Hajnalban elugrani fapadon Belgiumba, megnézni egy sörfőzdét, kipróbálni sok finom sört, körbejárni egy kis falut, majd este hazajönni menő, vagy nem menő? ZX71 törzsolvasó-kommentelő megtette és írt beszámolót, melyből sok minden kiderül a belga sörök típusairól is. Amúgy szerintünk igenis menő.

Pár hónappal ezelőtt volt egy poszt a blogon a legjobb egynapos repülések címmel. Mivel néhány célpont Budapestről indulva szinte ingyen repülhető és reggeli-esti járat is közlekedik, érdemes lehet akár egy napra is kiruccanni a kaland és a látnivalók kedvéért. Mi a közelmúltban kirándultunk egy szokatlan kanyart, a célpont egy sörfőzde meglátogatása volt Lembeek falucskájában, ahol a legenda szerint a lambic sör született.

Belgium sokféle söre közül a lambic talán a legmegosztóbb. Ez egy spontán erjedésű sörfajta, amit Belgiumnak egy nagyon kis részén termelnek. Az itteni levegő és a búzamezők ugyanis egy vadon élő élesztőgombával fertőzöttek, így a levágott búza spontán, sörélesztő hozzáadása nélkül megerjed. A végeredmény egy nagyon különleges sör, a lambic, ami nem keserű, viszont savanyú (helyesebben, rettenetesen savanyú). A lambic készítése más pontokon is eltér a hagyományos sörökétől, hosszú főzés után évekig érlelik fahordókban.

A legfinomabb lambic sörök, a geuze vagy gueuze (ejtsd: ’gőz’ ill. ’hőz’) elkészítéséhez pedig palackozás során egy fiatal és egy idősebb évjáratot töltenek kis pezsgőspalackokba. Parafadugóval és alumínium huzallal zárják, és további egy év palackban érlelés után kész is a Brüsszel pezsgőjének is nevezett geuze. A forgalomba került geuze valóban inkább hasonlít pezsgőre, mint sörre, a megjelenése (pukkan és habzik) és az ízvilága is sokkal közelebb áll a jó száraz pezsgőkhöz, mint a sörökhöz. Érdekessége még, hogy húsz évig is eltartható, és néhány évig még nemesedik, érik is, csakúgy, mint a jó pezsgők vagy borok.

Bár Belgiumban rengeteg sörfőzde működik, lambic sört csak alig egy tucat készít (kicsi a vadon élő élesztővel fertőzött terület), közülük is kiemelkedik Frank Boon pincészete, aki söreivel számos nemzetközi díjat nyert, legutóbb 2014-ben. A célpont – mily meglepő – Boon sörfőzdéje volt, ami ideális egy egynapos kiránduláshoz, a pincelátogatás és a környék bebarangolása kényelmesen belefér a reggeli és esti járat közötti pár órás időtartamba.

Lembeek falucskája körülbelül 20 kilométerre délre van Brüsszeltől, a Wizz hajnali gépe (gyakran 5 ezer forint alatt) és a  Flibco transzferbusz (időben foglalva 5 euró) után 10 óra előtt már a brüsszeli Midi pályaudvaron voltunk. Lembeek fele innen indul a vonat, utána némi gyaloglás az élesztőszagú utcákon – az egész falut sajátosan kellemes illat lengte be –, és hamarosan ott álltunk a sörfőzde előtt. Az idegenvezető már várt minket, és kezdetét vette egy bő másfél órás, mindenre kiterjedő látogatás.

A sörfőzdét bejelentkezés után lehet látogatni, ami csak akkor olcsó, ha sokan mentek, mert a belépő mellett (8 euró, ami két pohár sört is magába foglal) a guide díját is ki kell fizetni, ami fix 60 euró, létszámtól függetlenül. Értelemszerűen ha ez sok emberre oszlik szét, akkor nem nagy költség, jelen esetben viszont a „csapat” csupán kettőnkből állt. Mindenesetre, hangulatos volt bebarangolni a hatalmas sörfőzdét úgy, hogy az egész épületben összesen négyen voltunk, rajtunk kívül csak a vezető és egy munkás vigyázta a – nem tévedés – másfél millió liter mennyei nedűt…

A látogatás végigvitt minket a sörfőzés minden szakaszán: láttuk a hatalmas tárolóedényeket, a nagy tartályokat, amiben ottlétünkkor is főtt a sör; a hűtőkádat, amely egyben az élesztőgombával való találkozás dedikált helyszíne is; a grandiózus, 3 méter magas hordókat, amikben érlelődtek a különböző évjáratú sörök; a palackozórészleget. Láttuk a különleges meggypréselő gépet – Boon is készít meggyes, ’Kriek’ típusú sört –, ami különleges technikával, a meggymag sérülése nélkül préseli át a meggy húsát (a mag esetleges sérülése keserűvé tenné, gyakorlatilag tönkretenné a sört). A legérdekesebb talán mégis a „ház a házban” – a Boon pince a közelmúltban bővült hatalmasat, és az új sörfőzőt egész egyszerűen ráépítették a régire, így a régi sörfőző tetejét gyakorlatilag körbe lehet sétálni.

A pincelátogatás után a kóstoló Lembeek talán egyetlen kocsmájában volt; ahogy említettem, a falu elég kicsi, könnyű körbejárni. A kiskocsmában természetesen a Boon kollekció egésze végigkóstolható, de számos más sört is tartanak. A helyi törzsvendégeknek megszokott látvány a turista, sokan jönnek kóstolni mindenféle országokból, annak ellenére, hogy a lambic sört kevesen szeretik: Boon is a termelt mennyiség 60%-át belföldön értékesíti.

A kóstoló után búcsút vettünk az idegenvezetőnktől, és sétáltunk még egyet Lembeek utcácskáin. Említésre méltó Lembeek temploma, ami hatalmas (ahogy elnéztem, a falu egész lakossága akár kétszer is beférne), és kívülről nagyon szép látványt nyújt, mert különböző színű, terméskőre emlékeztető anyagból épült.

Lembeek után visszabuszoztunk Halléba, a vonat Brüsszelbe innen indul vissza. Halle gyakorlatilag összenőtt Lembeek falujával, utóbbi közigazgatásilag valójában Halle egyfajta külterületének, csatolmányának számít jelenleg. Halle picit nagyobb város, de kényelmesen végigsétálható, legszebb műemléke a bazilika, ami ottlétünkkor sajnos felújítás miatt zárva volt. Ugyanakkor a bazilika legnagyobb kincsét, az állítólag számos írásos dokumentummal igazolt csodatévő Madonnáját – amit a háború füstje feketére festett, és így csak Fekete Madonnaként emlegetik – egy oldalkápolnába helyezték el, így mi is megnézhettük.

Aztán még egy gyors ebéd, és egy utolsó gueuze után indultunk vissza, összességében jó négy órát töltöttünk Lembeek-Halle térségében. A visszaúton számomra meglepő volt, hogy – noha az utunk egy szerdai napra esett – a repülőn 4-5 párra emlékeztem a reggeli járatról, úgy látszik, sokan „egynaposoznak” ugyanígy.

Hazafele megállapítottuk, hogy bár érdekes és izgalmas nap volt, nagyon elfáradtunk, és nem sűrűn fogunk hasonló egynapos kalandokat bevállalni. Nettó 8-10 órát utazni 4-5 óra kint létért ugyan nagy kaland, egyszer érdemes megpróbálni, de alapvetően rohanós. Konkrétan ez a régió egy nap alatt jól bejárható, de ha kicsit nagyobb városba indulsz, érdemes legalább egy éjszakát kint tölteni. Ettől függetlenül, nagyon jól éreztük magunkat, és bár az ismerőseink megmosolyognak minket miatta, nem bántuk meg.