Arról valószínűleg megoszlanak a vélemények, hogy ultra szarrágás vagy a germán precizitás megtestesülése egy repülő késésénél öt percen vitatkozni, az azonban tény, hogy a jövőben egységes szabály vonatkozik arra, mi számít bele egy késébe és mi nem. Ami nem mindegy, ha például egy 250 eurós kártérítés múlik ezen.

Landolás vagy a repcsi ajtajának kinyitása számít? Ez volt végeredményben a kérdés, amelyet az Európai Bíróság válaszolt meg. A Germanwings járata Salzburgból Kölnbe tartott, s a felszállásnál már három óra 10 perces késést szedett össze. A hátszélnek köszönhetően ebből valamennyit ledolgozott a gép, landoláskor a késés már csak két óra 58 perc volt. Mire bevánszorgott a helyére, és az utasok nekiállhattak pakolászni, a késés már három óra három perc volt. Öt perc, kit érdekel? Hát azt, aki szerint ezért neki már ugrik 250 euró a farzsebbe, épp három óra késés esetén jár ugyanis ennyi kártérítés a rövidebb útvonalakon.

fotó: eurocontrol.int

FB barátunk nem volt rest bíróságra vinni az ügyet, ami alapvetően még nem meglepő, hiszen jellemzően ez az a lépés, amikor a légitársaságok hajlandóak bármiféle kártérítést adni, akár ingyen utat, akár mást. Hogy ez jól van-e így vagy sem, arról Gusztáv fog hosszan elmélkedni, most elégedjünk meg annyival, hogy az utas nem akart egyezkedni, az osztrák bíróság pedig nem jutott dűlőre a kérdésben. 

A dolog ugye azért nem mindegy, mert a légitársaság mondhatja, hogy az ő feladata a repülés, az már nem az ő sara, ha landolás után a zsúfolt és böhöm nagy reptéren még negyed órát kell taxiznia. Az utas meg úgy gondolja, hogy ez is a szolgáltatás része. A friss ítélet szerint utóbbi a jogos, a pereskedő utas így megkapta a 250 euróját.

Olyannyira komolyan gondolta mindezt a bíróság, hogy a jövőben ez lesz az általános, vagyis a késésnél az ajtónyitás időpontja számít majd, akármelyik gép akármely reptéren landoljon is. Ez azért számít, mert bizonyos reptereken keveset gurul a gép a landolás után - főleg a nem túl zsúfolt, ultrafapadosok által használt reptereken -, máshol viszont idegesítően sokat, Madridban például általában 15-20 percet.

Az egész ügyben az indoklás volt a legmókásabb. "A repülés ideje alatt az utasok a légi szállító utasításai mellett és ellenőrzése alatt zárt térbe vannak bezárva, miközben technikai és biztonsági okokból a külvilággal való kapcsolattartásra vonatkozó lehetőségeik jelentősen korlátozottak. (...) A „tényleges érkezési időpontˮ fogalma alatt azt az időpontot kell érteni, amikor az ilyen kényszerhelyzet véget ér. Márpedig valamely légi járat utasainak helyzete nem változik lényegesen sem akkor, amikor a repülőgép kerekei a leszállópályán földet érnek, sem pedig akkor, amikor a repülőgép eléri állóhelyét, mivel az utasok abban a zárt térben, ahol tartózkodnak, továbbra is különböző kényszereknek vannak alávetve. Az utasok csak akkor nincsenek már e kényszereknek alávetve, és főszabály szerint csak akkor folytathatják újból szokásos tevékenységeiket, amikor engedélyezik, hogy az utasok elhagyják a gépet, és e célból utasítást adnak a repülőgép ajtajainak kinyitására."

Most azon el lehet kezdeni merengeni, hogy ez az ömlengés mennyiben állja meg a helyét, ha a gépen már lehet telefonálni menet közben is. A duma szerint ugyanis a korlátozás és a kényszerek érvényesek arra is, hogy az utas nem tud szociális életet élni, kommunikálni vagy üzleti ügyeket intézni. Mondjuk azt is hozzá lehet tenni, hogy telefonálgatni meg emailezgetni lehetett abban a három órában is, amikor a reptéren keccsölt az utas, mert nem indult el időben a gép. Így meg a nettó idő, amit a kényszerek között el kellett tölteni, egy perccel sem lett több. Szóval nekem ez az érvelés kicsit sántít, a késésnek semmi köze a kényszereknek, csakis annak van köze ehhez, hogy mit tekintünk utazási időnek, illetve ha a gurulás nem része az utazásnak, akkor minek a része. Mindenesetre az ítélet szerint a gurulás még az út része. 

Végül még egy érdekes kérdés: megteheti-e a Wizz Air, hogy a saját késési biztosításánál más szabályt alkalmaz? Valószínűleg meg, hiszen az egy általa kitalált szolgáltatás, ő jogosult megmondani, hogy mit minősít érkezési időnek.