69 dollár az átlagos akciós ajánlat, ami szintén nem olcsó.

Mauritiusra a fantasztikus ajánlat 118 dollárról szól, valójában csak komoly kutatómunka után találtunk 299 dollárért odajegyet. Ezt akár január végére is megvehetjük. Ennél azonban sokkal több 700 vagy 900 dolláros jegyeket találtunk, ami már horror.

Az sem egyértelmű, hogy érdemes érinteni a fapados központ Kuala Lumpurt. Budapestről 120-130 ezerért érhető el általában a legolcsóbban Turkish-sel és Emirates-szel és átszállva-bumlizva se leltünk érdemben olcsóbbakat. Aki Wizz pontból utazik, vagy talál Dubajba 20 ezer körül jegyet, s akár szívesen körül is néz a városban egy-két napra, érdemes a flyDubai ajánlatait megnéznie, ők onnan Bangkokba 200 euró alatt elvisznek.

Sajnos nem arról a reptérről, ahova a Wizz repül, de ezzel a Wizz nélküli retúr jegyár 100 ezer forint alá tolható - csomag nélkül. (Pozsonyból is jár a flyDubai Bangkokba átszállással, 16-18 óra várakozással, mi nem leltünk 450 euró alatt retúrjegyeket, de egy kommentelő szerint akad 350-ért is, elhisszük, az már alatta van a Budapestről elérhető 120 ezer forintnak, amiben viszont csomag is van.) Bangkokból Phuket pedig akár UFB módon, éjszakai busszal is behúzható szinte ingyen.

Amit még érdemes figyelni: a Scoot révén újra lesz fapadosnak mondott járat Európa és Ázsia között, egészen pontosan Szingapúrból Athénba, júniustól. Egyelőre sajnos alig néhány százalékkal olcsóbb, mintha hagyományos céggel mennénk, ezt meg el is viszi a Budapest-Athén jegy. De remélhetőleg még fog lefelé menni az ára a következő hónapokban. 

A nagy őszi akciózás igencsak bedurvult ma. Nem is az a truváj, hogy a két ultra ugyanazon a napon próbál kétségbeesetten jóárasítani, hanem az, hogy az 5 eurós ajánlat last minute-ebb nem is lehetne. Nem jövő hónapra, nem is jövő hétre szól, hanem már holnapra is, keddre. Ilyen se volt még. 

Előttünk a legkisebb forgalmú időszak, persze hogy megpróbálják a légitársaságok egyre meredekebb árcsökkenésekkel megtölteni a gépeket. Ha az átlagjegyár csökken, az nem olyan nagy gáz, mintha a töltöttség esik vissza, leegyszerűsítve szinte bármeddig lemennek, csak legyenek majdnem tele a gépek. Ez eddig is így volt, de a nullához ennyire közel régen jártak.

Persze a régi szép időkben, pár éve voltak 1 eurós ajánlatok is, de az elmúlt időszakban inkább a 10 euró volt az alja. Ma a Ryanair bedurrantott egy Fiver Monday névre keresztelt kiárusítással, ennek keretében 5 euróért ad el jó sok jegyet. Kár, hogy a potenciális utasjelölteknek ez már nem oszt, nem szoroz. Az akció ugyanis annyira last minute, hogy november közepén a novemberi keddeket-szerdákat érinti. Pár nappal előre pedig már nem sokan mozgósíthatóak.

Évek óta tart a trend, hogy egyre később érdemes jegyet venni, ezzel az akcióval viszont sikerült totál kimaxolni a last minute árazást. Sajnos a budapesti útvonalak közül csak egy érintett, ez Nürnberg. Erre viszont már e hét kedd is, vagyis - és ilyet még isten bizony sose láttunk - másnapra, azaz holnapra van jegy szinte ingyen. Új útvonal, lehetett tudni, hogy nehezen indul be, de ez akkor is meglepő.

Sok Pestről 2-3 ezer forintért elérhető Ryanair-bázisról rengeteg célra hegyekben állnak viszont az 5 eurós jegyek, aki tud például jövő hét közepén utazni, most gyakorlatilag ingyen szervezhet egy kört. Brüsszel-alsóról egy sereg francia város van többek között benne, Bergamoból többek között Osló-alsó és Belfast, Pozsonyból csak a szerbiai Nis. De az 5 eurósoktól függetlenül a 10-15 eurós zónában is nagy a tumultus, 5500 forint alatt Budapestről is elérhető több mint 10 cél és nem csak novemberre, hanem később is, köztük London és a 25-30 fokkal hívogató Eilat.    

A Wizz ma az ősszel pár hetente felbukkanó, teljesen szokványos 20 százalékos leárazását tolja, csak klubtagoknak. A 2600 forintos, jegyárba épített admin díjra nem vonatkozik a leárazás, tehát a legolcsóbb kategóriákban szinte semmit se jelent. Inkább csak olyan jegyekre érdemes lecsapni, amelyek a 10-20 ezer forintos zónában tűnnek olcsónak - például Tenerife, vagy Reykjavik. Akció után pár nappal, amikor az árazást végző gép azt tapasztalja, hogy a 20 százalékra bukó tömeget eltűnnek és alig jön foglalás, gyakran lejjebb esnek az árak, mint ahol az akcióban voltak. Amúgy meg a Wizz új weblapja elég lassú, nehezen bírja a 20 százalékos strapát, de a régire váltva rendben működik.

Durván leestek a jegyárak a Kanári-szigetekre. Tenerife és Gran Canaria is olcsóbb lett, de az igazi zuhanás a két kevésé ismert szigetre következett be - hihetetlen, de ezekre akár már 6 ezer forintért elvisz a repülő Budapestről. 

Kurvaélet, a 8 ezres jegyünk drágának bizonyult, a Wizz Air drasztikusan csökkentette két új Kanári-szigeteki útvonalára a jegyek árát, megjelentek a 6090 forintos ajánlatok, nem is kevés. (Ez klubos ár, de a nem klubtagoknak szóló plusz 8990 sem vészes) 

Az hónapok óta látszik, hogy a magyar turista szívesen kifizet 20-25 ezret az egy útra szóló jegyekért Tenerifére, meg Gran Canariára. Valószínűleg azért, mert róluk már hallott, a szomszéd is járt ott, meg Jenő is posztolt onnan a Facebookon. Na de Lanzarote, meg Fuerteventura micsoda?

A Wizz bepróbálkozott ezekre is a 20-25 ezres régióban, sokáig tartotta is a szintet, aztán lassú csökkenés indult. Először Lanzarote-ra jelent meg néhány 8 ezres ajánlat, most viszont mintha kézzel is belenyúltak volna az amúgy 99 százalékban számítógépes algoritmus által végzett árazásba. Az általunk figyelt árak közül több is a felére esett, van olyan nap, ami harmadolódott, egy hónapja 18 ezer volt a jegy, most 6 ezer.

Lanzarote egy fantasztikus vulkánsziget, a kopár Fuerteventura fura, de megkapó szépségéről pedig már tavaly beszámoltunk. Mindkettőre heti egy járat van, érdemes összekötni őket. A szigetek között a repcsi elég drága, de pont ez a kettő annyira közel van egymáshoz, hogy komppal olcsó és rövid az átkelés. Érdemes tehát az egyikre menni, a másikról jönni, így kombinálni a jegyeket.

Eddig jellemző volt, hogy a kifelé láb olcsóbb, az olló most zárult. Összességében a visszautak ma is drágábbak kissé, de Budapest irányába is feltűntek a 6 ezres jegyek.

Gran Canariára a Ryanair jár szintén hetente, az árazás fura, sokáig tartják a 20 ezer feletti jegyeket és csak szinte last minute-ben engednek, most például a november 22-i járat a legolcsóbb a maga 15 ezrével.