Alapvetően nem vagyunk azok a fajta turisták, akik minden helyet lehúznak, mert minden rossz, béna, retkes, büdös és drága. Próbáljuk előre felmérni a lehetőségeket, és ahhoz mérten megítélni az adott helyszínt, várost, látványosságot. Mindig kiborulunk az olyan nyavalygásoktól, hogy tetszett Görögország, csak nyáron nagyon meleg van, szép Norvégia, de vidéken nem lehet szombat este bulizni vagy remek hely Marokkó, csak béna, hogy mindenkin kaftán van. Ám mégis vannak helyek, ahol különféle okokból az az érzésünk támad: nem érte meg idejönni. Összeszedtünk három bántóan túlértékelt helyet: ezeket talán jobb is elkerülni, mást nézni helyettük a közelben.

Saint-Tropez

Az a város, ahol a tengerparton fonogatták Brigit Bardot haját, az biztosan nagyon állat, nem? Riviéra, yachtok, gazgadság, elegancia, koktélrák. Hát nem. A Cote d'Azur valóban csodálatos a maga luxusvilágával, gyönyörű városkáival és megkapóan szép vidékével, de az biztos, hogy soha többet nem akarjuk betenni a lábunk a filmes, celebes városkába. Ha Nizzába repülünk, és a környéken alakítjuk ki a bázist, Saint-Tropez eléggé kiesik. Érdemes egyébként autóval vagy vonattal körülnézni, de az Antibes félszigeten túl nyugat felé már felesleges menni, ezen a szakaszon minden megvan, amiért csak szeretni lehet ezt a vidéket - főleg, ha hajlandóak vagyunk kicsit eltávolodni a tengertől a szárazföld belseje felé. 

 A nagyon menő kávézó - egy lehetsz a tízmillióból, aki itt ivott kávét

A csöndes, kedves városkákkal összevetve a Nizzától 110 kilométerre lévő Saint-Tropez alapjáraton semmi extrát nem nyújt. Egy helyes kisváros, amilyen több is van ezen a partszakaszon. Ám mivel Saint-Tropez annyira túlhájpolt, mindenki meg akarja nézni. Emiatt az egyetlen oda vezető úton gyakran olyan elképesztő a dugó, mint az M7-es bevezető szakaszán vasárnap este. Kilométeres sorban araszolnak az autók, egyszerűen kínlódás bejutni a városba - mi előszezonban voltunk, ráadásul viszonylag korán, vagyis az igazi tömegjelenetekről le is maradtunk. A városban ennek megfelelően rengeteg az ember. A parton alig lehet végigmenni, mert mindenki a kikötőben állomásozó luxusjachtokat akarja lefotózni. Én sosem értettem, miért jó más járművével fotózkodni. A dízelüzemű jachtok motorja folyamatosan jár, ezért a parton nagyon büdös van. A fantasztikusan híres kávézó, a Senequier egy piros kávézó piros székekkel, piros asztalokkal, és millió vendéggel. Utaztunk több mint három órát oda-vissza, ezt az időt sokkal hasznosabban is töltettük volna.

Athén

Alapból nem szeretjük ezt a várost, ami persze még semmit sem jelent, attól még lehetne igen remek hely - és nyilván sokan vannak, akiknek megfelel. Budapestről azonban nem azért megyünk egy másik fővárosba, hogy egy 90 százalékban büdös,koszos és zajos várost nézegessünk - Budapest tényleg az egyik legszebb város a világon. Athén esetében az alapvető rútságot, koszt, rengeteg zsebest szinte kizárólag a mérhetetlenül gazdag ókori örökség ellensúlyozza, a látnivalók környékét rendbe is tették. Ez sokáig messzemenőkig feledtetni is tudta a kellemetlen érzéseket, hiszen legyen szó akár az Akropoliszról, akár a filozófusok kertjéről, Héphaisztosz templomáról, mind-mind megannyi csoda.

Köszönjük, 20 euró lesz

De aztán az ókori látnivalókat elkezdték a turisták kopasztására használni. Sosem volt olcsó a beugró az Akropoliszra és a többi, ókori városrészre - ellentétben Rómával, ahol egy csomó ókori építményt meg lehet nézni ingyen, Athénban mindenért fizetni kell -, de ami az elmúlt néhány évben történt, az túlment a határon. Összehasonlításképp: pár éve nagyjából 15 euróért lehetett jegyet venni, amellyel be lehetett járni valamennyi látnivalót az ókori negyedben. Ez sem kevés, ennyi a beugró a Louvre-ba, és hát kicsit több meló azt fenntartani, mint őrizni a köveket, de mindegy, belefér, áradoztunk is róla itt a blogon. Most már csak a Parthenonhoz 20 euró a jegy, a kombijegy 30, utóbbi egy családnak két gyerekkel majdnem 100. Ez a fajta lehúzás egészen felháborító egy olyan városban, ahol lényegében semmi nincs az ókori emlékeken túl és egyébként 15 euróból simán meg lehet vacsorázni. Arról nem beszélve, hogy a belépőt akkor is beszedik, amikor a Parthenon fel van állványozva. Le lehet persze húzni a turistát, mert sokan vannak vele úgy, hogy mindenképp látniuk kell az Akropoliszt. De a görögök hozzáállását látva biztos rengetegen vannak, akik a "visszajövünk még" helyett a "megvolt, soha többet" érzéssel távoznak.

Blue Lagoon

Izand legvarázslatosabb fürdője: a szürke lávamező közepén türkizkék színű medencékben lubickolhatunk, és ha van gusztusunk, fehér agyagot is kenhetünk a fejünke. Mindezt a reptér közelében. Tényleg csodálatos. A forró víz néhány mesterségesen épített beömlő nyíláson folyik a medencébe, így aki fázós, akár szét is égetheti a hátát. Gyönyörű és mesés, na. És mindez 26 ezer forint (hétköznap este vannak kedvezmények, ha az utolsó két órában megyünk be, már csak 21 ezer a belépő. Ebben még nincs benne semmi extra, se masszázs, se semmi, csak a lubickolás, a prémium belépő 34 ezer forint. Szóval nagyon szép ez, de egyszerűen borzasztó drága. Ráadásul időpontot is foglalni kell hetekre előre, mert sokszor van teltház. Persze kereslet és kínálat, özönlenek a turisták Izlandra, miért ne emelkedhetne az ár több mint duplájára három év alatt? Emelkedhet, csak így már kirívóan túlárazott.

Myvatn-tó mellett is jó

Ha hasonlót szeretnénk, akár feleáron is kijöhet egy tök hasonló kaliberű fürdő. A mesés Myvatn-tó partján lévő lávafürdő pont ugyanezt hozza, csak egy számmal kisebb a létesítmény. A beugró az elmúlt években sokat drágult - köszönhetően annak, hogy a Blue Lagoon az egekbe emelte az árait, így a Myvatn fürdőnek csak arra kell figyelnie, hogy mindig ennek a felét kérje. Ez se kevés, de egy hosszúra nyúlt kirándulást egyszer be lehet itt fejezni. Ha még ez is drága, vagy egyszerűen kiesik, Fludirban a Secret Lagoonba csak kicsivel több, mint hétezer forint a zseton. Ez nem türkiz és nem lávás, cserébe olyan, mintha a természet maga hozta volna létre az egészet emberi kéz segítsége nélkül.