Friss konkrét esetek nyomán talán nem árt újra megnézni, mi jár és mi nem az utasnak, aki nagyon megszívta. És mit kell tenni, ha ráfáztunk? 

Pár nap alatt három olasz reptéren hagytak ott hazafelé készülő magyar utasokat is az ultrafapadosok, közös bennünk, hogy nem gondoskodtak az elszállításukról. Az esetekről beszámoló cikkekből most is kiderül, hogy az utasok jellemzően nem tudják, hogy ilyenkor mi történik és mire számíthatnak. Összefoglaljuk az elméletet és a gyakorlatot, a kettő sajnos köszönő viszonyban sincs egymással..

Sokféle üzemzavar van, de az egyik leggyakoribb, ha a bázisáról indult gép időjárási ok miatt nem tud leszállni a célreptéren. Ilyenkor a gyakorlat az, hogy kitérő reptérre megy, majd üresen visszarepül a bázisra. Az odafelé utasokat jellemzően átbuszoztatják a célreptérre, ők szívták meg kisebb mértékben. Akik viszont a másik irányba utaztak volna, azok pár perc alatt csapágyasra hajtják a szopórollert, mert egy idő után kiírják: a járat törölve.

Első számú fapados alapszabály, amit még mindig kevesen ismernek: szopóban derül ki, hogy miért fapados a fapados. A hagyományos légitársaság ilyenkor jellemzően mindenkit elszállít valahogy, akár átszállással, szövetségi partnerekkel, a fapados meg általában otthagy. Fontos, hogy a fapadosokon belül is az ultrák (Wizz és Ryanair) azok, amelyek magasról tesznek az utasra, a többi jobban figyel a segítségnyújtásra, Itt írtunk egy üdítő jó példáról.

Tehát már foglaláskor nem árt azzal számolni, hogy a jegyben foglalt szolgáltatás az, hogy megpróbálnak elszállítani, az esetek 99,9 százalékában ez sikerül, ha meg nem, otthagynak a francba. Nem zavarja őket a rinyálás, az olcsó jegyek úgyis hoznak új utast és a tapasztalatok azt mutatják, hogy a szopóágra került utasok nagy része továbbra is utazik velük. Akkor meg minek költenének vagyonokat például mentőjáratra? Hiszen a modelljük lényege a durva költségminimalizálás.

Fontos tudni, hogy van egy végletekig elfuserált és igazságtalan uniós fogyasztóvédelmi szabályozás, amivel kis fennakadás után is jó pénz üti a szerencsések markát, aki meg úgy istenigazából ráfázott, annek nem jár lófütty se. Például késik a gép 3 óra1 percet és ha nincs vis maior, már figyel is a 250-400 eurós kártalanítás. De az ilyen gigacumi otthagyós eseteknél, ha időjárási ok van a divertálás hátterében, semmi ilyen nem jár. 

A fő probléma az, hogy ami jár, amire van szabály, azt se tartja be a légitársaság. Amit azért tehet meg, mert senki se ellenőrzi és szankcionálja ezt. Hiába köteles akár mással is elszállítani az utast, sokszor nem teszik meg. Amit megtesznek: aki lemond az utazásról, annak visszaadják a jegy árát, esetleg egy szállást szerveznek, valamint a következő saját járatokra feltesznek utasokat, De 90+-os átlagos töltöttségnél ez gépenként pár hely. Meg sok útvonalon nincs napi járat se, a következő gép meg lehet, hogy 3-4 nap múlva jön.

A kézenfekvő megoldás vagy az lenne, hogy a gép marad addig, amíg javulnak a körülmények, aztán ha a személyzet munkaideje lejár, a pihenőidő után indulhat a járat. De akkor kiesne a gép sok másik járatból, amit nem engedhetnek meg maguknak. Persze a csúcsidőszakon kívül, mint most, amikor van bőven tartalék a rendszerben, ez sem lenne probléma, küldhetnének másnap is új gépet, tehát ha akarnák, megoldhatnák a problémát egyszerűen. De nem akarják, mert sokba kerül. Megtehetik, meg is teszik.

Sok utas valahogy megszervezi maga a hazajutását és azt hiszi, majd a költségét a légitársaság kifizeti. Nem fogja. És ez szabályos is, erre nincs kötelezettsége. A szabályalkotók nem gondoltak arra, hogy az elszállítási kötelezettségét a légitársaság telibe szarja. Ha nem maga a légitársaság kéri, hogy oldd meg magad, kifizetjük, akkor nem kell kifizetnie az utas által szervezett eljutást a célállomásra. Ezzel csúnyán visszaélnek, pont ezért nem mondanak semmit, hiszen így az utas egyénieskedik azzal, hogy kénytelen maga intézkedni, de nem jár neki semmi. Pereskedni persze lehet, de kétséges a végkimenetel.

Az biztos, hogy ha a reptéren bárki azt mondja, utólag kifizetik az egyéni újraszervezést, ezt célszerű írásban kérni. A légitársaság emberei ugyebár nincsenek ott a reptéren, megbízott földi kiszolgálóik viszont gyakran beszélnek a vakvilágba, hogy nyugtassák az ideges utasokat. Ha pedig annyira tökkelütöttek, hogy adnak róla papírt, akkor van esélyünk behajtani utólag a költségeinket. Amúgy szállás ügyben mindenképp érdemes megvárni, hogy mit mond a légitársaság, mert ha ő szervez, akkor a sajátot szintén nem fogja kifizetni. Értelmesebb légitársaságok erre a törlés pillanatában felhívják a figyelmet. 

Mit tehet az utas? Mielőtt hívja az újságíró ismerőst, hogy rinyáljon, célszerű mindig B tervvel készülni. Tehát nem akkor kapkodni, mikor megjelent a kijelzőn a törlés felirat, hanem megnézni az alternatívákat időben. Ez nem csapatjáték, a helyett, hogy a többi utassal közösen szidjuk a rendszert, hasznosabb, ha mi leszünk benne abban a 10-ben, aki még felfér a következő járatra. Ezért fontos, hogy elsőként lépjünk kapcsolatba a légitársasággal. Miközben nyomogatjuk az appot, hátha megnyílik az átfoglalás, párhuzamosan hívjuk a telefonos ügyfélszolgálatot, és a reptéren is ott kell lenni az elsők között, amikor elkezdik intézni az átfoglalást.

Sokszor segítenek alternatív járatok: például Milánó helyett a másnapi Bologna-Budapestre biztos fel fogunk férni, mert valószínűleg senki más nem fog erre gondolni. És akkor már csak Bolognába kell eljutni, például Flixbussal. Vagy ha madridi törlésnél van ugyanannál a légitársaságnál Bécsbe, vagy Temesvárra járat, azok is szóba jöhetnek. Ezekre az ügyfélszolgálat természetesen ingyen áttesz. Vagy Bergamoból a pesti járat helyett pozsonyira íratkozunk át, azon lesz hely. Minden helyzet más, a lényeg, hogy először higgadtan szervezzünk újra, lázadni ráér, majd ha az átfoglalás megvan.