A reptéri parkolás komoly fejtörés mindenkinek, aki nem akar, vagy nem tud tömegközlekedve kimenni a gépéhez. A maszek reptéri parkoltatók általában flottul működnek, kivéve ha jól megszívatnak. Végül is miért probléma, hogy sokkal több autót engednek be, mint amennyi hely van és káoszba fullad az egész, úgy kell kiszabadítani a verdánkat az elé parkolt többi jármű gyűrűjéből?

A budapesti rendszerről már írtunk nemrég részletesen, a lényeg, hogy a reptér jócskán csökkentette árait, s előre fizetés esetén a terminálhoz közeli hivatalos parkolók csak mintegy 15-20 százalékkal drágábbak, mint a pár kilométerre levő számtalan maszek szolgáltató. Utóbbiak kisbusszal szállítják a terminálhoz a népet, miután letették a verdát a parkolóban, de azért pár napra is sok ezer forintos tételek repkednek, az igazi fillérbaszók az ingyenes Tesco-parkolóban, vagy a vecsési lakótelepen teszik le az autót. 

Az elmúlt időszakban a békávézás mellett hajnali induláskor és magas kocsitöltöttség esetén vegyesen használtuk a maszekokat és a reptéri parkolót, de olyan durva dologba még sose futottunk bele, mint pár napja az egyik legolcsóbb szolgáltatónál. Na vajon mit tesz a jó magyar parkolós vállalkozó, ha telt ház van? Kiteszi a megtelt táblát? Nem vesz fel újabb foglalásokat? Túrót. Jelszó: jöjjön mindenki, oszt majd elsikáljuk valahogy. 

Nem igazán szeretjük a slusszkulcsot ott hagyni a parkolósoknál, ezért már egy hónapja is bosszantó volt, hogy azzal fogadtak a Parkoló Plázában: nincs hova állni, adjuk a kulcsot, ők majd leparkolják a járművet, ha lesz hely valahol. Visszaérkezésünkkor közvetlenül a bejárat mellett állt a kocsi, túlléptünk a kellemetlenségen. De aztán a következő kanyarnál ugyanez a módi, azzal a különbséggel, hogy már az udvarra is alig tudtunk beállni, annyira tele volt a parkoló. Kis vakarózás, rossz érzések, de kényszer van, gép hamarosan megy, nincs mese, kulcs leadva.

Visszaérkezéskor aztán lett nagy nemulass. Hozzák a kulcsot, köszi haver, de hol a járgány? Azt ő nem tudhassa, nézzünk körül, keressük meg. Átkozódás után kolbászolás, már azt hisszük, sehol a jármű, amikor a legtávolabbi szegletben bevillan a sarokban. Hurrá, kár, hogy előtte még két másik kocsi áll. Átkozódás a köbön, séta vissza, személyzet áludvarias felkérése az intézkedésre. Sajna várni kell, a család, akivel egy kisbusszal jöttünk, ugyanilyen cipőben jár, csak nekik négy másik kocsi állja el járművük útját. Két helyi erő jön négy slusszkulccsal, kiállnak, tolatnak, kiszabadítják, beállnak a helyére mindenféle tudatosság nélkül. Láthatóan fogalmuk nincs, hogy melyikért mikor jönnek, tüzet oltanak, meg kell oldani valahogy.

Még jó, hogy felírtuk a rendszámukat a mi kocsink útját elálló járműveknek, nem kell még egyszer oda és visszaslattyogni, hogy elmondjuk, milyen kulcsokat hozzanak a fiatalok a mentőakcióhoz. Negyed óra baszakodás a hőségben és már ki is szabadulunk a parkoló szorításából.  

Probléma? Á, egy szál se. Merjük azt mondani, hogy annyi kocsit eresszenek be, amennyi hely van? Vagy hogy tartsák számon, melyikért mikor jönnek és azokat állítsák nem elbarikádozott helyre? Ugyan. A vállalkozó csak kihasználja az idényt, mint a balatoni lángosos. Ilyenkor kell megszednie magát, mert jön a hosszú hideg tél, amikor félház sincs. Biztos mi vagyunk a pofátlan bunkók, akik kis pénzért is elvárnak bizonyos minimális színvonalat. Mindenesetre mostantól hanyagoljuk a Plázát, fizetünk többet a reptériért, vagy marad a tömény fingszag a gyakran csak papíron légkodis 200E buszon.