Pár nap múlva kitör az iskolai szünidő, a nyaralók többsége nyilván már rég lefoglalta a maga útját, de ne aggódjon az se, aki még nem tette. Összegyűjtöttük a szerintünk legjobb tengerparti ajánlatokat. 

Elöljáróban: ezen a listán nem az olcsóság volt a legfontosabb szempont, arról, hogy hova mehetünk a főidény közepén is 4-5 ezer forintért, majd egy következő posztban. Itt most az alapvető igény a tengerpart, vagy olyan kirándulóhely, ahova télen nem igazán érdemes menni. Ezekre általában nagyon magasak az árak főidényben, de azért lehet ha nem is fillérekért, de emberi áron jegyeket kotorni. Elég sok célra most is horror árak vannak (ilyenkor szedik meg magukat érthető módon a légitársaságok), de azért mindig lehet találni relatíve olcsón becserkészhető helyeket is. Ezeket leltük.  

Ibiza: jún. 16-23. 15090-9090 forint. 

Last minute tehát 25 ezer forint alatt megjárható a Tuctucsziget. Heti egy közvetlen járat van, akinek ez sok (például mert ennyit csövezni már nem kellemes, a szállások meg iszonyat drágák), az egyik irányba nézzenek Bécsből Laudamotiont, vagy átszállásos verziókat.

Nizza: aug. 23-30. 12090-9090 forint

Ez pedig a nyár, pontosabban a suliszünet másik vége. A riviérának nem kell különösebb reklám, egyszer az életben mindenkinek ajánljuk. Általában vagy nagyon bejön valakinek, vagy nem érti, mitől olyan híres ez, hidegen a Cote d'Azur nem igazán hagy senkit. Csak aztán Antibes, Monte Carlo és Eze falu ki ne maradjon.

Korfu jún. 24-27. 17090-10590 forint

A görög szigetekre induló nyaralójáratoknál a 30 ezer alatti retúr jó vételnek számít, Korfut meg számunkra megmagyarázhatatlan okból imádják a magyarok, ezért a tömegigény előtt meghajolva feltettük a listára. De nem véletlen, hogy egy három napos verziót: hacsak nem a parton akarja magát szénné égetni valaki korlátlan ideig, hanem vegyesen henyélve és látnivalókat habzsolva töltené az időt, kábé ennyi idő alatt kiélvezhető a sziget..

Montenegrói riviéra - Podgorica: aug. 4-9 7590-13590 forint

Ha az ügyes marketingesek jóvoltából van már Bári riviéra, meg Budvai riviéra is, a kettő együtt biztos Montenegrói, nem? Az tuti, hogy a fővárosból busszal sincs egy óránál több Budva, de ha Podgoricát kikerülnénk, elég a reptérről gyalogolni 20 percet a viccesen komoly infrastruktúrával bíró vasúti megállóig, ahonnan a motorvonat-matuzsálem egyenesen levisz Barba is bő egy óra alatt.

Olcsó és szép a tengerpart a hegyek alatt, nem meglepő, hogy nyáron durván felmennek az év folyamán szinte végig 3-4 ezer forintos podgoricai jegyek.

Bergen aug. 29-szept. 5. 9090-9090 forint

Ide valóban nem lubickolni jár az ember, de tájnézésre, fjordolásra kitűnő időszak a nyár vége. Még nyitva az összes hegyi út, sűrű a hajóközlekedés is a fjordokon, az árak viszont már barátibbak, mint augusztus első felében.

Pisa júl. 4-11. 8158-6674 forint

Meglepően olcsó jegyek egy olyan városba, ahol ferdetornyostúl is max fél napot érdemes időzni, de bármerre indulunk, más jellegű csodákra találunk. A tengerpartok mellett ott van Lucca, Firenze, északra a Cinque Terre, de Toszkánában amúgy is hónapokig élvezettel el lehet csatangolni.

Amalfi-part: július 7-10, 8412-7302 forint

A tengerpartot kizárólag napozásra használók  most is ugorhatnak, strandok vannak, de inkább csak csobbanásra, nem egész napos héderre. A célreptér momentán Nápoly, de magát a várost legfeljebb annyi időre érintsük, amíg átszállunk a vonatra Sorrento felé. Ha három napunk van, legalább kettő a gyönyörű Amalfi-part legyen, a maradék meg lehet tetszés szerint Pompej és a Vezúv, vagy Capri szigete, rommániákusoknak esetleg Pompej és Herkuleánum együtt.

Kicsit drágább jegykombinációval persze hosszabb időre is lehet és érdemes is jönni, de ha a tenger, a fürdés egyáltalán nem fontos, ősszel-tavasszal kellemesebb a hely, kevesebb a turista és persze olcsóbb is.

Ezeket a célokat a Wizz és a Ryanair repüli Budapestről. A Wizznél a klubos árral számoltunk. Nápolyba mindkét cég repül, ezt az alacsony árat a Ryanairnél találtuk. Az árak gyorsan változnak fel is és le is, a poszt a jónius 14. hajnali állapotot tükrözi.

Alapvetően nem vagyunk azok a fajta turisták, akik minden helyet lehúznak, mert minden rossz, béna, retkes, büdös és drága. Próbáljuk előre felmérni a lehetőségeket, és ahhoz mérten megítélni az adott helyszínt, várost, látványosságot. Mindig kiborulunk az olyan nyavalygásoktól, hogy tetszett Görögország, csak nyáron nagyon meleg van, szép Norvégia, de vidéken nem lehet szombat este bulizni vagy remek hely Marokkó, csak béna, hogy mindenkin kaftán van. Ám mégis vannak helyek, ahol különféle okokból az az érzésünk támad: nem érte meg idejönni. Összeszedtünk három bántóan túlértékelt helyet: ezeket talán jobb is elkerülni, mást nézni helyettük a közelben.

Saint-Tropez

Az a város, ahol a tengerparton fonogatták Brigit Bardot haját, az biztosan nagyon állat, nem? Riviéra, yachtok, gazgadság, elegancia, koktélrák. Hát nem. A Cote d'Azur valóban csodálatos a maga luxusvilágával, gyönyörű városkáival és megkapóan szép vidékével, de az biztos, hogy soha többet nem akarjuk betenni a lábunk a filmes, celebes városkába. Ha Nizzába repülünk, és a környéken alakítjuk ki a bázist, Saint-Tropez eléggé kiesik. Érdemes egyébként autóval vagy vonattal körülnézni, de az Antibes félszigeten túl nyugat felé már felesleges menni, ezen a szakaszon minden megvan, amiért csak szeretni lehet ezt a vidéket - főleg, ha hajlandóak vagyunk kicsit eltávolodni a tengertől a szárazföld belseje felé. 

 A nagyon menő kávézó - egy lehetsz a tízmillióból, aki itt ivott kávét

A csöndes, kedves városkákkal összevetve a Nizzától 110 kilométerre lévő Saint-Tropez alapjáraton semmi extrát nem nyújt. Egy helyes kisváros, amilyen több is van ezen a partszakaszon. Ám mivel Saint-Tropez annyira túlhájpolt, mindenki meg akarja nézni. Emiatt az egyetlen oda vezető úton gyakran olyan elképesztő a dugó, mint az M7-es bevezető szakaszán vasárnap este. Kilométeres sorban araszolnak az autók, egyszerűen kínlódás bejutni a városba - mi előszezonban voltunk, ráadásul viszonylag korán, vagyis az igazi tömegjelenetekről le is maradtunk. A városban ennek megfelelően rengeteg az ember. A parton alig lehet végigmenni, mert mindenki a kikötőben állomásozó luxusjachtokat akarja lefotózni. Én sosem értettem, miért jó más járművével fotózkodni. A dízelüzemű jachtok motorja folyamatosan jár, ezért a parton nagyon büdös van. A fantasztikusan híres kávézó, a Senequier egy piros kávézó piros székekkel, piros asztalokkal, és millió vendéggel. Utaztunk több mint három órát oda-vissza, ezt az időt sokkal hasznosabban is töltettük volna.

Athén

Alapból nem szeretjük ezt a várost, ami persze még semmit sem jelent, attól még lehetne igen remek hely - és nyilván sokan vannak, akiknek megfelel. Budapestről azonban nem azért megyünk egy másik fővárosba, hogy egy 90 százalékban büdös,koszos és zajos várost nézegessünk - Budapest tényleg az egyik legszebb város a világon. Athén esetében az alapvető rútságot, koszt, rengeteg zsebest szinte kizárólag a mérhetetlenül gazdag ókori örökség ellensúlyozza, a látnivalók környékét rendbe is tették. Ez sokáig messzemenőkig feledtetni is tudta a kellemetlen érzéseket, hiszen legyen szó akár az Akropoliszról, akár a filozófusok kertjéről, Héphaisztosz templomáról, mind-mind megannyi csoda.

Köszönjük, 20 euró lesz

De aztán az ókori látnivalókat elkezdték a turisták kopasztására használni. Sosem volt olcsó a beugró az Akropoliszra és a többi, ókori városrészre - ellentétben Rómával, ahol egy csomó ókori építményt meg lehet nézni ingyen, Athénban mindenért fizetni kell -, de ami az elmúlt néhány évben történt, az túlment a határon. Összehasonlításképp: pár éve nagyjából 15 euróért lehetett jegyet venni, amellyel be lehetett járni valamennyi látnivalót az ókori negyedben. Ez sem kevés, ennyi a beugró a Louvre-ba, és hát kicsit több meló azt fenntartani, mint őrizni a köveket, de mindegy, belefér, áradoztunk is róla itt a blogon. Most már csak a Parthenonhoz 20 euró a jegy, a kombijegy 30, utóbbi egy családnak két gyerekkel majdnem 100. Ez a fajta lehúzás egészen felháborító egy olyan városban, ahol lényegében semmi nincs az ókori emlékeken túl és egyébként 15 euróból simán meg lehet vacsorázni. Arról nem beszélve, hogy a belépőt akkor is beszedik, amikor a Parthenon fel van állványozva. Le lehet persze húzni a turistát, mert sokan vannak vele úgy, hogy mindenképp látniuk kell az Akropoliszt. De a görögök hozzáállását látva biztos rengetegen vannak, akik a "visszajövünk még" helyett a "megvolt, soha többet" érzéssel távoznak.

Blue Lagoon

Izand legvarázslatosabb fürdője: a szürke lávamező közepén türkizkék színű medencékben lubickolhatunk, és ha van gusztusunk, fehér agyagot is kenhetünk a fejünke. Mindezt a reptér közelében. Tényleg csodálatos. A forró víz néhány mesterségesen épített beömlő nyíláson folyik a medencébe, így aki fázós, akár szét is égetheti a hátát. Gyönyörű és mesés, na. És mindez 26 ezer forint (hétköznap este vannak kedvezmények, ha az utolsó két órában megyünk be, már csak 21 ezer a belépő. Ebben még nincs benne semmi extra, se masszázs, se semmi, csak a lubickolás, a prémium belépő 34 ezer forint. Szóval nagyon szép ez, de egyszerűen borzasztó drága. Ráadásul időpontot is foglalni kell hetekre előre, mert sokszor van teltház. Persze kereslet és kínálat, özönlenek a turisták Izlandra, miért ne emelkedhetne az ár több mint duplájára három év alatt? Emelkedhet, csak így már kirívóan túlárazott.

Myvatn-tó mellett is jó

Ha hasonlót szeretnénk, akár feleáron is kijöhet egy tök hasonló kaliberű fürdő. A mesés Myvatn-tó partján lévő lávafürdő pont ugyanezt hozza, csak egy számmal kisebb a létesítmény. A beugró az elmúlt években sokat drágult - köszönhetően annak, hogy a Blue Lagoon az egekbe emelte az árait, így a Myvatn fürdőnek csak arra kell figyelnie, hogy mindig ennek a felét kérje. Ez se kevés, de egy hosszúra nyúlt kirándulást egyszer be lehet itt fejezni. Ha még ez is drága, vagy egyszerűen kiesik, Fludirban a Secret Lagoonba csak kicsivel több, mint hétezer forint a zseton. Ez nem türkiz és nem lávás, cserébe olyan, mintha a természet maga hozta volna létre az egészet emberi kéz segítsége nélkül. 

Több körös izlandi kirándulásaink alapján próbáltunk összerakni valami itinerfélét, ha valakinek kedve támad a tűz és jég országához. Alapesetben támadjon csak a kedv, mert Izland egészen lélegzelelállító hely, ahonnan mindig úgy fogunk hazajönni, hogy gyűjtünk és visszajövünk. Mi is gyűjtünk már most, pedig alig jöttünk haza.

Izlandra télen lényegében nem érdemes menni. Hideg nincs - vagyis mindig hideg van, de télen nem jellemző a szibériai hideg, inkább enyhe mínuszok -, viszont csak néhány órát van világos. Márpedig ez édeskevés, ha az ember a világ egyik legdrágább országába megy. Lundák nincsenek, a hegyi utak le vannak zárva, egyedül a sarki fény marad, már ha tiszta az idő, ami nem garantált, néha hetekig nem oszlanak el a felhők. Ha össze akarjuk kötni a fénynézést a vidék bejárásával, akkor áprilisban és szeptemberben van erre leginkább esély, de valójában a sarki fény és a nézelődés két külön program, az egyik kora tavasszal, a másik nyáron.

A Selljalandsfosst körbe lehet járni, senki se marad szárazon

Közvetlenül a Wizz repül Keflavíkba, idén már heti háromszor és a nagyobb géppel, átszállással az easyt érdemes nézegetni Londonból vagy Katovicéből. A közvetlen járat néha leesik 13 ezer forintra, ami meglehetősen jó ár, de egyszerre az oda és a vissza biztos nem lesz meg ennyiért. Sokszor sakkozni kell, az olcsó irányt megvenni, aztán várni, hogy a másik is leessen - érdemes párhuzamosan vizslatni a közvetlen és átszálló lehetőségeket. Ami új és olcsó, hogy a Wizz Londonból is repül Izlandra, nyárra is vannak most 20-25 eurós jegyek.De Pestről is befigyelnek júniusra 50 euró körül, ami tök jó. 

Azért bőven rá lehet faragni még így is, mert hiába kezd el lefelé araszolni a jegyár, ha egy iroda hirtelen befoglal 30 jegyet, elszáll az ár. Rossz hír, hogy nemcsak az irodák foglalhatnak tömegével, hanem a derék izlandiak is. Hazafelé jövet egy kiterjedt baráti társaság környezetében ültünk, szóval 10-15 melegebb éghajlatra vágyó izlandi is bekavarhat a jegyárakba. Azt gondoltuk, hazafelé javarészt magyarok lesznek a fedélzeten, ehhez képest meglehetősen színes volt a paletta, vagyis mindenféle nációhoz tartozó turisták és vendégmunkások is voltak a gépen.

Ha megvan a jegy, nagyjából az lesz az utolsó olcsó tétel az utazás során. A szállásfoglalásnál működik a dinamikus árazás, vagyis ha nem viszik el annyiért, lejjebb megy az ár, így nem feltétlenül kell hónapokkal korábban szállást foglalni - de ez csak olyan helyen működik, ahol relatíve sok a szállás, praktikusan Reykjavík környékén, a párházas falvak vidékén jobb biztosra menni. 

Májusban jönnek ők is

Ahogy jön a nyári szezon, úgy drágul minden: a szállás, az autóbérlés, a repülőjegy. Szóval nehéz belőni a kifizethető, de tartalmasan eltölthető időszakot - első látogatáskor, ami rendszerint Reykjavík környékére koncentrál, ez nem probléma, bármilyen időszak jó, ám ha fel akarjuk fedezni, mi van a főváros környékén túl, akkor más a helyzet. Májusban már több lehetőség is van, kezd feléledni a sziget. Jönnek a lundák, zöldül a fű, levelet növesztenek a fák és a bokrok, de a nyári Izlandra jellemző lila virágerdők még nincsenek sehol. Május végétől már sorra nyílnak a hegyi utak, ami számtalan kirándulásra ad lehetőséget.

Az egyik legjobb megoldás az, ha az autóval körbemegyünk a szigeten, az 1-es út vezet körbe. Ez elég combos menet, nagyjából ezer kilométer megy a kocsiba, viszont gyönyörű helyeket lehet felfűzni. Ez persze ha végigvesszük a látnivalókat, úgy kéthetes túra - és még a sziget belsejében nem is jártunk - de ha csak a legfőbb látnivalókra szorítkozunk az út mellett, meg lehet csinálni egy csütörtök-hétfő viszonylatban, és egy percet sem fogunk bánni, amit úton töltünk. Mondjuk altató biztos nem kell hazafelé. 

Vík fekete partja

Bár drágább, érdemes alapból négykerék meghajtású autót bérelni, a szigeten ugyanis számos főútvonal nincs leaszfaltozva. Ezeken a murvás utakon pedig nagyon lassan lehet haladni sima kisautóval - ráadásul a frász tör ránk minden bukkanónál. És itt elég nagy távolságokról van szó, a festőien szép Snaefellsness-félszigetre egyik irányból például egy 80 kilométeres rettentően kátyús murvaúton lehet bejutni.

A négykerekes autók sem alkalmasak azonban mindenre, egyes hegyi utaknál nagyon észnél kell lenni, hogy ne ragadjon be a kocsi valamelyik folyómederbe - számtalan helyen kell hidak híjján a folyón áthajtani. Ha elakad az autó, irdatlan pénzeket fog kérni a bérlőcég a mentésért. Ha ketten megyünk, és rajongunk a kempingezésért, campert is bérelhetünk. Ez egy olyan speckó autó, amelybe bele van építve egy kis hálórész, a városi fürdőkben pedig korrekt áron megoldható a tisztálkodás is.

 A Skógafoss tetejéig is fel lehet menni, de az igazi dübörgés itt van lenn

A szálláson mindig legyen főzési lehetőség, ezen ugyanis nagyon sokat tudunk spórolni - ez a campernél nehézkes, kempingfőzővel kell beérni. Az éttermi kaját nem lehet megfizetni, legfeljebb a benzinkutas hamburger, sült krumpli kombót, azon meg mégsem lehet élni, ráadásul az is brutál drága. Hat kifliszerű (egyébként sótlan) pékárut sikerült 3000 forintért vásárolnunk egy mezei pékségben, szóval még a kenyér, víz is kimeríti a pénztárcát.

Mi egy komplett gurulós bőröndöt pakoltunk tele kajával, azt adtuk fel (természetesen ingyen, kéziként), így alig kellett ételre költeni - a lazacot nem lehet kihagyni, főleg ha olcsóbb, mint a csirke. A legolcsóbb boltlánc a Bonus, ezt érdemes kihasználni. Ami ugyanannyi koronában, mint itthon forintban, azzal szinte már jól jártunk, csak 2,6-os az átváltás. Kábé a banán van hasonlló áron, mint itthon és a Bonus víz másfélszeresen. A benzin 550 forint körül ketyeg. Ami még olcsó és kihagyhatatlan: a geotermikus fürdők, minden faluban ott vannak. 

Mindenre odafigyelve öt nap alatt szállással, üzemanyaggal és autóbérléssel együtt öten majd 400 ezer forintot költöttünk. És ebben a kenyér, víz, lazac mellett fejenként egy sör volt benne (nem naponta, összesen), néhány banán és két doboz tojás. Vagyis elég egyetemista tempóval nyomtuk. Szeszt az erre rendszeresített italboltokban lehet venni, egy sima sör 800 forint, egy félliteres helyi párlat 12 ezer forint. Érkezéskor a reptéren is lehet piát zsákolni, ráadásul jóval olcsóbb, vagyis ha nem hoztunk otthonról házipáleszt, itt még félig emberi áron fel lehet tankolni.

Landmannalaugar, ahová csak terepjáróval lehet elmenni, de kihagyhatlatlan

Ahogy egyre több a turista Izlandon, úgy szaporodik a belépők és fizetnivalók aránya. A természeti látnivalókért is kell már pár helyen fizetni, de például Gejzírt meg lehet nézni ingyen - még. Az is kezd terjedni, hogy a parkolásért kérnek pénzt, és itt sem szívbajosak: a Selljalandsfoss vízesésnél 700 korona (1800 forint) napi parkolási díjat kell fizetni akkor is, ha csak fél órát nézzük a vizeket. Valószínűleg egyre több hasonló alternatív bevételi forrás lesz.

Fontos dolgok derülnek ki a Ryanair legfrissebb üzleti beszámolójából. Eddig is sejthető volt, hogy mire megy ki a játék a szétültetéssel, mostantól biztos a dolog, teljesen összeállt a kép.

Nagyon röviden: mindenekelőtt az üzemanyagár szárnyalása miatt a megtérülés váratlanul és nagy mértékben romlik a légiiparban, árat nem tudnak emelni a szolgáltatók, marad a kiegészítő bevételek minél ügyesebb felsrófolása. És a szétültetés a Ryanairnél eddig teljes siker, a balhé nem olyan nagy miatta, viszont a bevételnövekedés óriási. A megdöbbentő adat: az ülésválasztás penetrációja egy év alatt 23 százalékról 50-re ugrott. Vagyis már minden második utas fizet az ülésért, hogy elkerülje a szétültetést. Ez eldőlt, nem bojkottálnak az utasok, hanem miután kianyázták magukat, csendben fizetnek, mint a katonatiszt.

A kézipoggyász-szabály átalakítása is alapvetően bejött az íreknek. Azzal, hogy csak elsőbbségi beszállás vétele esetén vihetjük magunkkal a fedélzetre a motyónkat, 4-ről 20 százalékra nőtt a priorityt vásárló utasok aránya. De a Plus tarifára is rácuppant a nép, már minden tizedik utas megveszi azt a különféle szolgáltatásokkal összecsomagolt drága jegyet, amit mi például bottal nem piszkálnánk soha, mert nem éri meg.

Ez tehát a kiegészítő bevétel oldal, amúgy meg bejelentették, hogy jövőre csökken a profit. Nem csak a kerozinár növekedése az ok, de a bérköltséget is megdobja az, hogy a dolgozóknak kénytelen többet adni a cég. Közben hatalmas mennyiségben érkeznek az új gépek, ezeket be kell állítani, örülnek, ha az alapjegyárat szinten tudják tartani, nem csökken tovább. A kör bezárult, minden eddiginél nagyobb nyomás van a kiegészítő bevételek növelésén, s a szétültetéssel elérték, hogy a terveket jócskán túlteljesítsék. Egy évvel a korábban várt időpont előtt érik el azt, hogy a kiegészítőkből jöjjön a teljes bevétel 30 százaléka.

Ilyen egyszerű ez, hirtelen lórúgásnyi új bevétel jön tehát a szétültetésből, ha már minden második utas ráfanyalodik. A Wizz pedig egészen egyszerűen megvárta a Ryanair tapasztalatait és lemásolta a rendszert. Üzletileg ugyanolyan kihívásokkal küzd, mint a nagy tesó, ugyanúgy nagyon feszített ütemben növeli a flottát, amikor leadták a megrendelést, nyilván nem számítottak ők se arra, hogy az olajár milyen gyorsan száll az égbe. A Wizznél legalább a bérprobléma kisebb súllyal jelentkezik, majd az ő gyorsjelentésükből kiderülnek a részletek. Mindenesetre a Wizz árfolyamát fél éves mélypontra küldték a befektetők a napokban, ők nyilván örülnek majd, ha a szétültetés miatti friss bevételek elkezdenek áramlani.

A szétültetés, tehát egy meglevő alapszolgáltatás szándékos szétbarmolása és a korábbi alapállapot fizetőssé tétele utasszemszögből kifejezetten aljas dolog, de üzletileg úgy kellett a cégeknek, mint egy falat kenyér. Úgy dugnak el vele költséget, úgy tudják az alapárat alacsonyan tartani, hogy azt mondhatják, az ülőhelyválasztás sem kötelező, része a szabadon választható szolgáltatásoknak. 

Lövésünk sincs, mi hasonlót bírnak kitalálni a következő években, de a Ryanair-góré az irányt már jelezte. Azt fejtegette, hogy túl sok kézit kell a gép hasába pakolni a kapunál, ez már veszélyezteti a menetrend szerinti működést, változás valószínű. Nos, mondhatnánk, hogy ez a helyzet a ti baromságotok miatt állt elő, hiszen a fedélzeti csomagtartók meg félig üresek azóta, hogy minden egyes fedélzetre vitt csomagért külön pénzt kértek - a Wizz és az easyJet rendszere (érkezési sorrendben annyi kézi megy a fedélzetre, amíg hely van és csak a maradék megy a gép hasába) sokkal jobb. De nyilván nem azt fogják átvenni, mert abból nincs plusz pénz.

A Ryanair eredményéről itt beszélnek a cég góréi, a prezentációból itt még egy érdekes adatsort emelünk ki, ezek (szerintük) most az átlagos jegyárak (csomagdíjakkal együtt számolva). A Wizznél a leglátványosabb a zuhanás, amiben bizonyára benne van, hogy a nagy kézit kénytelenek voltak ingyenessé tenni, ahogy arról beszélt is Váradi vezérigazgató, amikor a szétültetést magyarázta. A Wizz összességében tehát még drágább a Ryanairnél. 

A görög szigetvilágról elsőre az olyan elturistásodott helyek jutnak az utazók eszébe, mint Rodosz, Kréta, Zakintosz vagy Korfu: szépek, szépek, de borzasztóan sok az ember, a városok büdösek és zajosak, sok mindent lehet, de a turistaközpontokban nyugodtan pihenni elég nehéz. Aki szereti a kék-fehér házikókat és a gyér növényzetű domboldalakat, de nem vágyik több ezer turista társaságára, azoknak érdemes a nagyok helyett inkább a kis szigeteket felkeresni. A Kükládok és a Dodakanészosz szigetcsoport tele van apró, a turisták által még nem átformált taggal, akár úgy is el lehet ide látogatni, hogy például előbbi kétségkívül legimpozánsabb tagját, Szantorinit kihagyjuk. Íme kilenc kicsi, de csúcs görög sziget.

Szifnosz

Szifnoszról már írtunk, egyik kedvencünk. A sziget belseje szokatlanul zöld – jó, görög tájhoz mérve – meredek hegyoldalak feszülnek egymásnak, a völgyekben pedig egy-egy ház, templom bújik meg a széltől védve. Az ormok tetején kicsi falvak, szélmalmok, a sziget csúcsán kopár sziklákon keresztülvezető út. Néhány falu, három benzinkút, friss kenyerek és zöldre festett ablakspaletták. Szifnoszra könnyű eljutni, Athén kikötőiből naponta több  hajó indul, elszakadni onnan viszont nagyon nehéz.

Szikinosz

Néhány százan lakják, vagyis a szállásadóval jó eséllyel össze fogunk futni a kisboltban, a boltossal pedig a tengerparton. Busz, étterem csak csúcsidőben van nyitva, ezt érdemes számításba venni, ha előszezonban megyünk. Ami egyébiránt nem akkora hülyeség, mert ezeket a szigeteket érdemes gyalog is bebarangolni – már amennyire lehet – s ezt nem igazán lehet 40 fokban élvezettel csinálni. A buszt idényen kívül egy sima ötajtós autó helyettesíti, és ha túl sok már az utas, a sofőr egyszerűen kétszer fordul, ha meg ez is kevés, átül a buszba. Több túraútvonal is van a szigeten, ám ezek nincsenek karbantartva, a legnagyobb sziklás dzsuva közepén egyszerűen felszívódik az út, erre jobb készülni. Szikinoszra Folegendroszról, vagy Ioszról célszerű áthajózni, de nincs minden nap járat.

Mikonosz

Ide jár fapados járat is, úgyhogy például Milanóból egyenesen ide is lehet röppenni easyJettel. Itt azért vannak turisták bőven, s ez a tény alaposan visszaveti a romantikafaktort. A város végében több szélmalom is áll egymás mellett, ezeket az utóbbi években szépen felújították, este igazán csodás látványt nyújtanak a mályva színű égbolttal a háttérben. Egy a tengerbe benyúló kis nyúlványon rengeteg étterem és kávézó várja a naplementét nézőket, gyalog néhol alig lehet elférni a kis betonjárdán: balra a székek, asztalok, jobbra a meredély és a tenger. Mikonosz épp a határán van a kellemetlen zsúfoltságnak, de szezonon kívül nagyon szerethető. És van pár szép és eldugott strandja is.

Mélosz

Tágas, kedves sziget, amely nem is nagyon tér el a tipikus görög tájtól, építészettől. Egyet kivéve. Van egy olyan strandja, ami sehol máshol nincs a világon – ezt még a fürdőzést annyira nem szeretőknek is érdemes megnézniük. A strand úgy néz ki, mintha egyetlen fehér kőből lenne kifaragva, a víz egy keskeny öbölben szinte teljesen nyugodt. A tengerbe így úri módon be lehet sétálni, az öbölből pedig ki lehet úszni a mélyebb vizekbe. A szinte teljesen egybefüggő fehér kövön körbe lehet sétálni a parton, miközben kisebb-nagyobb résekből kicsap a tajtékos víz. Igazi lánykérős helyszín.

Folegandrosz

Itt sincs ezek lakos, három település akad és gyönyörű túrautak. Aszfaltozott útból nincs több 15 kilométernél. A strandok jó részét csak kitartó sétával vagy túrával lehet elérni, de éppen ezért ki lehet fogni olyan öblöket, ahol alig van valaki. Több órát is el lehet tölteni úgy, hogy nem találkozunk emberrel, de ez nem párosul nomádkodással. A túrák után a szálláshelyekre visszatérve a legnagyobb faluban, Hórában egymást érik az éttermek, kávézók, fagyizók. A tradicionális görög ételek mellett – érdemes megkóstolni a helyi tésztaspecialitást, a matsatát, amelyet csirkével, nyúllal, kecskével is lehet kérni. Hóra felett érdemes felsétálni a hegy tetején ülő templomhoz, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a sziklameredély szélére épített falura.

Parosz

A nagyobbak közé tartozó sziget, egész jelentős népességgel bír. A hegyekben megbúvó Lefkosz falut mindenképp érdemes bejárni. A központi teret, ahonnan remek kilátás nyílik az egész falura és tiszteletet parancsoló kéttornyú templomára, a gyerekek birtokolják: futkosna ide-oda a kicsik senki által nem zavarva. A faluba nem lehet autóval behajtani – csak a helyieknek – de két saroknál messzebb úgysem lehetne eljutni, a falu sikátorok hálózata. A főváros, Paroikia igazi pezsgő település, de a kikötőt leszámítva nem jellemző a zsúfoltság és a zaj.

Antiparosz

Parosz kistestvére, de mint a neve mutatja, a helyiek szándéka szerint semmi köze Paroszhoz Antiparosznak. A kicsike szigetre Paroszról visz át komp. Igazi nevezetessége egy cseppkőbarlang, amely lefelé terjeszkedik, több száz lépcső vezet végig a barlang látogatható részén. Sajnos a barlangot nagyon komoly rongálások érték, sok cseppkő össze van firkálva, tucatnyi torzó tanúskodik arról, hogy mennyi vandál vitt haza magával egy darabot.

Niszirosz

Rodosztól két szigetnyire fekszik ez a csodálatos sziget. Niszirosz közepén egy hatalmas kráter terül el, a vulkán ráadásul aktív, így a sziget jó részét kénes büdösség hatja át – ez persze egy vulkánszerető számára igazi pézsmaillat. A kalderába be is lehet menni, be lehet járni – csak a kijelölt úton. Érdemes Nisziroszon egy éjszakát eltölteni, a sziget ugyanis jellemzően egynapos túra a Kószról érkezőknek: délelőtt jönnek, este mennek. Vagyis ha itt maradunk, a reggel és az este jó része egészen békés és csendes lesz, ráadásul a vulkánt is meg lehet nézni még a tömegek érkezése előtt. Ez igazán páratlan élmény.

Tilosz

Niszirosz és Rodosz között fekszik Tilosz, amely kétségkívül az egyik legcsodálatosabb látványt nyújtja már a hajókból kibámuló utazók számára is. Jó példa ez arra, hogy akkor is érdemes kimenni a fedélzetre, ha épp fúj a szél és hideg van, a kikötőkbe érkezés, a sziklás partok melletti hajókázás rendkívül szép látványt nyújt. Tilosz a csupasz sziklára épült hófehér házaival harsány lila virágaival páratlan látványt nyújt, olyat, amelyet bizonyosan nem felejtünk el.

Nagyjából kéthetente vannak 20 százalékos leárazások a Wizz Airnél, ezekről már rég nem írunk külön-külön, általában jönnek menetrendszerűen. A mai viszont két okból is különleges: ritkán adnak minden járatra kedvezményt és szintén ritkán ficcen be 20 helyett 30 százalék.

Persze fanyalogni most is lehet, mert ez most szülinapi akció és pár éve még összeomlott a teljes foglalási rendszerük, akkora terhelést hozott, amikor egyet fizet kettőt kap módszerrel ünnepelték a nagy napot. Ehhez képest persze gyíkfing a mai, de az elmúlt hónapok felhozatalához képest már jónak számít. Amúgy nem kerek az évforduló, 14 éve indult a Wizz, a következő, ünneplésre és akciózásra okot adó alkalom pedig a jövő hónapban lesz, amikor megjön a cég századik gépe. 

Az átlagakció tehát 20 százalékos és csak a last minute foglalásokra érvényes - ez általában a következő egy-két, esetleg három hónapot jelenti. Így például idén nyárra az elmúlt sok hónapban egyszer volt csak leárazás, a többi akciós napon megálltak májusnál, vagy júniusnál. Most eleve lentebb vannak a nyári árak, erre jön a 30 százalék, ezért érdemes kotorászni. Ma persze csak klubtagoknak, de mivel a szülinap holnap lesz, talán pénteken kinyílik mindenkinek.

A másik kör, ami esetleg jó lehet, a távoliak közül azok, amelyek nem nagyon szoktak leesni, vagy fix időpontra megyünk, az ár épp vállalható, de nem akarunk már azon szórakozni, hogy hetente lessük, esik-e már. Mi például 2019-re Portugáliát zsákoltunk 25-30 euróért, meg sasoljuk Bécsből a 20 euró alatti Malagát. Az új debreceni nyaralók között is akadnak jók, például Mallorca 10 ezer forint alatt már május-júniusra is.

De még egyszer: ezek inkább a kivételek, idén nyáron túl a most elérhető jegyek döntő többsége lesz még később jóval olcsóbb, mint a mostani 30 százalékosban. Végül a szokásos figyelmeztetés: a jegyárból az első 2600 forintra, az admin díjra a kedvezmény most se vonatkozik, ezért nem jön ki sokaknak a 30 százalék.

Vicces, hogy most meg a Ryanair követi a Wizzt: június közepétől csak 48 órával a járat indulása előtt tudják elvégezni az utasfelvételt a Ryananir járataira azok, akik nem vesznek maguknak ülőhelyet, jó nekik az, amit a gép dob - vagyis egy fő felett a szétültetést.

A Ryanair ezt legalább bejelentette és két dologgal próbálja szépnek beállítani. Egyrészt arra hivatkoznak, hogy sok másik cégnél csak egy nappal az út előtt lehet online becsekkolni - ami igaz, de azok baromira nem kérnek pénzt a reptéri becsekkért és nem büntetnek halálba (55 euró), ha nem csekkoltál be magad. Ez azért aprócska különbség. És az is, hogy négy napról mentek le 48 órára, tehát az irány a rontás volt. (A négy nap naptári volt, tehát egy péntek esti járatra hétfőn reggel is be lehetett csekkolni eddig.)

A másik, amit emlegetnek, hogy a fizetőseknek több idejük marad a választásra - ami igaz, de nyilván nem érdekli azokat, akik nem akarnak fizetni.A cél ugyanis egyértelműen a szokásos: a külön fizetős szolgáltatás megvételének irányába kényszeríteni a júzert.

Ezzel a húzással a Ryanair rosszabb feltételeket kínál, mint a Wizz, mert odaútra pont ugyanannyi a 48 óra mindkét ultránál, de retúr foglalásnál a Wizz 14 napot ad, a Ryanairnél pedig a másik lábon sincs több a 48 óránál. Az is igaz ugyanakkor, hogy a szigorítás logikusan kapcsolódik a két cég szétültetős szemétségéhez és ha inkább fizetünk az ülőhelyért, hogy már korábban becsekkolhassunk, akkor ezt a Ryanairnél ússzuk meg olcsóbban.

Amúgy a megoldás valóban egyszerű: a Ryanair appja profin működik, felesleges nyomtatni, az appon be lehet csekkolni (minél később tesszük, általában annál jobb helyet kapunk), a beszállókártya előhívása pedig offline is működik. Egy mezei okostelefon kell tehát csak, meg ha para, hogy lemerül, akkor egy powerbank. Amúgy is így célszerű utazni, mostantól még inkább érdemes örökre elfelejteni a beszállókártya kinyomtatását. 

A Wizz hivatalosan is bejelentette azokat az útvonalakat Debrecenből, amelyekről az előző posztban beszámoltunk. Sőt, még azokon kívül kettőt. Arról nem szóltak, hogy egy meg megszűnik. Rákérdeztünk, ezért magyarázat is érkezett arra, hogy miért döntött a cég az utasok szándékos szétültetése mellett.

Amit tehát tudtunk: Barcelona, Doncaster/Sheffield, Dortmund, Larnaka és Málta, valamint a költözés Bergamóból Malpensára. Ami új: a nyaralóvonalon lesz Mallorca is, plusz a munkásútvonalak között Bázel. A második gép is a kisebbik típus, a 180 székes A320-as lesz a bázison és december közepén, érkezik Debrecenbe. Értelemszerűen ekkor indulnak az új útvonalak, kivéve a három nyaralójáratot, azok a jövő tavaszi menetrendváltástól repülnek. A sűrűség heti 2-3, Mallorcára csak egy.

Azzal, hogy Mallorca már március végén indul, az a fura helyzet lesz, hogy Budapestről ez az útvonal csak a nyári csúcsban működik, Debrecenből viszont tavasszal is - az őszt nem tudjuk, egyelőre június végéig lehet csak foglalni az új járatokra. (Persze ez változhat, Budapestnél még csak az idei nyári felhozatalt ismerjük, Debrecennél meg ugyebár a jövő nyárról van szó)

Nyilván véletlenül felejtődött ki a bejelentések közül, hogy Malmö meg megy a lecsóba, legalábbis nehéz más következtetést levonni abból a tényből, hogy szeptembertől, tehát a most bejelentett járatoktól teljesen függetlenül eltűnt a foglalási rendszerből. Az elmúlt télre is bezárt már, nyárra újra próbálták, úgy tűnik, nem működik most se.

A sajtótájékoztatón feltettünk néhány kérdést, az egyikből vicces szitu kerekedett. A Malpensára költözés miértjéről érdeklődtünk, amin Váradi József meglepődött, mert nem szerepelt a bejelentésben, de a foglalási rendszerben látszott már a sajtótájékoztató idején. Elmondta, hogy nem kell neki mint vezérigazgatónak minden ilyenről tudnia, a kollégák dolgoznak, amúgy is mindkettő ugyanolyan messze van Milánótól. Ami egyébként igaz és jól mutatja, hogy mekkorára nőtt a Wizz. Rohamtempóban indítja a a járatokat, egy hónap alatt száz új útvonal jön be, Magyarországról 72-nél tart a cég. Jövő hónapban pedig - tartva a tavaly bejelentetteket - beáll a 100. gép is.

Persze rákérdeztünk a szétültetésre is. Váradi természetesen kiemelte, hogy a gyerekesekre ez nem vonatkozik, amúgy pedig a legfőbb érve az volt, hogy az utasbarátságot mindenekelőtt a jegyáron lehet lemérni, az pedig csökken. Előzményként elmondta, hogy a kézipoggyász-szabályzat megváltoztatása csak részben utasérdekből történt, szabályozói nyomás is szerepet játszott. Ez alapján a nagy kézik után szedett díj kiesése, illetve a hiány pótlása is szerepet játszott abban, hogy ezt a módszert választottak a kiegészítő bevételek növelésére-pótlására. Elismerte, vitatható, hogy mennyire része az alapszolgáltatásnak az, hogy az együtt foglalók együtt is üljenek, de arra fókuszált, hogy az alapjegyár csökken. Tehát aki egyedül utazik, vagy nem érdekli, kivel ül, az olcsóbban utazik. 

Most nem minősítjük újra a szétültetést, megtettük már az előző posztokban. De legalább kérdésre válaszolva már normálisan kommunikáltak róla, ellentétben a Ryanairrel, amely hónapokig simán letagadta a helyosztó algoritmus átprogramozását és azóta is össze-vissza kamuzik róla. Abban biztosak vagyunk, hogy az utasok átkozódva benyelik, nem lesz akkora ellenállás, hogy a cégek visszatérjenek a kulturált megoldáshoz. A kérdés inkább az, a szabályozók mikor lépnek közbe. A szétültetés fogyasztói oldalról nézve szerintünk aggályosabb, mint a reptéri illeték eldugása volt, vagy akár a fizetős nagy kézipoggyász, ezeket ugyebár szabályozói nyomásra kellett kivezetniük a légitársaságoknak.  

Ami a jegyárakat illeti: ügyesen csinálja a Wizz, ahogy szokta. A munkásjáratok télre ott vannak a legolcsóbb kategóriában 3 ezerért, ott is lesznek, nem kell velük sietni. A nyaralók az induláskor kifelé nagyon olcsók, de a hazautat magasabban tartják. Húsvét környékére felnyomták az árat és a nyár közeledtével is emelkedés van. Főidényre pedig még nem lehet foglalni. Kifelé a 3-6 ezres jegyek a nyaralókra tűnnek jó dealnek, főleg, hogy reggel mennek. De érdemes figyelni arra, hogy Cipruson már áprilisban strandidő van (és akkor a legszebb a kizöldülő sziget), Máltán és Mallorcán viszont csak május végén indul a szezon.