Sokszor megéri úgy szállást foglalni, hogy lecsapunk az újonnan nyitott egységekre. Ezeket általában jóval alacsonyabb szintre árazzák, mint amilyen majd a rendes ügymenetben lesz. Így simán ki lehet fogni dizájnerhoteleket, majdnem luxusszállodákat is egészen emberi áron. Ha pedig a Premier Inn a kitűnő ár-érték aránya miatt régóta a kedvencünk Angliában, nem hagyhattuk ki új, nagy dizájnos brandjét se. 

A Hub by Premier Inn tehát egy új szériája a láncnak. Egyelőre hét egység működik, vasárnap pedig, amikor rendre a mélybe esnek a londoni szállodaszobaárak, egy belvárosi Hub aranyat ér. Az efféle szállodák standard szobái annyira kicsik, amennyire ez technikailag lehetséges. A vizesblokk egy üvegfallal van leválasztjva a szobáról, vagyis a duplaágyon kívül nagyjából egy fogas fér még el a szobában. Ezen kell valami extrát kitalálni.

Leegyszerűsített London-térkép

Ez sokszor nem nagyon megy, néha meg eléggé összejön. Elég mondjuk egy ilyen kép a falra, amilyet mi is simán elfogadnánk Budapest-verzióban. De ennél többet is tud a dizájn, az ágyvég például kihúzható asztal gyanánt használható. Ennél is fontosabb Londonban, hogy itt végre az angol dugalj mellett európai szabvány is van, ráadásul a falban usb csatlakozó is akad, vagyis nem kell a magyar turistának a töltésekhez adapter.

Már a lobbyban is érintőképernyős felületen lehet becsekkolni, a liftben a tükör folyamatosan beszélget, a szobában pedig nincs villanykapcsoló, csak egy beépített panel egy halom gombbal. Az ajtónyitó kártyát nem kell bedugdosni sehova, anélkül is érzékeli a rendszer, hogy benn vagyunk. Távozáskor a lámpák automatikusan lekapcsolnak. Ha van kedvünk regisztrálni és letölteni a szálloda appját, akár a saját telefonunkról is irányíthatjuk a klímát és a lámpákat. Az azért nem hagyott nyugodni, hogy mi van, ha elromlik a panel, hogy lesz abból villanyoltás.

A brit szokásos vízforraló és instantkávé se fér már a szobába, de van helyette korlátlan fogyasztás Costa-automatából, csak le kell menni érte a hallba.

Jópofa az egész és kényelmes, ráadásul összevetve a környékbeli mezei Premiar Innekkel, kissé olcsóbban is adják őket. Persze London belvárosában ez annyit jelent, hogy hétfőtől szombatig 70 fonttól indul, de többnyire legalább 100, vasárnap lehet kikapni már 40-től. Ha ketten vagyunk, érdemes ezt választani, persze ha családdal, akkor ott a sima Premir Inn, vagy a Travelodge, azokban vannak 2+2 fős szobák is. Ha meg kevés pénzből gazdálkodunk, a helyzet változatlan: a külvárosokban ugyananezek a láncok általában féláron adják a szobákat.

A Ryanair az elmúlt hónapokban bejelentett pár tök jó útvonalat, nem mindről írtunk még, ma meg végre hosszabb idő után először a Wizz is villantott kettőt 2019-re. Noha mindkettőn csak rámászik másokra, de az árak ezzel nagyot fognak esni, ami jó hír az utasoknak. Íme a lényeg.

Hátulról kezdve, a legfrissebbel: a Wizz a nyári menetrendváltástól tolja a két újat, az egyik végsősoron még neki is csak egy nagyváros másik oldala, de azért nagyon kedvező húzás.

London-Gatwickről van szó, ahova az easyJet már rég repül, de általában elég drágán. A Wizz meg Luton mellett jelenik meg a sokkal kulturáltabb és könnyebben elérhető londoni reptéren. Mivel Bukarestből már meglépte ezt a Wizz, nemrég rákérdeztünk, Pestről is tervezik-e, nem volt a válasz. Látjuk. De a lényeg, hogy a napi járat este közlekedik, ami átszállásos szervezésekhez is kiváló. Mi is többször belefutottunk abba, hogy király helyekről (pl. La Palma, Rovaniemi, Man-sziget) repül olcsón az easyJet Gatwickre, de nem lehet onnan tovább jönni haza. Jövő tavasztól tehát e miatt is új lehetőségek nyílnak, nem csak azok járnak jól, akik London déli részén laknak és Luton, meg Stansted messze van nekik.

Zárójelben tegyük ide újra, hogy az easyJet meg a stabil régi Gatwick mellett a békés, kényelmes Southendről is elkezdett Pestre repülni, nem is rossz áron.

A másik Wizz-útvonal Oslo. Pár éve már repültek Budapestről Oslo-alsóra, vagy ha úgy tetszik, a halál farára, de nem élt sokáig az útvonal. Most a fő reptérre térnek vissza, ahol a Norwegianre másznak rá. Kicsit féltünk, hogy ezzel párhuzamosan dobják Bergent, vagy Stavangert, de mindkettő él a jövő nyári menetrendben. 

Olcsó jegy csak nagyon kevés időpontra van ezekre az újakra, inkább majd februártól érdemes a foglaláson gondolkodni.

A Ryanair legnagyobb dobása Sevilla lesz, régi fehér folt a térképen, az írek elég erősek ott, várható volt, hogy ők repülnek rá hamarabb. Az andalúz járat május elején indul, csütörtökön és vasárnap reggel repül a pesti bázisról.

Bár már említettük, Corkot újra kiemeljük. Nem csak az írországi magyarok régi vágya volt, magyar turistáknak is kiváló a menetrend. Áprilistól indul.

Aztán Cagliari is jó, Szardíniába eddig a Wizz volt egyedül, ezért aranyáron tudta adni a nyaralójáratát. A Ryanair viszont nem csak főidényben repül, hanem már áprilistól indul.

Végül, még nem említettük Stuttgartot. Nem maga a Ryanair, hanem leánya, a Laudamotion repüli majd márciustól és több okból is örülünk neki. Maga a város se rossz, de megígértük a kölköknek a német Legolandot is, oda meg Stuttgart kiváló megközelítési pont - bár ahogy nézzük, a Flixbus pont becsukta a járatát, ami a reptérről egyenesen elvitt a parkba. Kiváló átszállós lehetőségek is lennének a Laudamotion más járataira, szerencsétlenek szopóágon vannak, nem igazán megy a brand, csak olcsón tudják tölteni a gépeket. De a stuttgarti útvonalhálózatban nem sok olyan van, aki Budapestről nincs, vagy amiért megérni átszállással bumlizni.

Van úgy, hogy az ember elhúzna a rákba, olyan messzire, amilyen messzire csak lehet, pontosabban olyan helyre, ahol csak akkor találkozni emberrel, ha kifejeztten ez a szándék. Mert különben hosszú napokat lehet eltölteni anélkül, hogy belefutnánk a szomszédokba - mert nincsenek -, a többi turistába - mert nincsenek - vagy a falubeliekbe - mert nincs is falu.

Előny, ha mindezért nem kell Szibériáig menni, vagy vadállatok, mérges pókok és viperák lakta sivatagba. Szerencsére van ilyen hely a komforzónán belül is, például Finnországban. De hát mi van ott? Semmi. Csak erdő és tavak. Igen, de ennyi éppen elég, sőt talán ezzel sem lehet betelni. Akármennyi időt el lehet tölteni anélkül, hogy egy percet is unnánk.

Házikó és saját partszakasz, az intimszféra több száz négyzetkilométer

A mi kis mökkink Tapmerétől úgy 250 kilométerre északra volt Kannonkoski falutól pár kilométerre, Hiekkarannan Lomatban. A szállásadó néhány házikót üzemeltet, közülük csak a mienk volt lakott, ráadásul az utolsó napon a szállásadók is elmentek nyaralni, így ránk bízták a házikó bezárását, a kulcsot pedig csak az asztalon kellett hagyni - azért ez sokat elmond arról, mitől igazán élhető egy ország. Érdemes elmenni, és szétnézni, mert nincs ott semmi. 

Egy darabka semmi

Az ember ilyen környezetben önkételenül mélyebben kezdi venni a levegőt, annyira jól esik, hogy semmiféle társaság nem zavarja az intimszférát. Én egy tókerülő futást is beiktattam, és a 21 kilométer alatt csak két autóval találkoztam a mellékutakon. Sokaknak talán nehezen befogadható ez a táj, illetve ez az önmagában semmilyen környezet, hiszen nincsenek markáns hegyek és sziklák, mint Norvégiában, csak erdő, erdő és erdő. Valójában azonban kevés ennél megnyugtatóbb helyet lehet elképzelni. 

Tampere Rózsadombja

A finn kört érdemes Tamperéből indítani, ide a Ryanair repül heti kétszer, szerdán és vasárnap. Tampere - ahol szintén nincs semmi természetesen - Finnország második legnagyobb városa. Egy borzasztóan lepukkant gyárvárosból rekultiválták, mára kifejezetten kellemes kisvárossá vált, érdemes egy napot szánni rá. Aztán irány észak. 

Kettő a 180 ezer tó közül

Az út maga is nagyon szép, hiszen folyamatosan az erdőben vagy erdő mellett utazunk, egy-egy város érintésével. A tavak tükrén visszaverődő színek és formák megúnhatatlanok, a végén azonban ott lesz a mi tavunk is a mi tóparti kis kéglinkkel. A vidéki mökkikhez saját, fafűtéses szauna is dukál, szaunázás után pedig a saját verandánkon hűsölhetünk, de akár a saját tavunkba is beleugorhatunk. Kár, hogy haza kell menni.

Saját tó, saját köddel és egy idegen csónakossal

Bármerre is mökkizzünk, érdemes a környéken megnézni a turistautakat, sífutó utakat. A turistaösvények jóval vadregényesebbek, mint a mi megszokott ösvényeink, esetenként nagyon nehezen járhatóak, de megéri az erőfeszítést. A turisatautakkal ellentétben a sífutóútvonalak simák és könnyen járhatóak. Nagyon nehéz nem felkapni a futócipőt egy ilyen terepen, de azonnal át lehet érezni, miért is népszerű a sífutás az északi országokban.

Életbe lépett az ultra fapadosoknál az új csomagszbály és miközben az utasok egy része hisztériázik, a Ryanair bejelentette, hogy novemberben még nem büntet a kapunál, ha az utasok túl sok kézicsomaggal jelennek meg ott.

Érthető, hogy a Ryanair az utasok és a brit bulvársajtó bögyében van, sokat tettek ezért, de annyi baromságot mégis ritkán lehet olvasni a cégről, mint most és annyira sok idióta utas sem mutogatta magát régóta, mint az elmúlt pár napban. (Pl. akinek volt foglalása, amikor bejelentették az új szabályt, annak semmi extra fizetnivalója nincs, csak nem a kapunál veszik el a nagy kézijét, hanem fel kell adnia a csekkinpultnál. De vihet pont annyit, mint a régi szabály idején)

Az a nagy helyzet, hogy a cég ezt a csomagszabály-változtatást teljesen korrekten jelentette be és kommunikálta, ehhez képest szánalmas fikázással van tele a net és az aljadék brit bulvár. Nyilván lehet utálni a változtatást, hogy mostantól nincs ingyen két kézi, de arról hadoválni, hogy nem tudtak az új szabályokról, megint egy röhej. Amivel viszont biztos gond lesz, az a sor a csekkinnél. Valahogy egyik szuperhatékony ultrából sem nézzük ki, hogy több embert tenne oda a megnövekedett csomagforgalom kezeléséhez 

De a lényeg, hogy a Ryanair bejelentette: egész novemberre türelmi időszakot hirdet, tehát nem büntetik meg a kapunál azt, aki elsőbbségi beszállás nélkül is egy pici kézinél több motyóval érkezik oda. Cáfolták, hogy erről azt követően döntöttek volna, hogy a netet elárasztotta a fikacunami, állítják, hogy még októberben elhatározták ezt. Nyilván nem akarták, hogy orbitális botrány legyen, márpedig ha minden szabályszegőtől beszedik a 25 eurót, abból tuti lett volna. Meg késések is, ha sok utasnál kell ezzel foglalkozni a kapunál. 

Értjük mi ezt, de azt tegyük hozzá: így meg azokkal szemben nem korrektek, akik ismerik és betartják a szabályokat. Például akik az új szabályok ismeretében megvették a priót, most azt láthatják, hogy aki ezt nem tette meg, az is megkapja majdnem ugyanazt a szolgáltatást ingyen. 

Amint arról mi is többször írtunk, a Wizznél majdnem ugyanez a csomagszabály lépett életbe november elsején. De a Wizz átállásáról nincs semmi infó. Megszokott, hogy ők a brit sajtóban radar alatt vannak,nem ütik meg az ingerküszöböt (szinte senki sem írt a szétültetésükről se), miköben a Ryanairnél a legkisebb apróságra ugranak az újaságok. Várjuk tehát a tapasztalatokat, hogy a Wizz egyből keményen büntet-e, vagy náluk is van valamiféle türelmi időszak. Aztán jövő héten mi is teszteljük.

Friss konkrét esetek nyomán talán nem árt újra megnézni, mi jár és mi nem az utasnak, aki nagyon megszívta. És mit kell tenni, ha ráfáztunk? 

Pár nap alatt három olasz reptéren hagytak ott hazafelé készülő magyar utasokat is az ultrafapadosok, közös bennünk, hogy nem gondoskodtak az elszállításukról. Az esetekről beszámoló cikkekből most is kiderül, hogy az utasok jellemzően nem tudják, hogy ilyenkor mi történik és mire számíthatnak. Összefoglaljuk az elméletet és a gyakorlatot, a kettő sajnos köszönő viszonyban sincs egymással..

Sokféle üzemzavar van, de az egyik leggyakoribb, ha a bázisáról indult gép időjárási ok miatt nem tud leszállni a célreptéren. Ilyenkor a gyakorlat az, hogy kitérő reptérre megy, majd üresen visszarepül a bázisra. Az odafelé utasokat jellemzően átbuszoztatják a célreptérre, ők szívták meg kisebb mértékben. Akik viszont a másik irányba utaztak volna, azok pár perc alatt csapágyasra hajtják a szopórollert, mert egy idő után kiírják: a járat törölve.

Első számú fapados alapszabály, amit még mindig kevesen ismernek: szopóban derül ki, hogy miért fapados a fapados. A hagyományos légitársaság ilyenkor jellemzően mindenkit elszállít valahogy, akár átszállással, szövetségi partnerekkel, a fapados meg általában otthagy. Fontos, hogy a fapadosokon belül is az ultrák (Wizz és Ryanair) azok, amelyek magasról tesznek az utasra, a többi jobban figyel a segítségnyújtásra, Itt írtunk egy üdítő jó példáról.

Tehát már foglaláskor nem árt azzal számolni, hogy a jegyben foglalt szolgáltatás az, hogy megpróbálnak elszállítani, az esetek 99,9 százalékában ez sikerül, ha meg nem, otthagynak a francba. Nem zavarja őket a rinyálás, az olcsó jegyek úgyis hoznak új utast és a tapasztalatok azt mutatják, hogy a szopóágra került utasok nagy része továbbra is utazik velük. Akkor meg minek költenének vagyonokat például mentőjáratra? Hiszen a modelljük lényege a durva költségminimalizálás.

Fontos tudni, hogy van egy végletekig elfuserált és igazságtalan uniós fogyasztóvédelmi szabályozás, amivel kis fennakadás után is jó pénz üti a szerencsések markát, aki meg úgy istenigazából ráfázott, annek nem jár lófütty se. Például késik a gép 3 óra1 percet és ha nincs vis maior, már figyel is a 250-400 eurós kártalanítás. De az ilyen gigacumi otthagyós eseteknél, ha időjárási ok van a divertálás hátterében, semmi ilyen nem jár. 

A fő probléma az, hogy ami jár, amire van szabály, azt se tartja be a légitársaság. Amit azért tehet meg, mert senki se ellenőrzi és szankcionálja ezt. Hiába köteles akár mással is elszállítani az utast, sokszor nem teszik meg. Amit megtesznek: aki lemond az utazásról, annak visszaadják a jegy árát, esetleg egy szállást szerveznek, valamint a következő saját járatokra feltesznek utasokat, De 90+-os átlagos töltöttségnél ez gépenként pár hely. Meg sok útvonalon nincs napi járat se, a következő gép meg lehet, hogy 3-4 nap múlva jön.

A kézenfekvő megoldás vagy az lenne, hogy a gép marad addig, amíg javulnak a körülmények, aztán ha a személyzet munkaideje lejár, a pihenőidő után indulhat a járat. De akkor kiesne a gép sok másik járatból, amit nem engedhetnek meg maguknak. Persze a csúcsidőszakon kívül, mint most, amikor van bőven tartalék a rendszerben, ez sem lenne probléma, küldhetnének másnap is új gépet, tehát ha akarnák, megoldhatnák a problémát egyszerűen. De nem akarják, mert sokba kerül. Megtehetik, meg is teszik.

Sok utas valahogy megszervezi maga a hazajutását és azt hiszi, majd a költségét a légitársaság kifizeti. Nem fogja. És ez szabályos is, erre nincs kötelezettsége. A szabályalkotók nem gondoltak arra, hogy az elszállítási kötelezettségét a légitársaság telibe szarja. Ha nem maga a légitársaság kéri, hogy oldd meg magad, kifizetjük, akkor nem kell kifizetnie az utas által szervezett eljutást a célállomásra. Ezzel csúnyán visszaélnek, pont ezért nem mondanak semmit, hiszen így az utas egyénieskedik azzal, hogy kénytelen maga intézkedni, de nem jár neki semmi. Pereskedni persze lehet, de kétséges a végkimenetel.

Az biztos, hogy ha a reptéren bárki azt mondja, utólag kifizetik az egyéni újraszervezést, ezt célszerű írásban kérni. A légitársaság emberei ugyebár nincsenek ott a reptéren, megbízott földi kiszolgálóik viszont gyakran beszélnek a vakvilágba, hogy nyugtassák az ideges utasokat. Ha pedig annyira tökkelütöttek, hogy adnak róla papírt, akkor van esélyünk behajtani utólag a költségeinket. Amúgy szállás ügyben mindenképp érdemes megvárni, hogy mit mond a légitársaság, mert ha ő szervez, akkor a sajátot szintén nem fogja kifizetni. Értelmesebb légitársaságok erre a törlés pillanatában felhívják a figyelmet. 

Mit tehet az utas? Mielőtt hívja az újságíró ismerőst, hogy rinyáljon, célszerű mindig B tervvel készülni. Tehát nem akkor kapkodni, mikor megjelent a kijelzőn a törlés felirat, hanem megnézni az alternatívákat időben. Ez nem csapatjáték, a helyett, hogy a többi utassal közösen szidjuk a rendszert, hasznosabb, ha mi leszünk benne abban a 10-ben, aki még felfér a következő járatra. Ezért fontos, hogy elsőként lépjünk kapcsolatba a légitársasággal. Miközben nyomogatjuk az appot, hátha megnyílik az átfoglalás, párhuzamosan hívjuk a telefonos ügyfélszolgálatot, és a reptéren is ott kell lenni az elsők között, amikor elkezdik intézni az átfoglalást.

Sokszor segítenek alternatív járatok: például Milánó helyett a másnapi Bologna-Budapestre biztos fel fogunk férni, mert valószínűleg senki más nem fog erre gondolni. És akkor már csak Bolognába kell eljutni, például Flixbussal. Vagy ha madridi törlésnél van ugyanannál a légitársaságnál Bécsbe, vagy Temesvárra járat, azok is szóba jöhetnek. Ezekre az ügyfélszolgálat természetesen ingyen áttesz. Vagy Bergamoból a pesti járat helyett pozsonyira íratkozunk át, azon lesz hely. Minden helyzet más, a lényeg, hogy először higgadtan szervezzünk újra, lázadni ráér, majd ha az átfoglalás megvan.

A héten életbe lépnek az új csomagszabályok a Wizz Airnél és a Ryanairnél. Ennek apropóján ebben a posztban összefoglaljuk a lényeget - nem minden apró részletet, hanem a fapadosok rendszereinek legfontosabb tudnivalóit, különbségeit. Ez tehát az elmélet, várjuk a gyakorlati tapasztalatokat kommentben.

Hosszú szerencsétlenkedés után úgy tűnik, végre megvan az a rendszer, amely a két ultránál is működőlépes lehet, mi is arra számítunk, hogy vége a hetente variálás időszakának. 

Miért is kell szigorú kézicsomagszabály? Mert a fapadosok az elmúlt években a jó drága feladott csomagokkal rászoktatták az utazóközönséget arra, hogy csak kéziposszásszal utazzanak. Viszont mára ezekből is olyan sok lett, hogy nem fér a fedélzetre és két cég már már azt se bírja/akarja kezelni, hogy az utas odahúzza a géphez a gurulósát és ott beteszik a gép hasába.

Ebből november 1-től létrejön a kettős csomagrendszer: a két ultrafapados (Wizz és Ranair) külön pénzt kér a normál mértetű kézik (pl. átlagos gurulós bőrönd) elszállításáért, miközben ez a normál diszkontcégeknél (Norwegian, easyJet, Vueling, Eurowings) továbbra is ingyenes.

Utóbbiaknál maradva, mert egyszerűbb: a normál kézi tehát benne van az árban, az pedig a kapunál dől el, hogy az utas a fedélzetre is magával viheti-e ezt a csomagot, vagy átminősítve a raktérbe kerül. Általában a hátizsákok mehetnek fel a gépre, a kemény fedelű gurulósakat szeretik elvenni. Az easyJetnél érkezési sorrend is van, aki korán beáll a beszállókapunál a sorba, általában viheti a fedélzetre a kézijét.

Áttérve a két ultrára: a legfontosabb alapszabály, hogy náluk csak a kicsi, ülés alá beférő kézi elszállítása ingyenes, ez természetesen mehet a fedélzetre. Ennek mérethatára a Wizznél 40x30x20 centi, a Ryanairnél pedig a mérőeszköz határa 42x20x30.

Akinek ennél több cucca van és vinne egy normál kézit is, választhat: elsőbbségi beszállás (prio) megvételével lehet jogot szerezni arra, hogy ezt a másik, normál méretű kézicsomagot magunkkal vigyünk a fedélzetre, vagy 10 kilós feladott csomagként szállíthatjuk el a gurulóst. (A 20-32 kilós feladott poggyász külön történet, annál nincs változás)

A magunknál tartott kézipogyó elég komoly előnye, hogy végig velünk van az út során, nem kell egy plusz sort állni a leadásához, és tuti nem túrják szét, nem nyúlnak belőle, nem törik darabokra és nem kell várni rá a célállmáson. A feladott 10 kilósként szállítás meg azért jó, mert akkor a csekkinpultnál leadható a cucc, vagyis nem kell végighúzni szekun és az egész reptéren, meg felvinni, lehozni a gépről, ráadásul tehetünk bele olyan dolgokat is, amelyek nem vihetők át a biztonsági ellenőrzésen (pl. vágóeszközök, pia)

Árak. A Ryanairnél fix a tarifa, foglaláskor minden útvonalra a prio 6 euró, a 10 kilós feladott ára pedig 8. Később hozzáadva a foglaláshoz 8, illetve 10 eurót kell perkálni. A Wizznél az induló ár alacsonyabb, de ezt le se írjuk, mert csak beetetés, útvonalanként változik az ár és átlagban a Wizz jóval drágább, 10-15 euróval érdemes számolni. Még az is változik, hogy melyik olcsóbb, van útvonal, ahol a prió drágább, másikra meg a 10 kilós feladott. Szándékosan fenntartják a katyvaszt, hogy az utas ne láthassa át az árrendszert.

Mi történik, ha a prio nélküli utas az ülés alá beférőnél nagyobb csomaggal indul el? A Ryanairnél ha ezt még a becsekkolásnál jelzi, 20 euróért feladhatja 10 kilósként, ha viszont a kapunál derül ez ki, 25 eurót kell fizetnie és ugyanúgy a gép hasába kerül a csomag. A Wizznél a kapunál szintén 25 euróra büntetnek (plusz nyilván a kezelési költség, amit a Malév GH, mint földi kiszolgáló nem szégyell), de ha a normál kézi mérethatárába (55x40x23 cm) befér a cucc és van hely a fedélzeten, akkor a gépre felvihető, ha nincs, akkor megy a raktérbe.

Fontos tehát már a foglalás előtt átgondolni, hogy mennyi csomaggal utazunk és mennyire akarjuk azt magunknál tartani, illetve mik a kényelmi preferenciáink - pl. kell-e nekünk egy plusz sorállás és várakozás a csomagra a célállomáson? Lehet, hogy a csak az ultrák által szedett kézicsomagdíjak miatt például egy easyJet akkor is olcsóbb mondjuk Londonba, Bázelbe, vagy Berlinbe, ha az alapjegyára magasabb. Főleg, hogy az ultrák szétültetnek, az egymás melletti helyekért is külön pénzt szednek, ezt is érdemes figyelmebe venni. 

Természetesen van még sok ága-boga ennek a csomagosdinak, most csak a legalapvetőbb infókat sűrítettük egy posztba, korábbi írásainkban van még több részlet, illetve a légitársaságok szabályzataiban.

Mivel az új szabályok életbe lépésével várhatóan újraindul a kapunál a szigorú csomagmérés és a szabályt be nem tartók büntetése, fontos, hogy erről is legyen infójuk az utasoknak. Kérjük, hogy a kapunál szerzett élményekről is számoljatok be kommentben, mi is beírjuk majd minden út után a tapasztalatainkat ide.

A világ kétségtelenül legnagyobb igazságtalanságai közé tartozik Olaszország. Az olaszoknak mindenük megvan, amit látni érdemes (jó, a lundákon kívül), ki sem kell tenniük a lábukat otthonról: tenger, hegyek, borok és még az Uffizi is. Az olyan lélegzetlelállító falvakról nem is szólva, mint Riomaggore vagy az egész Cinque Terre. Az öt, sziklaoromra épült városka egy háromnapos kanyarban kényelmesen megnézhető.

Cinque Terre valójában öt település, Riomaggore, Manarola, Corniglia, Vernazza és Monterosso, utóbbi hajtotta uralma alá legkevésbé a sziklákat. A térség kényelmesen megközelíthető Pisából vagy Bolognából, de akár Milánó irányából is, Genován át. A téli menetrendben a Ryanair pisai járata pénteken este megy - legalább nem kell szabadnapot kivenni - és hétfő délelőtt jön, vagyis két szállást kell "feleslegesen" foglalni az ideális esethez képest, amikor odafelé hajnalban, visszafelé pedig késő este repülünk. Mindenesetre a péntek-hétfő ütem nagyon jó. Sokkal jobb, mint a Wizz bolognai ajánlata: szombat délelőtti odaúttal és kedd délelőtti visszaúttal. A szombat oda Bologna, Pisából hétfőn haza megoldás is jó persze, aki pedig munkanap is tud utazni, az használja ki, hogy szerdán délelőtti, pénteken pedig délutáni a pisai járat. Az árak nagyjából hasonlóak, sokszor ötezer forint körül, de tízezer alatt kényelmesen kihozható mind az odaút, mind a visszaút.

Naplemente Riomaggore kikötőjében

Mivel a városkákba nehézkes lehet autóval behajtani, köztük pedig óriási kerülőt kell tenni a hegyeken át, ide célszerű a vonatközlekedést választani. Errefelé, ha épp nem sztrájkolnak, az olasz vasút egész megbízható, kényelmes, nem büdös. Pisából be lehet sétálni a reptérről a városba a vasútállomásig, úgyhogy még transzferre sem kell költeni - ha nem megy a séta, sima városi busz is kimegy a reptérre helyi tarifával. Pisából indulva abban a La Speziában kell általában átszállni, ami lényegében már Cinque Terre kapuja (a vonatjegy 8,6 euró), az első hegyi városkáig másfél órán belül el lehet érni. Bologna azért nagyobb húzásra van, onnan a Flixbus a legolcsóbb megoldás, de csak napi néhányszor jár.

Valahogy csak el lehet itt tölteni plusz egy éjszakát

A vasút a falvak között végig a tengerparton megy, de nagyrészt alagútban, a városkákba pedig onnan kell felsétálni. A Cinque-tarifa négy euró, akkor is ennyi, ha a következő városig megyünk, akkor is, ha végig az öt város között. Adná magát, hogy megvegyük a jegyet az egészre, aztán megszakítgatva utazunk, de ez nem fog összejönni. Az út megszakítható ugyan, de a jegy csak 75 percig érvényes. És ha megállunk valahol, akkor azért biztosan több időt szeretnénk ott tölteni. A vonatok gyakran, általában fél óránként járnak, plusz a távolságiak. Néhány gyors is megáll Monterossóban.  

A recept mindenhol hasonló: kicsike sziklás tengeröbölben egy kikötő, felette a sziklára tapasztva a házak, körben pedig szőlőhegyek, az eredmény mégis más, a látvány megunhatatlan. A színes, sárga, narancssárga, piros házak egymás hegyén-hátán állnak, a hegytetőn lévők millió lépcsőn keresztül érhetők el, vagy körbesétálva az úton, keskeny utcácskák hálózzák be a városokat össze-vissza kanyarogva, és itt-ott kibukkan a tetőerdők sűrűjéből egy tér és egy templomtorony.

De unalmas... Ja, nem. Vernazza tornya

A városokat elvileg két gyalogút köti össze, egy tengerparti ösvény és egy túraútvonal a hegytetőn. Sajnos azonban a tengerparti út nem járható végig. Omlásveszély miatt Riomaggore és Manarola, illetve Manarola és Corngilia között le van zárva. A teljes, hegyi túraútvonal 30 kilométer hosszú, ennek fele lenne a teljes tengerparti gyaloglás is, nem véletlenül jön ide a legtöbb turista bakancsban. Nem kell azonban túlélőtúrára berendezkedni, ki lehet próbálni csak a Corniglia és Vernazza között 3,5 kilométeren át vezető szakaszt is. Az ösvény nehezen járható, de csodálatos kilátással kárpótol. A kis séta többe kerül, mint a vonatjegy, 7,5 eurót kell fizetni - szezonban, télen viszont jártunk úgy, hogy nem kértek pénzt, nem volt a bódénál senki. Van olyan napijegy is, amelyben korlátlan vonatozás és a part menti túraút is benne van (a többi ingyenes), ára 15 euró.

Egy fényes ösvény

Az öt falu közül nekünk Riomaggore és Vernazza jött be leginkább, ezek voltak a leghangulatosabbak. Előbbi a legszellősebb, nagyobb terek, pihenők és kilátópontok jellemzik, utóbbinak pedig tüneményes, élettel teli főtere van a tengerparton, korlátlan ideig el lehet ücsörögni a padokon. A legkevésbé látványos Monterosso, a csoport utolsó tagja. 

Hogy mi mennyibe kerül Olaszországban, elég ingadozó, Cinque Terre a drágább helyek közé tartozik. Pizzát nehezen találni nyolc euró alatt, a nagyobb városokban - például Riomaggoréban - azért vannak helyi gyorskajáldák, ahol kalamárit, halacskákat és egyéb herkentyűket is lehet enni dobozból tíz euró alatt. Ha pizzázni szeretnénk, Pisából van kitűnő ajánlatunk, újra teszteltük: a vasútállomástól és a reptértől is 15-20 perc sétára levő La Paradisea pizzériában elképesztően finom a kaja, ráadásul feleannyiba kerül mint a hegyvidéken. Érdemes ugyanakkor korai vacsorát csapni, mert nagyon menő hely, este már rendszerint nincs hely.

Fél évig tartó nyüglődés után a Wizz Air végre kikukázza az eddigi kaotikus poggyászkezelési rendszerét, megalkotta ugyanis a tökéletes és átlátható csomagszabályt - konkrétan lenyúlta a Ryanair nemrég bejelentett rendszerét. Igaz, némi balkáni fűszerezéssel. Lényeg: visszatértek ahhoz, hogy már a normális kézi is fizetős. De mielőtt nekiállnánk a fikázásnak, meg kell említeni, hogy a korábbi sunyiskodás és fű alatt bevezetés után ezt a rendszert korrekten előre bejelentette a társaság, és érthető magyarázatot is fűzött hozzá. Hurrá!

No, de nézzük a lényeget! Novembertől viszonylag egyszerű lesz a szitu: egy kicsi cuccot vihet fel mindenki a felélzetre, ebbe nagyjából egy laptop, szemüvegtok, pénztárca, szendvicsek és egy-két könyv fér be, klasszikus kis hátizsák 40X30X20 centis. Ezen felül azonban már fizetni kell, tök mindegy, mekkora a csomag. 

Az egyik verzió, ha a már megszokott, feladott poggyászos rendszert választja az utas. Itt a Wizz Ryanair-módra  bevezet egy tízkilós feladott poggyász kategóriát a már meglévő 20 és 32 kilós mellé - ez a gépről kipaterolt, eddig ingyen elszállított normál gurulós bőrönd.  Mint a közleményben írják ez a kényelmes utazási élmény érdekében történik. Persze azt is írhatták volna, hogy árat emelnek, de ez nem lett volna olyan elegáns. A tízkilós feladott csomag, leánykori nevén kézipoggyász ára 7 eurónál kezdődik. A felső összeghatárt nem közölte a Wizz, de sanszos, hogy több lesz tíz eurónál. Így viszont alámentek a Ryanairnek, ahol ez 8. Fix 8, nem 8-tól.

Tehát idén eddig első körben a Wizz elvette a kapunál a nagy kézipoggyászokat, második körben lényegében kötelezővé tette ezek előzetes feladását, most pedig ezért még pénzt is fog kérni. A kényelmes utazási élmény érdekében. Érdemes betartani a tízkilós határt, mert ne legyenek illúzióink, simán kifizettetik az utassal a 20 kilós poggyász díját, ha kicsit nehezebb a cókmók.

A másik megoldás, ha az utas megvásárolja a priority szolgáltatást. Ez esetben nem kell feladnia a csomagot a csekkinpultnál, hanem viheti magával a gépre. Így a priós utas két csomaggal vándorolhat a karámba. A prió ára öt eurónál kezdődik, szintén nem tette közzé a Wizz a maximális prió díjat, de az indulóárral itt is alámentek a Ryanairnek egy euróval. A priósok elméletileg azt is kapták szolgáltatás gyanánt, hogy elsőként szálhatnak be a gépbe. Ennek sok értelme már nem lesz, hiszen tapasztalataink szerint mostanában legalább 50-60 fős az elsőbbségi csapat, vagyis jó eséllyel sorba kell állni így is, úgy is. Viszont ha feladottjuk is van, legalább a prió csekkin segít nekik.

Összességében tehát ha valaki nem fér be egy kis hátizsákba (vagyis a többség), az öt vagy hét euróért vehet magának jogot egy kisebb (más légitársaságnál kézipoggyásznak nevezett) bőrönd elszállítására fenn a gépen vagy lenn a csomagtérben. Úgy érdemes számolni, hogy alapból hozzá kell adni a repjegy árához ezt a díjat.

Ami az átmeneti szabályozást illeti: annak, akinek már a bejelentés előtt, vagyis október 10-én volt foglalása a november 1. utáni időszakra, nem lesz dolga. Ha prió nélküli, kopasz jegye van, akkor automatikusan kap egy tízkilós feladott poggyászt - ez egyszer csak meg fog jelenni a foglalásban. Ez is pont úgy, mint a Ryanairnél. Ha olyan foglalása van az utasnak, amelyikhez feladott poggyászt is kapcsolt, automatikusan kap egy priority szolgáltatást. Ez elvileg plusz egy bőrönd felvitelére ad lehetőséget, már ha valakinek van kedve egy bazi nagy és egy kisebb koffert cipelni.

A Ryanair tehát szinte pöccre ugyanezt a szabályt vezeti be november 1-től. Az ő kicsi hátizsákja azonban a 42X20X30 centis rekeszbe kell beférjen. És ahogy írtuk, a Wizz ippen aláígér a Ryanairnek mind a feladási mind a prió díjában Az más tészta, hogy a Ryanair fix díjakkal dolgozik, a Wizz pedig dinamikusan változtatja a díj összegét.

Hamarosan összerakunk egy nagy összehasonlító anyagot, hogy tiszta legyen, hová, mivel és kivel érdemes utazni. De a lényeg egyértelmű: a két ultránál novembertől fizetős a gurulós, a többi fapados elviszi ingyen.