Látogatóban voltunk Lappföldön, és úgy hozta a fapados matek, hogy Rovaniemiből Londonon át volt célszerű hazajönni. És ha már ott voltunk, megnéztük, hol lakik az igazi Mikulás. A Miki-létesítményekig kivitt a busz, onnan meg másfél kilométer sétára van a reptér, így volt nagyjából egy óránk a mustrára - gyerek nem volt velünk, akkor nem úsztuk volna meg ilyen könnyen. És akkor jöjjön a nagy dilemma.

A "hol lakik a Mikulás" problematikán nem dolgoznak hosszú évszázadok óta az akadémikusok, annyira nem, hogy egy finn rádió gyerekműsorában találta ki a helyi Móka Miki 1927-ben, hogy a Joulupukki (az egyszerűség kedvéért legyen most egyetlen Miki a rendszerben, és nevezzük őt Jounak vagy igazi Mikinek) Lappföldön, azon belül is Korvatunturin lakik. Ez a vidék gyakorlatilag megközelíthetetlen, úgyhogy üzleti és egyéb szempontok miatt áttették a Miksi székhelyét Rovaniemibe. A kis város a sarkkörnél helyezkedik el, Miki bázisa pedig hogy hogynem épp a sarkkörön van, a képzeletbeli csík ki is van kövezve végig Mikifalván. Az egész biznisz a háború után ívelt fel, a 80-as években cuppant rá az állam is, a Mikiiroda 1992 óta van nyitva minden nap - egyéb érdekes részletek itt.

A sarkkör közepén állok, körbevesznek rénszarvasszánok

Két helyen is körül lehet nézni. Az egyik a Santa Park, amely egy földalatti létesítmény. Itt lehet sütit sütni, kaphat a gyerek manódiplomát, manósapkát, kalandozhat kicsit a birodalomban. A másik maga a Mikulásfalu, ez utóbbit szeli ketté a kikövezett sarkkör. A faluban rönkházak vannak, az egyik a Mikulás Posta, a másik maga a bázis, emellett egy rahedli ajándékbolt, kávézó és miegymás. A Santa Parkba télen 34 euróért lehet bemenni (egy felnőtt, egy gyerek), a családi jegy pedig 109 euró (két felnőtt, két gyerek), illetve 155 euró (két felnőtt, négy gyerek - lehet, hogy érdemes összedobni a gyerekeket a családban és kisorsolni a szerencsést, aki elkíséri őket). A faluban nem szednek belépő díjat.

Sorállás Pukkihoz

De azért itt is lehet költeni bőven. A Mikulás házába be lehet menni ingyen, és némi sorállás után a gyerkőc bele is ülhet az öreg ölébe, de ezt leszámítva azért pörög a számláló. Fél perc ücsörgés után kifelé menet a marketing szakon végzett manók rögtön a gyerek arca elé teszik a fotót a Mikulásról. Anya, anya, vegyük meg! Jó, 25 euró. Nem nagy a haszonkulcs, csak 500 százalék. Mindegy, a gyerek örüljön, ez a fő. És nagyjából ilyen minden a kis faluban. Lehet írni levelet, képeslapot a családtagoknak, barátoknak 8,5 euórért. Lehet venni sapkát, sálat, kesztyűt, ezer mütyűrt, plüssszarvast, plüssmikit, akármicsodát.

És hát ez a nagy dilemma. Elvigyük-e a gyereket ide vagy sem? Hatalmas élmény látni egy figurát, aki sokkal inkább hasonlít a Mikulásra, mint a szomszéd Józsi bácsi, akiről tavaly is leesett a vattaszakáll, és gumipókkal volt összekötve a kabátja - mondjuk legalább piros színűvel. De ha már ott van a gyerek, nyilván kap fényképet, ír levelet, kap valami plüsst, eszik, iszik, és máris ugrott pár tízezer forint gyakorlatilag teljesen szükségtelen holmikra. Vajon megér-e ennyit az egész? Vagy ezt az összeget értelmesebben is el lehetne költeni? Ha már ott vagyunk, költünk, hiszen nem azért visszük cukrászdába se a gyereket, hogy megszagolja a krémest, az irdatlan lehúzás azonban mégiscsak bosszantó. Inkább akkor ne is vigyük oda a kicsiket? Tényleg nem tudjuk. 

Nemcsak gyerekek írnak levelet

A falucska egyéként bájos, hangulatos az egész, látszik, hogy minden deszkára figyeltek, minden kiírás, minden jelzés gondosan meg van tervezve. Ugyanakkor nagyon nehéz nem látni a lehúzást is a bizniszben. A Santa Parkban nem voltunk, ha valaki látta, írja meg kommentben, megérte-e a belépő az árát, de abstart kétséges, hogy ez reális összeg.

Ha valaki az igazi lappföldi tájra kiváncsi, jobban jár egyébként, ha nem karácsonyra időzíti a látogatást. Simán lehet, hogy még nincs hó, mi sem láttunk egy hópelyhet sem. Kora tavasszal ugyanakkor garantált a hó, akár szánozáson, akár sífutáson vagy bármilyen kinti tevékenységben gondolkodunk, jó lesz. Ráadásul márciusban már nincs tök sötét, lehet már értelmes programokat is csinálni világosban. Ha beérjük más évszakkal, Finnország akkor is tartogat szépséget vadregényes erdőivel, tavaival és mökkijeivel.

Ha lenne hó és lenne motoros szánunk, kinyílna a világ

Rovaniemibe meglehetősen kacifántosan lehet eljutni Budapestről. Volt valamikor közvetlen charter méreg drágán, menetrendszerinti géppel pedig Helsinkin vagy Londonon át lehet eljutni - utóbbi jobb megoldás, mert behúzható fapadosokkal. Persze akár éjszakai vonattal is fel lehet zötyögni a sarkkörre, ennek is megvan a hangulata. Tamperébe repülve lehet az országot átszelő vonatra felpattanni a legegyszerűbben, ráadásul egy szálláshelyet egy füst alatt le is tudtunk, ha hálófülkés jegyet veszünk. Ezeket minél hamarabb érdemes bezsákolni, mert folyamatosan megy fel az ára.