Repülőjegy vételénél szerencsére nem követelmény a százas IQ, de néha azt érzi a kellemes utazásra vágyó felhasználó, hogy egy minimum intelligenciaszintet igazán előírhatnának a légitársaságok. Nincs mese, a repülőgépek fedélzetén is nagy az isten állatkertje, a fapadosokon pedig ez hatványozottan igaz, az olcsó jegyek megnövelték az utaselegy bunkósági együtthatóját. Összegyűjtöttük az elvetemült utasok legirritálóbb szokásait, illetve a legjellemzőbb suttyóutas-típusokat. Posztereket nem fikázni, van önkritikánk, némely kategóriába nagy ritkán mi is beleesünk.

Középről könyöklő kretén

Általában mázsa feletti hím, de ha nem, akkor is képes a mellette ülők bordájába mindkét irányba 20 centire betolni a redvás könyökét. Talán hatalmasságát fitogtaja, de lehet, hogy neki így kényelmes és észre se veszi, hogy a másik az ülése felében töpörödve gubbaszt. Erős mozdulattal célszerű visszatolni a saját zónájába, a többség tudomásul veszi a keménykedést.

Hátulról rugdosó barom

Térd a hátunkban, lehetőleg jól megforgatva, gyakran mozogva. Az elkövetőnek kétségtelenül segít a kényelmetlen ülés elviselésében, de kevés ennél irritálóbb van a szenvedő fél szemszögből nézve. Nincs mese, a tettest le kell ugatni, mert különben sose veszi észre magát. Ha gyerek, akkor is.

Elsőnek beszálló, 10 percig folyosó közepén parkoló véglény

Főleg Wizz-típus, mert már csak náluk van géprohamozás és szabad helyválasztás. Amint kipattan a buszból, elégedetten szalad fel a lépcsőn, majd amint beér a kabinba, a helyett, hogy a valagát egy ülésre helyezné, a második sornál elkezd vetkőzni és pakolászni úgy, hogy véletlenül se lehessen elférni mellette. 80 utas meg áll mögötte a zuhogó esőben. 

Gyerekét üvöltető beleszarós ipse/spiné, gyereksírás miatt az üvöltést túlharsogó prosztó

Na melyik az idegesítőbb? Van hogy csak szórakoztatni kéne a gyereket a gépen és csönd lenne, de van, mikor nincs mit tenni. Három órás úton a legstrammabb gyerek is besokallhat, főleg ha be kell kötni, pedig ő inkább szaladgálna vagy felállna a széken. Nem, Gusztika, csücs van - két év alatt ellentmondást nem tűrően oda is szíjazzák az egyik szülőhöz a kicsit. Gusztika persze ordítani kezd. És akkor jön "Minek-hozta-magával-a-kölykét" Gerzson, aki kifejti, hogy az lenne az ideális, ha üvöltőgépeket nem is engednének fel a gépre, arra csak 14 év felett mehetne bárki. Ilyenkor kívánunk neki egy hasfájós ikerpárt karácsonyra, hadd szokja. De amikor azt halljuk, hogy csak egy kis törődésre lenne szükségük, a szülő meg épp pofázik, filmet néz, vagy Playboyt/Kiskegyedet olvas és szarik arra, hogy az egész gép idegbajt kap a kis rinyagéptől, kedvünk lenne arcon törölni aput/anyut. 

Leállíthatatlan fingóbajnok

A végbélszél anatómiailag leállíthatatlan, de kultúrember közösségbe érve tág határok között tudja szabályozni a testből kiáramló mennyiséget. A repülőgép kellően zárt ahhoz, hogy erre mindenki kísérletet tegyen, mégis sokan versenyt szellentenek az úton és azon mulatnak, hogy a zsúfoltság miatt kilétük nehezen kideríthető. Persze a hangeffektust a könnyű lebukás miatt nem vállalják.

Ablakhoz ülő, alvó és 10 percenként hugyozni járó inkontinenciás

Feltétlen belülre kell ülnie, de szarik magasról a hegycsúcsok látványára, az ablakot legfeljebb tükörnek használja. Amint lehet, mászik is át a külsőkön, mert neki dolga van a vécén, majd ezt még ötször ismétli meg a másfél órás úton. A húgymentes periódusokban az ablaknál durmol. 

Biztonsági bemutatót hangosan végigpofázó sutyerák

Ő nyilván tudja fejből és viccesnek tartja, hogy széttrollkodja a sztyuvik kötelező előadását. De az első lenne, aki a vízbe esve még a gépben felfújja a mentőmellényt.  

Rágógumiragasztó kisiparos

Ülés alja, karfa, lehajtható evőke és pohártartó. Nincs olyan hely az ülés környékén, ahol ne lenne fellelhető néhány korábbi köcsög utastárs maradványa. Kívánjuk nekik, hogy egy reggel 20 rágóval a hajukban és a seggükben ébredjenek.

Sztyuvikat elcsábítani akaró gyökér

Azt hiszi, ő az első, aki sztyuvit akar felszedni, és emiatt ő szükségszerűen egzotikus és izgalmas, pedig bárgyú és fárasztó. Csak a légiutaskísérőt ki is rúgnák, ha ezt megmondaná, úgyhogy a csajok inkább kényszeredetten mosolyognak. Kábé annyira eredeti a sármőr, mint a tízezredik tag, aki vigyorogva Kojaknek nevezi a kopaszt, vagy mint aki viccelődik a mekis csókával este fél 12-kor és meg van lepve, hogy nincs nagy fogadókészség.

Turhatestvér

Állítólag a magyarok hülye szokása, hogy nem szeretik a szipogókat. Akkor a turhások egyenesen pusztítandó típus. Míg a takonymókusnak adhatunk egy zsepit és azzal meg is érti, mi a gond, turhatestvérnek hosszan kellene magyarázni, ráadásul közben talán le is hánynánk. Kár, hogy nem lehet porszívót a gépre vinni.

Hangosan röhögő, aki azt hiszi, ettől lesz a társaság lelke

Négy fős felett egy társaság zajos, mert ugye át kell kiabálni legalább egy sort. Mondjuk azt az egy-két órát olvasással is lehet tölteni, úgyis napokat lesznek együtt. De mindig van egy humorherold, aki jópofa történeteket mesél teli tüdőből bő röhögésekkel tarkítva. A sztori általában szar, de ami a legrosszabb, sokszor még hangosabb röhögés és riposzt a válasz.

Kabátját, retiküljét egy bőröndnyi helyre rakó agymentes

Ott egy 50 centis hely, pont jó lesz a zakónak és Katika retiküljének. Ja, hogy egy kretén mögöttünk itt nyűglődik és a bőröndjét nem tudja a tárolóba tenni, az az ő magánpechje. Kabátosék leteszik a seggüket, kinyitják a bazi nagy újságjukat és onnantól kezdve szarnak rá, hogy ki mit akar körülöttük. Egyes járatokon a sztyuvik leszedik a kabátokat és szépen összehajtva visszateszik egy táska tetejére, máshol viszont az utas oldja meg a kabát problematikát. Mondjuk nagyon kulturáltan benyomja a sarokba a zakót, hadd gyűrődjön rommá.

Komplett sort lefoglaló, üjjé máshova paraszt

Persze hogy az a legjobb, ha egyedül vagy az oldalbordácskával ülünk mindenféle idegen nélkül egy sorban. Csak hát nem mindig könnyű ez, főleg akkor nem az, ha majdnem tele van a gép. Emberünket ez nem érdekli. Kifizette a priority beszállást, végigdöglik egy soron és amíg mindenki el nem helyezkedik, ott marad fekve. Mert ő aludni akar.

Okoskodó, mindentudó mikropöcs

Múltkor nagyobb Ryanair géppel jöttünk, Józsika, mondja apuci tudálékosan. És nem is ez a legnagyobb hülyeség. Látja a Boráros teret déli landolás előtt fél perccel, Kecskemétet meg akkor, ha északról érkezünk, tudja, hogy most éppen milyen gombot nyomott meg a pilóta, és ha a feleség megjegyzi, hogy kicsit kényelmetlen a szék, rögtön rávágja: nyugi, jövőre már állni fogunk, mert már építik az állóhelyes gépeket. És mindig mögötted ül.

Sorban állás közben a bőröndödet rugdosó, nyakadra mászó suttyó

Sorállás közben mindig van, aki azt hiszi, hogy ha téged tol, akkor a pénztáros, útlevélellenőr, csomagvizsgáló majd gyorsabban fog dolgozni. Időről-időre belerúg a bőröndödbe, néha bocsánatot is kér érte, de soha nem lép hátrébb. Ha nincs köztetek bőrönd vagy táska, belemászik a nyakadba. Ha távolabb állsz tőle, utánad jön, mint a hangya, aki csak onnan tudja, merre kell mennie, hogy az előtte haladó seggére fókuszál. Rosszabb esetben be van rúgva vagy valami hasonszőrűnek taglal fél órája egy érdektelen történetet, így nem is fel sem tűnik neki a rugdosás.

Végre találtunk megoldást, mellyel kikerülhető a Ryanair mocskos devizaátváltós lehúzása, melynél 335 forint környékén számolják az eurót. Az appjukon foglalva ugyanis az aktuális árfolyamon váltanak. A Wizz appjának annyi az előnye, hogy időnként csak ezen élnek az akcióik. Viszont nagyon kis furfangosak a lilák is, korábbi posztunk hatására végre bekerült a díjjegyzékükbe a géplekésés utáni mentőáruk, csak lazán megemelték 60-ról 70 euróra. 

Ezerrel promózzák applikációikat az ultra fapadosok, úgy gondolják, hogy komoly forgalmat tudnak a telefonokra és tabletekre letöltött alkalmazásokról elérni. Kétségtelenül jól jön néha, hogy gyorsan rá lehet pillantani telefonon is az árakra, meg persze kényelmes megoldás az appos becsekkolás: nem kell a beszállókártya kinyomtatásával szarakodni. Mi még kicsit parázunk, hogy az a rohadt telefon épp akkor merül le, vagy krepál be, amikor a kapunál megmutatnánk az onlájn dokumentet, ezért a jó öreg papíros beszkártya is mindig jön velünk. Az viszont mára tök egyértelmű, hogy mindkét olcsó cégnél komoly előnye van az app használatának.

Na nem a kezelhetőség. Akármennyire egyszerűsített is az appokon a procedúra, asztali gépről, vagy laptopról még mindig gyorsabb és kényelmesebb a foglalás. Viszont a Wizz Air rendszeresen megjátssza, hogy 20 százalékos leárazásai csak az appos foglalásokra érvényesek. A Ryanairnél pedig még durvább a helyzet: ha nem budapesti az indulásunk, tehát nem a forint az elszámolás alapegysége, a sima foglalási rendszerben végzett vásárlások alkalmával kikerülhetetlenül az átverős fix devizaátváltási árfolyamot alkalmazzák, az appnál viszont a másnál is megszokott módon az aktuális normális árfolyamot használják.

Korábbi posztunkban részletesen leírtuk, hogy például eurós indulású foglalásnál hiába próbálná az utas kikerülni a szemét 335 forintos eurót, hiába veszi ki a pipát, ahogy kérik, a rendszer akkor is a lehúzós árfolyamon számol. Azóta próbáltuk regisztrált kártyával, többféle kártyatípussal és böngészővel, de továbbra sem tudtuk megúszni a 335-ös árfolyamot. Az appnál viszont nem szemétkedik a rendszer, nem bukunk minden foglalásnál mintegy 7 százalékot. Aki tehát nem akar ajándékba adni nekik súlyos sokezreket, nem budapesti indulás esetén mindenképp az appal foglaljon.

A Wizz Air sem kispályás: kifogásolták korábbi posztunkat arról, hogy titkolják a géplekéséskor hasznos mentőárukat. Elismerték, hogy van ilyen, de azt mondták, nem propagálják. Nem értettük, miért nem lehet ezt a szolgáltatást is beletenni a díjtáblázatba, erre hirtelen beletették, faja. Csak, nyilván látva a többiek magasabb árait, ők is megemelték a díjat, 60-ról 70 euróra. Persze ha lekéssük a gépet, ez még mindig jó ár azért, hogy a következőre feltegyenek, jó, ha tud róla minden fapados utas. 

Egész télen kellemes 20-22 fok, napsütés, tengerpart, hegyek, vulkánok, olcsó szállások és éttermek. A Spanyolországhoz tartozó Kanári-szigetek kézenfekvő úti cél ahhoz, hogy eldobjuk a kesztyűt és a sálat, a zord, vagy épp locspocsos tél helyett a tavasz és nyár közti átmenetben töltsük fel energiacelláinkat. Sajnos közvetlen olcsó járatok nincsenek, de fapados átszállással könnyen és olcsón elérhető a 4 nagy sziget bármelyike. Aki ügyes, kihozza retúrban 30 ezer forint alatt úgy, hogy közben megnézi például Barcelonát, vagy Madridot is.

Az alap: nincs feladott poggyász. Ez annyira megdobná a költségeket, hogy ki se merjük számolni, mibe fájna a jegy. Melegebb éghajlatra repülünk, mindent, ami az itthoni zimához kell, magunkon tartunk. Fürdőruci, shortok, pár blúz/póló és szoknya/gatya, meg néhány váltás fehérnemű a patent kis gurulós felét se foglalja el, ha ügyesen pakolunk, erre nem is érdemes több szót vesztegetni. A lényeg az, hogy milyen átszállóhelyet választunk és mennyi időt hagyunk a két gép között.

Lanzarote

Abból kell kiindulni, hogy külön utakról van szó, ha késik az első gépünk és nem érjük el a másodikat, akkor bukta van. Ha épp lekéssük, még a mentőjegyek segítségével felkúszhatunk a következő gépre, de ha sok órával csúszunk, vehetünk új jegyet, ami rendkívül drága. Nem szabad ilyen helyzetbe kerülni és kész. Mielőtt elkezdünk repjegyet kutatni, érdemes eldönteni, hogy az indulás napján oda szeretnénk érni, vagy olyan átszállóhelyet keresünk, ahol szívesen megállunk egy-két napra. 

A variációk száma sok ezer, az egyes városok és szigetek között a keresést segítik a Skyscannerhez hasonló szájtok, de van olyan is, mely átszállásos verziók között is kutat. Mi elmaradott módon szeretünk simán a légitársaságok oldalain kutakodni és úgy összerakni az útitervet. Ugyanis nagyjából a két ultra, a Wizz és a Ryanair, valamint az easyJet és a Vuleling járatai jöhetnek szóba, esetleg még a Norwegian londoni árai maradnak a tűréshatárunkon belül. 

A Teide

Mivel a repjegyek ára nagyjából arányos az útvonal hosszával, eleve érdemes olyan átszállóhelyet keresni, mely útba esik. Lehet persze Stockholmon át is menni, de nagyon ritkán éri meg. A legegyszerűbb, ha Barcelona és Madrid a két alapvető átszállóhely-célpontunk, mivel ezekről indul belföldi járatként a legtöbb gép a szigetekre, onnan a legolcsóbbak a kanáris jegyek, ráadásul mindkét városban érdemes megállni, eltölteni legalább egy-két napot. De ha nem akarunk napon belül a célpontra akarunk érni, oda akkor is célszerű a katalán főváros felé menni, mert a Wizz-gépek hajnalban indulnak Budapestről, vissza pedig Madridon át, ahonnan este jönnek Pest felé a lilák járatai. 

Van még néhány reptér, melyekről több szigetre is repül a Ryanair, gyakran 30-40 euró közötti áron, s melyek Budapestről akár 4-6 ezer forintért elérhetőek napi, vagy még nagyobb sűrűséggel Wizzel, vagy Ryanairrel. Ilyenek: Brüsszel-Charleroi, Bergamo, Eindhoven, Ezek a legjobb átszállóhelyek, de mivel az átszállásra érdemes legalább 3-4 órát ráhagyni, nem mindegy, tudunk-e valamit kezdeni magunkkal az adott helyen. Charleroi egy hányadék koszfészek, ülhetünk a reptéren, Bergamo azonban ha sok óránk van, megér egy sétát a bájos óvárosban, ha meg kevesebb az idő, érdemes átruccanni a szemközti bevásárlóközpontba. Eindhovenben is el lehet császkálni pár órát kellemesen.

Aki bírja a kockázatot és bízik a Wizzben, hogy nem fog késni, azt a kényelmes megoldást is bevállalhatja, hogy a délutáni madridi géppel indul, majd az esti kanári járatok valamelyikével megy tovább. Másfél óránál kevesebbet hagyni az átszállásra bátorság, de az esetek többségében bejöhet, főleg hogy Madridban megspórolható az újabb biztonsági ellenőrzés. Az érkező gépekről általában oda szállnak ki a pesti utasok az utashidakon keresztül, ahonnan a beszállás kezdődik a többi járatra, nincs külön érkezési és indulási oldal. Lehet, hogy ez nem szabályos, de többször is megjátszottuk és működik.

Maspalomas dűnéi Gran Canarián

Szóba jöhet még átszállóhelyként Malpensa és Róma is, ahova Pestről a Wizz repül, s ahonnan az easyJet visz több szigetre is. Tisztán easyJetes megoldással Berlin és Basel figyelhet be. A jegy náluk drágább, de nincs kézipogyó-kompatibilitási probléma, náluk vihető fel a legnagyobb méretű csomag a fedélzetre. Ha Wizzel kombinálunk, az extrém pakolóművészeket leszámítva számolni kell azzal is, hogy a nagy kézipoggyász náluk külön fizetős, csak a kicsi ingyenes.

S ha már biztos a Kanári, akkor melyik legyen? Talán Fuerteventura a legsivárabb, Gran Canirián sok a strand és a turista, de kevés a természeti szépség, Lanzarote a vulkánimádók kedvence, Tenerifén pedig minden megvan, ami kell: gyönyörű táj és kellemes tengerpart - keménytökűeknek pedig a Teide megmászása kötelező program. De majd később külön-külön is a szigetekről.

Gejzírek, vulkánok, metsző szél. És olyan vízesések, amelyek mellett a Szalajka-völgy egy nagyon bájosra sikerült óvodai verzió (még mielőtt: számtalanszor voltunk és megyünk még a Szalajkához). Ez Izland. Kihagyhatatlan táj azok számára, akik odavannak a vad természetért, akik jól bírják emberi civilizáció és felesleges duma nélkül. A szervezett utak elérhetetlenül drágák, ám nagyon komoly előkészület mellett megúszható a túra fapadosokkal sokkal kevesebből is. Persze Izland sosem lesz olcsó túra, egy-kétszázezer forintot fel fog emészteni fejenként. 

A szigetország alig három éve került fel a fapados turisták célpontjai közé. Pár éve még tapsikolhattunk egy oda-vissza 100 ezer forintos jegy láttán, ma már csak azoknak kell ennyit fizetni, akik nem néznek körül az ajánlatok között. Az easyJet Londonból repüli Reykjavíkot egészen elfogadható áron. Most halál, 70-100 font közti árak vannak, november végére is csak 50-60 fontra megy le az odaút ára. Valójában ez csak technikai jellegű megfigyelés, mert Izlandra úgysem ebben az időszakban kell menni, hanem májustól. Az ország lényegében csak májustól augusztus végéig járható. Egyelőre májusig lehet foglalni.

Május. Kies vagy kietlen?

Májusban akár 30 font alatti jegy is elcsíphető, s a visszaút is megúszható ennyiért. Az úti költség egy londoni ki- és hazajutással, majd egy London-Reykjavík oda-visszával, összesen 40 ezer forint alatt megúszható. Mivel Reykjavíkon egy repteret használ minden társaság, a keflavíkit, ezért nem ügy a bejutás a városba - van még egy kis reptér, de azt nagy utasszállítók nem használják. Azért nem árt fürgének lenni a foglalásnál, az általunk tesztjelleggel kiválasztott május 6-dikai járatra már csak három jegy volt 28,99-ért.

A 125 ezer lelkes fővárosba bejutni a legkényelmesebben autóval lehet. Alsó hangon négy napot érdemes az országra szánni - vagy két hetet, de az már elég húzós anyagilag. A négy napba a fővárosból elérhető csillagtúrákkal lehet mozogni, de ha az egész országot át akarjuk szelni, ahhoz idő kell. Mindenképp autóbérlésben kell gondolkodni, a hegyekbe ugyanis nem is lehet máshogy eljutni - kivéve a szervezett túrákat, de az megfizethetetlen. Mint egyébként nagyjából minden a szigeten. Az út csak úgy hozható ki elfogadható költséggel, ha jó előre készülünk. Egyrészt ideális, ha társasággal megyünk, így el lehet csípni relatíve olcsó apartmanokat. A konyha feltétlenül szükséges, mert étterembe anyagi csőd beülni. Főzni kell, lehetőség szerint olyan alapanyagból, amit otthonról hoztunk. 

Mivel easyvel repülünk, a kézi poggyász ingyen van - érdemes ezért nem Wizzel menni Londonba, hanem a kék-sárgákkal. Ezt alaposan meg kell tömni még Budapesten és Londonban. Itthon mehet a csomagba tészta, rizs, tasakleves - hard core figurák krumplipüréport is hozhatnak -, fűszerek, rúd szalámi, tésztaszósz alapanyag. Londonban pedig fagyasztott hús, ami pár vacsira elég. Ez első blikkre úgy hangzik, mint mikor a bunkó magyar megy buszos túrára és Dubrovnikban előveszi a konzerv sprotnit, mert az le volt árazva, a horvátok hala meg kit érdekel. Valójában a szigeten alig megfizethető az étel. Csak gyorsan romlandó és szállíthatatlan árut érdemes venni a boltban, így tojást, vajat, kenyeret. Zöldséget, gyümölcsöt csak skorbut ellen. Ez most kivételesen nem ultra fillérbaszás, az almát darabra mérik, darabja több mint 200 forint. A lazac és a csirkemell majdnem egy árban van, a hal kicsit olcsóbb, de így is több mint négyezer forint kilója. Kipróbáltuk, gondolom, egyértelmű, mit sütöttünk vacsorára.

Megéri-e szívatni magunkat? Meg. Egyrészt a terephez nagyjából igazodik ez a fajta aszkétizmus, másrészt a látvány úgyis feledteti az összes fillérezést. Reykjavík maga megér egy fél napot, ideális esetben ez legyen péntek. Péntek este ugyanis bebaszpartit tart az egész város, kocsmáról kocsmára járnak a derék izlandiak, minden turistát azonnal felkarolva. Öt fok felett a lányok már színes szandálban járnak - mi meg levesszük a sapkát. A város nagyon barátságos, a legtisztább levegőjű főváros. Nincs ugyanis kéményfüst. Minek, termálvíz fűti a házakat, s az adja a folyóvizet is. A kissé kénes szag egy nap alatt megszokható a fürdőszobában. Készpénz nem szükséges, szó szerint bárhol lehet kártyával fizetni. Ahol áru van, ott leolvasó is.

Pingvellir, törésvonal mellett jó ómen országgyűlést tartani

A négynapos túrába belefér néhány látnivaló, amitől garantáltan eldobja magát a közép-európai erdőkhöz és völgyekhez szokott ember. Egy napot érdemes a három állomásból felépülő arany körútra szentelni, ez minden útikönyv kötelező eleme. Első állomása a Pingvellir nemzeti park. A park területén a kontinentális törésvonalak hatalmas hasadékokat alkotnak, közöttük vezet a turistaút. Itt van az ország legnagyobb tava, ami leginkább a Kis Balatonra emlékeztet, bokros zsombékos. Itt tolták le a helyi erők a világ első országgyűlését 930-ban. Nem szaroztak, az időjárásra való tekintettel két hetet üléseztek júniusban.

A körút második állomása minden gejzírek névadója, Geysir. Amely maga viszonylag unalmas, 2010 óta nem tört ki. Kisöccse, Strokkur ezzel szemben hatpercenként tör ki, akár harminc méter magasba. A kis és nagy gejzír mellett több patak, kis tó is található az egyébként meglehetősen kietlen tájon. Nem ajánlatos belenyúlkálni a vízbe, mert a bugyborgó források mellett közel száz fokos.

Zsebgejzír, de azért tud

A harmadik állomás a Gullfoss vízesés, amely két részből áll, egy tíz és egy húszméteresből. A területen erőművet akartak építeni, de egy helyi nő megakadályozta. Jól tette. A vízesést turistaúton lehet körbejárni, néhol érdemes figyelni a felcsapó habokra, különben jöhet a váltás ruha. A látogatóközpontokban a kaja rettentő drága, de itt a repeta a helyi báránylevesből ingyenes. A kimondhatatlan nevű vulkán, Eyjafjallajökull kisebb kitérővel közelíthető meg, de van itt más vulkán is. A Kerid krátere például egy mélykék vízű tónak ad otthont.

Víz, jég, pára - Gulfoss

Az aranykör után nagyjából annyi a látnivaló, amennyi időnk van. Ha két hétre jöttünk, akkor az alábbi kör után az ország északi részét érdemes körbejárni. Ha csak egy-két nap adatik, akkor Reykjavíktól északra még érdemes szétnézni. Számtalan vízesés dübörög erre, és ezeket nem igen lehet elunni. A legtöbb autóból kiugorva is megnézhető, van azonban olyan is, amelyhez túrázni kell. Ilyen a legnagyobb, 198 méter magas Glymur. A Barnafoss nevű vízesésen kár röhögni, a története ugyanis tragikus. A nevét (gyerekek vízesése) két kisfiúról kapta, akik itt vesztették életüket, amíg szüleik a városban misén voltak. A zuhatag durva, gyors és hangos és olyan nagy kiterjedésű, hogy alig lehet belátni.

Kerid, színorgia

Egy luxust nem lehet kihagyni Izlandon, a Kék Lagúnát, ami egy termálfürdő egy lávamező közepén útban a reptér felé. Itt a fürdőkbe az a víz kerül, amivel már értelmes dolgot nem lehet csinálni (fűteni mondjuk). Fürdő előtt le kell zuhanyozni szappannal, különben a mindig nyugis izlandiak baromira kiakadnak. A szürke kőtengerbe ékelődő türkiz színű víz, a metsző szél és sűrű gőz, a fel-le szálló gépek és a drága sör együtt megmutatják milyen Izland. Varázslatos és megfoghatatlan. Nem véletlen, hogy az izlandiak tök komolyan hisznek a manókban meg trollokban.

Kék Lagúna, csobbanunk?

A poszt írásának pillanatában már órák óta zárva van a lutoni reptér, mert állítólag bombát találtak. Mindenki ideges, utasok kiterelve a szabad ég alá, a járatok törlődnek. Ennek apropóján néhány jó tanács, hogy mit is érdemes tennie ilyen, illetve ehhez hasonló helyzetben az egyszeri fapados utasnak, aki hirtelen a szopórolleren találta magát.

Reggel felszállunk a repülőre, megnézünk egy kafa várost, aztán este hazaszökkenünk, saját ágyunkban alszunk. Elég egy pici csomag, nincs szállásköltség és pár ezer forintból eljuthatunk zseniális helyekre is. Élménybomba nem csak kispénzűeknek: nagymamát megreptetni, új csajnak vagizni is kitűnő lehetőség. Igen, fárasztó hajnalban kelni és kellhet némi rutin ahhoz, hogy a repülőn például aludjon az ember, ez teljesen egyéni. De ha legalább 7-8 órát a célállomáson tudunk tölteni, más ellenérv hirtelen nem ugrik be - majd nyilván írnak az örök fikagép kommentelők.

Mi kell a tökéletes egynapos repüléshez: olyan reptér, ahova reggel is és este is megy gép Budapestről, a jegyár ne legyen több retúrban 10 ezer forintnál (na jó, Londonnál, Barcelonánál legyen 15) és legyen az adott reptér közelében olyan város, ahova érdemes elmenni. Kell még gyors és olcsó transzfer. Átnézve az aktuális menetrendeket és jegyárakat, ezeket találtuk.

Arról valószínűleg megoszlanak a vélemények, hogy ultra szarrágás vagy a germán precizitás megtestesülése egy repülő késésénél öt percen vitatkozni, az azonban tény, hogy a jövőben egységes szabály vonatkozik arra, mi számít bele egy késébe és mi nem. Ami nem mindegy, ha például egy 250 eurós kártérítés múlik ezen.

Landolás vagy a repcsi ajtajának kinyitása számít? Ez volt végeredményben a kérdés, amelyet az Európai Bíróság válaszolt meg. A Germanwings járata Salzburgból Kölnbe tartott, s a felszállásnál már három óra 10 perces késést szedett össze. A hátszélnek köszönhetően ebből valamennyit ledolgozott a gép, landoláskor a késés már csak két óra 58 perc volt. Mire bevánszorgott a helyére, és az utasok nekiállhattak pakolászni, a késés már három óra három perc volt. Öt perc, kit érdekel? Hát azt, aki szerint ezért neki már ugrik 250 euró a farzsebbe, épp három óra késés esetén jár ugyanis ennyi kártérítés a rövidebb útvonalakon.

Már a Ryanair is bevezeti, hogy minden járatára kétféle jegyet árul, a mezei mellett egy drágábbat, mely extra szolgáltatásokat tartalmaz. A tök felesleges apróságok összecsomagolása nem újdonság, de a részleteket megvizsgálva ma is az látszik, hogy mint költséghatékony utas, jobb, ha továbbra is messze távol tartjuk magunkat az ilyen prémium ajánlatoktól.

A múlt héten a Ryanair bejelentette, hogy már megint világmegváltó szolgáltatással járkál az utasok kedvében, leginkább a zsíros üzleti júzerekre lőve. Igazából annyi történik, hogy lekoppintva más légitársaságok jól bevált gyakorlatát, a megszokott alapár mellett ad egy prémium árat is minden jegyre, mely különféle extra szolgáltatásokat tartalmaz. A magukat magasabbra pozícionáló fapadosoknál ez nem volt meglepő, ők az európai útvonalakon régóta a hagyományos szállítókkal meccselnek, a legutáltabb európai ultra lowcost légitársaságtól viszont még mindig fura, hogy ennyire felfelé lő. Az a fürdőruha-kollekció ugyanis, ami jól mutat Palvin Barbarán, nem biztos, hogy előnyös mondjuk Németh Lászlónénak.