Az egyik legjobb dolog volt a Wizz Airben a tekintélyes jegyárkedvezményt adó klubtagsági. Eddig. Mától jócskán csökkentették a kedvezményt, vagy ha úgy tetszik, megemelték a tagsági árát. Persze túl szép volt hogy sokáig igaz legyen, de azért az elég visszataszító, hogy október 9-én még közleményben ünnepelték a klub 500 ezredik tagját, öt nappal később meg suttyomban lebutították a rendszert. Update: kiadtak közleményt, mely szerint nem butítottak, hanem javítottak. Mókás.

A Discount Club tagsági lényege eddig az volt, hogy az elmúlt időszakban 9990 forint éves díjért (korábban 8990 volt, de a forint gyengült) minden jegy 2900 forinttal kevesebbe kerül, de nem csak a tagsági tulajdonosának, hanem a vele egy foglaláson szereplő másik 9 embernek is. Régóta az 5990 és a 6990 forintos jegyek számítanak az alsó kategóriának a Wizznél, ezek tagságival 3090, illetve 4090 forintba kerülnek, utóbbiból jelenleg is elég sok foglalható. Túl nagy számtantudás nem kell ahhoz, hogy kiszámolhassuk: ha egy pár nyom egy retúrt, már megérte neki belépni a klubba, mivel összesen 11600 forintot spóroltak a 4 jegyen.

Orbitális szívás az ultra fapados utasnak, ha kénytelen felhívni a légitársaság ügyfélszolgálatát. A Ryanairé például szextelefon árú és mégis sokszor nehezen elérhető. Tudjuk ezt mi jól, mégis benéztünk egy foglalást, nem volt mit tenni, el kellett érni az illetékeseket. Sok cifra káromkodás és mintegy kétezer forint az ablakon kidobva, de ekkor rátaláltunk az optimális megoldásra: a Ryanair csetes ügyfélszolgálata működik és ingyenes.

Igen, elkövettük a legnagyobb hibát, amit Ryanair-utas elkövethet: siettünk a foglalással és hibáztunk. Két utas után ugrott az ár, ezért nagyon cselesen először csak ennyire foglaltunk. Amikor újra leesett az ár, jöhetett a többi tagnak egy másik foglalás, de összekeveredtek a nevek. Egy olyan arcot, aki az elsőben is szerepelt, sikerült újra foglalni a következő körben. Double booking, igazi córesz. Nem változtatható online.

Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mikortól viszi nyaralni a gyerekét. Van aki már a pár hónapos csecsemővel is repül, s olyan is akad, aki valamilyen életkort lő be, amely felett már szállíthatónak ítéli a gyerkőcöt. Saját tapaszalatunk szerint a háromórás életritmust követően egy babát már magunkkal lehet vinni úgy, hogy az utazás egyik szereplő számára se jelentsen idegbajt. Azt ugyanakkor érdemes megválogatni, hová megyünk a gyerekkel. Az alábbiakban ehhez adunk tippeket: milyen környezet ideális egy picinek, egy ovisnak és egy írástudónak. Nyilván ezer kitűnő hely van még, melyeket ajánlani lehetne, mi az elmúlt pár évben fapadossal olcsón bebarangolt úti céljaink közül ezeket találtuk gyerekbarátnak. 

Két okból is végignyálaztuk, hogy hova tud most ősszel elrepülni fillérekből a kispénzű turista. Egyrészt a Wizz járattörési hulláma több útvonalnál felnyomta az árakat, másrészt az elmúlt évek tapasztalatai alapján ilyentájt lehet a legolcsóbban foglalni. Valóban vannak változások: több korábban olcsó útvonal drága lett, mások meg jóárasódtak. A legmenőbb városok közül most Róma a legolcsóbb, de az olasz csizma sarka se gáz 4 ezerért.

Pár hónapja azt kérdeztük egy posztban, hogy mekkora hülye, aki jegyár alapján választ úticélt. Állítjuk, nem nagy, mivel a legolcsóbban elérhető városok között, illetve környékén is vannak pöpec helyek. Ez változatlanul áll, most az aktuális jegyárak alapján itt vannak a konkrétumok: hova reppenhet az, akinek nincs biztos célja, csak mehetnékje van és alig van pénze jegyre. 

A négyezres Bariból elérhető egyik legérdekesebb város: Alberobello

2400 forint: sajna mire a poszt teljesen elkészült, a Ryanair kivette azokat a jegyeket, melyeket ennyiért kínált Rómába. Szerda este még megvoltak, csütörtök délutánra eltűntek. De egy okkal több, hogy érdemes gyakran figyelni az ajánlatokat.

A fapados utas egyik rémálma: megvette a repjegyet, lefoglalta a szállást, kifizette a koncertjegyet, aztán egy hónappal az út előtt azt mondja a szolgáltató, hogy bocs, mégse, szar volt a töltöttség, inkább nem repülünk aznap. Pontosan így jártak a napokban azok az utasok, akik október végétől keddi, vagy csütörtöki napon repültek volna Wizz Airrel Isztambulba. Borul a szabi, bukta a tervezett koncert, ki kell fizetni a szállást és még lehetne sorolni, mekkora cumi egy ilyen. De mi az esélye, hogy épp mi nyaljuk be és mit tehetünk ellene?

A fapados működési modellből következik, hogy a nem működő útvonalakat bezárják, vagy ritkítják a járatokat. Igazából az lenne korrekt, ha a ritkítással megvárnák a menetrendi időszak végét, lerepülnék azt, amit meghirdettek. De nem ez a jellemző, olyan járatok is rendszeresen áldozatul esnek, melyekre már hónapok óta árulják a jegyeket. Az uniós szabályozás értelmében a kereskedelmi indokú járattörlések után csak akkor kell kártérítési fizetniük a légitársaságoknak, ha ezt az induláshoz képest 15 napon belül közlik. Ha azon túl, akkor ehhez joguk van, csak annyi a kötelezettségük, hogy tájékoztassák időben az utast, meg biztosítsanak átfoglalási lehetőséget egy másik járatra, vagy ha az utas eláll az úttól, akkor adják vissza gyorsan a jegy árát.

Igen, ez valahol indulatposzt lett, nem érem fel agyilag, hogy a világ talán legjobban kereső alkalmazottai hogyan képesek szanaszét szívatni saját cégüket. Magasról tesznek az utasokra is akikből élnek, képtelenek felfogni, hogy egy elhúzódó sztrájkkal az egész Air France-t veszélybe sodorják. Megállítani nem tudják a fapadosok térnyerését, de önzőségükkel, makacsságukkal egyre nehezebb helyzetbe sodorják a vállalatot, melynek a vagyonukat köszönhetik.

A legfrissebb hír, hogy a lassan két hete tartó sztrájkkal kikényszerítették, hogy a cég vezetése felhagyjon a fapados leánycég, a Transavia fejlesztésével. Ezzel a pilóták elérték legfontosabb követelésüket, mégse vették fel újra a munkát, csak hajlandóak újra elkezdeni tárgyalni további követeléseikről. Miközben utasok ezrei szívnak a járatok 60 százalékának törlése miatt, ők ellenjavaslatot készítenek és fenntartják a sztrájkot, mely naponta 20 millió euróba kerül a cégnek. 

Lassan véget ér a folyadékok gépre vitelére 2006-ban bevezetett szigorítás. Az EU annyira tökös, hogy 2016-tól már akár fél liter jeges teát vagy két deci naptejet is felvihetünk a gépre a kézipoggyászban. Már most érvényben van egy enyhítés, amolyan teszt jelleggel, az átszálló utasoknak már nem kell a tranzitban megvett vodkát az átszálláskor a szeku előtt meginni.

Újabb nagypályás jelentkező gondolja úgy Európában, hogy fapadosítással célszerű előre menekülnie. Az Air France-KLM csoport fejlesztési terveiben az szerepel, hogy nagyon keményen megtolják felfelé a Transaviát, melynek három év múlva több gépe lesz, mint a Wizz Airnek. Mindezt ráadásul úgy, hogy ha a francia pilóták tovább lázadnak, ottani bővítés helyett sok új európai bázist hoznak létre. Meglepődnénk, ha ezzel épp Budapest nyerne, de mi is találkoztunk már reményhallal, pár új járatban talán bízhatunk.

Az Air France havi ötmillió forint felett kereső jófej pilótái annyira berágtak cégük fejlesztési elképzelésein, hogy napok óta alig repülnek Budapestre. Persze nem csak ide, a sztrájk kiterjedt, sőt még további egy hétig is eltarthat, az utas meg szív, mint a torkosborz. Egy okkal több, hogy fapadossal utazzunk, náluk általában nincsenek balhézó szakszervezetek és horribilis fizujukat és előjogaikat féltő pilóták. A Lufthansánál lassan minden héten sztrájk van, most meg az Air France is felzárkózik hozzájuk.