A reptéri parkolás komoly fejtörés mindenkinek, aki nem akar, vagy nem tud tömegközlekedve kimenni a gépéhez. A maszek reptéri parkoltatók általában flottul működnek, kivéve ha jól megszívatnak. Végül is miért probléma, hogy sokkal több autót engednek be, mint amennyi hely van és káoszba fullad az egész, úgy kell kiszabadítani a verdánkat az elé parkolt többi jármű gyűrűjéből?

A budapesti rendszerről már írtunk nemrég részletesen, a lényeg, hogy a reptér jócskán csökkentette árait, s előre fizetés esetén a terminálhoz közeli hivatalos parkolók csak mintegy 15-20 százalékkal drágábbak, mint a pár kilométerre levő számtalan maszek szolgáltató. Utóbbiak kisbusszal szállítják a terminálhoz a népet, miután letették a verdát a parkolóban, de azért pár napra is sok ezer forintos tételek repkednek, az igazi fillérbaszók az ingyenes Tesco-parkolóban, vagy a vecsési lakótelepen teszik le az autót. 

Az elmúlt időszakban a békávézás mellett hajnali induláskor és magas kocsitöltöttség esetén vegyesen használtuk a maszekokat és a reptéri parkolót, de olyan durva dologba még sose futottunk bele, mint pár napja az egyik legolcsóbb szolgáltatónál. Na vajon mit tesz a jó magyar parkolós vállalkozó, ha telt ház van? Kiteszi a megtelt táblát? Nem vesz fel újabb foglalásokat? Túrót. Jelszó: jöjjön mindenki, oszt majd elsikáljuk valahogy. 

Nem igazán szeretjük a slusszkulcsot ott hagyni a parkolósoknál, ezért már egy hónapja is bosszantó volt, hogy azzal fogadtak a Parkoló Plázában: nincs hova állni, adjuk a kulcsot, ők majd leparkolják a járművet, ha lesz hely valahol. Visszaérkezésünkkor közvetlenül a bejárat mellett állt a kocsi, túlléptünk a kellemetlenségen. De aztán a következő kanyarnál ugyanez a módi, azzal a különbséggel, hogy már az udvarra is alig tudtunk beállni, annyira tele volt a parkoló. Kis vakarózás, rossz érzések, de kényszer van, gép hamarosan megy, nincs mese, kulcs leadva.

Visszaérkezéskor aztán lett nagy nemulass. Hozzák a kulcsot, köszi haver, de hol a járgány? Azt ő nem tudhassa, nézzünk körül, keressük meg. Átkozódás után kolbászolás, már azt hisszük, sehol a jármű, amikor a legtávolabbi szegletben bevillan a sarokban. Hurrá, kár, hogy előtte még két másik kocsi áll. Átkozódás a köbön, séta vissza, személyzet áludvarias felkérése az intézkedésre. Sajna várni kell, a család, akivel egy kisbusszal jöttünk, ugyanilyen cipőben jár, csak nekik négy másik kocsi állja el járművük útját. Két helyi erő jön négy slusszkulccsal, kiállnak, tolatnak, kiszabadítják, beállnak a helyére mindenféle tudatosság nélkül. Láthatóan fogalmuk nincs, hogy melyikért mikor jönnek, tüzet oltanak, meg kell oldani valahogy.

Még jó, hogy felírtuk a rendszámukat a mi kocsink útját elálló járműveknek, nem kell még egyszer oda és visszaslattyogni, hogy elmondjuk, milyen kulcsokat hozzanak a fiatalok a mentőakcióhoz. Negyed óra baszakodás a hőségben és már ki is szabadulunk a parkoló szorításából.  

Probléma? Á, egy szál se. Merjük azt mondani, hogy annyi kocsit eresszenek be, amennyi hely van? Vagy hogy tartsák számon, melyikért mikor jönnek és azokat állítsák nem elbarikádozott helyre? Ugyan. A vállalkozó csak kihasználja az idényt, mint a balatoni lángosos. Ilyenkor kell megszednie magát, mert jön a hosszú hideg tél, amikor félház sincs. Biztos mi vagyunk a pofátlan bunkók, akik kis pénzért is elvárnak bizonyos minimális színvonalat. Mindenesetre mostantól hanyagoljuk a Plázát, fizetünk többet a reptériért, vagy marad a tömény fingszag a gyakran csak papíron légkodis 200E buszon.  

A görög csőd egyértelmű hatása, hogy a visszamondott utak és a csökkenő foglalások miatt komoly esésnek indultak a repjegyárak és a szállásoknál is hasonlóra lehet számítani. Most érdemes görög nyaralást tervezni-szervezni, last minute is vannak olcsó fapados jegyek július-augusztusra, de utóidényre végképp fillérekért mehetünk. 

Kézenfekvő piaci reakció, hogy ha valahol balhé van, s betojnak a turisták, ott az árak azonnal leesnek, az élelmes utazók ilyenkor indulnak útnak. Egy kis bátorság persze kell ahhoz, hogy terrortámadás sújtotta területekre induljon az ember, s persze van akinek ez irritáló is. Fel lehet fogni úgy, hogy ártatlan emberek halálán nyerészkedik, aki most Tunéziát foglal olcsón, de talán helyesebb megközelítés, hogy azzal segítünk a szintén ártatlanul nagy bajba került helyieknek, ha odavisszük magunkat és a pénzünket.

De túllépve a terrortámadás miatti parán, van egy ország, ahol minden működik, mégis szépen esni kezdtek az árak. Görögországgal az államcsőd kapcsán elképesztő mennyiségű baromság jelent meg a világsajtóban, s a hatás nem is maradt el: nagyparásék lemondták útjukat, kisparásék meg inkább máshova foglalnak. Pontos számok nincsenek, de a helyszínen érdeklődve nekünk is többen azt mondták, sajna kevesebben jönnek, s a foglalásokban is egyértelmű elmaradás kezd látszani tavalyhoz képest. De ami a legjobban mutatja a hatást: a repjegyárak is komolyan esni kezdtek.

A Ryanair rögtön elő is rukkolt a nagy görög akcióval, minden járat 30 százalékkal olcsóbb az országba. Ez azt jelenti, hogy az eddig meglepően drága Budapest-Athén útvonalon is benéznek végre a jegyek 10 ezer forint alá, bőven van 24,99 eurós jegy nyárra is. Az akció részeként a belföldi járatok közül sokat letettek 5 euróra, ami az elmúlt években már abszolút ritkaság. 

A Wizz Airnél a Budapest-Szaloniki útvonalnál látványos az áresés, még az idei főidényre is jócskán 10 ezer forint alá zúgott egy csomó jegy ára. Jártunk a múlt héten a Halkidiki félsziget középső ujján, fapados nyaralásra továbbra is kellemes hely. Viszonylag kevés turista, jórészt káeurópaiak, alacsony árak. Szép partszakaszok, csendes kis öblök, ez például egy esti kép az Orange Beach-ről.

Az áresés számos kombinációt is lehetővé tesz. Szalonikiből 5 eurós jegyekkel, gyakorlatilag ingyen lehet átugrani Athénba, onnan sok szigetre is van 5-15 eurós ajánlat - még kedvencünkre, Szantorinire is. A Wizz Budapestről görög szigetekre menő nyaralójáratai is jóval olcsóbbak, mint tavaly ilyenkor, de ez csak azt jelenti, hogy 25 ezer környéke helyett a 15 ezres ár a jellemző, igaz, már beficcen egy-két 10 alatti is.  

A lényeg tehát, hogy idén a csőd miatt kivételesen még megoldható, hogy július közepén foglalva augusztusra találjunk olcsó jegyeket. Aki pedig szeptember elején is tud menni, tényleg fillérekért vadászhat. Ebben az esetben érdemes kifelé egyenesen repülni Wizzel valamelyik szigetre (pár ezer forintért), majd visszafelé variálgatni és megnézni több helyet is. 

Szállásoknál a nagy foglaló rendszerekben lassabban vezetik át az akciókat, érdemes a szálláshelyekkel közvetlenül felvenni a kapcsolatot és alkudozni is jobban lehet ott, ahol elmarad a foglaltság a várttól.

Helyszíni (Halkidiki) tapasztalatunk szerint a bankkártya-elfogadás teljes körű, sehol se mondták azt, hogy most a balhé miatt nem szeretnék. Az ATM-eknél sem láttunk sorokat, a helyiek szerint ez max. a nagyvárosokra jellemző. A legfrissebb hírek szerint a görögök amúgy is kezdik beadni a derekukat egy újabb mentőcsomagért cserébe, egyre komolyabb esély van arra, hogy teljesen normalizálódik a helyzet és helyeik számára is feloldják hamarosan a banki korlátozásokat.

Érdemes tehát egy olcsó nyaralás, vagy épp görög körút szervezésére kihasználni a helyzetet.  

Figyu, 30 évesek leszünk papíron, kéne valami jó kis akció, amiről azt hiszi a sok birka, hogy jól jár vele, de csak mi kaszálunk, aztán röhögünk a markunkba. Valami ilyesmi lehetett a felvetés a dublini Ryanair-központban, aminek eredményeként összeállt a nagy mű: ha már 1985 óta működik a cég, legyenek jegyek 19.85 euróért. Azt nem kell tudniuk a lúzereknek, hogy ezek nagy részét ennél olcsóbban is megvehették volna.

Félreértések elkerülése végett: ez nem ryanfika hőbörgés, tudjuk, hogy minden a marketingről, a csomagolásról szól. De azt azért megjegyeznénk, hogy a Wizz utolsó szülinapi akció azért volt brutál, mert valóban nagyot lehetett vele spórolni. Persze csak annak, aki nem szarozott pár óránál többet a foglalással, meg hosszú drága útvonalakban gondolkodott, de mégis. Ez a Ryan-szülinap azonban értéket, spórolást csak nagyon kevés utasnak ad.

Lényegében annyi történt, hogy az alapítás dátumára utalva egy valag jegyet átáraztak 19.85 euróra, de túlnyomórészt olyanokat, amelyeket pár héten belül amúgy is le kellett volna tolniuk 20 alá. Nyár átugorva, szeptember-januári jegyekre él az akció és ahogy néztük, pont olyan útvonalakra, ahol amúgy sem szokott az alapár magasabb lenni 17,99-nél. Ez már csak azért is vicces, mert még nyárra is elég sok útvonalra adnak 9,99, vagy 14,99-es jegyet, nem reális azt feltételezni, hogy ezeket csúcsidőn kívül drágábban szeretnék megvenni az idióta utasok.

A lényeg tehát, hogy épp amikor az őszi jegyeknél eljött volna az akciózás, az árcsökkentés ideje, ezt úgy adták el, mint baromi nagy jófejséget a szülinap jóvoltából. A hozzá körített duma a kezdeti járatszámokkal való összehasonlításról pedig már csak azért is röhejes, mert a Ryanair az első tíz évében egy szerencsétlen csődközelben vergődő regionális légitársaság volt, köze nem volt a piac forradalmasításához. Az a kilencvenes évek közepén jött, csak konkrét dátum híján nehéz megünnepelni.

Az akció magyar része még siralmasabb képet nyújt. Forintban 5899-re hozták ki a 19,85 megfelelőjét és négy útvonalra adnak ennyiért jegyeket. Ezek közül Velencébe nyárra is akcióztak még tegnap is 2990-nel, Koppenhágába új útvonalként a bejelentés óta hegyekben állnak a jegyek pont 100 forinttal drágábban, Rómába a Wizz ennél jellemzően olcsóbb, egyedül London lenne értelmezhető, ha nem január 16. lenne az első dátum, amikorra ennyiért adagolnak. Ráadásul akciótól függetlenül Brüsszel-alsó és Bergamo most is olcsóbb, ezeket már 5149-től szórják, nyilván nem függetlenül a Wizz alacsonyabb áraitól.

Akkor lett volna itt valamiféle érték az utasnak, ha általában 10 ezer alatt nem adott útvonalakra is kínálták volna szülinapi áron a jegyeket. Ezek azonban maradtak, ahol voltak. Így viszont ez az egész csak utashülyítő marketinghúzásként értelmezhető.

Ha itt a november és karácsony előtt még szeretnénk csobbanni a meleg tengerben úgy, hogy ezt anyagilag túl is éljük, irány Eilat. A télen-nyáron strandidőt nyújtó Vörös-tenger partján fekvő Eilat a második izraeli város, amely elérhető közvetlen járattal Budapestről. Az új ajánlat nagyon baráti, főleg mivel a konkurens Wizz igencsak feltolta árait.

Ma bejelentette a Ryanair, amit már eddig is sejteni lehetett: a téli menetrendben Eilatba is repül. A járat november 7-től indul szerdán és szombaton - egyelőre azt nem lehet tudni, mely napszakban. Foglalni éjféltől lehet 9299 forintos bevezető áron, azt ígérik, ezt követően drágább lesz a zseton. Emellett a társaság megemlítette, amit már korábban is: Koppenhága és Athén is elérhető lesz Ryanairrel.

Ez az ajánlat pillanatnyilag sokkal versenyképesebb, mint a napi járatot reptető Wizz ajánlata: Tel-Avivba húszezer alatt nem lehet kijutni novemberben. Kérdés persze, hová lövi majd be árait a kék-sárga cég a reklámár után - s persze, ahogyan azt tanult kollégám megjegyezte, a Wizz árai is mennek még lejjebb. És az is nagy kérdés, mennyi lesz a visszaút. A Wizz visszafelé 26 ezer forinttól ad jegyet szerdán és hétfőn. Vagyis elvileg ha egy szombati odaútra megcsípjük a tízezer alatti ajánlatot, s vissza Tel-Avivból jövünk hétfőn, akkor átlag 17,5 ezres repülőjegy-költéssel számolhatunk - ez kicsit ingadozhat az árfolyamváltozás miatt. Ez azért nem annyira rossz, bár messze van az év eleji, nyolcezer forint alatti Wizz-jegyektől.

De ha megcsípjük visszafelé is a Ryanair ajánlatát - Gusztáv szerint ezzel nem trükköznek az akciózás során, szóval vissza is reális a tízezer alatti ár -, akkor annál nem lesz versenyképesebb jelen állás szerint más. Erről egyelőre nem tudok mit mondani, mivel fél kettőkor a Ryanair oldala nem elérhető - oké, egy perc után eluntam a homokórát, tán bocsánatos bűn, bár lehet, hogy a gépem szar, meg a telefonom, mert a mobil appon még nincs rajta Eilat.

Friss: Budapestről szerdán 11:35-kor, szombaton 11-kor indul a gép, a jegyár szombatra kicsit drágább, 13 ezer forint. Visszafelé - ugyanezeken a napokon - délután indul a járat, ötkor, illetve fél ötkor jönnek a gépek, 31, illetve 44 euróért. Az akciós (nagyon akciós) árak december 16-ig érvényesek, akkor elkezdenek feljebb mászni.

Izraelben valamivel drágább az élet, nagyjából kétszer annyiba kerülnek a cuccok a boltban - a szesz sokkal drágább, hasznos tippjeink itt. Eilat egy modern turistaváros - 1949-ben kezdték a zsidók benépesíteni a hivatalosan 1951-ben alapították. Ez azt jelenti, hogy nem itt kell keresni az évezredes zsidó hagyományokat, erre az északabbra fekvő vidék sokkal alkalmasabb. Az is igaz, hogy minden megvan itt, amire egy tengerpartra vágyó turista szeretne: delfinsimogató, tengeri obszervatórium, üvegaljú, korallnézegető hajók. És az sem mellékes, hogy itt még novemberben is harminc fok van, úgyhogy egy karácsony előtti napszúrást a feltöltődés jegyében simán össze lehet szedni.

Talán éppen emiatt ez a másik város Izraelben Tel Aviv mellett, ahol nem nagyon tartják a sábeszt, vagyis szombaton is jellemzően nyitva van minden. Jellemzően ezen a napon még a buszok, vonatok se járnak az országban, ezt egyébként érdemes fejben tartani a túrák, kiruccanások tervezésekor.

Eilat: tenger, delfin, pálmafa (forrás: wikipedia.com)

Eilat megfelelő bázist jelent egy jordániai kirándulásra is. Erről nincsenek tapasztalataink, de annyit sikerült összevadásznunk, hogy vannak túrák, elég lehúzósak - a taxi, a szállás, a határátkelés mind extra pénzbe kerül. A Vörös-tenger csücskének másik városa Aqaba már jóval komolyabb történelemmel rendelkezik, mint Eilat, ha lehetséges, érdemes átruccanni Jordánia egyetlen tengeri kikötővárosába. 

Attól függően, hogy hány napra jövünk - Izraelben akármennyi időt el lehet tölteni, három naptól három hétig is - az Eilat-Tel Aviv tengely mentén érdemes lehet bóklászni, akár úgy is, hogy egyik városba érkezünk, másikból megyünk haza. Tel-Avivba a Wizz Air repül. Közbe lehet iktatni a Holt-tengert, és kár kihagyni Jeruzsálemet, ami a semmi máshoz nem hasonlítható miliőjével soha el nem felejthető élményt nyújt.

Ilyet se nagyon láttunk még: kemény meccselés után a világ legnagyobb autóbérlős cége keményen beintett Európa legnagyobb fapados légitársaságának, azonnali hatállyal kiugrott a nemrég meghosszabbított, kizárólagosságot biztosító szerződésből. A felek bíróságon folytatják a háborúskodást, de pár hónapra a Ryanair elesik az autóbérlés-közvetítésből származó bevételektől.

A Hertz nem szarral gurigázott, egyszerűen azonnali hatállyal felmondta a szerződését a Ryanairrel. A felek között hosszú ideje volt kizárólagosságot biztosító szerződés, csak a Hertz-csoport ajánlatait jelenítette meg a Ryanair oldala, csak őket lehetett foglalni. Nemrég hosszabbítottak szerződést, amely egészen 2020-ig szólt.

A vita a miatt robbant ki a felek között, mert a légitársaság rástartolt az üzleti utasokra, s e célból tavaly elkezdte a jegyeit és szolgáltatásait árulni a globális közvetítő rendszerekben is, nem csak a saját weblapján. A burzsujok, üzletemberek, illetve titkárnőik, szervezőik, valamint az utazási irodák ezeken nyomulnak, így aztán egyértelmű, hogy egyre nagyobb arányban foglalnak nem csak drága jegyet, de autóbérlést is a GDS-eken keresztül, ami érthető módon bökte a Hertz csőrét. Mindkét fél elismerte, hogy tárgyaltak az ügyben, de úgy tűnik, a Hertznek már nem éri meg a Ryanair-kapcsolat.

Régi szép kényszermosoly

A meglevő foglalások élnek, módosítani is lehet, újat azonban már nem kötnek. Most pár hónapig nincs autóbérlős ajánlat a Ryanairnél, elkezdték felhajtani az új partnereket, de azt mondják, október előtt nem reális, hogy szerződjenek és beleapplikálják az új szolgáltatót a foglalási rendszerükbe. E néhány millió eurós árbevétel-kiesés lehet, amire azt mondják, majd behajtják a Hertzen jogi úton.

Persze az autóbérlős cég is azt mondja, jogilag megalapozott a lépése. Szerintük a Ryanair szegett szerződést azzal, hogy a GDS-eken is értékesít autóbérlést, a légitársaság szerint viszont a kizárólagosság csak a weblapon keresztüli értékesítésre vonatkozott, a Hertz szegett szerződést az azonnali felmondással.

Tapasztalataink szerint amúgy egész elfogadható, sokszor kifejezetten versenyképes árat adott a Ryanair-utasoknak a Hertz, jobbat, mintha a saját oldalán foglaltuk volna. Ezért ez a csörte utasszemszögből is kis szívás. Persze kis utánajárással ezer másik cégtől lehet bérelni, de valóban baromi kényelmes megoldás volt egyenesen a Ryanair weblapjáról indulni.

Októberre egyébként nem csak az új partnert ígérik, hanem a weblapjuk teljes megújulását. Ez igazán rá is fér, szerintünk többszöri ráncfelvarrás után is az övék a fapadosok között a legbénább oldal.

Nekünk is meglepő, hogy milyen gyakran jön elő a magyar kérdés a Wizz Airrel kapcsolatban a kommentjeink között. A legváratlanabb pillanatokban támad fel vita erről, tegyük hát kissé tisztába a dolgot, aztán őszinte kíváncsisággal várjuk szavazás formájában a véleményeket. Íme jó pár tény, ami alapján ki-ki jobban megítélheti, hogy magyar cég-e a Wizz Air.

A légitársaságot Váradi József alapította 2003-ban hat magyar kollégájával. A Malévnál ismerte meg őket, ahol vezérigazgató volt. Ottani tevékenységének megítélése ellentmondásos, az biztos, hogy sokan sok mindenért hibáztatják, de ennek egy része biztos féltékenységből fakad. A Wizz Air ugyanis egy igazi európai üzleti sikersztori. Ezt is sokan kétségbe vonták még az elmúlt években is, ezen a blogon is sok okos kommentelő, lényegében csak a tőzsdei bevezetés után lankadtak ezek a fikás hangok.

Az alapítás után magyar és külföldi befektetők szálltak be a tulajdonosi körbe, többek között a legnagyobb magyar részvényesnek számító Varga Zoltán, aki ma többek között a Central Media csoportot igazgatja. De a kezdeti pénz hamar elfogyott, a stabil finanszírozó egy légiipari befektetésekre szakosodott amerikai kockázatitőke-alap, az Indigo Partners lett, mellettük még egy német bank dobott be sok pénzt. Az elmúlt jó pár évben azonban már nem kellett bele pénzt tenni, a kitermelt cash-flowból növekedett a vállalat.

Ő már nincs meg, de a többi gépeb is ott a piros-fehér zöld

A menedzsment nemzetközi. Váradi alapelve, hogy az egész világból a legjobbakat lasszózza össze maga köré. Rajta kívül még Ábrán György magyar a vezetésben, a többiek mindenhonnan jöttek, amerikai, angol, holland, francia, stb. A cég csúcsközpontja, ahol kábé 30 ember dolgozik, Genfben van. Csak részben adózási okokból, másrészt azért, mert Budapestre nem költöztek volna ezek csúcsmenedzserek. A központ a genfi reptér mellett van, ezek az arcok folyamatosan repkednek, tárgyalnak, így tartják a leghatékonyabbnak a cég működését.

A központi iroda Budapesten van, több mint 100 ember dolgozik ott, nagyrészt magyarok. Társasági adót Svájcban fizet, de sok más adót (az iparűzési nagy tétel pl.) és járulékot a magyar költségvetésbe tol a Wizz. A cégnél 2200 ember dolgozik, közülük a Wizz Air kft. alkalmazásában a legfrissebb mérlegadatok szerint 1760 ember van. Utánuk itt fizetik bérjárulékokat, ami évente több milliárd forint. 

A gépek magyar lajstrommal repülnek. A flottában levő 61 gépből jelenleg 9 állomásozik a budapesti bázison, a többi Közép-Kelet Európa többi országában, a legtöbb Lengyelországban és Romániában. Télen kevesebb gép lesz Pesten, de jön egy új Magyarországra, amikor Debrecenben is bázist nyitnak. Az elmúlt időszakban több fejlesztést is hoztak Magyarországra. Pilótaképzésbe szálltak be Debrecenben, vadiúj karbantartó hangárt építenek a pesti reptéren, ez időn őszre készül el. Két éve hozták ide a képzési központjukat, ennek része a nagy szimulátor is - ez 4 milliárd forint értékű volt.

A döntésben nemigen voltak érzelmi szempontok, minden üzleti alapon megy, valószínűleg itt érte meg a legjobban. Azt gondolják, hogy a londoni tőzsdén ismertebb és sikeresebb lehet a cég, eszük ágában nincs csak azért a budapesti piacra jönni, mert az Magyarországon van. 

Összefoglalva: magyar alapítók, döntően amerikai finanszírozás, régiós fókusz, nemzetközi menedzsment, a tőzsdei bevezetés óta egyre globálisabb tulajdonosi kör (a magyarok amúgy is alacsony súlya tovább csökken), nagy magyar bázis, sok itteni fejlesztés, svájci központ a csúcsvezetésnek, budapesti üzemelési és képzési központ. Ez most akkor magyar? 

A Wizz Air glasgow-i járatának beindulásával már egyáltalán nem elérhetetlenül drága Skócia - már ami az utazást illeti, mert sajnos a sör és a cider a kocsmákban alig úszható meg három font alatt, de legalább pintet adnak és csurig töltik a poharat. Egy edinburgh-i kört az ottani dorbézolást ide nem számítva egészen baráti büdzséből ki lehet hozni - és érdemes is, elragadó a város.

A glasgow-i gép reggel nem sokkal hét után indul, ideális egy rövid túrához. Mi sokat nem időztünk a városban, minél hamarabb a fővárosba szerettünk volna érni, így annyi időnk maradt, amíg a buszra vártunk, nagyjából egy óra. A reptéri gyorsbusz 6,5 font (retúrban 9), kis túlzással olcsóbb odarepülni, mint fél órát buszozni a városba. A helyi 77-es busz is benéz a reptérre, de sajnos a normál, 2 fontos tarifa erre a járatra nem áll, a reptérről 4,5 fontért visz be a busz, ami azért elég lenyúlásszagú. Mintha a BKK a 200-as buszra dupla tarifát állapítana meg, holott semmilyen plusz szolgáltatást nem nyújt, amiért fizetni kellene. Ráadásul a reptéri lassú buszra is érvényes napijegy (Network Firstday) sem kerül többe 5,75-nél, azzal pedig egész nap utazgathatunk még.

Az Egyesült Királyságban baromi drága a vonatközlekedés, így a buszos utazgatást preferáltuk, ami amúgy nem rossz döntés, a legtöbb távolsági buszon ugyanis van vécé és ingyen wifi - mi persze többször is kifogtuk, azt a párat, ahol nem volt. Edinburgh-ba is így mentünk, ráadásul előre foglalva egész olcsó a túra, a Megabusnál foglalva momentán egy font. A városban érdemes napijegyet váltani, ami irodában vásárolva úgy néz ki, mint egy kaparós sorsjegy, az aktuális dátumot kell lekaparni és mutogatni a sofőrnek. Szinte valamennyi helyi járaton van wifi.

Főutca, hátunk mögött mutatványossal

A városi túrát mindenképp egy céltalan lófrálással érdemes kezdeni, az óváros megér ennyit. A sétálóutcában megtekinthetjük a közgazdaságtan atyjának számító Adam Smith szobrát, de ha ez unalmas, jó eséllyel kifoghatunk valami mutatványost, aki magát láncokba köttetve szabadul ki vagy kardokat egyensúlyoz vagy ki tudja. Valószínűleg ugyanazt csinálják, mint 500 éve - csak már van mikroportjuk -, az utca népe még ma is vevő erre. Az óvároson halad végig az úgynevezett Királyi Mérföld, ami a vártól vezet a Holyroodhouse-palotáig, ezt megéri végigjárni, ha a sima ődöngés nem jön be.

Sokszor nem sikerült bevenni, vajon miért?

Két dombot mindenképp meg kell nézni Edinburgh-ban, az egyik a várdomb, ami azért különösen látványos, mert az épület egy vulkanikus képződmény csücskére van ültetve. A másik szintén vulkanikus képződmény, az Artúr székére kilátást nyújtó, az East Enden elterülő fennsík, a Calton Hill. Innen remek kilátás nyílik a városra és a tengerre is, Artúrhoz viszont egy jobb bakancsban lehet csak felcaplatni. A Calton Hillen található egy érdekes építmény, a National Monument. Ezt a XIX. században húzták fel a napóleoni háború skót áldozatainak emlékére. Eredetileg a Parthenon mása lett volna, de félúton elfogyott a pénz. Hogy eleve miért jött képbe az athéni ikonikus épület, nem tudom, de torzóban elég érdekesen néz ki, a helyiek egyenesen Edinburgh szégyenének hívják.

Ott ücsörgött Artúr

A városban megtalálhatók a szokásos elfogadható árú szállodák, mint a Travelodge vagy a Premier Inn, de nyáron meg lehet próbálkozni diákszállással is. Kis szkepszissel fogadtuk, de a teljesen új egyetemi kolesz végül nem okozott csalódást 39 fontért. A szobák annyira kicsik, hogy semmit sem lehet ott csinálni alváson kívül, viszont van saját fürdőszoba. És wifi, amihez kilométer hosszú ívet kell kitölteni, egyebek mellett az egyetemi szakot is meg kell mondani. Ez a szállás főleg akkor jöhet szóba, ha a szállodák irreálisan felnyomják az áraikat - ez nyáron nem annyira ritka.

A étel-ital elég húzós ott északon. Lehet, hogy vannak remek és olcsó helyek, de nekünk nem volt szerencsénk, ami a londoni átlag étteremben nyolc fontos cottage pie (Guszti kedvence, állandó ár-összehasonlító alap) itt bőven tíz felett volt, a sör és a cider pedig londoni áron van. Mondani sem kell, mindenképp olyan söröket fogyasszunk, amit itthon nem lehet kapni - bár ki akarna három-négy fontért Heinekent inni? Edinburgh-ból szerencsésebb nem hazajönni, hanem felfelé indulni északnak, de az már egy másik történet lesz. Akinek csak egy gyors városlátogatás fér bele és nem akar reggeli járattal jönni haza, a Jet2 Edinburgh-ból száll Budapestre, sajna a Wizznél drágábban, ritka a 40 font alatti jegy.

Nincs is kellemesebb annál, amikor pár ezer forintért elreppenünk valahova, aztán a reptérről úrimód, senkihez és semmihez se alkalmazkodva olcsó bérautóval suhanunk a legzsírabb helyek felé. Az autóbérlés azonban sok buktatóval jár, rengeteg dolgot kell számításba vennie annak, aki ilyenre adja a fejét. Összegyűjtöttük azokat a létfontosságú tudnivalókat, amelyek ismerete és használata nélkül minimum eldurran az agya, rossz esetben átverve érzi majd magát a tapasztalatlan amatőr bérlő.

Számolni és tájékozódni: lehet, hogy nincs is rá szükségünk

Sok utazásnál egyértelmű, hogy kell bérautó, másoknál pedig az triviális, hogy nem. De rengeteg esetben érdemes megvizsgálni, hogy kényelmi igényünk, pénztárcánk, a rendelkezésre álló idő és a felkeresendő helyek elérhetősége alapján szükség van-e autóra. Számítanak a tömegközlekedési hálózat fejlettsége és árszintje mellett és olyan tényezők is, hogy például félünk-e a baloldali közlekedésben vezetni, vagy sem. Ciprus tipikus példa arra, hogy mindkét verzióval bejárható, sokszor nehéz döntés, hogy kell-e autó. Svédországban pedig jártunk úgy, hogy még egyszerű kétnapos stockholmi városlátogatáshoz is megérte az öt fős csoportnak olcsón autót bérelni, olyan mocskos drága a reptéri transzferbusz, valamint az olcsó szállás megközelítése nehézkes lett volna tömegközlekedve.

Dombor kártya nélkül nem megy

A mindenképp szükséges felszerelés: jogsi, úti okmány és dombornyomott bankkártya. Az elektronikus nem jó, az viszont pont tök mindegy, hogy betéti, vagy hitelkártyánk van. A hitel ugyanakkor előnyösebb, rögtön kiderül, miért. Országonként változó az alsó és a felső korhatár, van ahol 24 év, érdemes utánanézni.

Az autóbróker gyakran zsákbamacskát ad

A kölcsönzős cégek szolgáltatásait sok online autóbróker is kínálja, ezek sok bérlőcég ajánlatát összegzik - több oldala is beszél magyarul. Jó ötlet ezeket használni, de egy dologra érdemes figyelni: sok ilyen cég nem adja meg a kereséskor, hogy melyik szolgáltatóhoz tartozik az adott ár, csak a foglalás véghezvitele után derül ki, kitől béreljük a kocsit. Többször is jártunk úgy, hogy himihumi helyi kis céghez kerültünk így és olyan szar kocsit kaptunk, hogy egyiknél rögtön újat kellett kérni, egy másiknál meg olyan tükörradiál volt a verdán, hogy két nap után szétrohadt. Az ismert nagy neveknél erre azért kevesebb az esély, velük sose jártunk így. Az autó átvételekor amúgy is mindig át kell nézni az egész járművet, az összes karcolás,  apró sérülés legyen rajta a bérlési szerződésen. Ezzel még nem próbáltak minket sose átverni, de jobb óvatosnak lenni.

Nem biztos, hogy érdemes előre foglalni

Sok szolgáltatónál alacsonyabb az ár, ha a foglaláskor fizetünk is. Nagyon fontos megnézni még foglalás előtt, hogy ilyenkor a foglalás visszamondható, vagy nem, utóbbi esetben buktuk a kifizetett pénzt, ha valamiért lemondunk a bérlésről. Van aki előleget von. Általában érdemes tehát online autót foglalni jócskán indulás előtt, de a közismert nyaralóhelyekre, főleg szigetekre ez nem áll. Ha el tudunk jutni tömegközlekedve a szállásig, a görög, vagy a Kanári-szigeteken sok helyi bérlőcéghez mehetünk el, néha még alkudozni is lehet velük. Ezek olcsóbbak, mintha a reptéren várna minket a kocsi, ráadásul sok helyen elég pár napra bérelni a sziget bejárásához, az idő másik felében az átlagos turista úgyis a medence szélén bassza a rezet, amihez kár autót fizetni.

Kerek napokra fizetünk, néha pár óra ingyenes

Általában megkezdett nap után kell fizetni, de több cégnél előfordul, hogy pár órát rádobva sem ugrik még az ár, ezt érdemes a foglalási rendszerekben kikísérletezni. A naponkénti ár sok országban 3 nap után csökken. Az ár természetesen a mérettel nő, sok autókategória van a minitől a kisbuszig. 

Az extrák árai között is nagy a különbség

A szolgáltatók összevetésénél érdemes azt is megnézni, hogy a számunkra fontos extrákat ki hogy árazza. A legfontosabb ilyen kiegészítő a gyerekülés, előfordul, hogy valaki 10 eurót számol naponként, másnál pedig ingyenes. Ezt bekalkulálva sokszor jön ki az, hogy nem szabad az első blikkre legolcsóbbnak tűnő ajánlatra klikkelni. A második sofőrért is sokan pénzt kérnek, mások meg nem. GPS-bérlést is mindenki kínál, erre nem igazán érdemes pénzt elcseszni, okostelefonon bárki hozhatja sokféle módon a maga GPS-es térképeit.

Alapletétre felkészülni!

Talán az egyik legfontosabb: néhány sziget helyi cégeit leszámítva minden bérlésnél letétet kell adni a kocsira. Az összeg országonként és bérbeadónként komoly eltéréseket mutat, igen magas például az Egyesült Királyságban és Olaszországban. Az összeget a bankkártyán zárolják. Ezért jobb a hitelkártya, mert ennél a hitelkeretünk egy részéhez nem férünk hozzá, betéti kártya használata esetén pedig a saját pénzünk egy részéhez, ami testvérek közt is komoly szívás. Fontos a kocsi leadása után ellenőrizni, hogy feloldották-e a zárlatot, jártunk már úgy egy madeirai céggel, hogy többszöri reklamáció után két hónap után sikerült feloldatni. A mezei zárolás is lejár 21, vagy 30 nap után, de ezek a rohadékok vég nélküli zárolást tettek rá, papírokat kellett küldözgetni a bankhoz, hogy végre feloldják. 

Az önrészcsökkentő biztosítás dilemmája

Általában minden bérléshez jár egy alap biztosítási csomag (törés és lopáskár benne van, általában collision damage waiver, CDW nem alatt fut), ami benne van az árban, az önrészünk pedig a letéti összeg. Ha meghúzzuk a kocsit, a letétet bukjuk. De minden cég kínál olyan kiegészítő biztosítást, amellyel csökkenteni lehet az önrészt, sok országban akár nulláig. Ennek díja naponta általában 5-12 euró között van. Akinek kevés pénz van a betéti kártyáján, lényegében kénytelen ezt megvenni, másnál döntés kérdése. Sok bérlőcég pofátlanul, kérdés nélkül hozzácsapja a szerződéshez, nagyon fontos, hogy ha magasabb összeget akarnak fizettetni bérléskor annál, mint ami a foglalásban van, tisztázzuk, hogy ez miből jön ki.

A benzines trükk

Nagyon fontos már a foglalásnál rákeresni a benzinpolicyra, sokszor csak az apró betűs részben szerepel. Egyes cégek azt csinálják, hogy tele tankkal adják át a kocsit, rögtön bérlésnél kifizettetik a benyát, de üresen kérik vissza. Azt tapasztaltuk, hogy a déli országokban népszerű Goldcar nagyjából e trükk miatt tud alacsony árat adni. Pár napos bérlés idején sok helyen szinte lehetetlen elautózni a tele tankot, s noha visszatérítést ígérnek, sokszor nem kaptunk semmit. Mindig próbáljuk üres tankkal kérni, vagy tele/tele verzióban úgy, hogy mi tankoljuk fel, mert a bérlőcégek általában pofátlan árakon mérik az üzemanyagot. Ritkán, de előfordul az is, hogy egy bérlés nem tartalmaz korlátlan használatot, fontos, hogy az unlimited mileage kifejezés ott legyen a feltételekben.

Nem szégyen és hasznos is a futás a pulthoz

Amikor leszáll a gép, sokszor jó ötlet, ha legalább egy ember előresiet a bérlőcég irodájához, vagy inkább bódéjához Másnak is ugyanazt a szolgáltatót dobja ki a rendszer a legolcsóbbnak, bosszantó, ha kényelmesen odaslattyogva tíz olyan arc áll előttünk a sorban, akiket a gépről már ismerünk. És mind negyed órát pöcsöl, mire megkapja a kulcsot, mi meg ott rohadunk több mint egy órát a reptéren hót feleslegesen.