Mostantól új festést kapnak a Wizz Air gépei, a hangárból kigördült első példányról ki is került a netre néhány fotó. A lilának reszeltek, helyette jött a kék, de nem ott, ahol eddig. Alul lehet szavazni, hogy tetszik-e.

Az első hírek fél éve jöttek, hogy változás lesz, bejött. Egyelőre csak az a három fotó kering, amit a Jujug Spotting  bennfentese készített a toulouse-i Airbus-gyár hangárjában, illetve előtte.

A cég hivatalosan másfél hét múlva jelentheti be a nagy változást, ami lehet, hogy több lesz annál, hogy új színekben pompáznak a gépeik. Még az se kizárt, maga az új festésű, HA-LYQ lajstromú madár érkezik akkor Budapestre.

Azon persze mindig el lehet vitatkozgatni, hogy ha van egy működő, szép és egyedi színséma, akkor mi értelme változtatni rajta, főleg egy olyan ultra fapadosnál, mely minden fitying költséget nagyon megnéz. De nyilván igaz, hogy 10 év után repcsiknél is időszerű egy kis ráncfelvarrás, amit idén rá lehet húzni olyan változásokra is, mint az ülőhelyleosztás bevezetése, vagy a nagyobb, A321-esek érkezése. Direkt nem mondunk véleményt, ítélkezzetek olvasók. 

Összehasonlításképp a szavazás előtt: most még ilyen:

Még hogy nem lehet fillérekből összehozni egy pár napos király kis feltöltődést áprilisra egy kellemes meleg helyen! Mi kell hozzá? Kis netes bogarászás, felkészülés, némi rugalmasság és bumli, na meg egy csipet szerencse. Ha ez megvan, az utazás Ciprusra lazán kijön retúrban 45 euróból és egy király szállás legszebb tengeri kilátást nyújtó szobájában élvezkedünk szinte nulláért. Figyelem, ősszel megismételhető!

Ciprusra szívesen járunk vissza tavasszal és ősszel, ha időnk és pénztárcánk megengedi. Idén is az volt a harci feladat, hogy pár napra ruccanjunk ki feltöltődni a lehető legolcsóbban - ha nem jó áron, akkor nem erőltetjük, maradunk a seggünkön.

A költségek java a repjegy és a szállás, ha ezeket megfogjuk, a többi már nagyrészt rajtunk múlik egy olyan országban, ahol a kaja és az utazás alig drágább, mint itthon. A repjegy azért kemény dió, mert a Wizz Air trükkösen áraz: tavasszal kifelé adja drágán a pesti jegyeket, ősszel meg visszafelé, bizonyára az idénymunkás-forgalomra gondolva. Mivel Pafosz a kedvenc pihenőhelyünk, oda átszállásos megoldásokkal is lehet kísérletezni, de ezek idén nagyon nem akartak klappolni. Például Szalonikiből a hét 5 napján van este járata a Ryanairnek Pafoszra, de pont azon a kettőn nincs, amikor a Wizz repüli Budapestről Szalonikit - igencsak bosszantó.

Megnéztük, hogy a Wizz mindenhonnan a környékről drágán repül-e Larnacába és meglepve fedeztük fel, hogy majdnem, de Belgrádból 15 euróért mérik a jegyeket. Hazafelé Budapestre is volt ennyiért, adott volt az ötlet, hogy induljunk Belgrádból, érkezzünk Budapestre. (A szerb fővárosba 15 euró a vonat, a gyereknek ráadásul ingyen van. (A brutális tanyajáró eurocitys vonatutat Turbulencia már megénekelte, Dél-Magyarországról, főleg 3-4 ember együtt utazásánál érdemes lehet kocsival menni és Belgrádból indulni-érkezni.)

Ami a szállást illeti, meglepve fedeztük fel, hogy egyik korábbi célpontunk olcsóbban adja az ápriliisi szobákat, mint a novemberieket. Elkezdtük figyelni és még jobban meglepődtünk, amikor láttuk, hogy szinte naponta változik az ár - lefelé. Indultunk 80 euróról, amiben benne van a reggeli, ebből lett előbb 70, aztán 60, majd 55. Itt már bizsergett a tenyér a foglalás gomb felett, de kapzsik voltunk és mocskosul kíváncsiak. Két nap múlva kiírták, hogy 55, de ajándék svédasztalos vacsi a reggelihez, vagyis félpanzióval ennyi. Ez már annyira irreális volt, hogy lecsaptuk. Utána nem is néztük egy hétig, hogy mi az ábra, de amikor rápillantottunk, már újra 80 volt.

A röhejes áron felbuzdulva még megversenyeztettük az autóbérlős cégeket és 80 euróért sikerült levadászni a Fontana nevű cégnél 4 napra egy alsó közepes verdát úgy, hogy még a gyereküléssel se húztak le - sokaknál ez pofátlanul magas plusz költség szokott lenni. (Cipruson baloldali közlekedés van, akinek ez para, menjen busszal - olcsó és rendben levő a színvonal, a sűrűség is.)

A szállásra érve egy magyar srác köszöntött bennünket, aki elmondta, amikor meglátta a nevet, rögtön a legjobb szobát allokálta nekünk- ezúton is köszönjük. Így lett 55 euróért fullos reggeli-vacsorás, csodás tengeri panorámás szobánk egy nagyon jó minőségű, úszómedencés üdülőtelepen. Azt is megtudtuk tőle, hogy a fapados légitársaságok mintájára valóban nagyon aktívan áraznak, így tavasszal is tökre töltik a kecókat, míg a szomszéd, aki tartja a magas árat, szív, mint a tokosborz a negyed házzal. 

Nem egy ördöngősség tehát egy ilyen utat szervezni. Aki kedvet kapott, annak mondjuk: novemberre Larnacából Belgrádba megint ott vannak a 10-15 eurós jegyek, kifelé pedig Pestről is lehet menni pár ezer forintért. Menetrendileg a tavasz jobb volt (belgrádi gép reggel, pesti este), novemberben viszont még meleg a hűlőben levő tenger.

Belgrád belvárosából egyébként a reptér egy céljáratú midibusszal 700 forintért elérhető, de harmad ennyiért a sima helyijárat is kivisz, csak keringve, jóval lassabban. Belgrádban kötelező a street food kipróbálása, hatalmas adagok fillérekért.

A Wizz-járat beszállításánál semmiféle csomagellenőrzés nincs. Ha valaki kifelé is onnan menne, ultra fillércseszőként simán elbivakolhat a hajnali indulásig. Nem egy nagy eresztés a reptér, de jó alvókával, vagy egy faszántos könyvvel kibírható a 6 órás indulásig, aztán a gépen szunya, 10 órakor pedig már köszönt is a napsütéses Ciprus.

(További praktikus ciprusi infók egy következő posztban)

Van egy kép a görög szigetekről, amelyiket biztosan mindenki látta már: szikla, tenger, hófehér házak, kék kupolás templom. Olyan émelyítően tökéletes, hogy azt hisszük, valójában vagy egy nagy átverés az egész, vagy egy vagyon oda eljutni, vagy valami egyéb turpisság van a dologban. A turpisság csak annyi, hogy főszezonban nem jó ötlet Szantorini. De előtte és utána már olcsón elérhető fapadon is, amúgy pedig valóban maga a csoda.

A tökéletes időpont ősz, amikor a tenger még meleg, a hordák már visszatértek a kontinensre pörgetni a gdp-t, és a forróság is alább hagyott. A szigeten kirándulni, napon punnyadni, naplementét bámulni és várost nézni egyaránt lehet, részünkről a tengerparton döglés kimaradt, többek között mert tavasszal mentünk, amikor még elég hideg a tenger. Strandolni a keleti oldalon van kiváló lehetőség, a nyugati ívben ugyanis meredek sziklás a part. Ez nem is véletlen, hiszen a sziget madártávlatból egy hozzávetőleges félkörívet rajzol a tengerbe, amelyet kiegészít egy kisebb sziget is, így egy kör sejlik fel a tengerben közepén egy kis fekete szigetecskével. Vagyis az egész egy néhai giga vulkán, amely beomlott és a kráterbe beáramlott a tenger. Ezért a belső ív, a kaldera meredek sziklás, a külső pedig lankás, strandos.

Kaldera

Szantorinire el lehet jutni hajóval és repülővel is, hajó Athén mellett a többi szigetről jár, tipikusan Krétáról, vagyis remek szigettúrát lehet tenni. Repülővel átszállással mehetünk. Ez korábban elég magas mázlifaktorral ment, mert az easy repült ide Malpensáról és Gatwickről, többnyire horror áron. De ha az odaút még megfizethető volt, akkor a vissza volt horror, így valami machinálásra volt szükség. Most azonban már a Ryanair beindult Athénból Budapestre is, ahogy Szantorinire is. A görög fővárost megvizslatva ugorhatunk jó áron a szigetre - persze olcsóbb is lehetne, 30 euró körül vannak a legolcsóbb jegyek mindkét irányra. A legolcsóbb, ha az idény első járatával jövünk haza Krétáról, vagy az utolsóval megyünk ki.

Reptér, nem vasútállomás

A megközelítés és a leszállás is élmény, előny az ablakos hely, a reptérről pedig nagyjából óránként busszal lehet bejutni Firára, amely a legnagyobb város a szigeten. Mivel az egész sziget 90 négyzetkilométer, ezért nincsenek nagy távolságok, a busz is gyorsan benn van. Persze lehet autót is bérelni, de nem lesz könnyű egy tanknyi benzint elfüstölni, úgyhogy jól meg kell nézni, milyen benzinpolicy megy a bérbeadónál. Mi buszoztunk. A firai buszállomás valójában egy poros parkoló ordító buszokkal és nem túl bizalomgerjesztő arcokkal. Mivel a város nem túl nagy, simán belefér a séta - azért ha a hegyen lakunk, kenjük be a nyakunkat naptejjel, én első délutánra elégettem a nyakam.

A szállások a kaldera, vagyis a vulkáni szikla képezte peremen, ahonnan csúcs a kilátás, jellemzően megfizethetetlenek, de van pár utcával beljebb is élet, a különbség két-háromszoros is lehet - naplementét nézni oda lehet sétálni, végig a kaldera mentén vezet gyalogút, tele éttermekkel és kávézókkal. Ezek általában nevetségesen drágák, de egy kávé egyik este azért belefér. Azt érdemes megnézni a szállás foglalásakor, hogy lehetőség szerint a főúttól távolabb legyen az apartman, az ugyanis a folyamatosan cirkáló quadoktól és borzasztó görög csöttögényektől elviselhetetlenül hangos.

Általában hanyagoljuk a szervezett programokat, de van amikor ezt nem éri meg kihagyni. Ilyen a vulkántúra, amikor hajóval visznek a hajdani kráter közepén fekvő kopár és fekete szigetre. Nem meglepő, hogy itt aktív a vulkáni tevékenység, a fekete szikla vulkáni kőzet növényzet nélkül. Néhol egészen forró gőz áramlik ki a kövek közül, de a sziklák mindenhol langyosak. Az aktivitást folyamatosan figyelik, s a félelem nem alaptalan. A szigetet a múltban már pusztította el kitörést kísérő cunami.

Nem kék, de templom

A vulkántúra mellett választható bővebb program is, akár hat órán át szórakoztathatnak minket a derék görögök, de ez talán már túlzás. Az alap túra mellett érdemes kipróbálni a forró tengeri fürdőt is: a hajó egy kis öbölbe áll be, ahol a víz valóban egészen meleg még kora nyáron is a vulkáni hősugárzó jóvoltából. A hat órás túrában plusz egy sziget is benne van, ám ebben valószínűleg az a bolt, hogy valahol méreg drágán is megetessék az utasokat. Szinte mindegy, melyik utazási irodában vagy értékesítési ponton fizetünk be a túrára, az árak szinte fillérre megegyeznek. Az alap túra 15 euró, a fürdőzős kiegészítéssel pár euróval drágább, a teljes program pedig 25 euró fejenként.

A hajóra Fira régi kikötőjében kell felszállni, ahová eleve mókás lejutni - persze humortalanok és rossz lábúak felvonóval is mehetnek. Az út valószínűtlenül meredek és kanyargós ösvény a kaldera falába vágva, csúszós, szamárszaros kövekkel. Gyalog leslattyogni legalább húsz, de inkább harminc perc, aki pedig kíváncsi, miért a szamár a sziget kabalaállata, az mehet csacsiháton is. Messziről vicces pattogni a szamáron, valójában azonban elég durván bánnak a szerencsétlenekkel: az állatok nyilván nem szívesen másznak fel-le a hegyen dagadt turistákkal, ráadásul mégiscsak makacs szamarak, úgyhogy a gazdáik folyton ütik őket. Nem szimpi.

A belvárosban mindenhol kopott, csúszós kövezet van, ide inkább ne magas sarkúban menjünk, mert hangos anyázással töltjük meg a sikátorokat. A kaldera melletti úton mindenképp érdemes végig menni, lehetőleg nappal és sötétedés után egyaránt, - ideálisak a fényviszonyok holmi lánykérésre is - korán reggel pedig még a tömeget is meg lehet úszni. Fira belvárosa a klasszikus hófehér ház kék tető kombinációjú, tiszta, nagyon kedves, dugig árusokkal és egyenportékákkal. A többi rész kicsit kopott, de barátságos, hegyet mászni pedig muszáj.

Oia, már naplemente után

A romantikus faktort csúcsra lehet járatni Oia városában, ahol a legtutibb a naplemente. Mondjuk sokat nem fogunk látni belőle, mert ide tömörül az összes turista napnyugta táján, csoda, hogy nem borul fel a sziget. Mindazonáltal szép kisváros, kár kihagyni. Oia közvetlen buszjárattal Firából megközelíthető, a menetrendet azonban nem kell feltétlenül készpénznek venni. Ez odafelé elég bosszantó. Visszaúton ugyanakkor nem éri meg rohanni és felnyomulni a parkolóban álló buszra. Mi megjártuk, mert elhittük a pasinak, hogy a következő busz háromnegyed óra múlva indul, ám a megállókban rendre ott állt mögöttünk a gyakorlatilag üres busz - a mienk vállalhatatlanul tömve volt. A jegy néhány eurós, simán vállalható.

Féloldalasan, de elindulhat a budapesti repülőtér fejlesztése, aminek szerencsére áldozatul esik az utasok körében nem túl népszerű bádogsátor is, legalábbis a B terminálon, a Schengenen kívüli indulásoknál és érkezéseknél. Fapados utasnak marad a gyaloglás, de sokat javul a kényelmi faktor, nem kell a karámban dekkolni, később lehet majd elhagyni a kellemes fő terminált. Hurrá, hozzon valaki kis forgalmat az A oldalra is!

Még szegény megboldogult Malév idején készültek azok a nagyra törő tervek, melyek arról szóltak, hogy mindkét terminálból kinő egy-egy pier, vagy móló, vagy szatelit épület. Tök mindegy, hogy nevezzük, ilyen lett volna.

A nemzeti légitársaság törvényszerű kipurcanásával mindez persze lekerült a naprendről, de aztán tankönyvi módon betöltötték az űrt a fapadosok, majd a hagyományos légitársaságok forgalma is újra nőni kezdett. Utóbbiak a rövid távokon nemigen rúgnak labdába, ott a fapad majdnem mindent visz, de a hosszabb útvonalakon egyre inkább számolnak Budapesttel, aki örömteli. Ebből lett az, hogy a B oldalon már szükség van a terminál bővítésére, az A-n meg nincs.  

Leporolták a terveket és az A-n nem lesz változás, a B-n viszont hamarosan megkezdődik a nyúlvány építése. Ez azonban nem olyan lesz, mint ahogy korábban tervezték. Akkor még nem kellett girnyó fapadosokkal számolni, azok az 1-esen laktak. Most viszont olyan megoldás kell, hogy a fullos szélestörzsű gépek utasait is kiszolgálják, meg a szottyadt fillérbélákat is. Olyan lesz, hogy a felső szintről utashidak nyílnak, alulról meg lehet majd gyalogoltatni a diszkont utasokat.

A lényeg, hogy rugalmas legyen, mindkét igényszintet ki tudják szolgálni. Az új pier nyomán nem lesz szükség a közutálatnak örvendő bádogterminálra, ahonnan ma szállítják be a fapados utasokat. És a képen látható 20 perces pocsolyában ácsorgásoknak is leáldozik végre és a terminál kereskedői is örülnek majd, mert az utasok több időd tudnak géphez kúszás előtt vásárlása fordítani. Ha akarnak persze.

A terv még jóváhagyásra vár, de úgy tűnik, 2017-től lép életbe a változás. Megtudtuk: az 1-es terminál újranyitása további fapados forgalombővülés esetén sincs tervben. Nem érné meg dupla infrastruktúrát működtetni, a további fejlesztések is a sokkal kényelmesebb, jobb szolgáltatásokat nyújtani képes 2-es terminálon valósulnak majd meg, ha szükségessé válnak.

Tegye fel a kezét, aki tett volna akár csak 100 forintot másfél éve arra, hogy hatezer forintért lehet majd Budapestről napi Ryanair-járattal Koppenhágába repülni. Senki, köszönjük. Íme az új járat háttere és néhány ok, ami miatt érdemes elgondolkodni az utazáson a dán fővárosba.

A Ryanair stratégiaváltását már jó néhány posztban megénekeltük, többnyire persze a nyújtott szolgáltatásokra fókuszálva. De legalább ennyire fontos az a váltás, hogy a halál fasza repterek helyett kimondottan a városközpontokhoz közeli központi légikikötőkben kergeti őrületbe a konkurenciát. Oda megy, ahol gyenge legacy szolgáltatót lát, vagy ahol a nem ultra fapados konkurensek kényelmesen eléldegélnek. Jóval alacsonyabb költségekkel simán tud árversenyt kezdeni, még ha ki is fizeti a magas reptéri díjakat, melyeket korábban nem akart, könnyen felforgat piacokat.

Tavaly már szinte csak ilyen nagy reptereken nyitott bázist a Ryanair, sorra veszi be az olyan reptereket, melyekről korábban azt gondoltuk, hogy méregdrágák, soha nem megy oda egy ultra. Hát de. Koppenhága pont egy ilyen reptér, igazából már szinte csak Amszterdam hiányzik ahhoz, hogy elmondható legyen: az összes fontos európai városban ott vannak. Az persze sokatmondó, hogy milyen balhéval indult a a koppenhágai pályafutásuk, az első járatot ugyanis tiltakozó munkatársak nem engedték felszállni, a Ryanair ugyanis a neki sokkal kedvezőbb ír munkafeltételekkel dolgoztatja dániai alkalmazottjait.

A lényeg tehát, hogy az új módi alapján fő reptérről fő reptérre repül magas frekivel, s Athén után a koppenhágai bázisnyitás kapcsán is feltűnt nekik, hogy Budapest jó ötlet lehet: a Wizz Malmöbe repül, onnan sokszor drágább a bejutás Koppenhágába, mint maga a repjegy, a Norwegian meg drága. Októbertől forgatják ezt a piacot is fel a 6 ezres jegyekkel, naponta közlekedő járatokkal, köszönjük.

S hogy érdemes-e a magyar utasnak kiugrani Koppenhágába? Nagyon kellemes város, sok zölddel, rengeteg biciklissel. Sok jó múzeum, fasza gyerekeknek kihagyhatatlan a saját törvényeik szerint élők kis állama, Christiana. Úgy rémlik, pár éve a Carlsberg gyárlátogatáshoz korlátlan fogyasztás járt (rosszul rémlett, megnéztük, csak két pohár basszus), a városi hajókirándulás is cool. A kölkök már a vasútállomáson leakadtak a terepasztalokon és ott van még Európa legnagyobb vidámparkja, a Tivoli is. Meg a vezető nélküli metró, aminek be lehet ülni az elejébe. Meg egy izgalmas KRESZ-park ingyen használható kis bringákkal. Helsingörbe sem rossz ötlet elvonatozni Hamlet vára miatt.

Sajna nem csak a közlekedés ára horror, amúgy is dupla árakkal érdemes számolni. Ahogy nézzük, az olcsó finn hotellánc, az Omena koppenhágai egysége sem működik már, nehéz jóáras szálláshoz jutni. A városi bringarendszer azonban az egyik legrégebbi Európában, érdemes használni. Kajavételhez a belvárosban is fellelhető szupermarketláncok közül a Netto nevűt találtuk a legolcsóbbnak.

Igazából nyáron érdemes menni, a járat viszont ősszel indul, tán még az őszi szünet belefér, főleg, hogy olyankor máshova elég drágák a jegyek. De aki kedvet kapott, nem kell megvárja a Ryanair-járatot, Malmöbe júniusra is vannak 3 ezres klubos Wizz-jegyek, ami a transzferrel együtt Ryanair-ár. E megoldással megállhatunk egy fél napra a svéd oldalon is, plusz a szenzációs Öresund hídon megyünk át Dániába. 

Utasok tízezreit veti szét az ideg ezekben a napokban, mivel nagyjából a múlt csütörtök óta nem működik normálisan a Wizz Air weblapja. Foglalni most már lehet, de a fizetés végén visszaigazolás helyett hibaüzenet vár. Pdf beszállókártyát se lehet per pillanat nyomtatni, de az igen bosszantó hibát eddig nem ismerték el. De legalább ismét új magyar útvonalat jelentettek be, Debrecenből Bergamoba lehet velük repülni.

A múlt héten volt, hogy fél napig egyáltalán nem dobott ki járatot a Wizz Air foglalási rendszere, csütörtök este például így nézett ki London szombatra és minden más napra is:

Egy idő után annyira meghegesztették a rendszert, hogy a járatok egy része megjelent, a másik fele meg nem, aztán úgy tűnt, nagy nehezen újra életet lehelnek az oldalba. De sajna azt tapasztaljuk, hogy még mindig, 5 nap elteltével is sok a probléma, amiről persze semmit nem kommunikálnak.

Baromi bosszantó, hogy a foglalások végén a visszaigazolás helyett hibaüzenet tűnik fel, vagy Service unavaiable felirat, vagy egy ilyen:

Mivel nem tudtuk, hogy sikeres-e a foglalás, újrakezdtük, s a végére érve kiírta a rendszer, hogy dupla foglalás készül, tehát működött az első. Pár perccel később a fizetésről érkező sms is ezt erősítette meg. Egy másik foglalásnál másnap (ma) ugyanez. Az utas ilyenkor totál bizonytalan, hogy miután végignyalta a procedúrát, az utolsó lépésnél kicseszett-e vele a rendszer, vagy nem. Rém bosszantó.

Facebook oldalán a Wizz aktívan kommunikál a júzerekkel, de egy büdös szóval sem ismerik el a problémát. Sokan jelzik, hogy napok óta nem lehet pdf beszállókártyát nyomtatni, erre printet kérnek, meg azt mondják, próbálják más böngészőből, vagy holnap újra. Elég köcsögség, hogy nem kérnek türelmet és sűrű elnézést, hiszen látszik, hogy nem analfabéta birkáknak van gondjuk egy nyomtatási feladattal, hanem a cég rendszere szart be. Arra a kérdésre, hogy ha valaki a hiba miatt nem tud nyomtatni és okostelefonon sem tudja bemutatni a beszállókártyát a reptéren, akkor felszámolják-e neki a reptéri csekkin díját, nem válaszolnak.  

FRISSÍTÉS: A Wizz jelezte, hogy Twitter-üzenetben bizony elismerték a hibát és elnézést is kértek. Ez tök jó, kár, hogy az infó legalább a Facebook-felelősig nem jutott el. 

Az se túl baráti, hogy az útvonalakra vonatkozó kérdésekre mindig az a sablonválasz, hogy iratkozzon fel az ember a hírlevelükre. Nos, elég régóta rajta vagyunk mi is, de soha útvonalinfót nem kaptunk, mindig csak promóciós ajánlatokat.

A súlyos utasbosszantó technikai problémáról tehát hallgatnak, azt persze kommunikálják, hogy új járatot indítanak. Kissé meglepődtünk a Debrecen-Bergamo útirányon, mivel volt már a cívis városból járat a Milánó fő repterérének számító Malpensára, de befuccsolt. Vajon a másodlagos reptérre miért működne? Budapestről indulva is áttették a járatokat Bergamoból Malpensára, ezt mondjuk az váltotta ki, hogy a Ryanair Bergamoba repült és a Wizz inkább költözött kicsit. Az is tény viszont, hogy sok vidéki román reptérről működik Bergamo, úgy tűnik, ezekről a vendégmunkás-forgalom erősebb, arra meg jó Bergamo is.

Persze örülünk, ahogy írtuk is, Bergamo fasza reptér, szép város, jók az átszállási kapcsolatok is. Éljen soká az új útvonal, de egy sorryt igazán nyöghetnének a weblappal szopó utasoknak. 

Régi vágyunk teljesül, beindul október végén a Wizz Air Budapest-Tenerife járata. Az infót egy spanyol lap hozta, de tele volt konkrétumokkal, elhittük, hétfőn reggel pedig megjelent a járat a foglalási rendszerben is. Azt mondtuk, hogy ha 20 ezer alatt lesz a jegy, akkor esetleg bevállaljuk, ha nem, továbbra is megyünk átszállással. Nos, gondolkodós, mert klubtagoknak egy útra 17 ezerről indul, bárkinek 20-ról, de decemberre jól felmegy.

Október végén indul a Wizz Air új járata Budapestről Tenerifére. Az eldiario.es cikke azt is közli, hogy évi 142 ezer eurós támogatást kap a Wizz a járatra, amiért 9440 helyet hoz, ami majdnem ennyi utast jelent. A két számot elosztva 52 adódik, vagyis heti járatról lesz szó - gondoltuk, de nem így lett, heti kettő lesz, pénteken és hétfőn.

Már két éve felmerült, hogy a hosszú útvonalak felé nyitással rentábilissá válhat a Wizznek egy Kanári útvonal is. Eddig azonban nem lépték ez meg, noha a konkurensek nagy része télen komoly kapacitásokat csoportosít át a meleg helyek irányába, hogy minél kevesebb gépet kelljen leállítaniuk. Ahányszor rákérdeztünk, mindig azt mondták a Wizznél, hogy nem jön ki a matek, nem lehetne olyan árakon tölteni a gépeket, hogy rentábilis legyen.

Vulkanikus képződmények és a Teide

Most miért mégis? Egyrészt az üzemanyagár drasztikus csökkenése kifizetődőbbé teszi a hosszú útvonalakat. Másrészt nyilván számítanak arra, hogy a Wizz saját utazási iroda szerűsége, a Wizz Tours is toboroz majd népeket a gépre. Az is költségcsökkentő tényező lesz, ha ősztől megérkeznek a nagyobb, A321-es gépek. Úgy tűnik, ennyitől még mindig kifelé pattant volna a labda, de a kinti hatóságok a kis támogatással átlendítették az excel táblát zöldbe.

Nem tudjuk, a Wizz milyen átlagárral tudja kihozni az útvonalak pluszra, mi azt mondtuk, akkor cuppanunk rá esetleg, ha 20 ezer forint alatt lesz. Ha pedig 15 alatt, akkor biztosan, séróból. Tenerife szerintünk az egyik legjobb hely Európában, a Kanári-szigetek közül is a legszebb és legváltozatosabb. Így, hogy a kettő között indul, filózunk pár percet, aztán gyorsan döntünk, mielőtt jól felmegy. Az biztos, hogy az indulóár reális, átszállással csak sok molyolással hozható ki olcsóbban, akkor meg már sokkal kényelmesebb ennyiért közvetlenül repülni.

 Mélykék valami

 Frissítés: hivatalosan is bejelentette a Wizz a járatot, mondjuk nem is lett volna sok értelme sokáig titkolniuk, sorozatban szivárognak ki idő előtt a friss járatnyitásaik.

A vasút lehet szupermodern - itthon ilyen ugye nincs, úgyhogy ugorjunk -, lehet pont megfelelő - mint az elővárosi motorvonatok - .és lehet nosztalgikus. A nosztalgia-járatok két típusba sorolhatók, az egyik a méregdrága luxusutak faborítású kocsikkal és pingvinnek öltözött pincérekkel. A másik pedig a 9 órás Budapest-Belgrád zötyögés, melynek része a megismerkedés a magyar tanyavilág minden állomásával és megállóhelyével.

Azért keveredtünk ide, mert az egyik repülős célállomásunk belgrádi indulással 15, budapesti indulással pedig 80 euró volt, ami három fővel számolva tetemes különbség a fapados turistának. Behúztuk Belgrádot, mondván, nézzünk is körül, ám oda valahogy el is kellett jutni. Mivel visszafelé Budapestre érkeztünk olcsó jeggyel és senkink nem lakik Szabadka környékén, hogy levitt volna minket, maradt a vonat, ami csak újabb 15 euró. Vonatozni szeretünk, spóroltunk 150 eurót, indulás.

Már a jegy elmondott mindent arról, hogy mire számíthatunk: szigorúan papír alapú, kézzel kitöltött jegy. Vicces, hogy a rajz rajta egy elővárosi motorvonat, mintha a színvonalnak bármi köze lenne ehhez. Igen, lehet neten is venni, kár, hogy akkor a hároméves gyerekre is rászámol a rendszer egy félárú jegyet, pénztárnál megvéve pedig ingyen utazik a lurkó - nagyon ügyes. Szóval ha bárki megtette ezt az utat tíz-tizenöt évvel ezelőtt, az ne aggódjon, van ami nem változik.

Beograd special - tényleg az

A Bécs-Budapest-Belgrád járat neve hallatán Babits Mihály biztos csettintett volna egyet, és nagyjából ugyanannyit tartott volna az út 1937-ben, mint most - oké, 1968 óta két perccel rövidült a menetidő. Budapesttől majdnem kilenc óra: a vonatra dél előtt kicsivel szálltunk fel Kelenföldön és este háromnegyed kilenckor cihelődünk le Belgrádban, ebben benne volt a negyven perces késés is, aminek nagy részét a magyar oldalon szedtünk össze, Cegléden ácsorogva műszaki hiba miatt - utastájékoztatás nulla, de valóban nagyon büdös volt valami.

Eleve nem volt mindegy, mivel is menjünk: a Budapest-Belgrád vonaton ugyanis szerb kocsik járnak, a Bécs-Budapest-Belgrád Eurocityn pedig magyar vagonok. A szerb kocsikon nem kell meglepődni, ha tappancsos vécéket látunk - elvileg nemzetközin nem, de mert a derék szomszéd kocsikarbantartók épp sztrájkoltak és azt adták ki, amit össze tudtak tákolni ezekben a napokban, nem kockáztattunk, jó lesz a magyar nemzetközi kocsi.

Helyfoglalásért külön fizetni lúzerség lett volna, kevesen utaznak erre, így választhattunk a termes és a fülkés kocsi között. Ablak nem mozgatható, állíthatatlan a klíma is, de a villanyt legalább le lehet kapcsolni. Felszálláskor egy tétova külföldi hátizsákos megkérdezte, hogy ez már Budapest-e, mondtuk igen, itt a metró, tovább ne menjen. A kérdés nem volt hülyeség, hiszen Budapesten három helyen áll meg a vonat: Kelenföld, Budapest-Ferencváros és Kőbánya-Kispest, és ez pont így is szerepel a menetrendben. Hol szállna le az átlag turista? Hát nyilván Budapesten, elvégre mi a bánat az a Kelenföld, ki se tudja mondani, Kőbánya meg nyilván már a következő állomás. Szóval leszáll szerencsétlen Ferencvárosban, ahol semmi nincs, csak egy rohadó állomásépület, pár vágány, két unott bakter és egy nem a belvárosba vezető villamosvonal. Welcome in our metropolis.

A vonalon más mókák is vannak. Ez a vonat kerülő úton megy a magyar részen: Kecskemétig gyors, onnan viszont görbefa. Nem vicc, Kecskemét után az Eurocity vonat utasai megismerkedhetnek a magyar tanyavilág rejtelmeivel. Megállunk többek között Tajón és Harkakötönyben, a szerb oldalon meg mivel összeszedtünk félóra késést, mindenhol kitérőbe csaptak, hadd várjuk meg az ellenvonatot. De ez már tök mindegy volt, a Vajdaságban fél órákon át küzdött elképesztő 40-es sebességgel a vonat, s csak Belgrád közelébe érve érhettük el újra a 80-as csúcsot.

Eurocity vonat megállójában is tilos a dohányzás

A határ külön sztori: fél órát áll Kelebián a vonat, persze kinn a Schengen vége tábla, alaposnak kell lenni, aki jött már át Záhonynál vasúton, az nem csodálkozik semmin. De ugyanez a tökölés megvan Szabadkán is. Szóval én minden elhiszek, de egy gyakorlatilag tök üres vonaton - mert szinte csak gyakorló elmebetegek és vasútbuzik mennek ezzel - mit kell kétszer fél órát ellenőrizni, nem lehet egy füst alatt, közösen megoldani? Nem, mindegy.

A kiváló jegyárképzés miatt az intercity pótjegyet is meg kell venni belföldi utazásra, ami ugye nem játszik, ha elhagyjuk az országot, s nemzetközi jegyet veszünk. Ez valahol teljesen logikus, ezzel a kabotázs helyzeti előnyét lehet kibekkelni - különben mindenki a nemzetközi vonatokat használná belföldi utazásra, mert azok olcsóbbak. 

Kilenc óra utazást el lehet tölteni munkával is, csak konnektor nincs. Vagyis néhol egy-egy a folyosón, az is takarítógépekre, vagy működik vagy nem, a feszültség ingadozik, ha a vonat lassít, nincs delej. Az első osztályon van normális konnektor, meg a vécében is, persze ott senki nem hagy semmit, csak amit muszáj.

Tavaly év végén a kormány megállapodást írt alá a Budapest-Kelebia-Belgrád vonal felújítására - a pénzt kínai befektetők adnák. Az ígéretek szerint a mostani nyolc órás menetidő így bő két és fél órásra csökkenne. Ha megvalósul - amire azért nem vennénk mérget - bizonyára vége lesz a csak vasútbuznyákoknak mókás tanyasi eurocityzésnek.

A belgrádi reptérről, illetve az ottani fapados trükkökről majd egy következő posztban.