Izlandra is repül a Wizz Air végre, kár, hogy nem Budapestről, hanem Gdanskból. Megnéztük, javultak-e ezzel a magyar utas lehetőségei, mennyiből juthatunk el a gejzírek gyönyörű földjére.

Valamit nagyon tud Gdansk, a Wizz Airnek elég sok olyan útvonala van, amit csak és kizárólag onnan repül. Bámulatos, hogy mennyi volt hajógyári munkás dolgozik például Norvégiában, mi más magyarázhatná, hogy szinte az összes kis vidéki reptérre már szállnak Gdanskból. Amikor Árpád törzsolvasónk ma jelezte, hogy Reykjavikot is elkezdi repülni onnan a Wizz, először azt hittük, viccel. Mintegy tízezer izlandi lengyel vendégmunkásról találtunk híreket, de úgy tűnik, ez már a cégnek elég: valóban felkerült a menetrendbe a Gdansk-Ryakjavik járat. Ennek apropóján megint megnéztük, hogy tud a magyar turista eljutni egyik kedvenc szigetünkre.

A Wizz júniustól repül majd hetente kétszer Gdanskból Reykjavikba, a legolcsóbb jegy amit találtunk, 50 euró. Ettől egyelőre nem estünk hasra, de induljunk ki abból, hogy reálisan lemegy 30-40-re. Már csak el kell jutni Gdanskba, ami nem egyszerű. Varsóba fillérekért reppenhetünk (3-5 ezer forintos jegyek gyakran vannak), onnan pedig még van két opció. Vonatkozhatunk 350 kilométert, vagy Varsó-külsőről a Ryanair elvisz szinte ingyen, most is sok a 20 zlotys (kb. 1500 forint) jegy.

Átszállással rengeteg kombinációban mehetünk még Wizz és Ryanair kombinációjával Gdanskba, de ennyire olcsón mint Varsón át, aligha. De nem kell repteret váltani. Talán leginkább Malmö az, ahol bizonyos napokon korrekt átszállási idővel abszolválható a művelet és a jegyek is olcsók mind Budapestről, mind Gdanskból, szóba jöhet még átszállónak Bergamo, Charleroi, Eindhoven, Stockholm, Göteborg. 

A másik variáció az easyJet izlandi járataiból kiindulni, ezeknél csak egyszer kell átszállni. Szerencsére egyre több városból indítanak reykjaviki útvonalat, Londonban már két repteret is kiszolgálnak, de jó átszállóhely lehet Basel, Genf és Bristol is. Az árakat árpörgetve nagy különbségeket látunk. Július felejtős, horror áron pörög, de nyár végétől azért beficcennek az 50 euró alatti jegyek is, de össze-vissza és kevés. Jó sokat kell dolgozni azon, hogy jó csatlakozást és alacsony árakat is találjunk, de nem lehetetlen.

Amire célszerű figyelni: a Wizznél fizetős a nagy kézipoggyász, márpedig Izlandra pont nem egyszerű beférni egy kicsibe. Aki pedig wizzes dupla átszállós megoldáson töri a fejét és nincs Privilege Pass bérlete, rögtön három járatra fizethet külön a csomagért. Másrészt pedig az easyJet és a Wizz árazása eltérő, jó stratégia lehet lefoglalni hamar a megfelelő árú easy-jegyet, majd érdemes várni, hogy a továbbutazásra kinézett Wizz-járat ára lejjebb menjen.

Ami még szóba jöhet: a Wow Air (az Iceland Express utódja) Londonból időnként ad 60 font körül jegyeket, a többi európai útvonala elég megfizethetetlen Izlandról. S néhány napon a Norwegian is jó lehet azoknak, akik fáznak a fapados átszállástól: hazafelé olyan a menetrend, hogy lehet közvetlenül Reykjavik-Budapestet foglalni. Oslóban ugyan átszállás van, de a csomagokat átviszik és biztosítják a csatlakozást - ha az első gép késik és elmegy a budapesti, feltesznek a következőre. A legolcsóbb jegyet ebben a variációban október elejére láttuk 111 euróért. Drága, de kényelmes. 

Összességében az látszik, hogy csak egy szűk körnek éri meg egyelőre a gdanski útirány. Egyrészt a ponthuszároknak, akik úgy számolnak, hogy nekik a Wizz-kártyás költések után kapott pontok levásárlása nem költség, azt gondolják, a lilákkal ingyen repülnek. Másrészt akiknek van idejük és amúgy is megnéznék Gdanskot - tényleg érdemes, szép város. De a csomagdíjakkal nekik is számolniuk kell, vagy nagyon kitömni azt a kis zsákot és a beszállás idejére magunkra venni több réteg nagy helyet foglaló ruhát. Amikor viszont mindenkinek jó lehet: július. Az a főidény, akkor lehet a legtöbb dolgot megnézni, szeptembertől már egy csomó út járhatatlan. Nyár közepére az új Wizz-járat a legolcsóbb opció.

Igazi kiszsákos fillérbaszók tehát kihozhatják a jegyet Varsón és Gdanskon át akár 60-70 euróból is egy útra, de ezért nagy bumlit kell vállalni és ennél minimálisan többért easys verzió is kisakkozható. S a legfontosabb: Izland mocskos drága hely, a teljes útiköltség tekintetében a repjegyár párezres különbséges pont nem oszt, nem szoroz. Ami biztos: a csak melegben élvezőket leszámítva mindenkinek érdemes menni, életre szóló élmény. Spórolási trükkökért pedig ajánljuk előző izlandos posztunkat.

Olyan mértékűre nőtt a részegeskedés a Ryanair egyik skót útvonalán, hogy a légitársaság nemes egyszerűséggel kitiltotta a piát a gépekről, az utasok nem vihetik fel a reptéren vásárolt szittyót. Egyelőre egyetlen útvonal érintett, aki utazott már ilyen arcokkal hasonló hangulatban, valószínűleg egyetért a döntéssel.

Több videó kering a neten arról, hogy milyen, amikor tapló szeszkazánokkal kényszerül az ember egy csőbe, íme az egyik:

Úgy tűnik, kiemelkedően durva a Pretswick-Ibiza útvonal, melyen nagy számban repülnek olyan sutyerák skótok a buliszigetre, akik már út közben matára isszák magukat. Gépre felvihető piát a reptéri duty-freeben lehet venni, ez szabályos, az már kevésbé, ha a júzer benyeli útközben az egészet, a tintások elvileg kizárhatók a repülésből.

Csak ez nem olyan egyszerű, ha felszálláskor kezdenek vedelni és egy óra múltán állnak be teljesen. Nyilván nem hiányzik a magukból kivetkőző barmok miatti kényszerleszállás a cégnek (volt már rá példa többször), ezért a Ryanair úgy döntött, megelőzi a problémát: egyszerűen nem engedi fel a gépre az alkoholos italokat. Hiába rámolja ki valaki a reptéri piaboltot, fel kell adnia az alkoholos italt (ingyen), nem viheti a fedélzetre. Persze venni lehet útközben, de akkor az utaskísérők kontrollálni tudják a dolgot. Aki pedig már eleve részegen érkezik, simán nem engedik fel a gépre. 

A Ryanair az utasok biztonságának és kényelmének védelmével indokolta a döntést, mely egyelőre kizárólag az említett egyetlen útvonalra vonatkozik. A hivatalos adatok szerint nőtt az illumináltan balhézók száma az elmúlt öt évben, a londoni polgármester nemrég maga próbált nemrég egy részeg segget a gépen lenyugtatni - igaz, az az eset momentán nem fapadoson történt, hanem egy olyan hosszú távú járaton, ahol ingyen volt a pia.

Hajnalban elugrani fapadon Belgiumba, megnézni egy sörfőzdét, kipróbálni sok finom sört, körbejárni egy kis falut, majd este hazajönni menő, vagy nem menő? ZX71 törzsolvasó-kommentelő megtette és írt beszámolót, melyből sok minden kiderül a belga sörök típusairól is. Amúgy szerintünk igenis menő.

Pár hónappal ezelőtt volt egy poszt a blogon a legjobb egynapos repülések címmel. Mivel néhány célpont Budapestről indulva szinte ingyen repülhető és reggeli-esti járat is közlekedik, érdemes lehet akár egy napra is kiruccanni a kaland és a látnivalók kedvéért. Mi a közelmúltban kirándultunk egy szokatlan kanyart, a célpont egy sörfőzde meglátogatása volt Lembeek falucskájában, ahol a legenda szerint a lambic sör született.

Belgium sokféle söre közül a lambic talán a legmegosztóbb. Ez egy spontán erjedésű sörfajta, amit Belgiumnak egy nagyon kis részén termelnek. Az itteni levegő és a búzamezők ugyanis egy vadon élő élesztőgombával fertőzöttek, így a levágott búza spontán, sörélesztő hozzáadása nélkül megerjed. A végeredmény egy nagyon különleges sör, a lambic, ami nem keserű, viszont savanyú (helyesebben, rettenetesen savanyú). A lambic készítése más pontokon is eltér a hagyományos sörökétől, hosszú főzés után évekig érlelik fahordókban.

A legfinomabb lambic sörök, a geuze vagy gueuze (ejtsd: ’gőz’ ill. ’hőz’) elkészítéséhez pedig palackozás során egy fiatal és egy idősebb évjáratot töltenek kis pezsgőspalackokba. Parafadugóval és alumínium huzallal zárják, és további egy év palackban érlelés után kész is a Brüsszel pezsgőjének is nevezett geuze. A forgalomba került geuze valóban inkább hasonlít pezsgőre, mint sörre, a megjelenése (pukkan és habzik) és az ízvilága is sokkal közelebb áll a jó száraz pezsgőkhöz, mint a sörökhöz. Érdekessége még, hogy húsz évig is eltartható, és néhány évig még nemesedik, érik is, csakúgy, mint a jó pezsgők vagy borok.

Bár Belgiumban rengeteg sörfőzde működik, lambic sört csak alig egy tucat készít (kicsi a vadon élő élesztővel fertőzött terület), közülük is kiemelkedik Frank Boon pincészete, aki söreivel számos nemzetközi díjat nyert, legutóbb 2014-ben. A célpont – mily meglepő – Boon sörfőzdéje volt, ami ideális egy egynapos kiránduláshoz, a pincelátogatás és a környék bebarangolása kényelmesen belefér a reggeli és esti járat közötti pár órás időtartamba.

Lembeek falucskája körülbelül 20 kilométerre délre van Brüsszeltől, a Wizz hajnali gépe (gyakran 5 ezer forint alatt) és a  Flibco transzferbusz (időben foglalva 5 euró) után 10 óra előtt már a brüsszeli Midi pályaudvaron voltunk. Lembeek fele innen indul a vonat, utána némi gyaloglás az élesztőszagú utcákon – az egész falut sajátosan kellemes illat lengte be –, és hamarosan ott álltunk a sörfőzde előtt. Az idegenvezető már várt minket, és kezdetét vette egy bő másfél órás, mindenre kiterjedő látogatás.

A sörfőzdét bejelentkezés után lehet látogatni, ami csak akkor olcsó, ha sokan mentek, mert a belépő mellett (8 euró, ami két pohár sört is magába foglal) a guide díját is ki kell fizetni, ami fix 60 euró, létszámtól függetlenül. Értelemszerűen ha ez sok emberre oszlik szét, akkor nem nagy költség, jelen esetben viszont a „csapat” csupán kettőnkből állt. Mindenesetre, hangulatos volt bebarangolni a hatalmas sörfőzdét úgy, hogy az egész épületben összesen négyen voltunk, rajtunk kívül csak a vezető és egy munkás vigyázta a – nem tévedés – másfél millió liter mennyei nedűt…

A látogatás végigvitt minket a sörfőzés minden szakaszán: láttuk a hatalmas tárolóedényeket, a nagy tartályokat, amiben ottlétünkkor is főtt a sör; a hűtőkádat, amely egyben az élesztőgombával való találkozás dedikált helyszíne is; a grandiózus, 3 méter magas hordókat, amikben érlelődtek a különböző évjáratú sörök; a palackozórészleget. Láttuk a különleges meggypréselő gépet – Boon is készít meggyes, ’Kriek’ típusú sört –, ami különleges technikával, a meggymag sérülése nélkül préseli át a meggy húsát (a mag esetleges sérülése keserűvé tenné, gyakorlatilag tönkretenné a sört). A legérdekesebb talán mégis a „ház a házban” – a Boon pince a közelmúltban bővült hatalmasat, és az új sörfőzőt egész egyszerűen ráépítették a régire, így a régi sörfőző tetejét gyakorlatilag körbe lehet sétálni.

A pincelátogatás után a kóstoló Lembeek talán egyetlen kocsmájában volt; ahogy említettem, a falu elég kicsi, könnyű körbejárni. A kiskocsmában természetesen a Boon kollekció egésze végigkóstolható, de számos más sört is tartanak. A helyi törzsvendégeknek megszokott látvány a turista, sokan jönnek kóstolni mindenféle országokból, annak ellenére, hogy a lambic sört kevesen szeretik: Boon is a termelt mennyiség 60%-át belföldön értékesíti.

A kóstoló után búcsút vettünk az idegenvezetőnktől, és sétáltunk még egyet Lembeek utcácskáin. Említésre méltó Lembeek temploma, ami hatalmas (ahogy elnéztem, a falu egész lakossága akár kétszer is beférne), és kívülről nagyon szép látványt nyújt, mert különböző színű, terméskőre emlékeztető anyagból épült.

Lembeek után visszabuszoztunk Halléba, a vonat Brüsszelbe innen indul vissza. Halle gyakorlatilag összenőtt Lembeek falujával, utóbbi közigazgatásilag valójában Halle egyfajta külterületének, csatolmányának számít jelenleg. Halle picit nagyobb város, de kényelmesen végigsétálható, legszebb műemléke a bazilika, ami ottlétünkkor sajnos felújítás miatt zárva volt. Ugyanakkor a bazilika legnagyobb kincsét, az állítólag számos írásos dokumentummal igazolt csodatévő Madonnáját – amit a háború füstje feketére festett, és így csak Fekete Madonnaként emlegetik – egy oldalkápolnába helyezték el, így mi is megnézhettük.

Aztán még egy gyors ebéd, és egy utolsó gueuze után indultunk vissza, összességében jó négy órát töltöttünk Lembeek-Halle térségében. A visszaúton számomra meglepő volt, hogy – noha az utunk egy szerdai napra esett – a repülőn 4-5 párra emlékeztem a reggeli járatról, úgy látszik, sokan „egynaposoznak” ugyanígy.

Hazafele megállapítottuk, hogy bár érdekes és izgalmas nap volt, nagyon elfáradtunk, és nem sűrűn fogunk hasonló egynapos kalandokat bevállalni. Nettó 8-10 órát utazni 4-5 óra kint létért ugyan nagy kaland, egyszer érdemes megpróbálni, de alapvetően rohanós. Konkrétan ez a régió egy nap alatt jól bejárható, de ha kicsit nagyobb városba indulsz, érdemes legalább egy éjszakát kint tölteni. Ettől függetlenül, nagyon jól éreztük magunkat, és bár az ismerőseink megmosolyognak minket miatta, nem bántuk meg.

Lassan ideje a nyári főszezonra is repjegyet foglalni, az árak végre szépen csökkennek. Ármustránk azt mutatta, hogy most olyan célállomásokra is szórnak alacsony áron jegyeket, melyek általában igen drgák nyárra, olyan városok, illeteve szigetek, tájegységek érhetők el most a megszokottnál jóval olcsóbban, mint Madrid, Barcelona, Róma, vagy épp Málta és Toszkána. Mindez úgy, hogy a Ryanair a magyar piacon alig mozgatja a füle botját, az easyJet pedig labdába se rúg, nyomasztó a Wizz Air túlsúlya. 

Írtuk már párszor, hogy két-három hónappal az aktuális dátum előtt árazzák le gyakran a repjegyeket az ultra fapadosok. Most, hogy e szabály alapján a nyár eleji jegyeknek kellett leesniük, gyorsan átböngésztük a kínálatot és azt találtuk, hogy ez valóban így van most is. A május-júniusi felhozatalt meózva meglepően olcsó városokba botlottunk. Gyakran úgy, hogy a drága jegyek keverednek az akciósokkal, aki rugalmas az időpont tekintetében, az komoly előnyben van.

Sajna csak két cég játszik megint, az ultrák mögött a nagy semmi, az easyJetre különösen pipák vagyunk, mivel egy kanyi jegyet sem adnak 10 ezer alatt május-júniusra sehova - Berlinbe akad néhány alig 10 ezer feletti. Így aztán marad a Wizz és a Ryanair, s a mindkettejük által repült útvonalakon a Wizz egyértelműen olcsóbb - amihez persze hozzá kell tenni, hogy nem ugyanolyan szolgáltatást tartalmaznak jegyáraik, ugyanis a Wizznél a nagy kézipoggyász fizetős, a Ryanairnél azonban ez benne van az árban. Íme a budapesti indulással elérhető, meglepően, illetve szokatlanul jóáras célállomások listája, akár már a nyári szünetre. (Júliusra valószínűleg a következő hetekben csúsznak majd lejjebb az árak.)

Madrid

Általában 15-20 ezer körül indulnak a jegyek a spanyol fővárosba nyáron, most szokatlanul olcsón, 10 ezer alatt is adagol a Wizz júniusban, ezeket azonnal el kell hordani. A Ryanair általában drágább.

Málta

Növelik a járatsűrűséget, s még nem nőtt ezzel arányban a töltöttség, ami nem meglepő. Így viszont a főidény elejére is befigyeltek 10 ezer alatti ajánlatok, néhány dátumra retúrban is kihozható a sziget egy húszasból, ami ritkaság.

Bologna

Új járat és már csökkentették is az árakat, klubtagoknak 4, azon kívülieknek 6 ezerért elég sok jegy van. Maga a város is szép, de a környéken mindenki megtalálhatja a számítását, a tengerpart sincs messze. Nem csak repjegyárfüggő csóringereknek.

Barcelona

Érdekes, hogy a Ryanair magasra áraz, a Wizznél viszont feltűntek 10 ezer alatti ajánlatok főleg májusra, ha nem is túl sok. Tavaly nagyon kellett küzdeni a 16 alattiakért, ez tehát kifejezetten jó ajánlat.

Burgasz

Az első néhány visszaúti járat mindig olcsó, ez nem újdonság. De kifelé irányban is akadnak 10 ezer körüliek június végén, ide is össze lehet kombinálni egy kellemes kanyart 20 alatt.

Szaloniki

Rapszodikus az árazás, a 20-25 ezres jegyek váltakoznak a kifejezetten olcsókkal, klubosoknak 6 ezer alatt is kínálnak. Sok szép tengerpart is van a közelben, a várost magát egy nap alatt le lehet tudni. 

Maastricht

Új járat szívatóval indul, még bejáratós, amíg pedig megismerik, kevesen vannak rajta, a jegy olcsó. A Németország és Belgium közé ékelődött város az egyik legszebb Hollandiában.  A 2890-es klubos árnál nincs jobb, ami tagsági nélkül is csak 6 ezer.

Pisa

A Ryanair alig kínál jó árakat Budapestről, máshova összpontosít, a ferde toronytól kábé két kilométerre levő reptér az egyik kivétel. Május-júniusban is bőven 10 ezer forint alatt lehet Toszkánába repülni, s mivel nem Wizz, ide legalább a normális gurulós bőrönd is benne van az árban.

Alicante

Tavaly a Ryanair repülte, nem kellett neki, most a Wizz elkezdte és ha nem is olcsón, de például Malagánál jóval kedvezőbb árakon lehet jegyet vadászni. Egylőre május a jó, visszaúton vannak 8/11 ezres ajánlatok is, június még drágább.

Róma

A második legolcsóbb kategóriába inkább csak télen és hétközben szokott becsúszni az olasz főváros, most a Wizznél vannak 4/7 ezres jegyek, főleg a visszaútra. A Ryanair érdekes módon itt is egyértelműen drágább.

Aki repülőgéphez futó, egymást taposó alakokat akar fotózni, tegye meg hamar: a konkurenseket követve májustól a Wizz Air is felhagy a szabad ültetéssel, az "aki kapja marja" típusú helyleosztással. Már foglaláskor dob a gép valamit, ezt lehet jobbra változtatni pénzért. Öngól lenne, ha e miatt direkt szar helyeket allokálnának, alig várjuk, hogy tesztelhessük.  

Ahogy már pár hete megírtuk, beadja a Wizz is a derekát: mindenki másnak bejött a klasszikus helyosztós megoldás, úgy tűnik, nem teheti meg, hogy egyedüliként megtartsa a szabad ültetés rendszerét. Jövőre uniós szabályok miatt amúgy is be kellett volna vezetnie, de nyilván azért lépnek hamarabb, mert a Ryanair is jól járt vele és sokan mondják azt, hogy iszonyat kulturálatlan megoldás az, hogy futtatják a géphez a jó helyre vágyó utasokat.

Ha már bevezetik a mindenki másnál alkalmazott ülőhelyleosztást, persze megpróbálják úgy, hogy más legyen, mint a konkurenciánál. Lehetőség szerint az utas is faszagánynak érezze a rendszert, de legfőképp a bevételek se csökkenjenek, sőt inkább nőjenek. Mit is csinál a Ryanair? Röviden: foglaláskor és utána pénzért lehet fix helyet venni, indulás előtt 30 nappal kinyílik a becsekk azoknak, akik maguknak akarnak helyet választani és fizetnek is ezért 6-11 eurót. Aki nem fizet, csak mínusz 7 naptól csekkolhat be és olyan helyet kap, amilyet a gép dob. Utólagos pofázás, variálási lehetőség nincs. A Wizz itt találta meg a pontot, ahol jobban tudja csinálni: már a foglalásnál dob helyet a gép, aztán ha nem tetszik, választhatsz magadnak jobbat pénzért.

Azt, hogy mennyiért, jól összekutyulják. Akár egy euró is lehet, de a kereslettől függően drágul, persze a nagy lábterű és a gép elején levő helyek drágábbak, egy táblázatban bogarászhatók a sávok és az árak. Nyilván erre is írtak egy algoritmust, amivel a lehető legtöbb zsét sajtolják ki az utasokból. Foglaláskor tehát kapunk valamit és látjuk, hogy abban a pillanatban hova mennyiért ülhetünk. Később is lehet variálni, de addig az ülésárak változhatnak. A rendszer május 19-től indul, illetve néhány próbaútvonalon már 4-étől, a budapestiek közül Barcelona van ebben a körben. Foglalni április 8-tól lehet úgy, hogy már adja a gép a helyet.

Érdekes húzás, hogy csak a gépi allokáció után lehet variálni. Logikusan az következik belőle, hogy ha a bevételt maximalizáni akarják, akkor tré helyeket adatnak a géppel, hogy minél többen fizessenek a normálisért. De ez visszaüthet, óvatosan kell csinálni, valószínűleg erre finomhangolják a az említett székárazó algoritmust. Olyat bizonyára nem csinálnak, hogy szétültetnek családokat, azt ígérik, hogy ha lehet, az egy foglaláson szereplők egymás mellé kerülnek.

Amint tudjuk, teszteljük a rendszert és be is számolunk róla. Már kaptunk mailt arról, hogy a következő utazásunknál nem késő kiválasztani a helyüket, mert hogy leosztás van. A link azonban nem vezet sehova, szar kerülhetett a palacsintába, ha jól értjük, az áprilisi járatokon még szabad ültetés van, úgy tűnik, rossz levelet küldtek. 

Világos, hogy az utasok szeretik, ha fix helyük van. Eddig ugyan a Wizz folyamatosan azt kommunikálta, hogy a szabad ültetés a király, mert a leosztással lassul a beszállítás, nő a fordulóidő, de most kiderült, nem az a pár perc számít, amíg azok a balfaszok is rátalálnak a helyükre, akik a 28. sorban ülnek és az első ajtón szállnak fel. A Wizznek ugyanis továbbra is marad egy nagy előnye a beszállítás gyorsaságát illetően. Azzal, hogy fizetőssé tették a nagy kézipoggyászt is, az utasok kevesebb motyót hoznak, minden gurulós bőrönd és banyatank felfér a fedélzetre. Miközben a Ryanairnél és az easyJetnél a rengeteg csomag miatt horror lassú a beszállítás és a kézik egy részét elveszik, átminősítik feladottá, a Wizznél nincs ilyen probléma, az utasok megfelelő terelésével gyorsítható a beszállás.

Az új rendszerrel jóval kevesebb értelme lesz elsőbbségi beszállást venni, nem véletlen, hogy árát 2 euróra csökkentik. A Privilege Pass bérletben eddig az volt, hogy éves díj fejében akárhányszor utazva vihetünk nagy kézipogyót ingyen és kapunk elsőbbségi beszállást. Ezen is változtatni kellett, mert kevesebbet ér a priority, azt találták ki, hogy akinek ilyen van, ingyen választhat magának ülőhelyet.

Tavaly nyár óta már harmadszor ütköztek egymásnak Ryanair-gépek gurulás, illetve hátratolás közben. Véletlen? Tegnap akadt más apró fapadost érintő incidens is, durva a sztyuvira támadó gyökér miatti kényszerleszállás.

Önmagában nézve nem olyan komoly baleset az, amikor két gép a gurulóúton összekoccan. Élet ilyenkor általában nincs veszélyben, a gépeket meg lehet javítani. Az azonban már szokatlan, ha egy légitársasággal egymás után többször történik ilyesmi. A Ryanair két gépe tegnap hajnalhasadáskor gurult Dublinban a futópálya felé és összeakadtak a szárnyaik. 

Az egyik gép ment volna Edinburgh-ba, a másik Zadarba, de persze most pár hétig biztos maradnak a seggükön. Valamelyik pilóta cseszhette el, ezt majd kiderítik a szakértők.

Nem semmi, hogy öt hónapja szintén Dublin volt a helyszíne egy hasonló összeakadásnak, az egyik gép akkor is épp Edinburgh-ba tartott volna, a másik Brüsszelbe. Ez mindenesetre érdekes látvány volt az utastérből.

Tavaly nyáron Stansteden koccolta egymást két Ryan-madár, akkor az egyik gép épp beállt volna a parkolóhelyére, miközben a másikat hátra tolták. Három éve Sevillában is volt hasonló eset.

A Germanwings-katasztrófa nyomán a kisebb üzemzavarok is a lapok címoldalán landolnak, s például a tegnapi dublini Ryan-ütközés után másfél órával már azon izgultak a helyi irányítók, hogy a Bécsbe indult Aer Lingus-járat technikai probléma miatt visszafordult, szerencsére rendben leszállt, közelebbit nem tudni. A Genfből Pristinába tartó easyJet-gépnek egy gyökér utas miatt kellett kényszerleszállnia tegnap Rómában, a tahója nekirongyolt az egyik sztyuvinak, mert lassan kapta meg a szendóját.

A belterjes magyar híradókba is befért egy időjárás okozta légi probléma, méghozzá egy teljesen hétköznapi eset: a nagy szél miatt az egyik tegnapi Wizz-gép nem tudott leszállni Debrecenben, egy óra körözés után Budapestet választotta, mint kitérő repteret. A másiknak összejött a leszállás a cívus városban, de a szél miatt két óra késéssel indult vissza Londonba, ó borzalom! 

Két új fapados útvonalat jelentett be a Wizz: Skóciát régóta vártuk, Bolognán kissé meglepődtünk, Nizzából sajna nem lett semmi. A tízezer alatti nyári skót jegyekre kötelező lecsapni, gyorsan felmennek az árak és nem valószínű, hogy később újra lesz ennyiért.

Végre egy várakozásunk, ami bejött: kipróbálja a Wizz Air Budapestről is Skóciát. Turistaszemmel Edinburgh lett volna a legjobb, de ennyi belefér, Glasgow-ba már repülnek sok helyről, van kapcsolatuk a reptérrel, kézenfekvő volt a választás. Jó, hogy mire a pesti útvonal beindul, a Wizz épp beköltözött Glasgow-külsőről (Prestwick) a városi fő reptérre. Kívánjuk, hogy a Wizz fingassa meg jól a Jet2-t, mely eddig kényelmesen, konkurens nélkül repült Edinburgh-ból Pestre, s magasan tudta tartani az árat.

A skót útvonal olvasóink kívánsága is volt, ezért is örülünk neki nagyon. Pár hónapja kaptunk a Wizztől pár útvonalat tesztelésre és erre szavaztak a legtöbben. Érdekes, hogy a második Nizza, pontosabban Dél-Franciaország lett, de oda nem indul járat. Olaszországot nálunk kevesen kértek, mégis úgy döntöttek, hogy Bolognát megpróbálják. Néhány éve a Wizz már repült Forlira, ami Bolognától mintegy 50 kilométerre van. De aztán ott gebasz volt a reptérrel, a Ryanair meg elkezdte repülni Bolognát, a Wizz feladta Forlit. Tavaly a Ryanair megszüntette Bolognát, most a Wizznek újra megtetszett. Franc se érti, de ez van, végül is minden régi-új útvonalnak lehet örülni.

Mi egy villámgyors foglalással ünnepeltük Skóciát. A 20 százalékos akcióban klubtagoknak kibuggyanó 6800 forintos árral nem szabadott sokáig cicózni, de aki 10 ezer alatt lát, az szerintünk nem csinál rossz bótot, ha ész nélkül nekirongyol a foglalási rendszernek. A skóciai magyarok simán megtöltik a heti két járatot, nagyon meglepődnénk, ha nem sűrítés lenne a sorsa hamarosan. Bologna esetében már nem estünk annyira hasra az 5500-as klubus-akciós indulóártól, nyárra vállalható, de őszre biztos lesz olcsóbb is. S ne felejtsük a Wizz poggyászpolitikáját: aki nem fér be a kicsi kézipoggyászba, számolhat jókora díjjal a mezei gurulós bőröndre is. Az is picit nyugtalanító, hogy miközben a teljes téli menetrendje már fenn van a Wizznek, ez a két járat csak októberig foglalható.

Nem zengünk most ódákat Skóciáról, gyönyörű, az egyik nagy kedvenc, s városlistánkon is top 10-es Edinburgh. Majd beszámolunk, ha megint megjártuk. Most csak annyit, hogy körbekolbászoláshoz érdemes autót bérelni, ahhoz meg az igazi fillérbasszerek összeállnak öten-hatan egy kocsira, mert az Egyesült Királyságban ez nem olcsó mulatság. Aki nagyon északon végez, miután megleste a Loch Ness-i szörnyet, Invernessből easyJettel tud 20-25 fontért Londonba reppenni, ahonnan easy és Wizz is opció hazafelé attól függően, hogy a gatwicki, vagy a lutoni átszállást választjuk. 

Noha a vezető európai légitársaságok pillanatok alatt bevezették, hogy soha nem maradhat egyedül senki a pilótafülkében, egy újabb tömeggyilkos pilóta feltűnésének esélyét nem lehet nullára csökkenteni. Kínzó kérdés az is, hogy fapadosoknál nagyobb-e az esély arra, hogy egy pilóta olyat tegyen, mind a Germanwings-járat első tisztje. Vitázunk kicsit róla.

Ahhoz, hogy megítélhessük, mennyi esélye van bárkinek arra, hogy egyedül maradjon a pilótafülkében, szakértő törzskommentelőnk, Válasszunk a következő 3 bekezdésben összefoglalja, hogyan működik a bejutás.

A lenti videóból ismerhetjük a pilótafülkébe való bejutás normál menetét, és a vészhelyzeti menetét. Az ajtó megerősített, nem lehet „csak úgy” betörni. Ha viszont valaki megpróbálja, és a pilóta ezt észleli, szinte biztos az, hogy illetéktelen támadásra fog gyanakodni, ez pedig a lock álláshoz vezet. Normálisan elektromos a nyitás / zárás az ajtón, és legalább 3 zár van.  Ha megnézzük a helyzetet akkor alapvetően szükséges legalább 3 helyzetet kezelni: Amikor a földön nincs benn pilóta. Levegőben való üzemszerű használatot. És a levegőben való vészhelyzeti használatot. Jelen kérdésben a 3. helyzet a kérdéses.

Kívülről nyitás: Betelefonálsz. Nincs válasz, aminek persze sok oka lehet, a pilóta foglalkozhat mással. Keypadon # beütése után a pilótafülkében megszólal egy jelzés. Nincs válasz, igaz erre csak pár másodperc ideje lenne bárkinek. Újra telefonálni kell az intercommal. Itt is ki kell várni, hogy kiderüljön: Ismét nincs válasz. A nyitáshoz való kódot ez után lehet használni. Kód beír, # megnyom. A pilótafülkében új hang és fény jelzés is megjelenik, és a kód panelnél is van visszajelzés. Ha 30 másodpercig nincs válasz, 5 másodpercre nyílik az ajtó. Ez mondjuk 1 perc alatt lemegy. E közben ugye a pilóta bármikor nyithatja az ajtót. És bármikor a lock állásba húzhatja a kart ezzel megállítva a folyamatot, és letiltva minden bejutási próbálkozást. Lock állás is 5 percre tilt csak. Ez alatt viszont becsengetni sem lehet. 

Azaz eszméletét vesztő pilóta, komoly műszaki hiba nélkül nem tudja sem tartósan kinyitni, sem tartósan lezárni az ajtót. A különböző időzítők mindkét helyzetet igyekeznek kivédeni. Mivel egy ájult pilóta 5 perc múlva nem ismételné meg a zárás műveletét… Ha illetéktelen behatolástól tart, akkor hamar jöhet ennek a jelzése is az irányítás felé. Betörni az ajtót gyakorlatilag nem lehet, mert a 9/11 típusú eltérítések veszélye miatt baromira megerősítették.

Ha tehát valaki gaztettre készül, a mai rendszer alapján bármikor ki tudja zárni a pilótát. Az új rendszerben egy utaskísérő benn lesz mellette a fülkében, de aki szándékosan földhöz akarja vágni a gépet, annak nyilván nem okoz problémát néhány percig a pilótát helyettesítő sztyuvi hatástalanítása, onnantól pedig már csak a lock állást kell tartani, nem tudják rátörni az ajtót, azt csinál a gépen, amit akar. A mindig két embert előíró friss bejelentésnek tehát főleg marketingüzenete van, mindenki azt szeretné láttatni magáról, hogy profi és korrekt szolgáltató, figyel utasaira. (Az persze számíthat valamit, hogy ezentúl az 1-2 órás szektoroknál nyilván nem a levegőben megy majd el brunyálni a kapitány, hanem a földön, a fordulóidő alatt.) Másrészt nyilván a mentális nehézségekkel küzdő pilóták dolgát megnehezíti, kedvüket elveszi, talán kevésbé próbálkoznak majd. De ha valaki nagyon meg szeretné csinálni, továbbra is meg tudja.

Kikerülhetetlen, hogy a pilóták soraiban is feltűnjenek gyakorló pszichopaták, vagy csendes őrültek, esetleg terroristák, nagyon nehéz őket kiszűrni. S hogy van-e összefüggés a fapados modell és a gyilkos pilóták gyakorisága között? Válasszunk kolléga szerint:

Tudom, nem szép dolog a fapadosokat fikázni. De alapvetően az ott dolgozó pilóták nem lehetnek biztosak a jövőjükkel kapcsolatban, anyagilag kiszolgáltatottak. Sem a munkahelyük, sem pedig a kollégáik nem tudják igazán hatékonyan figyelni, mikor vannak „repülésre alkamatlan lelkiállapotban”. Így sajnos a gyilkos öngyilkosság esélye is magasabb, mint a stressz miatti problémák miatti kockázatok is magasabbak. A biztonság kérdése csak részben múlik a karbantartáson.

Éppen ilyen fontos az emberi tényező. Mind a pilóták „lelki állapota”, mind a képzettségük, felkészültségük. Más szempontból ilyen fontos, hogy az adott társaság mekkora kockázat vállalását vállalja adott helyzetekben (kevés üzemanyag, viharba repülés, veszélyes manőverek leszálláskor). Több pilóta szervezet ezekben a kérdésekben veszélyesnek tartja a fapados üzleti modell jópár kérdését, és megjegyzi, hogy az utasok biztonsága éppen az ilyen kérdéseken, az emberi tényezőn múlik.

 Ha ilyen bizonytalanság előkerül a balesetet okozó pilóta múltjában, és a munkakörülményeket, a bizonytalanságot, a fapados üzletpolitika következményeit hangosan elkezdik pedzegetni egyes pilóta szervezeteket, különösen az ilyen üzletmenet ellen amúgy is tiltakozó Lufthansa környékén, annak a visszhangja komoly következményekkel járhat.

Nem vitatva, hogy kerültek napvilágra olyan információk, melyek szerint egyes fapadosoknál a költséghatékonyság érdekében a szokásostól eltérő procedúrákat alkalmaznak, újra csak azt tudjuk leírni, hogy a biztonsági statisztikák szerint semmivel sem tűnnek a diszkontcégek veszélyesebbnek. Ami biztos: sok légitársaságnál küzdenek a pilóták az átszervezések ellen, a Lufthansánál is rendszeresek a sztrájkok. A fapadosoknál dolgozók azonban pontosan tisztában vannak a munkakörülményekkel és feltételekkel, sok olyan cég van, ahol igencsak elégedettek a körülményekkel és egyáltalán nem éreznek kiszámíthatatlannak semmit.

Inkább azok a pilóták lehetnek berágva cégükre, akiknek csökkentik a gigantikus fizetését, elveszik juttatásaik egy részét, vagy diszkontcéghez szervezik ki. Ez a fajta kockázat tehát pont az átstrukturálás alatt álló nagy hagyományos cégeknél tűnik nagyobbnak, azoknál, akik a jól működő fapadosokkal bírják nehezen a versenyt és kénytelenek megszorítani.

Időközben kiderült, hogy a Germanwings-másodpilótánál nem számított semmit, hogy melyik cégnél dolgozik, mentális problémái mellett kiderült, hogy szembetegsége miatt elvesztette volna pilótaengedélyét. Ennek nyomán nyilván azt is megszigorítják, hogy minden ilyen információ eljusson a légitársaságokhoz, a pilóták ne titkolhassák el egészségügyi állapotunkat. 

Reméljük, hogy az eddigi okoskodás felesleges, nagyon-nagyon ritkán fordul elő, hogy egy pilótából öngyilkos merénylő váljék és a mostani eset kapcsán biztos lesznek még további változások, amelyek tovább csökkenti ennek az esélyét.

Repüljünk tehát bátran!