A fapados stáb nyáron kevesebbet repked. Ilyenkor annyi minden jót lehet itthon is csinálni, illetve jó pár dolgot csak nyáron érdemes tenni. Az egyik ilyen a strandolás, persze nem kis részben a gyerekek részéről érkező, maximálisan érthető nyomás hatására. A fillérbaszás nyilván e műfajnál is jelen van részünkről, évek óta keressük azt a fürdőhelyet, ami a legjobb ár/érték arányt képviseli. Most úgy tűnik, megtaláltuk. Jön megint a majd' 40 fok, irány Velence.

A Velencei-tóval kapcsolatban korábban nem sok kellemes élményünk volt, pedig elvárásaink talán nem irreálisak: legyen olcsó, az se baj, ha ingyenes, minden gyereknek megfelelő legyen két évestől tizenöt évesig, ne legyen tömegnyomor, kulturált vizesblokkok kellenek, valamint az átlagstrandokon megszokottnál jóval magasabb minőségű ételkínálat és alacsony árak: egy korsó hideg nem vizezett középkategóriás sör ne érje el a 400 forintot.

Ilyen se volt még: egy ország munkásvédő szakszervezete addig csesztette a Ryanairt, hogy a légitársaság kénytelen volt megfutamodni, bezárta az országban levő bázisait. A dánok tökös akciójával a többi ottani légitársaság dolgozóin kívül igazából nem járt jól senki, de hogy a Ryanair Dániába készülő magyar utasai is csúnyán megszívták, az tuti. Alább szavazás arról, hogy kinek van igaza.

A vita alapvetően azon megy, hogy a Ryanair soha nem tűrt meg dolgozói környékén semmiféle szakszervezeteket és köztudottan messze átlag alatti munkakörülmények között dolgoztatja az embereit. Dániában közben erősek a szakszervezetek, társadalmi elismertségük is nagy és büszkék az emberek arra, hogy tisztességes munkakörülményeket és jövedelmeket biztosítanak az ország vállalatai.

A balhé akkor kezdődött, amikor a Ryanair az új koppenhágai bázisát nyitotta meg márciusban. Tiltakozók elállták az üzemanyagtöltő autó útját és 3 órával késleltették már az első járat felszállását. A Ryanair  hisztizett, a szakszervezetek pedig a helyi munkaügyi bíróságtól vártak döntést arra vonatkozólag, hogy köteles-e a Ryanair a dán bázisokon dolgozók esetében a dán munkaügyi törvények alapján eljárni.

Megint összeültek a Wizznél az okosok, hogy kitalálják, miként lehet bevételt növelni oly módon, hogy az utasok jófejségként éljék meg a változást. Az eredmény az lett, hogy egy kutyának sem kellő fizetős szolgáltatást édesítettek meg annyira, hogy már érdemes legyen rágyógyulni: pici extra csomag jár az elsőbbségi beszálláshoz. Tovább bonyolítja a rendszert, de akár jól is járhatunk vele, íme hogyan.

Az elsőbbségi beszállás kis túlzással tök felesleges azóta, hogy a Wizz is bevezette az előzetes helyleosztást. Általában tök utolsóként beállva a sorba a legkényelmesebb a beszállás, kivéve talán két esetet. Ha buszoztatnak és figyelnek az elsőbbségisekre, akkor a járműben külön rész van a priósoknak, talán még ülőhely is akad. Az persze szopás, ha a buszban nem működik a légkondi, ahogy az gyakran és sok reptéren megesik. A másik eset, ha csőre áll a gép. Ilyenkor elég lassú a beszállás, valóban kényelmes az elsők között becsoszogni a gépre és lerakni a valagunkat a helyünkre, miközben a nép nagy része a csőben ácsorog.

A ferihegyi bádogsátorról sok rosszat el lehet mondani, mondtuk már mi is, de pár percet azért el lehet viselni benne. Egy kis odafigyeléssel megoldható lenne, hogy minimalizálják az utasok ott tartózkodását. Ezért igazi tahóság, amikor a késő gép ellenére nagyon hamar kikényszerítik a népet a sátorba, majd több mint egy órán át várakoztatják a sok hülyét. A végső majd' negyed óra ácsorgás a 35 fokos folyosón már csak a bónusz. Ezt hívja a Ryanair szolgáltatás-javításnak?

Rögtön az elején leszögezve: ez nem fikaposzt, inkább értetlenkedés. A felett, hogy kis odafigyeléssel el lehetne kerülni az utasok birkaként kezelését, de ez még mindig nincs meg egy olyan légitársaságnál, amely másfél éve azon küzd, hogy javítsa szolgáltatásait, magasabbra pozicionálja magát. 

A ferihegyi fapados beszállítósátorról többször írtunk már. Elfogadjuk, hogy a Malév hirtelen kinyiffanása utáni kényszermegoldásról van szó, az is látszik, hogy valamilyen szinten próbálják is komfortossá tenni. Például most nyáron egész jól működik a légkondi, a kinti 35 fok helyett a bádogban 27 fokot mértünk, ami szinte felüdülésnek tűnt. Írtuk, hogy már pár szék is van, de klotyó továbbra sincs, az utaskomfort növelésének egyetlen módja, hogy az illetékesek a lehető legrövidebbre szorítsák az időt, amit az utasoknak a bádogterminálban kell töltenie. Ehhez képest íme a legfrissebb tapasztalás.

A gép menetrend szerint 12.50-kor indul. 12.05-kor megjelenik a kijelzőkön a beszállás felirat és a kapuszám. Ami végül is mindegy melyik, egy a bádogkapuk közül. Sokan azonnal elindulnak a kapuhoz, vagyis a kellemes körülményeket biztosító fő terminálból kibaktatnak a bádogba. 12.10-kor megjelenik, hogy utolsó hívás, ennél már a rutinos utas is inkább elindul kifelé. Mi kitartunk, de mínusz harmincnál elvileg bezárhatják a kaput, így akit már szívatott meg a Ryanair annyira, hogy mínusz 29.55-nél nem engedte át egy késő gépnél, az nem kockáztat. Kivonulunk hát az utolsó utáni pillanatban és természetesen a beszállítás még el sem kezdődött. Sem 12.20-kor, sem 12.30-kor, de még 40-kor se. Ekkor már megnézzük, hogy mikor érkezik a gép, ami befordul a mi járatunkba és látjuk ám, hogy 12.25 helyett 12.38-kor. Ezt azért pontosan lehetett tudni egy órával korábban is.

Innentől kiszámolhattuk, hogy szívunk tovább a bádogban. Csendes káromkodások, sokan próbálnak leülni a betonra, ilyen a hangulata:

12.58-kor nyílik az ajtó, indul a kiterelés. De a gépre nem lehet felszállni még, a fedett, de 35 fokban kurvára nem kívánatos nyitott folyosón újabb 14 perc várakozás kezdődik, míg 13.12-kor felengednek a gépre. Ez meg ilyen, a hőmérsékletet képzeljük hozzá.

Aki tehát rögtön elindult a beszálláshoz és nem lett ülőhelye a bádogsátorban, 67 percen át ácsorgott a tömegben a betonon, ebből a végén 14 percet kinn a hőségben. Csak azért, mert a nyilvánvaló késés ellenére irreálisan hamar elkezdték a népet kiterelni, majd várakoztatni. Le se szarták, hogy ez mennyire megalázó, mennyire kellemetlen.

Nem ismerjük egészen pontosan a szolgáltatók közti viszonyokat, de úgy véljük, ez nagyrészt a légitársaság és a földi kiszolgáló cég sara. A reptérnek is az lenne az érdeke, hogy minél tovább legyenek az utasok a fő terminálban, egyenek, igyanak, vásároljanak. A Ryanair azonban megköveteli alvállalkozójától, a földi kiszolgálótól, hogy amikor a gépből jelet adnak a beszállásra, az utasok azonnal induljanak. Ezért a földi kiszolgáló biztos ami biztos alapon inkább sokkal hamarabb odatereli a népet előbb a bádogba, aztán ki a folyosóra. Pedig ez lenne az a pont, ahol hatalmasat lehetne javítani az utaskomforton. 15-20 percet még el lehet viselni a sátorban, meg pár percet a gép előtt a beszállásra várva, az viszont, hogy nyilvánvaló csúszásnál is odacsődítik az utasokat, hogy szívjanak több mint egy órát, az kimeríti a beleszarás és a tahóság fogalmát. Az meg mi már, hogy utolsó hívással sokkolnak, miközben a gép még be se repült a magyar légtérbe?  

Tehát: adott egy helyzet Ferihegyen, ebből kell várat építeni. Csak egy kis odafigyelés kellene, hogy a leírtakhoz hasonló szívatásokat elkerüljék. Képtelenek vagyunk felfogni, hogy miért olyan nehéz ez?

(A Wizznél ekkorát még nem szívtunk, de ők is elég hamar kiterelnek, nem tudjuk, ennyire durván nyomják-e ők is pl. késés esetén)

Velencét legalább egyszer mindenkinek látnia kell. Van, akinek nem jön be, mi speciel nem tudjuk megunni a hangulatát, a hajókázást a csatornákon, a céltalan kolbászolást a sikátorokban. Nyáron lenyűgöző a kis tereken kialakuló fesztiválhangulat is. Alapvetően drága hely, de nem csalás, nem ámítás, néhány fontos dologra odafigyelve nagyon olcsón megjárható. Segítségként összegyűjtöttünk 10 pénztárcakímélő tippet, ezekre figyelve hardcore fillérbaszók és kispénzűek se mondhatják már, hogy nem fér bele az utazási keretbe pár nap Velence.

Tíz eurós jegyek

A Ryanair az elmúlt hetekben gyakran adott Budapestről Trevisoba 2990 forintért jegyeket. Most épp 6990-től indul, de ha leáraznak, a következő lépcső megint 2990 lesz. Sajna idén is csak a nyári menetrendben üzemel, délen lakóknak viszonyt egész évben ott a Wizz Temesvárról, esetleg Kolozsvárról, szintén rendszeresen 10-15 eurótól. Ki kell figyelni és lecsapni, amikor leárazzák.

Vonattal a reptérről a városba

Még jó, hogy az ultrafapadosok Trevisoba járnak, a fő reptérről, Marco Poloról a derék olaszok pofátlan drágán mérik a városba menő 5-ös helyijáratra a jegyet. Treviso repteréről is 10 euró a jegy a közvetlen reptéri busszal Velencébe és Mestrébe, helyben a vasútállomására viszont 1,30 csak a buszjegy, a vonat pedig 3,30-ért visz el Mestrébe. Ráadásul 12 év alattiaknak féláron, miközben a reptéri buszon nincs gyerekjegy. 

Belföldi buszok gyakorlatilag ingyen 

Európa szerencsésebb részén, ahol liberalizálják nem csak a légiközlekedést, hanem a távolsági buszforgalmat is, óriási árharc van kialakulóban. A Megabus a Budapestről szintén olcsón elérhető Milánóból, Rómából és Nápolyból is elvisz 1 euróért Velencébe, össze lehet kötni a városokat. Aki éjjel buszozik, rögtön spórol egy éjszaka szállást, reggel lehet érkezni Velencébe, vagy épp éjfélkor indulni.

Szállás Mestrében és Lidón

Velencében elég drága a szállás, a legalapabb szobák is 70-80 eurótól indulnak, de kinn a Lidón 30-40 százalékkal alacsonyabbak az árak. Mestrében, a Velencébe vezető híd szárazföld felőli oldalán 50-60 százalék az árelőny, s gyakran járó buszokkal 15 perc alatt és 1,5 euróért elérhető Velence kapuja, a Róma tér. Spórolós utas kint horpaszt. 

Parkolás is a híd előtt

Velencébe sokan ma is kocsival mennek Magyarországról, kis fogyasztású tele autónál ez akár jó döntés is lehet pénzügyileg. A parkolás azonban a városszéli Tronchettoban drága, jobb kinn hagyni a verdát Mestre valamelyik lakónegyedében, majd a már említett buszok valamelyikével beutazni a városba. (Kis kieg villamosbuznyákoknak: kész a sín a hídon a külső sávban, már láttuk futópróbázni a városba hamarosan bejáró villamost a Róma téren. Elképesztő, sínpár helyett egyetlen középső sínen megy és gumikerekei vannak, Mestrén belül már pár éve jár, kipróbáltuk, érdekesen dülöngél, se busz, se villamos, mókás. És mindig működik benne a légkondi, ami a buszokon nem jellemző. Hamarosan tehát villamos is bevisz Velencébe.)

Kis vízibusz, sok séta

A helyi vízibusz, a vaporetto borzasztóan drága, de élmény vele utazni. A helyieknek speckó igazolvánnyal persze fillérekért van, de a turistákat a 20 eurós napijeggyel húzzák le. Két napra 30, három napra 40 euró az ár, szarjanak sünt izomból. Kikerülni blicceléssel és sétával lehet, a hajókon ellenőrzéssel soha se találkoztunk, a belépés azonban a nagy forgalmú helyeken kapus. A többség a mindenhol megálló rém lassú 1-es járattal cammog végig a Canal Grandén, erre jobb a kevesebb helyen kikötő 2-es, de a 3-as és a 6-os is jól használható gyorsjáratok Muranoba, illetve a Lidora. A főbb nevezetességek irányát táblák jelzik a városban, aki pedig követné, hogy merre kóricál a labirintusban, töltsön le és akár nyomtasson is ki egy tájfutótérképet például innen. 

Margarétaindex

A legolcsóbb, mindenhol kapható meleg kaja a paradicsomszószos-sajtos margherita pizza. Ennek árát elég megnézni egy étlapon, hogy tudjuk, milyen árszínvonalú a hely, amit találtunk. Velencében 4,50-től indulnak a margaréták, 6-7 felett már drága a hely. A többi, egyéb feltéteket is tartalmazó pizza 8-9 euró átlagosan, a tészták és húsos főételek 8-10-ről indulnak. A kiszolgálási díj, a coperto jó, ha nem több 1,50-nél fejenként. Mestrében az éttermek is olcsóbbak, ufb-k keressék a 4 eurós margarétát.

Ásványvízre még futja

Az éttermekben az italok rettentő drágák, csak az ásványvíz megfizethető, többnyire 0,75-ös, vagy lityós palackban adják. A csapolt sör különösen drága és többnyire szar. Desszertek 3-4 eurótól indulnak általában, ezeket nehéz kihagyni, noha jó részük előre gyártva, fagyasztva érkezik.

Kevés bolt, néhány olcsó is

Velencében a kevés kisboltban nagyon drágák tudnak lenni az italok, 3-4 szeres ár sem ritka. Olcsó piáért és kajáért érdemes például a Coop boltokba menni, egy van a Róma téren a vaporettóállomás felőli oldalon, egy pedig Zattere megállónál. A Lidon a hajóállomástól pár perce van egy olcsó Billa.

Kártya mindenhol

A ponthuszárkodásnak nincs akadálya Velencében és környékén: boltokban, éttermekben, szállásokon lényegében teljes körű a kártyaelfogadás. Utoljára 4 éve futottunk bele olyan kis szállodába, ahol nem lehetett kártyával fizetni, ma már a vasúti, illetve a városi közlekedéses jegyautomaták is készségesen elfogadják a kártyákat. Még ahol nem számítottunk rá, egy fagyizóban is működött.  

Plusz 1: Traghetto

Gondolázás olcsón? Egy-két perc az egész, de kevesebb mint egy euróba fáj a traghetto, mely lényegében átkelőgondola, a Canal Grande két partja között több helyen lehet vele közlekedni. Ugyanúgy hajtja az illetékes csíkos pólós, mint a romantikus, ámde 60 eurótól induló gondolát, ízelítőnek tökéletes. És hasznos is, ha nincs napijegyünk és messze a híd, hogy átkeljünk a csatorna túlpartjára. Sajnos úgy láttuk, a szegény ember gondolájából egyre több szűnik meg.

Egyszerűsíti a járatmódosítást a Wizz Air - jelentették be, de amikor a részleteket olvastuk, tanácstalanság ült ki az orcánkra. Mi van? Miért egyszerűbb egy fix díjnál az, ha az eredeti jegyár százalékában számolnak? Olcsó jegynél csomag nélkül így most talán kevesebbet kell perkálni, de az átlagutasnak ez szokás szerint inkább áremelésnek tűnik. Az alapvető tanács az mint eddig: ha lehet, megfontoltan foglaljunk és ne módosítsunk, mert rámegy a gatyánk. 

Azt mondja a Wizz, hogy náluk más légitársaságokkal ellentétben eddig is lehetőség volt az utazás időpontjának és útvonalának módosítására onlilne, telefonon, vagy a reptéren. Már ezt se vágjuk, mi ugyanis nem tudunk senkiről, aki bojkottálná ezt az alapszolgáltatást. De az sem egészen világos, hogy miért nevezik egyszerűsítésnek azt, hogy az eddigi fix díj helyett az eredeti jegyár felét kell fizetni.

Már az új díjak vannak a táblázatukban, az általunk korábban lementettben az szerepel, hogy 30 euró fix díj volt eddig, vagyis a 60 eurónál olcsóbb jegyekkel utazók jobban járnak valamivel, a drága jegyesek pedig szívnak, ha változtatniuk kell. Ráadásul a csomagköltségeket is be kell számolni mostantól, azzal együtt pedig a Wizz átlagjegyára már magasabb mint 60 euró. Ha tehát időközben emelkedik a csomagdíj, módosításnál mostantól ezt is ránk verik. Az olcsó jegyesek pedig eddig sem módosítgattak annyira aktívan (vagy hagyták veszni a jegyet, vagy jobban megért újat venni), ez alapján egyértelműnek tűnik, hogy a változtató utasok nagyobb része rosszabbul jár, mint eddig.

Abban nincs változás, hogy az eredeti és az új járat árainak különbségét is meg kell fizetni. Az új, százalékos rendszerben már nem fordulhat elő, hogy olcsóbb egy új jegy, mint a módosítás, ez is indokolhatja a változást.  

Azt csak reméljük, hogy nem újabb csomagdíjemelés előkészítéséről van szó, s az is egyértelmű, hogy magasabb eredeti jegyárnál a százalékosítás és csomagbeszámolás vonzóbbá teszi azt a szolgáltatást, ami korlátlan módosítást tesz lehetővé 10 euróért. Illetve a korlátlan variálás mellett sok egyéb mást tartalmazó Flex árú jegyek is jobb daelnek tűnhet a kevéssé árérzékeny utasok számára mostantól, ez a csomagolt burzsujjegy kategória azonban ahogy írtuk is, többnyire csak a légitársaságnak jó.

A költségérzékeny utas gyakran érzi úgy, hogy valaminek az árazásával kimondottan a lehúzására törnek, vagy az életét kívánják megnehezíteni. Ez sajnos teljesen ellentétes az ultra fillérbaszó fapados turista életfelfogásával, aki megpróbál tenni ellene ideológiai okokból, illetve hogy a feleslegesen elszórt pénzből inkább máshova is elutazzon. Ezért enyhe fokú szabályszegésre és sunnyogásra is képes, tiltakozva a kényszerhelyzetbe került utasok megkopasztása ellen. Olyan alapvető bunkóságokat gyűjtöttünk össze, amelyekkel egy vérbeli ufb lejjebb tudja faragni költéseit.

Még az első "mekkora parasztok vagytok" kommetek előtt: természetesen nem támogatunk semmilyen direkt lopást - nem nyúlunk törölközőket szállodákból, nem használjuk ingyen a tömegközlekedési eszközöket -, de vannak olyan határterületek, amelyek - konzekvensen kihasználva őket - érezhető könnyebbséget hoznak az életünkbe.

Reptéri folyadékcsempészet

Az egész a bosszantóan drága reptéri üdítőkkel indult, majd összekapcsolódott a feledékenységgel. De persze az is benne van a dacreakcióban, hogy a folyadékátvitelt tiltó szabályon a terroristák fetrengenek a röhögéstől, értelmetlen, nettó utasszívatás. Mindig idegesítő volt, hogy ott kell piálni nagy erőkkel a szeku előtt, ami után jön a kényszerű pisi is, majd vehetjük meg a száz forintos vizet ezerért. Rutin róka ufb ugyebár az üres flakont viszi át és tölti meg bársonyos csapvízzel, de mi már öregedtünk annyit, hogy kényszerűségből inkább vásároltunk. De néhányszor elfelejtettük kipakolni a folyadékot és volt, hogy átment az összes tasak, dezodor, sőt még másfeles flakon icetea is. Úgyhogy újabban ha nem fogy el az ital, egészen véletlenül mindig benn felejtjük a táskában. Ha megtalálja a szigorú arcú a gumiszalag mellett, akkor így jártunk, a tervezettnél három méterrel később dobjuk ki, neki meg okoztunk egy kis sikerélményt. Ha meg nem, akkor nyertünk. Lazulnak a fiúk-lányok, Angliát leszámítva mindenhol van esély arra, hogy átmegy, délen bőven több mint 50 százalék. (Budapesten egy extra, csempészetmentes lehetőség is adódik azáltal, hogy a KFC-ben korlátlanul lehet újratölteni az üdítőket. Bele se merünk gondolni, hány üres flakont töltöttek már fel sokszor és ingyen a magyar ufb hordák, pfúj!)

Szalagtépős csomagmagunknáltartás

Nem költségkímélő, inkább kényelmi bunkóság a szalagtépés, de nyugodtabbak is leszünk tőle. A Ryanair is elkezdte az easyJet után, hogy a géphez sorban álló utasok körül keringtetik a bőröndvizsgáló kisiparosokat. Úgy 50-60 bőröndre sárga szalagot raknak, s ezeket leviszik a gép hasába, mert a túl sok motyó nem férne fel a fedélzetre. Ingyen van, de akkor is bosszantó, hogy a kézipoggyászra majd a célállomáson várni kell, ráadásul célszerű kipakolni belőle a laptopot, fényképezőgépet, mert rosszabb helyeken a reptéri lopósok is előszeretettel dézsmálják az ilyen váratlanul elvett cuccokat. A kivett dolgokat aztán a Ryanair gépeken nem is lehet elrakni sehova, mert nincs ülészseb, rém idegesítő laptoppal az ölben utazni csak ezért. Egyébként sem szeretjük, ha a világos bőröndünket összerugdossák a szállítómunkások. Szóval mi letépjük bunkó módon a szalagot és nem adjuk oda a bőröndöt, csak bámulunk faarccal és visszük fel a gépre. Európaibb megoldás, hogy utolsónak állunk be a sorba, amikorra már felcímkézték a szükséges számú bőröndöt, olyankor már általában békén hagynak. Persze elsők között is beállatnánk, akkor sem veszik el, de ki a franc fog tök feleslegesen sorba állni?

Többen a szobában

Szintén egy nagy ráfázással kezdődött. Három fős szobába véletlenül egy főre foglaltunk. Később megnéztük, az árkülönbség 10 euró lett volna (nem, tényleg nem ezt akartuk megspórolni, hiszen akkor a fennmaradó két ember besunnyogott volna a szobába, nem jön direkt lebukni a recepcióra), de a hotel neves alkalmazottja bármekkora árkülönbség helyett még a 7 éves gyerekért is extra ember díjat számított fel 30 euróért. Azóta mi is ennyire vagyunk jó fejek és az ár mellett az ágyak valós száma alapján választunk, legfeljebb egy-két emberrel többen megyünk be a szobába a hivatalosnál. Ha négy ágyas a szoba, de két felnőtt két gyerekre, akkor így foglalunk, ha véletlenül 4 felnőtt jön, akkor is. Így biztos négyre lesz ágynemű. Ez egy 60 fontos londoni szobánál épp 60 font spórolás azzal, hogy beférünk egybe. Az F1 és Etap hoteleknél is rendszeres, hogy hivatalosan 2 főt engednek, noha 3 ágyas a szobák egy része, ha épp hárman vagyunk, mekkora pocséklás má plusz egy szobára költeni, nem? 

Hasznos apróságok gyűjtögetése

Az éttermekben, kávézókban nyilván azért vannak kirakva a cukrok, sók, majonézek és egyebek, hogy a vendég felhasználja azokat, ám talán leszögezhető: nem is az otthoni főzőcskézés megtámogatása a cél. Ezek a kis dózisok ugyanakkor egyértelműen a zsákolásra buzdítanak. Mindenekelőtt azért, mert máshonnan nem lehet szert tenni kis mennyiségű mustárra, majonézre. Fűszert még lehet hozni otthonról, de például az olívaolaj állandó gondot jelent, ha főzni szeretnénk valami finomat. Legalább félliteres kiszerelésben árulják, vagyis szekun átvinni nem lehet, ahhoz viszont drága, hogy egy löttyintés után kidobjuk, otthagyjuk az egészet. Szóval a kis három-öt centes olíva nagy kincs. Hát még Izlandon, ahol a friss lazacra csorgattuk a zsebre rakott tíz tasak olajat. Kincset ér még a zsebben hazahozott pár zacskó angol mustár, amilyet Magyarországon nem is igen lehet kapni.

Kis lógás a pofátlanul drága reptéri járatokon, vagy némi séta

Természetesen alapból nem bliccelünk - kivéve ha megpróbálnak nagyon lehúzni. És itt nem arról van szó, hogy pofátlanul drága a napijegy. Akkor kevesebbet utazunk, többet sétálunk, mint például Velencében. De az kifejezetten bosszantó, ha a reptér előtti megállóig jó a másfél eurós városi jegy, de a reptérre már majdnem 10-be kerül, mint Rómában. Ilyenkor bizony mivel ellenőrzéssel még sose találkoztunk, előfordul, hogy elfelejtjük arra az egy megállóra megvenni a lehúzós jegyet. De gyalog sincs messze egyébként. Befelé már nem működik, kapukat szereltek fel. Malpensa lényegében ugyanez. Persze mindkettőnél el lehet helyi busszal vergődni valahova a közelbe, ahol vonat, vagy metró van, de azok tök ritkán járnak. Glasgow-ban is speckó reptéri ár van a 77-es buszra, ha befelé megyünk, érdemes egy megállót sétálni. Madridban is lehúzzák a metrónál a reptérre érkezőt, csak sajna ott elég messze van a következő állomás.

Elunták az európai hatóságok is, hogy az autóbérlős cégek trükközve csábítják magukhoz az ügyfeleket, mostantól szigorúbb szabályok vonatkoznak rájuk. Ettől persze még igen fontos, hogy nagyon körültekintően, az időt rászánva döntsük el, hogy kinél bérlünk és a szigorítás ellenére se vegyük lazábbra az autó átvételkori átnézését.  

Pár hete adtuk egy körképet arról, hogy milyen buktatói vannak az autóbérlésnek, milyen apróságokon bukhatunk nagyot, ha nem figyelünk. Pár napja kiderült, hogy az európai hatóságoknak is tele volt már a tökük a bérlős cégek trükközéseivel, főleg azzal, hogy a foglalásnál látott árhoz képest túl gyakran nő a fizetendő összeg a helyszínen, de akkor már nincs mit tenni, a többség siet, fizet. Az egyre több ügyfélpanasz nyomán vizsgálódtak, aztán megmondták, mit kellene minimum máshogy csinálni. Az Európai Bizottság a brit verseny- és fogyasztóvédelmi hivatallal (CMA) közösen tolta ezt a cuccot, a nagy autóbérlős cégek pedig mind elfogadták, hogy végrehajtják a változásokat. Mivel is lesz nekünk jobb?

Javítják a foglalási oldalak átláthatóságát, több kulcsinformációt pakolnak fel a cégek. Részletesebb információkat tesznek majd fel a bérléshez tartozó különböző biztosítási konstrukcióktól és lemondási opciókról, előbbit pont megszívtuk mi is nemrég, jó húzás.

Több előzetes információt adnak arról is, hogy miként történik az autók átadás-átvétele, átvizsgálása. Sok panasz van abból, hogy ha nem elég alapos az átvétel, visszaadáskor kisebb sérüléseket a bérlő nyakába akarnak varrni. A károkozás esetén fizetendő összegekről is az eddiginél pontosabban kell tájékoztatniuk az ügyfeleket, lehetőséget biztosítva a reklamációra is. Ha jól értjük, ez olyan esetekre vonatkozik, amikor utólag találnak valamit és csak vonják a pénzt a kártyáról.

Mindez alapvetően szép és jó, de elég általános. Majd figyeljük, hogy miket mutatnak most és mi fog változni eztán. Az valóban durva, hogy még mindig van olyan nagy cég, melynél az első oldalon nem a teljes árat láthatjuk, hanem még rátesznek költségek és ami elsőre jó árnak tűnik, az a fizetésnél már átverős.

Jó lett volna kötelezővé tenni az üzemanyagpolicy, valamint az önrész feltüntetését is az első oldalon. S ha van, a kilométer-korlátozás jelzését is. Ezek nagyon fontos információk ahhoz, hogy eldönthessük, kinél bérlünk, illetve hagy veszünk-e önrészcsökkentő kiegészítő biztosítást, vagy hagyjuk, hogy az önrésznek megfelelő összeget zárolják a kártyánkon.

Fasza, hogy uniós nyomásra már évekkel ezelőtt megszűnt a légitársaságok trükközése a reptéri illetékekkel, nem teljes árak közlésével. Szintén zsír, hogy szorongatják a trükközgető autóbérlősök tökeit is. De hogy a túróba nem tűnik fel senkinek, hogy az utazási irodák még mindig lazán szívatnak olyan árakkal, amikre ezer plusz költség rakódik, csillagozhatják az illetékeket, transzfereket is. Őket miért hagyják átverős trükkökkel garázdálkodni?