Sokszor nehéz elhinni, hogy egy fapados jegy szőröstül-bőröstül kerül 5 ezer forintba. Tény, hogy hajdanán sokat trükköztek a légitársaságok azzal, hogy több költséget csak utólag jelenítettek meg, de a szigorodó uniós szabályokkal a kiskapuk nagy része bezárult. A nullás jegy plusz húszezer forintos reptéri illeték típusú klasszik átverésnek már lassan két éve reszeltek, az európai cégeknél ma már nagyjából azt látjuk a nyitóoldalon, mint amit a végén is fizetünk. De ez a bizonyos nagyjából is megér egy misét: a hitelkártyás fizetéssel még mindig sokan lehúznak egy kicsit, s van, aki nem riad vissza a rejtett admin díjtól se.

A trükközés miatt mi is gondban vagyunk, hogy amikor konkrét árak vannak egy posztban, akkor mivel számoljunk. Mert hiába alapelv, hogy a bárki számára elérhető végső árat adjuk meg, ha az se könnyen kiszámítható. Itt van rögtön a Wizz-dilemma. Van egy Discount Club nevű kedvezményrendszer, amivel 5-10 euróval olcsóbb minden jegy, de éves díj ellenében. Noha már akkor érdemes megvenni, ha valaki a párjával foglal egy retúrt, a klubos, vagy az a nélküli árat használjuk? Talán korrektebb, ha maradunk a teljesnél, bár lehet, hogy az érdeklődők többségének az alacsonyabb ár érvényes.

A Wizz egyébként egyáltalán nem trükközik kártyadíjjal, nem úgy, mint konkurensei. Az alaphelyzet az, hogy a hitelkártyákról azt állítják, magas a költségük, ezért azokra plusz díjat számol fel szinte mindenki. Van aki az összes betéti kártyát ingyenesnek hagyja, de például a Germanwingsnél csak a Visa debit kártyáival nincs külön költség, aki nem ilyet használ, foglalásonként perkálhat 9,90 eurót. Erről a főoldalon nem tájékoztatnak, az ott feltűnő ár persze hogy kártyadíj nélküli. (Fontos: hitelkártya alatt általában a dombornyomott plasztiklapokat értik, akkor is, ha az nálunk épp betéti. Debit kártyák azok, amik elektronikusak)

A Norwegian-nél nem fix összeg a pótdíj, hanem 1,99 százalékról van szó a hitelkártyák után. A Vueling összeállításunkban a legparasztabb, nem elég, hogy 3 százalék a hitelkártyás felár, de van egy személyenként 5 eurós extra díj is, melyet management feenek hívnak. Nos, nem mi akarjuk fizetni a górék bónuszát, főleg, ha ez csak a foglalás végén derül ki. (A Pegasus egyébként még taplóbb az előre nem jelzett 8 eurós fejenkénti kikerülhetetlen költséggel, de nem uniós cég, könnyebben megteheti.) A Ryanair 2 százalékos hitelkártya pótdíjjal dolgozik, ami nála is csak fizetéskor derül ki, nem a foglalás kezdetekor.

Az easyJet módszere eltér a többiekétől. Kemény, 15 eurós admin díjat számolnak, ez azonban foglalásonként értendő, ráadásul ha az utasok neve ugyanaz, több járatra is lehet foglalni úgy, hogy csak egyszer számolják az admin díjat. A hitelkártyák után náluk is van 2 százalékos pótdíj, viszont piros pont, hogy ezeket nem sunnyogják el, hanem a járatkereséskor első pillanatban feltűnő árba már beépítik. A címlapon a legalacsonyabb árak hirdetésekor úgy számolnak, mintha két főre foglalnánk, ha ennél több ember utazik együtt, az ár végül per fő alacsonyabb lehet, mert az admin díj több felé oszlik. De persze be is szophatjuk, ha épp kategóriát ugrik az ár, ekkor kártyadíjtól függetlenül fizetünk többet.

Tanulság? Aki nem tud pontokat gyűjteni a hitelkártyáján, a fapados cégek többségénél akkor jár jól, ha elektronius kártyával fizet, a Magyarországon elterjedt kártyák közül pedig a Visa Electron az, mely után egyik légitársaságnál sem kell plusz díjat fizetnünk.

Mi pedig hosszú dilemma után inkább a magasabb, hitelkártyás árakkal számolunk, ha árakról írunk.