Aki nem schengeni országba utazik Lisztferihegyről, egy ideje már megúszhatja a karámozást. Nem kell bokáig az esővízben gázolni, nem kell küzdeni a széllel, sem pedig ácsorogni a vizesblokk nélküli hodályban fél órán  át. Akkor ez már maga a csoda, nem? Hát, annyira nem.

Volt szerencsénk már párszor kipróbálni a reptéren az új csápot, de nem sikerül megszeretni. Innen akkor indul a gép, ha nem a schengeni övezethez tartozó államba utazunk, vagyis útlevélellenőrzés után terelik ide a népet. Hatalmas, tágas csarnokról van szó, ami jó, hiszen mégsem egy csirkekeltetőre emlékeztet az egész, van hely, álló és ülő egyaránt. Kár, hogy ronda.

Persze nem kell, hogy freskókkal díszített kupolák alatt, dór oszlopok között húzzuk a kézikoffert, sőt még dizájnercuccokkal sem kell telepakolni a termet. de egy bazi nagy betonkockánál és kilátszó csöveknél egy kicsit azért többet várnék - a narancssárga fotelhapsi ugyanakkor nagyon kényelmes, kéne még belőle néhány. Mondjuk azt várnám, hogy legyen térerő. Csak hát sajnos a betonmonstrum közepén telefonálni is épp hogy lehet, elfogadható sebességű internet pedig elképzelhetetlen.

Jó, minek netezek, ha repülni szeretnék (csak amúgy), elvégre lehetne kávézni is. Ja? Nem. Itt lesz szerencsére változás, mert a miniszterelnök kamu kinyírásáról kamuriportot forgató Frei Tamás ebben a kies betonpusztában nyitja meg új egységét. Egyelőre még minden be van fóliázva, a bólogató macskától (vagy gorilla) a papagájon át a fotelekig minden, de a japán cseresznyefa már látszik. A kávék legalább jók lesznek. Amíg nem nyit ki a fancy kávézó, jó lesz persze az automatás szar is. Már ha van. És ha lehet használni.

Sajnálatos módon azonban az automata csak eurót fogad el - ez mondjuk elég gáz, nemcsak azért, mert Magyarországon egyelőre a forint a törvényes fizetőeszköz, hanem azért is, mert ugye innen épp olyan országokba lehet repülni, amelyekben jó eséllyel nem az euró a hivatalos deviza. A gépre rakott matrica szerint kártyával is lehet fizetni, ami megoldaná ugye ezt az eurós problémát. Csak a terminált vagy nem szerelték fel, vagy azonmód le is szedték, mert csak a rögzítést szolgáló lyukak látszottak a gép oldalán.

Az már csak hab a tortán, hogy az egyik klotyó már most nem üzemel technikai okok miatt. Szóval innen szép nyerni, szerencsére lesz még lehetőség, hiszen a Budapest Airport komoly fejlesztések előtt, alatt áll, és úgy nőnek majd ki az újabb és újabb csápok a terminál testéből, hogy azt Kráken is megirigyelhetné. 

Sokkal rosszabb feltételei lesznek hamarosan a Wizz Air hitelkártyájának, tavasztól lényegében dupla annyi idő alatt lehet összeharácsolni egy ingyenjegyre valót, mint eddig. Várható volt, meglepően sokáig kitartottak az aranyévek.

Személyes háttérrel kezdve: kábé 15 éve fogadtam meg, hogy a büdös életben nem veszek fel több hitelt. Aztán 10 éve jött a Wizz hitelkártya, osztottam-szoroztam, nem hittem a szememnek, de tényleg annyi jött ki. Egyértelmű volt, hogy alsó hangon is kitermeli a bankköltségeim többszörösét. Így is lett, a helyzet az évek során még javult is, mert egyre több helyen lehetett kártyával fizetni, alig maradt költség, amivel kápéra kényszerül az ember. Az egyetlen aranyszabályt, azt, hogy a hitelkeretet mindig időre vissza kell tölteni, kétszer szegtem meg, egyszer szándékosan, kényelmi okokból, egyszer meg feledékenységből, akkor szét is cseszett az ideg rendesen a 20 ezer forint feletti kamatbukón. 

Na de mégis bőven millió forint felett kaptam ajándékba a 10 év alatt a Wizz-számlámra és ebből csak egy kis rész a szállások, autóbérlések utáni visszatérítés, a nagyja a Wizz-kártyás vásárlások után jött. Az elmúlt két évben szinte ráadásként figyelt be minden út ellőtt a kellemes eszegetés-iszogatás a Mestercard-váróban.

Szóval ennek ha nincs is vége, az eddigihez képest lassan fognak gyűlni a pontok. Az Erste Bank újabb három évre elnyerte a Wizz pályázatán a jogot a rendszer működtetésére, de teljesen más feltételekkel, mint eddig. Az indulás óta 2 pontot (Wizz-jegyre, vagy szolgáltatásra beváltható forintot) ért minden 100 forint költés bármire, Wizzes vásárlásnál 4-et. A friss bejelentés szerint áprilistól száz forint = egy pont, Wizz-jegy esetén kettő. Pont a fele tehát, mint eddig. És havonta max 250 ezer forintos költésig, 30 ezer pontig. 

A cumit két dologgal próbálják édesíteni. Egyrészt plusz pénzért meg lehet venni, hogy ne 250 ezer forint költésig járjanak pontok. 990 forintos havidíjért 450 ezer forintig ketyegnek a pontok, mezei vásárlásnál sima egy pont, Wizzesnél viszont nem 2, hanem 3. Aki pedig bevállalja az 1590 forintos havidíjat, annak 650 ezres költésig gyűlnek a pontok, mezei vásárlásnál itt is csak egy pont/forint, Wizzesnél viszont szenzációs 4. De limit itt is van, évi 24 ezer, illetve 48 ezer plusz pont gyűjthető az alapverzióban felső hatáekénr megadott 30 ezer felett. Vagyis éves szinten senki se gyűjthet többet 78 ezer pontnál - ha pedig ennek az árát, az éves 19090 forintot levonjuk, ez a max még 58 ezer forint sincs. A hitelkártya kikerülhetetlen éves költségeit levonva pedig nagyjából 50 ezer forint marad.

A másik újdonság, hogy a plusz fizetős csomagoknál a Wizzes költésekre 0 THM-es hitel érhető el 6 hónapos futamidővel. 

Valahogy a tiszta, egyszerű rendszereket kedveljük, de miért is pont a hitelkártya kondíciói lennének épp ilyenek annál a cégnél, amely nem kis részben az alacsony jegyár mellett jól eldugott és folyamatosan változtatott extra díjak beszedéséből él. Persze így is nagyjából ki lehet számolni, hogy a költési és utazási szokásainknak megfelelően érdemes-e valamelyik kiegészítő csomagot előfizetni.

Az nem kérdés, hogy még így kedvező ez a rendszer, de már semmiképp se a "minden fapados utasnak kötelező" kategória.

Fontos odafigyelni a Wizz-kártya használatára már csak azért is, mert az Erste igazán pofátlan devizakonverziós árakat alkalmaz, messze a legrosszabbak között van a teljes magyar bankszektorban. Külföldön már eddig se volt érdemes használni, mert a két százalékos visszatérítésnél többet bukunk a kártyás devizaárfolyamaikon. Most, hogy ez lemegy egy százalékra, ez fokozottan érvényes, mi már eddig is kizárólag autóbérlésnél használtuk. Sokkal jobban megéri például az ingyen ATM-felvételt is biztosító Revolut kártya, amit most még Transferwise-zal töltünk, de hamarosan sima forint bankszámláról is menni fog.  

Tudjuk, hol nyaralsz idén nyáron - legalábbis ha a cél az, hogy olcsón lehessen tuti helyekre eljutni. Alant mutatunk öt úti célt, ahová idén repülhetünk először nemcsak közvetlenül, de baráti áron - meg egyet, amely szintén új és nagyon király, de sajnos nem lesz jóáras. A titok annyi, hogy esetenként el kell szakadni szeretett Lisztferihegyünktől. Messzire nem kell menni, legfeljebb Bécsbe, ahonnan a szenvedő Laudamotion kiváló célállomásokkal bombázza a fapados utasokat, de kénytelen olcsón adni a jegyeket. De Debrecenbe sem csak pulykakakasért éri meg menni.

Sevilla

Régen várt útvonal ez, a Ryanair májustól repüli Budapestről. Korábban csak átszállva lehetett ebbe a csodálatos városba eljutni. Egyelőre még elég drága, de ez semmit sem jelent, van esély arra, hogy tavasztól beárazódik, vagyis lejjebb mennek az árak. Sevilla gyönyörű város, ráadásul innen egész Andalúzia könnyen bejárható. Hiába jártunk már Spanyolországban, ha Sevillában nem jártunk, nem láttunk még semmit.

Kréta

Persze van a méregdrága Wizz Pestről nyár közepén, de a Laudamotion Bécsből már áprilisban indítja első járatát Krétára, ráadásul nem csak Heraklionba, hanem Hániába is. Kréta mint a legnagyobb görög sziget egy egész nyárra adhat programot, azonban ha csak pár napot szeretnénk itt eltölteni, bizonyosan nem fér bele minden. Érdemes megfontolni, mi az a néhány látnivaló, ami belefér a programba, az egész sziget nem autókázható keresztül pikkpakk. Ha Hániába érkezik a gép, érdemes lehet azt a környéket bejárni - így azonban például a Minotaurusz lakhelye ki fog maradni. Meglehet azonban a Szamária-szurdok, Európa leghosszabb szurdokvölgye. A 16 kilométer hosszú túra igencsak kimerítő a kezdő túrázók számára, cserébe csodaszép. 

Kósz

Szintén a Ryanair-tulajdon Lauda repüli május végétől Bécsből, eddig ide se volt közvetlen fapados eljutás. Kellemes kis sziget, igazi bulis belvárosi résszel, ha valaki erre vágyik. Kósz kiváló kiindulópont lehet, ha át akarnánk hajózni Rodoszra. Útközben ráadásul a meseszép kis vulkánszigetet, Nisziroszt is megnézhetjük. A kicsiny szigetet leginkább nap közben lepik el a turisták, de ha tehetjük, maradjunk ott egy éjszakára, rendkívül hangulatos és békés kis sziget három kicsike faluval. Jól fog esni a csend Rodosz nyüzsgő és turistáktól hemzsegő utcái előtt.

Mikonosz

A Lauda harmadik filléres gurítása tavasszal a bíbor színű virágairól és hófehér utcaköveiről híres Mikonosz, tavaly még ide is csak átszállva tudtunk menni. A sziget egyik nagy attrakciója a három felújított szélmalom. Naplementekor a fél sziget itt ücsörög, szelfizik, nézelődik és lesz szerelmes. Sok helyen csak gyalogosan lehet közlekedni a városokban, az egész bájos és kedves, de azért ha hirtelen kellene valami drága és kockás, akkor van Louis Vuitton bolt is. Nyáron esetenként elviselhetetlen a zsúfoltság, érdemes kicsit halottabb szezont kinézni. Mikonosz városon túl viszont csendes az élet és rengeteg szép elhagyatott tengeröböl várja a csobbanni vágyókat. Kirándulni pedig a Kükládok rengeteg szép szigetére lehet a környéken.

Mallorca

Budapestről hagyományosan horror drágán tudja mérni a Wizz a jegyeket a szigetre és csak főidényben repüli. Ehhez képest fura, hogy Debrecenből már tavasztól tolja. Tényleg aprópénzért lehet repülni például április végén van jegy 4300 forintért, ami kevesebb, mint IC-vel lecsattogni Budapestről Debrecenbe. Kicsit ront a képen, hogy visszafelé combosabb az ár, de oda-vissza átlag 35 euró azért messze nem megfizetethetetlen. Mallorcára heti egy járat megy, vagyis vagy el kell ott tölteni egy hetet nagy duzzogva, vagy átszállással, vagy Laudával Bécsbe lehet olcsón hazajönni. 

+1: Cork 

Írország harmadik legnagyobb városa nem a nyaraló turisták mekkája, de ha valaki szeretné bejárni a sziget déli felét a rojtos, szabdalt, zöld mezőkkel terhelt partszakaszaival és teheneivel, akkor ehhez Cork lesz a legjobb bázis. Valószínűleg vendégmunkásjárat lesz, ami azt jelenti, hogy elég vaskosak lesznek az árak, ezért fért a listára csak plusz egyként.

Kettő hónapig és tíz napig bírta a Ryanair a nélkül, hogy emelje a csomagdíjakat, igazán szép teljesítmény. Vártuk, hogy ez lesz, de azért ilyen sebességre mi se számítottunk. A Wizzhez képest azért még így is kispályások.

Többször foglalkoztunk vele, hogy novembertől a két ultrafapados átállt egy olyan csomagrendszerre, ami akár hosszabb ideig kitarthat. Ezt most is tartjuk, a rendszer marad, de az árak nőnek. És ennek a folytatódása borítékolható, hiszen az üzketi modell lényege a minél alacsonyabb jegyár és a minél több ügyesen dugott költség.

A Ryanair novembertől nagyon korrekt, egészen konkrét ajánlatot adott: a klasszik kézipoggyász (leginkább gurulós bőrönd)10 kilós csomagként feladva 8-10 euró (foglaláskor/később hozzáadva), gépre magunkkal hurcolva pedig (elsőbbségi beszállás&2 csomag gúnynév alatt) 6-8 euró. Minden időszakban, minden útvonalon. Ezt emelték most meg a következőképpen: a 10 kilós 10-12 euró, a felvivős megoldás pedig 6-10.

A tól-ig az új rendszerben nem arra utal, hogy foglaláskor, illetve később megvéve, hanem mindkét esetre ugyanúgy változó ár van. Vége tehát annak, hogy pontosan tudni lehet előre a csomagdíjat, az mostantól útvonalanként változó, a határon belül bármikor módosíthatnak rajta. A Wizz eddig is ezt csinálta, dinamikus árazás a neve, tehát ezúttal a Ryanair vett át a Wizztől valamit, ami utaszemszögből nem jó, mert átláthatatlan.

Ha már változik, megnéztünk néhány konkrét árat, olyan járatokra, amelyekre élő foglalásunk van. Utólag hozzáadva egy rövid útvonalra 8/10 eurót látunk (felvivős/ 10 kilós), az egyik közepesre 10/10 az ár, a másikra 8/12, egy hosszúra pedig 10/12. Ugyanezekre most foglalva a felvivős 8, vagy 10, a 10 kilós viszont minden járatra 10. Már most se logikus, de ez nyilván csak a kezdet, fogják még kutyulni tovább.

Az összehasonlítás kedvéért néztünk néhány Wizzt is. A hivatalos árlista szerint a felvivős (elsőbbségi) 5-15 euró között mozog, de ez nem stimmel, mert találtunk 16 euróst (Fuerteventura-Budapest). A többség azonban valóban 10 euró körül szóródik. A 10 kilósnál a díjlistában szereplő 9-24/12-27 euró (szezonon kívül/főszezonban) reálisnak tűnik, mondjuk kicsit megnőttek a számok azóta, hogy a rendszer indulásakor, pár hónapja még 7-12 euró szerepelt ugyanitt, A legmagasabb djíat mi a már említett FUE-BUD járatnál láttuk, 22 euróért méri a rendszer. Lisszabon-Budapest is 18 euró, de még egy átlagos hosszúságú útvonalon, mint a Catania-Budapest is 14 eurót látunk. Persze van sok 10 euró körül, alatta is, nagy különbségek vannak útvonalanként. Később hozzáadva pedig még többet kell fizetni. 

Tanulság csak annyi, hogy ha összehasonlítunk, nézni kell a poggyászdíjakat is, most már járatonként. A Ryanairnél még az új rendszerben is szűk a sáv, a Wizznél sokkal nagyobbak a különbségek és egyébként is mind a csomag, mind az ülésválasztás (szétültetés elkerülése) sokkal drágább a magyar alapítású szolgáltatónál.

Ahogy az várható volt, élnek az ultrák a maguk teremtette lehetőséggel, újra keményen büntetik a túl nagy kézicsomaggal érkezőket a kapunál. Leginkább Budapesten és a Wizz Air.

Írtunk eleget idén a két ultrafapados, de különösen a Wizz csomagszabályainak állandó változásáról, de utoljára azzal zártuk, hogy a november elsejétől életbe lépett rendszer valószínűleg stabil lesz. Ennek oka egyszerű: lényegében fizetőssé tettek mindent, ami nem fér be az ülés alá, ez pedig a szolgáltatónak jó: kevés csomaggal utazásra készteti az utast, ráadásul megteremti a lehetőségét annak, hogy a renitenseket agyonbüntessék. A kérdés csak az volt, mennyire élnek a bünti lehetőségével.

Decemberi útjaink tapasztalatai alapján az látszik, hogy egyre nagyobb a szigor, a Wizznél láthatóan elkezdték a szabályok kökemény betartatását. A Ryanairnél az egy hónapos türelmi időszak után már láthatóan jobban figyelnek, múlt héten náluk is láttunk büntetésket. Budapesten.

Nyilván Ferihegyről van a legtöbb tapasztalatunk, mert általában innen repkedünk jobbra-balra, de összességében sehol nem láttunk az ittenihez hasonló szigort. Nyilván a bázisokon tudják a földi kiszolgálókat a leggyorsabban betanaítani a helyes eljárásra, azokat könnyebb, akik egész nap csak Wizz-gépekkel foglalkoznak, teljesen más, ahol a Wizz csak egy a kiszolgált légitársaságok közül.

Korábban is így volt ez, de most is látszik, hogy a Wizz aktuális ferihegyi kiszolgálója, a Malév GH nagyon ráfeküdt a zsére. Lehet nagy munkaerőhiány, de erre most embert is allkokálnak. Legutóbbi útjainkon négyen ügyködtek a beszállókapunál, ketten csak a csomagokat mérték, ketten meg a szokásos iratellenőrzést végezték. Legutóbb azért álltunk a hidegben negyed órát a karám kapuja előtt, mert a büntetésre váróktól nem fértünk be. Amikor őket valahogy odébb terelték az ajtóból, kiderült, hogy az iratellenőrzéshez senki se vár, az ottani alkalmazottak malmoznak, várják, hogy odaérjenek az utasok. (A karámba lépésnél nézik a csomagokat, mögötte jön a pult az iratellenőrzéssel.) 

Ez tehát Budapest, de hazafelé jövet sehol nem láttunk még 4 emberes beszállítást, általában 2, néha 3 ember van, külön csomagos nem nagyon. 

Amikor a büntetéseket figyeltük, több utas azért vitatkozott, mert fizettek a gurulósért, mágis megbüntették őket. Amúgy teljesen jogosan, mert 10 kilós feladottat fizettek, mégis odahúzták a bőröndöt a kapuhoz. Tehát alapvetően csak magukat hibáztathatták, de az is jól látszik, hogy a kiszolgálók jól ráálltak a láthatóan jószándékú, fizető, csak a szabályt félreértő utasokra. Mivel többnyire a csomagok gépre vitelét lehetővé tevő elsőbbségi beszállás olcsóbb a 10 kilós feladottnál, az esetek döntő többségében nem trükközni akarnak az utasok, legfeljebb figyelmetlenek. De nincs kecmec, mehetnek a kasszához. Tanulság: nem összekeverni a szezont a fazonnal, figyeljünk oda, hogy melyik szolgáltatást választottuk és annak felfelelő helyre cibáljuk a csomagunkat.

A Ryanairnél is láttunk büntetést, ahol ugyanez volt a helyzet, az utas fizetett 10 kilóst, de nem adta le a cuccot a csekinnél. De összességében még mindig az látszik, hogy a Ryanainnél eddig lazábbak voltak a szabály betartatásával, illetve a pénzbeli retorzióval. 

Várható, hogy az idő haladtával egyre jobban beletanulnak a földi kiszolgálók a rendszerbe és egyre kevésbé lesznek elnézőek. A tanács pofonegyszerű: mindenki tartsa be a szabályokat és akkor nem fog pluszban fizetni. De még előtte, már foglaláskor jól gondolja át, hogy milyen igényei vannak és ennek megfelelően válasszon a csomagopciók (beférek egy picibe/feladom a 10 kilóst/viszem magammal a gépre a 10 kilást (prió)) közül. 

Egy teljes napja zárva a második legnagyobb londoni reptér, utasok tízezrei várakoznak kétségbeesetten, sokan nem tudnak majd karácsonyra se eljutni úticéljukra. Talán ezután már elkezdik komolyabban venni a drónokkal szórakozó idiótákat és szigorítanak a szabályokon és jobban odifigyelnek a betartatásra is.

Drónok miatt tart zárva Gatwick lassan egy teljes napja, a káosz egyre nagyobb, sok tízezer utas járatát törölték.

FRISSÍTÉS: Péntek reggel lassan elkezdték megnyitni a repteret, még lesz sok törlés, de a két budapesti easyJet-járat úgy tűnik, üzemelhet.

Még szerda este reptettek valakik két drónt a futópálya irányába, akkor azonnal le is zárták azt. Ezzel az egész reptér működése ellehetetlenült, mivel Gatwick a világ egyik legnagyobb forgalmú egypályás reptere. Hajnalban újranyitották a pályát, erre megint arra reptették a drónokat. Azóta is ugyanez megy, nem bírták elkapni a drónozókat, a friss hírek szerint már a hadsereget is bevonták és a legmodernebb eszközökket keresik a tettest. 

Annyit tudni tehát, hogy nem valami kispályás tragaccsal szórakoznak, hanem profi szerkezetekkel. Viszont úgy tűnik, hogy amíg le nem vadásszák a drónok üzemeltetőjét, addig nem lenne elég biztonságos a reptér újranyitása. Az elmúlt években ugrásszerűen nőtt azon esetek száma, amikor drónok kerültek veszélyesen közel utasszállító gépekhez, végeztek is már egy csomó kísérletet, hogy mi lenne tényleges ütközéskor és annyit tudni, hogy a madárnál a drón veszélyesebb, sok mindentől függ, hogy mekkora kárt okozna, de jobb lenne, ha nem élőben kéne kipróbálni.

Angliában elég szigorú szabályok vannak a drónreptetésre, ezeket magasról tojta le a mostani elkövető. Már maga May miniszterelnök is beígérte neki a maximálisan kiszabható 5 év börtönt.

Ami az utasokat illeti: gigaszívás ez. Sajnos a hírügynökségek szokás szerint elkezdték telepakolni idióta utasok sirámaival is a beszámolóikat, mi mondjuk biztos nem lepődnénk meg, ha nem lehetne elérni az easyJet ügyfélszolgálatát. Nem arra tervezték, hogy ezerszeres terhelést elbírjon ilyen extrém esetekben. Az easyJet azért érintett a legnagyobb mértékben, mint ő Gatwick legnagyobb ügyfele. 

Szerda este óta az összes gatwicki bázisú gépük áll valahol Angliában. Kitérőre mentek és nem tudnak visszatérni a bázisra. Közben az összes gatwicki utasnak törlik a járatát, s mivel három és fél nap van a karácsonyig, a járatok nagy része teljesen tele, az utasok többsége nem fog tudni átfoglalni későbbi járatra. Az ügyesek nem várnak, más reptérről induló járatra még talán át lehet foglalni, ezeket érdemes megjátszani. 

Magyar szemmel például a karácsonyra hazafelé tartók keressenek a törölt Gatwick-Budapest helyett bármi más easyJet-járatot, akár a környékre. Az egy egyszerű kereséssel látszik az easyJet oldalán, hogy Gatwickről karácsonyig már egyetlen hely sem maradt Budapestre, Machesterből is teltház van, de például Southendről a hétfői gépen még van hely, oda célszerű átkéretőzni. Aki más légitársaságnál vesz új jegyet, az maga fizeti.

A legnagyobb vesztesek mindazonáltal nem fapados utasok, hanem azok, akik hosszú távú járatokra várnak. Rengetegen nem tudnak elmenni ünnepi nyaralásra Ázsiába, vagy épp Amerikában rekednek, nem jutnak haza az ünnepekre. Nem valószínű, hogy tudnak értük pótgépet küldeni az érintett légitársaságok, amikor újraindul a forgalom.

Azt a brit légügyi hatóság is elismeri, hogy vis maiorról van szó, tehát pénzbeli kártalanítás nem jár az utasoknak, ellenben ellátási és elszállásolási kötelezettségük van. Más kérdés, hogy ekkora tömegben nem könnyen oldják meg. Mi azt javasoljuk, okosan oldjuk meg magunk máshonnan repülve, ne várjunk arra, hogy bárki majd segít.

Ha elkapják az arcot és újranyílik a reptér, frissítjük a posztot. Addig a friss hírfolyamot a BBC oldalán érdemes követni.

Update: azóta egyszer kinyitott a reptér, majd újra bezárt. A hatóság sem volt rest, két embert el is kaptak, akiket a drónozással gyanúsítanak.

Pont most, az ünnepek előtt estek durva mélypontokra a repjegyárak, keményen küzdenek a fapadosok, hogy január-februárra megtöltsék a gépeket. Kis körkép.

A légitársaságok árazási mechanizmusa egyetlen dolgot akar: a lehető legmagasabb áron megtöltni a gépeket. Pontosabban: a gépet mindenképp meg kell tölteni, mert az üres széknek nem lehet eladni semmiféle plusz szolgáltatást, az olcsó jegyes utas meg hajlamos vásárolni. Ég a pofám, de még én is megvettem egy ülést az 5 eurós jegy mellé 2 euróért, pedig hogy fogadkoztam: szétültethetnek, de ezeknek ilyen címen egy vasat se.

Namost, télen csak úgy lehet megtölteni a gépeket, ha a jegyárak lemennek kutyába. Mindig a január a mélypont, de  most azt látjuk, hogy az elmúlt évekhez képest is nagy olcsóság van a két ultránál.

Azért a Ryanairrel kezdve, mert ők bementek 10 alá. Nem sok útvonalon, de megjelentek az 5, 6, 8 eurós jegyek is. Budapestről a most induló Stattgart 5 eurós, Berlin van 6-ért, de 10 euró alatti még Billund, Nürnberg, Velence-külső és Brüsszel-alsó is. A 15 eurós zónában van még 10 város, ebből inkább már csak csipegetünk: London, Róma, Málta például. A magyar piacon túl az 5-6 eurósok közül elég sok a skandináv útvonalakon sorakozik, vagy a brit belföldieken.

Budapestről majdnem az összes útvonal elérhető 10 ezer forint alatt, még a szokásosan legdrágább Gran Canariára is van 11800-ért, márciusra. Korfura az első áprilisi járat alig több mint ötezer (vissza az első három), persze akkor még nincs 30 fok, nem a strandolás a lényeg. A meleg útvonalak nagy része is 6-7 ezer körül indul, például Pafosz (a képen), Malaga, Amman, vagy Palermo. Eilat-felső, ahol februártól nyár van, alig több mint 3 ezerért is van.

Persze a januárban még hűvös mediterrán útvonalakkal kapcsolatban azonnal felmerül a kérdés, hogy január után lesz-e ennyiért tavasszal is, amikor már egy szál pólós az idő. Tény, hogy most minél távolabb pörgetünk, annál magasabbak az árak, de az is szinte biztos, hogy idővel csökkenni fognak. Márciust majd január közepén lesz érdemes foglalni, áprilist februárban.

A Wizz nem megy 10 euró alá, nála eleve a 8 lenne a minimum, annyi a jegyben az admin díj, abból sose enged. Viszont kis túlzással megnyithatnák a "minden jegy 10-15 euró" nevű boltot, legalábbis januárra és februárra. Korábban 30-40 eurós jegyek zuhantak pár hét elett 10-15-re, a leghosszabb útvonalak (Kanári-szigetek, Ázsia, Izland) kivételével szinte minden van 10 ezer forint alatt. Még Agadir is, a legolcsóbb február 17-re, 6290 forint. 

Fontos, hogy januárban és februárban a hétvége is nagyon olcsó, tavaszra a tapasztalatok szerint visszaszorulnak a legolcsóbb jegyek a hét közepére. 

Érdemes odafigyelni a két ultra árazási rendszere közötti különbségre is. A Wizznél ha nincs fogyás, lépésenként csökken az ár, ha napokig nem jön foglalás, akkor esetleg két árlépésközt esik egyszerre, ami 5 euró az olcsóbb, 10 a drágább régiókban. A Ryanairnél nagyobbak az ugrások le is, fel is, a legalacsonyabb szint felett pedig gyakran rés van. Előfordul, hogy a 8-10 eurós jegy felett a következő szint 30 euró, ha az olcsó elfogy, ennyit ugrik, utána ennyit esik vissza. Érdemes útvonalaként megvizsgálni ezt és ha a szakadáshatáron van az ár, kivárni, míg az extrém olcsó kategóriába esik.

Látogatóban voltunk Lappföldön, és úgy hozta a fapados matek, hogy Rovaniemiből Londonon át volt célszerű hazajönni. És ha már ott voltunk, megnéztük, hol lakik az igazi Mikulás. A Miki-létesítményekig kivitt a busz, onnan meg másfél kilométer sétára van a reptér, így volt nagyjából egy óránk a mustrára - gyerek nem volt velünk, akkor nem úsztuk volna meg ilyen könnyen. És akkor jöjjön a nagy dilemma.

A "hol lakik a Mikulás" problematikán nem dolgoznak hosszú évszázadok óta az akadémikusok, annyira nem, hogy egy finn rádió gyerekműsorában találta ki a helyi Móka Miki 1927-ben, hogy a Joulupukki (az egyszerűség kedvéért legyen most egyetlen Miki a rendszerben, és nevezzük őt Jounak vagy igazi Mikinek) Lappföldön, azon belül is Korvatunturin lakik. Ez a vidék gyakorlatilag megközelíthetetlen, úgyhogy üzleti és egyéb szempontok miatt áttették a Miksi székhelyét Rovaniemibe. A kis város a sarkkörnél helyezkedik el, Miki bázisa pedig hogy hogynem épp a sarkkörön van, a képzeletbeli csík ki is van kövezve végig Mikifalván. Az egész biznisz a háború után ívelt fel, a 80-as években cuppant rá az állam is, a Mikiiroda 1992 óta van nyitva minden nap - egyéb érdekes részletek itt.

A sarkkör közepén állok, körbevesznek rénszarvasszánok

Két helyen is körül lehet nézni. Az egyik a Santa Park, amely egy földalatti létesítmény. Itt lehet sütit sütni, kaphat a gyerek manódiplomát, manósapkát, kalandozhat kicsit a birodalomban. A másik maga a Mikulásfalu, ez utóbbit szeli ketté a kikövezett sarkkör. A faluban rönkházak vannak, az egyik a Mikulás Posta, a másik maga a bázis, emellett egy rahedli ajándékbolt, kávézó és miegymás. A Santa Parkba télen 34 euróért lehet bemenni (egy felnőtt, egy gyerek), a családi jegy pedig 109 euró (két felnőtt, két gyerek), illetve 155 euró (két felnőtt, négy gyerek - lehet, hogy érdemes összedobni a gyerekeket a családban és kisorsolni a szerencsést, aki elkíséri őket). A faluban nem szednek belépő díjat.

Sorállás Pukkihoz

De azért itt is lehet költeni bőven. A Mikulás házába be lehet menni ingyen, és némi sorállás után a gyerkőc bele is ülhet az öreg ölébe, de ezt leszámítva azért pörög a számláló. Fél perc ücsörgés után kifelé menet a marketing szakon végzett manók rögtön a gyerek arca elé teszik a fotót a Mikulásról. Anya, anya, vegyük meg! Jó, 25 euró. Nem nagy a haszonkulcs, csak 500 százalék. Mindegy, a gyerek örüljön, ez a fő. És nagyjából ilyen minden a kis faluban. Lehet írni levelet, képeslapot a családtagoknak, barátoknak 8,5 euórért. Lehet venni sapkát, sálat, kesztyűt, ezer mütyűrt, plüssszarvast, plüssmikit, akármicsodát.

És hát ez a nagy dilemma. Elvigyük-e a gyereket ide vagy sem? Hatalmas élmény látni egy figurát, aki sokkal inkább hasonlít a Mikulásra, mint a szomszéd Józsi bácsi, akiről tavaly is leesett a vattaszakáll, és gumipókkal volt összekötve a kabátja - mondjuk legalább piros színűvel. De ha már ott van a gyerek, nyilván kap fényképet, ír levelet, kap valami plüsst, eszik, iszik, és máris ugrott pár tízezer forint gyakorlatilag teljesen szükségtelen holmikra. Vajon megér-e ennyit az egész? Vagy ezt az összeget értelmesebben is el lehetne költeni? Ha már ott vagyunk, költünk, hiszen nem azért visszük cukrászdába se a gyereket, hogy megszagolja a krémest, az irdatlan lehúzás azonban mégiscsak bosszantó. Inkább akkor ne is vigyük oda a kicsiket? Tényleg nem tudjuk. 

Nemcsak gyerekek írnak levelet

A falucska egyéként bájos, hangulatos az egész, látszik, hogy minden deszkára figyeltek, minden kiírás, minden jelzés gondosan meg van tervezve. Ugyanakkor nagyon nehéz nem látni a lehúzást is a bizniszben. A Santa Parkban nem voltunk, ha valaki látta, írja meg kommentben, megérte-e a belépő az árát, de abstart kétséges, hogy ez reális összeg.

Ha valaki az igazi lappföldi tájra kiváncsi, jobban jár egyébként, ha nem karácsonyra időzíti a látogatást. Simán lehet, hogy még nincs hó, mi sem láttunk egy hópelyhet sem. Kora tavasszal ugyanakkor garantált a hó, akár szánozáson, akár sífutáson vagy bármilyen kinti tevékenységben gondolkodunk, jó lesz. Ráadásul márciusban már nincs tök sötét, lehet már értelmes programokat is csinálni világosban. Ha beérjük más évszakkal, Finnország akkor is tartogat szépséget vadregényes erdőivel, tavaival és mökkijeivel.

Ha lenne hó és lenne motoros szánunk, kinyílna a világ

Rovaniemibe meglehetősen kacifántosan lehet eljutni Budapestről. Volt valamikor közvetlen charter méreg drágán, menetrendszerinti géppel pedig Helsinkin vagy Londonon át lehet eljutni - utóbbi jobb megoldás, mert behúzható fapadosokkal. Persze akár éjszakai vonattal is fel lehet zötyögni a sarkkörre, ennek is megvan a hangulata. Tamperébe repülve lehet az országot átszelő vonatra felpattanni a legegyszerűbben, ráadásul egy szálláshelyet egy füst alatt le is tudtunk, ha hálófülkés jegyet veszünk. Ezeket minél hamarabb érdemes bezsákolni, mert folyamatosan megy fel az ára.