Rövid idő alatt kétszer is megszívatta az utasokat a Ryanair, akik Gran Canariára repültek Budapestről. Először állítólag a csomagszállító berendezés romlott el, és hagyta itt a csomagok javát a gép, másodszor bizonyosan túlsúly miatt pakolták le a bőröndök egy részét. A történtek után sok téves hír és hibás vélekedés látott napvilágot, ezek között próbálunk rendet vágni.

1. A Ryanair tényleg direkt szívózik, ahelyett, hogy segítene?

Senkinek, a légitársaságnak sem érdeke az efféle hajcihő. Talán kevésbé fontos szempont, de a sorozatos blamázs nem tesz jót a cég renoméjának. A Ryanair számára azért különösen kellemetlen az ilyen fennakadás, mert időt veszít. Márpedig a fapados cégeknek az az idő, amit a gép a földön tölt nettó veszteség. Vagyis nem direkt csinál ilyet, de ha a probléma előáll, a megoldásnál csak azt nézi, hogy ő maga ne bukjon sokat. Az utasigény számára másodlagos. Ha órákat tököl a gép a betonon, a személyzet el sem tud indulni, mert lejár a munkaideje. Az pedig gigantikus szívás. Ha pedig túlsúlyos a gép, valamit itt kell hagyni. De ez nem Ryanair specialitás, a Wizz is hagyott már komplett búvárfelszerelést Egyiptomban.

2. Hogy lehet túlsúlyos a gép?

Ennek számos oka lehet, sosem fogjuk megtudni, most pontosan mi történt. Elképzelhető, hogy olyan gépet rak be valamiért a légitársaság, amelyik alacsonyabb súlyra van hitelesítve, és egyszerűen nem jön ki a matek. És ahogy a hőlégballonból is a ballasztot dobják ki, ha túl közel vannak már a fák, úgy az utasszállító is a csomagot hagyja itt és nem az utast. Ez egyszerűen kevesebb gonddal jár. Ami elterjedt a médiában, hogy ilyen géppel, ennyi csomaggal nem lehet ilyen hosszú útvonalat repülni, általánosságban marhaság. Sokan repülik és a Ryanairnek sem volt eddig problémája, pedig télen vélhetően még több csomagot visznek a magyar utasok is Gran Canariára. 

3. Miért engedik fel a csomagokat, ha tudják, hogy túlsúlyos lesz a gép?

Nem tudják. Készül egy hozzávetőleges számítás a rendelkezésre álló statisztikák alapján, de azt hogy pontosan hány tonna a gép a cuccokkal és utasokkal együtt, nem lehet előre teljesen pontosan kiszámolni. A csekin pultnál leadott csomagok adatai nem érhetők el valós időben, vagyis nem látni a folyamat közben, hogy közeledik a piros csík. Csak utólag derül ki, végül mekkora súllyal indul a gép.

4. Miért nem lövik be magasabb szintre a maximális súlyt?

Mert az drágább lenne. A költségek minimalizálása kulcskérdés. Ha a légitársaság minden kellemetlen következmény mellett kisebb költséget tud belőni így, akkor nem fog változtatni.

5. Miért nem viszik utánuk másnap a cuccot?

Mivel csak heti egy járat megy Gran Canariára, a csomagok legkorábban azzal a géppel mehetnek közvetlenül az utasok után, amelyik egy hét múlva indul. Az teljességgel elképzelhetetlen, hogy csak úgy indítsanak egy járatot ötven bőrönddel, másik közvetlen járat pedig nincs, amelyikre fel lehetne pakolni a lemaradt csomagokat. Van viszont működő rendszere a légitársaságoknak arra, hogy az elkeveredett csomagokat az utas után küldjék, ezen keresztül "átszállással" is pár nap alatt odaérnek a cuccok. Persze csak ha a légitársaság figyel erre, fontosnak tartja. Úgy tűnik, most a balhé akkora volt a médiában, hogy intézik.

6. Miért nincs ilyenkor magyarországi ügyfélszolgálat?

Az esetek 99 százalékában nincs szükség ügyfélszolgálati irodára - ennek fenntartása a magas munkaerőköltség miatt drága lenne. A néhány bejövő panaszt normál ügymenetben el lehet intézni a rendelkezésre álló erőforrásokkal is - email, emelt díjas telefonszám, cset. Ez az olcsó jegy következménye - hasonló a Kínából rendelt kütyü, olcsóbb volt, de nem lehet Európában garanciális szervizbe vinni. Persze ha jön valami gond, és hirtelen egy gépnyi utas áll neki ügyet intézni, ez a rendszer nem működik, a 600 törléssel járó sztrájk bejelentése után a Ryanair ügyfélszolgálata teljesen összeomlott. De nem várható el reálisan, hogy hirtelen a semmiből pattintson elő a cég több száz ügyintézőt, akikre az év 364 napján nincs szükség. 

7. Akkor ez így rendben van?

Semmiképp. A minimális és pontos tájékoztatás elvárható lenne. Az easyJet esetében ez például többnyire teljesen flottul működik is például. Vagyis ha itt maradt a csomag, akkor az mikor érkezik meg, és milyen szintű kártalanításra lehet számítani. 

8. Jár a kártérítés a csomagokra?

Jár, de csak úgy, ahogy a mesében a lány vitt is ajándékot a királynak meg nem is. A fogyasztóvédők lelkesen lobogtatják a Montreali jegyzőkönyv ide vonatkozó részét, amely szerint a poggyász késéséért is jár kártérítés, és annak felső határa akár több százezer forint is lehet. Valójában persze annak esélye, hogy poggyászkésés miatt bárki kártérítést kap a Ryanairtől, nagyjából a lottóötös megnyerésével vethető össze. Az inkriminált szöveg ez: "A poggyász késése esetén a légifuvarozó felelős a kárért, kivéve, ha minden ésszerű intézkedést megtett a kár elkerülése érdekében, vagy lehetetlen volt ilyen intézkedések meghozatala." A Ryanair válasza borítékolhatóan ez lesz, ha kártérítésért mennénk harcba: nem keletkezett kár, hiszen megvan a csomag, és egyébként is minden ésszerű intézkedést megtettünk, amely intézkedéseket egyébként is lehetetlen lett volna meghozni. Ha nem tetszik, lehet pereskedni.

9. Akkor mit lehet csinálni?

Ésszerű határok között a légitársaság kifizeti a vásárlásokat, vagyis amíg nincs csomag, addig a minimális ruházat, tisztálkodószer beszerzését állja a Ryanair. Nagyon fontos, hogy minden vásárlásról kérje el az utas a blokkot, és azt tegye is el. Ezt a paksamétát hazaérve beszkennelve el lehet küldeni a Ryanairnek, kérve a cech kiegyenlítését. Ezt egy idő után meg fogják fizetni, minden további kártérítésre azonban elég kevés az esély. Kivéve, ha erre külön biztosítást kötött az utas, vagy bejelentette indulás előtt, hogy különösen értékes csomagja van, és ezért felárat is fizetett. Még fontosabb, hogy az igazán értékes és fontos dolgokat soha ne adassuk fel, se ékszert, se kütyüt, se Rembrandt önarcképet.

10. Ezek szerint sosem lehetünk biztosak semmiben?

Alapvetően de. Csak tudomásul kell venni, hogy az ultra fapados cég profiljába nem vág bele, hogy kedves és jófej legyen. Elvisz A-ból B-be, de ha bármi probléma van, az elsődleges szempont számára az, hogy ő jól jöjjön ki a dologból, az utas igényei másodlagosak és a szabályokat is csak annyira tartja be, amennyit szigorúan számon lehet kérni rajta. Átlagosan nézve olcsó, de ha szálka megy a hátsónkba, azt magunknak kell kiszedni.

Valóban durva, hogy két egymást követő Budapest-Gran Canaria járat is úgy indult el, hogy az utasok csomagjait szándékosan Ferihegyen hagyták. Miért? Röviden: mert a rossz szabályozás miatt megtehetik. Kicsit hosszabban: a maga szempontjából a Ryanair a kisebbik rosszat választotta.

Ez egy heti járat és már csak azért is pikáns a történet, mert a Ryanair legdrágább budapesti járata. Erre nincsenek még 20 ezres jegyek se, egy vagyonért tudják adni őket, mert ez az egyetlen menetrend szerinti járat az egyik legnépszerűbb Kanári-szigetre. Érthetetlen, hogy miért csak heti egyszer tolják, de legalább két idióta egyenkommenttípus most nem jöhet: se az "ezért olcsó a fapados", se a "nem kötelező velük repülni, menjél mással"

Múlt vasárnap a pilóták taktikusan kummantottak egy nagyot, csak akkor árulták el az utasoknak, hogy a csomagjaik Budapesten maradtak, amikor már úton voltak. A mai esetnél a földön bejelentették, hogy a csomagok nem tudnak jönni (igaz egyes hírek szerint most is csak azért, mert az utasok kiszúrták, hogy kifelé rámolják a csomagokat), ki is tört a lázadás az utasok körében. A részletek és a betonon átpakolók képei az Index cikkében, mi inkább a háttérről. Ha jól értjük, a feladottá átminősített kézipoggyászokat is kidobták, vagyis nulla cuccal mente, vagy mehettek volna sokan .

Azt, hogy ki mit cseszett el a múlt héten és most, nem tudjuk. Nem is fogjuk megtudni valószínűleg, mert az illetékesek nem kommunikálnak róla. A múlt héten a reptéri csomagtovábbító rendszer hibájáról volt hír, most pedig arról, hogy túlsúlyos volt a gép. Az utas szempontjából tök mindegy, az biztos, hogy a mai esetben a Ryanair hatalmas hibájáról van szó. Talán nem a múlt heti utasok csomagjaival volt tele a raktér, fogadjuk el, hogy hiába repül egyfajta géptípussal a Ryanair, lehetnek különbségek a terhelhetőségben. Valószínűleg számított, hogy a maximális hatótávolságot közelítő útvonalról van szó, tele tankkal kell repülni, üzemanyagsúlyon itt nem lehet spórolni. Egy ilyen útvonalon elég egy gépcsere, vagy rosszul számolt csomagmennyiség és a pilóta azt látja, hogy a megengedett felett van a súly. Ilyenkor pedig ledobják, ami nem fér. A Wizz is ilyesmibe szaladt bele az emlékezetes búváros esetben.

Egy laikusnak persze az még kevésbé érthető, hogy ha több mint 30 ember úgy dönt, hogy inkább leszáll és nem utazik el a csomagja nélkül, akkor miért nem lehet helyettük elvinni legalább pár motyót Egy biztos: a múlt héten is, most is sietnie kellett a kapitánynak, szöszölni nem volt idő. Ennél a nagyon hosszú útvonalnál viszonylag szerény csúszásnál is lejár a személyzet munkaideje. Ők hajnalban kezdtek Gran Canarián, ha egy bizonyos időpontig nem indulnak el visszafelé, akkor itt ragadnak. Mehetnek szállodába pihenni, meg vihetik az utasokat is, fizetve nekik szállást, ellátást, transzfert. Ráadásul ha csak másnap reggel indulnak, azzal nem csak a mai járaton szívja meg az összes utas, hanem kapásból törléssel indítanak holnap, mert nem lesz ott a gép a bázison - ha jól tudjuk, Gran Canarián nincs tartalék. Ez iszonyat nagy költség még akkor is, ha csak az érintett járatokon utazók kis része vasalja be a cégen ráadásként a fejenkénti 400 eurós kártalanítást.

A Ryanair szempontjából egy a lényeg: elindulni időben. Csomagokkal, vagy nélkülük, az mindegy. Ha az utast (self loading cargo) időre leszállították, a rend nem bomlik meg, a csomagokkal meg lehet utólag csinálni valamit. Vagy nem, mert akkor se történik semmi. Ígérgették ma is, hogy meddig viszik, de ez nyilván blöff, nincs közvetlen járatuk egy hétig, így meg bonyolult ügy, amivel nem szeretnek foglalkozni. A mottó: bukunk néhány száz ideges utast, benne van a rendszerben, kit érdekel, majd az olcsó jegyek hoznak ezer másikat.

A szabályozás tehát szar, amilyen szigorú késésnél, annyira semmi joga nincs az utasnak csomagproblémánál. Ahogy a gépről az egyik utas elmondta, fel is világosították őket, hogy aki elrepül a csomagja nélkül, napi 50 euróért vásárolgathat, azt térítik meg. A szabályozásban csak "ésszerű mértékig" van, ez a Ryanair szerint tehát 50 euró. De ezt se szokták pöccre kifizetni, lásd a Wizz esetét, ahogy a búvárügyet kezelték.

A Ryanair ilyenkor tehát a kisebbik rossz mellett dönt, az pedig, hogy neki mi a kisebbik rossz, a felemás fogyasztóvédelmi szabályozás következménye. A magyar utasok közül pedig akik úgy döntöttek, hogy itthon maradnak, valószínűleg azok jártak a legrosszabbul. Azon túl, hogy bukták a nyaralást, az égvilágon semmi kártérítés nem jár nekik, hiszen önként lemondtak az utazásról. Ha bármit ki akarnak sajtolni a Ryanairből, azt csak hosszan pereskedve tudják majd. 

A károsultak eltökéltek, egyikük azt mondja, összefognak és emennek a perig. Mi pedig kíváncsian várjuk a fejleményeket és természetesen be is számolunk róluk.

Egyre valószínűbb, hogy a Ryanairnél túlfeszítették a húrt, addig szívatták saját dolgozóikat, hogy már lehetetlennek tűnik a szellemet visszatuszkolni a palackba. A cég történetének legnagyobb sztrájkja jön a jövő héten, eddig 600 járat törlését jelentették be, köztük egy Budapest-Barcelona és két Budapest-Brüsszel-alsó is van.

A hosszú történet nagyon leegyszerűsítve: a Ryanair Európa legsikeresebb légitársasága, a fantasztikus pénzügyi teljesítmény alapja a nagyon alacsony költségszint, amiben komoly részt képvisel az, amennyit a dolgozóinak fizet, illetve ahogy bánik velük. Régóta lehet tudni, hogy messze a legkedvezőtlenebb feltételeket biztosítják a légiiparban, az dolgozik náluk, aki máshol nem tud. Ez addig működik, amíg a munkaerőpiac erősen kínálati és a szarba se vett dolgozók távozása esetén azonnal találnak a helyükre három másikat.

Na ez változott meg az elmúlt években, először a pilóták szavaztak a lábukkal, majd vertek ki a cégből jobb feltételeket, most pedig jönnek a sztyuvik. A kaptalizmus persze kemény, tőzsdei cégként nem kezdhetnek hirtelen adakozni, úgy kell megtartaniuk a dolgozókat, letörni a lázadást, a sztrájkveszélyt, hogy közben a költségszintet nem emelik. Gyakorlatilag ez lehetetlen, közben a Wizz röhög a markába,átveszi a leghatékonyabban működő cég címet.

A Ryanair egészen tavalyig nem ismerte el a szakszervezeteket, sőt elhajtotta őket a sunyiba. Karácsony előtt viszont akkora volt a sztrájkveszély, hogy kénytelen volt lépni, szóba állni velük, elismerni őket. Azóta tart a tuszkolódás velük, a crew türelme pedig eddig tartott. Sok minden megjelent már a személyzet munkakörülményeiről, kissé meglepő, hogy most a sajtó a két régóta ismert pitiánerségen pörög: vizet is maguknak kell venniük a fedélzeten, ha meg betegek, személyesen kell az orvosi igazolással jelentkezniük a bázison, otthon pihenni-gyógyulni, az nem játszik.

A lényeg tehát, hogy komoly gondban van a Ryanair. Azt kockáztatja, hogy elveszíti azt, ami a legtöbb utas szemében (persze az ár mellett) a leginkább vonzóvá tette: a biztonságot, a stabilitást. Ha itt állandósul a sztrájkveszély, az nagyon durva utasvesztést hozhat. Itt jön elő, hogy ez nem Lufthansa, vagy Air France, akiknél a sztrájkok mindennaposak. Csakhogy a hagyományos szállítók megpróbálnak elvinni valahogy, ha kell, mások, a szövetségi partnerek gépeivel is, ha például sztrájk miatt törlés van. A Ryanair pedig otthagy a francba, ami azért nem kicsi különbség.

A jövő heti törlésekkel kapcsolatban azon verik a mellüket, hogy milyen jó fejek, hogy egy héttel korábban szóltak. Valóban, de így is több tízezer utas nem tud átfoglalni. Ha van is a megelőző és a követő napokon járat, azok már nyilván 90 százalékban töltöttek nyár közepén, oda a törölt utasok töredéke fér be. És nincs partner, aki segítsen, csak a szívás marad az utasnak. Ezért játszik a tűzzel a Ryanair, ha hagyja a sztrájkokat elharapózni.

A jövő heti konkrétumokról: a spanyol, a portugál és a belga bázisok érintettek a törlésekben, Budapestre ezek közül Barcelonából, Madridból járnak ottani bázisú gépek, Malagát, Valenciát és Santandert pesti gép és személyzet repüli  Gran Canaria nem jár szerdán-csütörtökön. A járatinfó azt dobja ki, hogy a spanyolok közül egyedül a jövő csütörtöki barcelonai járat lett eddig törölve, a belgák közül pedig mindkét csütörtöki, de persze érdemes figyelni a változásokat. A Ryanair azt állítja, az érintett járatok utasait már értesítették, de többen jelezték a közösségi csatornákon, hogy ez nem mindig igaz

A főszezonban talán már nem variálnak többet a szabályokkal a fapados szolgáltatók, nem árt összefoglalni, kinél mi az ábra. Az utasoknak leghúsbavágóbb szabályokat szedtük össze, ezeket ajánlott ismerni repülőre szállónak, sőt, foglalás előtt is jó velük megismerkedni, a nekünk legjobb szolgáltató kiválasztását is befolyásolhatja, hogy melyik kínálja az igényeinkhez legközelebb álló szolgáltatást.

Természetesen nem teljes körű a gyűjtés, például a feladott poggyászt sem tettük bele - ennek az ára is egyre inkább dinamikusan változik, érdemes a kívánt útvonalra szóló próbafoglalással megnéznie annak, aki mindenképp feladáson gondolkodik.

A jegyárban természetesen benne foglaltatik, hogy elszállítanak A-ból B-be, a vécé is ingyenes még a gépen, a többit pedig lásd alább.

Az egészből a legfontosabb tanulság: a két ultrafapados teljesen elszakadt a többitől, szándékos szétültetésre más továbbra sem vetemedik. A valós jegyárunkat úgy érdemes kiszámolni, hogy az igényeinknek megfelelő szolgáltatások árát hozzáadjuk az alapjegyárhoz.

Tehát pl. egy 20 eurós Wizz, vagy Ryanair jegynél végül olcsóbb lehet a 30 eurós easyJet-ajánlat Berlinbe, ha egy nagy kézivel utazunk, azt magunknál akarjuk tartani, ezért hajlandóak vagyunk időben beállni a sorba, e mellett ragaszkodunk ahhoz, hogy a családtagjainkkal egymás mellett üljünk.

Ha viszont teszünk arra, hogy szétrúghatják és várni kell a kézire, sőt még örülünk is annak, ha életünk párját a gép túlsó felére ültetik, lehet a csupasz jegyárból kiindulni.

WIZZ AIR

Ami ingyenes: CSAK EGY normál méretű kézipoggyász (méret: 55x40x23, max 10 kiló) elszállítása, online utasfelvétel

Második kis csomag (40x30x18 cm) csak elsőbbségi beszállás vásárlása esetén vihető

Kézipoggyász felvitele a fedélzetre: ingyen csak ha az egyetlen csomag befér az ülés alá, ezen felül csak az elsőbbségit vásárlóknak. A gyakorlatban a jól nyomorítható hátizsákokból felengednek nagyobbakat, gurulós bőröndből nem. A csomagelvételről és átpakolásról részletek az előző posztban. A kézipoggyász ingyen feladható a reptéri utasfelvételnél is.

Utasfelvétel: 48 órával indulés előtt (visszaútra 15 nap), ülőhelyfoglalás esetén 30 nap

SZÉTÜLTETÉS! Aki nem vesz magának ülést, szándékosan szétülteti a rendszer az azonos foglaláson szereplőket, hogy utána fizessenek az egymás melleti helyekért. 

Az elsőbbségi ára általában 6-8 euró (előfordul 4 és 10 is), a mezei (nem nagy lábtér, nem első sorok) ülések 5-12 euró között vannak, egy átlagos olcsó a gép hátulján 7-8 euró körül jellemző. Legutóbb azt láttuk, hogy eltűnt az ablakos ülések felára.

RYANAIR

Ami ingyenes: egy normál ÉS egy kis kézicsomag elszállítása (55x40x20 és 35x20x20 cm a mérethatár), online utasfelvétel

Kézipoggyász felvitele a fedélzetre: ingyen csak azt, ami befér az ülés alá, ezen felül csak az elsőbbségit (priority&2bags) vásárlóknak

Utasfelvétel: indulás előtt 48 óra, retúr foglalás vissza lábánál is ugyanez, ülőhelyfoglalás esetén 60 nap

SZÉTÜLTETÉS! Mint a Wizznél

Az elsőbbségi ára 5-6 euró, az ülések 4-től indulnak, néha akciózzák 2-ért. Összességében átlagosan egyértelműen olcsóbb, mint a Wizznél.

EASYJET

Ami ingyenes: EGY kézipoggyász (56x45x25 cm, súlyhatár nincs) elszállítása, egymás mellé osztott ülés, online mellett a reptéri utasfelvétel is

Kézipoggyász felvitele a gépre: a külön nem fizetők közül időrendi sorrendban általában az első 55 utas felviheti, utána elveszik. Aki tehát szeretné magával vinni a gépre, jó, ha korán beáll a beszállításnál a sorba.

Online utasfevétel: mínusz 30 napnál nyílik

NORWEGIAN

Ami ingyenes: egy normál ÉS egy kicsi elszállítása (55x40x23 és 25x33x20 cm), egymás mellé osztott ülés, online mellett a reptéri utasfelvétel is, wifi a fedélzeten (kivéve a leszállás és a felszállás időszakát)

Kézipoggyász felvitele a gépre: a szabály annyi, hogy zsúfolt járatokon megkérhetik az utasokat, hogy adják fel. Többször láttuk, hogy önként jelentkezőkből megvolt a szükséges mennyiség, korán sorba állva itt is az a jellemző, hogy extra fizetése nélkül is magunknál tarthatjuk a kézit.

Online utasfelvétel: csak 24 órával indulás előtt. (De a reptéri ingyenes.)

JET2

 Ami ingyenes: egy normál (56x45x25 cm, 10 kg) kézi ÉS egy második kicsi is vihető, "ha a körülmények lehetővé teszik", egymás mellé osztott ülés, online utasfelvétel

Kézipoggyász felvitele: nem részletezik, milyen alapon és kitől veszik el a csomagot. (Velük rég utaztunk, konkrét saját tapasztalatunk nincs, várjuk)

Online utasfelvétel: az inulás előtti 28. naptól

EUROWINGS

Ami ingyenes: Egy normál (55x40x23 cm, de csak 8 kg) és egy igen keskeny kis csomag:(40x30x10 cm) elfuvarozása, ingyen reptéri csekkin is, egymás mellé adott hely.

Kézipoggász felvitele: "a nagyobb vagy nehezebb csomagokat fel kell adni". Ennyi a hivatalos infó, velük is rég repültünk, ha van valakinek gyakorlati tapasztalata, várjuk.

A nyári vakáció központi témája sokszor a strand: melyik a legjobb, a legszebb, a legnépesebb vagy éppen a legelhagyatottabb. Összeszedtünk hét plusz egy kevéssé ismert, de elbűvölő strandot, illetve partszakaszt, amelyeket szerintünk legalább egyszer mindenképp érdemes meglátogatni.

Punta Umbría

Spanyolország egyik legkedveltebb része Andalúzia, ami tökéletesen érthető. Punta Umbria egy kicsi nyaralóváros Huelva tartományban, és maga a város nem is nagy szám. A strand azonban csodálatos. A homokos tengerpartra píneaerdőn keresztül lehet eljutni. A sötét erdőn vékony deszkajárda vezet  át, amely egészen mélyen benyúlik a homokdűnék közé is. Hihetetlenül hangulatos.

Fuerteventura

Egyik kedvenc Kanári-szigetünk szépséges, sok kilométer hosszú aranyhomokos partszakaszán több csodás strand is van. Itt érdemes a homokban heverés mellett a dűnék között is elbóklászni, a homok és a vulkanikus kőzetek nagyon szép kontrasztot alkotnak. A sziget a folyamatos szél miatt elsősorban a szörfösök paradicsoma, de deszka nélkül is páratlan élményt nyújt.

Vulcano

A Szicíliától északra található pirinyó sziget, Vulcano a Lipari-szigetek tagja. A térségben igen aktív a vulkáni tevékenység, itt található többek között a Stromboli, a világ egyik legaktívabb vulkánja is, amelyet meg is lehet mászni. Aki szereti a vulkánokat a Lipari-szigetek kihagyhatatlanok, hajóval bejárható a szigetcsoport összes tagja, a mászás után pedig nincs jobb a hűsítő tengernél. Bázisként pedig a névadó Liparit érdemes választani, strandjai kellemesek, mint a mediterrán strandok, Vulcano azonban különleges. Egyrészt egy kis, forró vízű sármedencében is meg lehet fürdeni - renkdívül büdös -, másrészt a sár másik oldalán a tengervíz is meleg, a forró gőzök ugyanis kibugyognak a kövek alól.

Livadaki strand, Folegandrosz

A Kükládok-szigetcsoporthoz tartozó pici Folegandrosz több olyan stranddal is rendelkezik, ahol sosem lesz tömeg. Mert csak hosszabb-rövidebb gylogtúra révén lehet elérni. Ez azt is jelenti, hogy infrastruktúra sincs, se sör, se víz, se napozóágy. Csak a csobbanás miatt nem biztos, hogy megéri a túra, de aki szívesen kirándul nyaralás alatt is, annak csak ajánlani lehet ezeket a kicsike öblöket.

Holt-tenger

Nem klasszikus strand, de ha egyszer eljutunk Izraelbe, érdemes beiktatni egy Holt-tengeri túrát. Izrael ugyan nem Európa, vagyis kilóg a listából, de mivel több fapados is jár ide Budapestről, beválogattuk. Önmagában fantasztikus élmény lebegni az extrém sós vízben, emellett azonban az egész hely, a környező hegyek és a sivatag is páratlan látványt nyújt. A vízfelület rohamosan csökken, aminek megdöbbentő jele, hogy van, ahol a hajdan partra épített központból már spéci, traktor vontatta kisvonattal lehet csak eljutni a vízhez.

Kotor

Az Adriai-tenger egyik gyöngyszeme minden bizonnyal a Kotori-öböl, ami voltaképpen egy kis fjord Montenegróban. Kotor maga pedig mesés kisváros zsúfolt óvárosával és sziklákra épült várával. A csobbanás mellett érdemes fellépcsőzni a hegyoldalba épült várba is, ahonnan fantasztikus kilátás nyílik az egész öbölre. A kanyargós, kövekkel kirakott út komolyan megizzaszthat, de a szemfüles montenegróiak jéghideg sört és üdítőt árulnak odafönn. Kemény munka ez, hiszen azt a sört ugyanazon az úton kell felcígölni, ahol a turista is felkapaszkodott.

Positano

Olaszország, ha nem a világ legszebb partszakasza az Amalfi-part, Salerno és Sorrento között. A sziklák meredeken, szinte függőlegesen zuhannak a tengerbe, a városok pedig jobb híján fölfelé terjeszkednek. A partvidék egyik legtündéribb városa Positano, ahol a tengepartra több száz lépcsőfokon lehet lejutni a főútról. A zord hegyre mintha csak odaragasztották volna a színes házakat egymás tetejére. A látvány páratlan naplementekor, napkeltekor, éjjel és nappal is. A strand pici, nyáron zsúfolt, de a látvány páratlan.

Borgarfjörður Eystri

A lista utolsó tagja valójában nem strand, csak egy partszakasz. Ráadásul Izland távoli csücskében, vagyis a fürdés csak igazán komoly arcoknak ajánlott. Viszont ez maga Lundafalva. Izland nemzeti madarát ma gyakorlatilag csak itt lehet közelről megnézni, ha nem akarunk horror áron bálna- és lundanéző hajós kirándulásokra befizetni. Ez a nagyjából galamb méretű madár elképesztően bájos a béna mozgásával és színes csőrével, egyszer muszáj látni.

Van pár apróbb új információnk a kézicsomagos mizériáról, meg itt az idő arra is, hogy tisztázzunk pár dolgot.

Az előző posztban írt fontos változást azóta többen is megerősítették, az egyik olvasó úgy fogalmaz, hogy Ferihegyen is pánikszerűen címkézik az összes csomagot, vagyis aki nem vesz elsőbbségi beszállást, annak fel kell adnia. Kaptunk egy levelet egy Maláv GH-s hölgytől is, amit ő ír, az is kisebb káoszra utal. Ami abból fakad, hogy az utasok többségét felkészületlenül éri a változás, sokan kénytelenek a kapunál hasalva átpakolni. (Ott priót venni 25 euróba kerül)

Rebeka (a nevét teremészetesen megváltoztattuk) először azt írta, hogy az elvett csomagokból kivett értékekkel egy kis szatyrot felengednek, aztán másnap pontosított, idézzük: "most azt mondja egy screeninges, aki ezzel foglalkozik, hogy az nem plusz egy, hanem annak bele kellene férnie egy nagyba. Eddig a poggyászkezeléshez ez nem így volt lekommunikálva. El tudod képzelni ezt a fejetlenséget? Nekünk meg ezzel kellene dolgozni."

Olyan jelzést is kaptunk, hogy van olyan reptér, ahol még a múlt hét végén is simán a régi szabállyal dolgoztak. Közben a Wizz pontosította a weblapján az elvevős szabályt és azt is írták olvasók, hogy a most kiküldött figyelmeztető levelekben már korrekt az infó arról, hogy minden utastól elveszik a csomagját, ha nem fér bele az ülés alá. De közben olyat is kaptunk, hogy a hátizsákot felengedték, nagyot is, viszont a gurulósokból a picikat is feladatták. 

Ami az egyetlen elvett csomagból kivett értékeket illeti, a Wizz feltett ezzel kapcsolatban a FAQ-jába infót, érdemes szó szerint idézni. A kérdés: felvihetem a fedélzetre az értékeimet? A válasz:

Igen, kiveheti és a fedélzetre viheti őket, de nem lehet Önnél még egy táska. A fontos személyes tárgyakat, például a gyógyszereket, magával viheti az utastérbe. A személyes tárgyak összesített mérete nem haladhatja meg a 40 × 30 × 18 cm-t.

Angolul sem értemesebb, kissé ellentmondásos a szöveg, ha jól dekódoljuk, akkor az egyetlen kézicsomagunk feladása után valóban nem tehetjük be az értékeket pl. egy pici zsákba se, a hónunk alatt mehet csak a laptop és zsebben, vagy testre szerelt tartókában a pénztárca, gyógyszerek. De egy gyógyszeresdoboz lehet jó nagy is, akkora, mint az a kis kézi, amit elfér az ülés alá. Vagy egy kis tévé is jöhet, ha nincs becsomagolva. Elég röhejes.

Másik értelmezés: ha egyetlen csomaggal megyünk oda, ami abból ugrik elő, az a kis, ülés alá beférő méretig jöhet velünk a gépre - pl. a csomagból kivett laptoptáskába, pici hátizsákba téve is. Ez egy normális megoldás lenne és nem is lenne olyan bonyolult érthetően megfogalmazni. Még próbálunk utánajárni, illetve várjuk a tapasztalatokat.

A lényeg változatlan: aki nem fér be egy ülés alatt elférő kézibe és nem akar ráfizetni a jegyre, készüljön a macerára az értékekkel. De sok útvonalra nem olyan vészes az elsőbbségi beszállás díja: általában 6-8 euró, de gyenge, bevezetés alatt levőkön láttunk 4-5 eurót is. Persze 20 eurós jegynél százalékban ez nem kevés, de valószínűleg nem ezen borul majd az utazás költségvetése. Úgy is fel lehet fogni, hogy a kulturált utazást alapnak vesszük és a jegyárhoz automatikusan hozzászámítjuk a prio díját, ez alapján döntünk, hogy megéri-e.

Most pedig az elszaporodó ostoba egyenkommentek miatt tegyünk tisztába pár dolgot.

"Ha nem tetszik, menjetek mással."

Nagyon gyenge duma, nem lehet, mert rengeteg útvonalon nincs alternatíva.

"A sok paraszt utas miatt kénytelenek szigorítani"

Az utas annyira paraszt, amennyire hagyják neki. Sokan azért visznek fel a gépre túl nagy cuccokat, mert enyhébb lett az ellenőrzés, a szabályok betartatása. Arra nem maradt energia, hogy a kapunál odafigyeljenek a méretre, mert leköti a személyzetetet a címkézés. De azt így is figyelik általában, hogy csak egy csomag menjen fel. 

"Mit rinyálsz, ezért olcsó a fapados", vagy "ingyen akar utazni a barom, de Emirates-szintű szolgáltatást vár el"

Nem ezért olcsó és senki se vár el magas szolgáltatást. Senki se a csúcscégekhez viszonyít, hanem ugyanezen cégek korábbi szolgáltatásaihoz. Ezeket rontják le, vagy adják egyre drágábban. És nem ezen múlik a cégek sorsa, itt milliárdos nyereséget termelő, rendkívül sikeres vállalkozásokról van szó, amelyek egyszerűen még többet akarnak kisajtolni az utasból.

"Kapitalizmus van, ez a dolguk"

Ezt se kérdőjeleztük meg sose, csak felhívjuk a figyelmet arra, hogy a Wizz átlépett egyik szakaszból a másikba. A Wizznél évekig odafigyeltek arra, hogy rendkívüli költséghatékonyság közepette is valamennyire utasbarátok legyenek, csak így tudták javítani a róluk alkotott képet, növelni a bizalmat. Mostanra akkorára nőttek, annyira ismertek lettek, sok útvonalaon pedig monopolhelyzetbe kerültek, hogy úgy gondolják, erre már nincs szükségük. Csak erre hívjuk fel a figyelmet. A Ryanairnak volt egy ugyanilyen szakasza, ami addig tartott, amíg az utasok gyűlölete profitvesztésbe fordult. Akkor megijedtek és bevezették az Always getting better programot. Be is jött, erről is sokszor írtunk. Az viszont utasszempontból sajnálatos, ha a Wizz is követi ebben és majd csak akkor kapcsol, ha az utasok neki is tömegesen beintenek. 

Tehát a lényeg: pontosan tudjuk, hogy mennyire nagy találmány a fapados, mi is azért tudunk rengeteget utazni, mert nagyon olcsón elvisznek. A modell része a rendkívül alacsony ár és mellé a lehető legtöbb kiegészítő bevétel behúzása, az okos utas pedig próbál nem bedőlni a trükköknek. Mi nekik akarunk segíteni azzal, hogy a trükkökre felhívjuk a figyelmet. Ez egy független blog, elég szánalmas, hogy ha a Wizz utasellenes húzását írjuk meg, akkor rögtön kirúgott dolgozónak, vagy a Ryanair fizetett ügynökének gondol pár kommentelő, ha meg a Ryanair szemétségét vetjük fel, akkor Wizz-ügynökök leszünk.

Mivel sok éve tisztán lelkesedésből szolgáltatunk elég sok fontos és hasznos információt az utasoknak, túlságosan nem szeretjük a fogalmatlan és rosszindulatú kritikákat. Fontos lenne megőrizni a tartalmas és hasznos kommenteket, ezért arcoskodó kinyilatkoztatások helyett kérjük, ebbe az irányba haladjunk.

Igen kellemetlen meglepetés érheti azokat a Wizz-utasokat, akik nem olvassák napi szinten a cég honlapját. Sikerült néhány napja úgy megváltoztatniuk a kézipoggyász-szabályt, hogy erről az utasokat nem tartották fontosnak tájékoztatni. Elég pofátlan húzás, hogy kifelé úton még felviheted a motyódat magaddal a gépre, hazafelé meg már nem, mert közben a szabály megváltozott, de nem szóltak róla. Sőt, kiküldték ugyanazt a tájékoztató mailt, amit korábban, a régi szöveggel.

Amit az utóbbi időben a Wizz művel, az a Ryanair legalja időszakát idézi. Annyira sikeres, hogy megteheti, hogy magasról tesz az utasokra, a profitmaximalizáláson kívül semmi se számít.

Tehát a változás. Eddig abból indultak ki, hogy legyen jó az utasnak is, kerüljön fel annyi kézipogyó a fedélzetre, amennyi felfér. Az extrát fizetők mellett érkezési sorrendben felvihették a cuccot azok is, akik nem fizettek, géptípustól függően az első 80, illetve 90 utas. A maradéknak pedig fel kellett adnia, érthető, nem fért volna. Erről mindig is azt írtuk, hogy korrekt megoldás.

Mostantól abból indulnak ki, hogy fizessen az utas. A pluszt nem fizető júzer akkor se viheti fel a cuccát, ha bőven lenne hely, csak és kizárólag az elsőbbégi beszállást megvásárlók tarthatják maguknál a csomagjukat. Most nem ragoznánk, hogy miért szeret az utasok többsége a csomagjukkal utazni: ha átminősítik feladottá, akkor töhetik, nyúlhatnak belőle és várni is kell rá a célállomáson.

Így tehát a Wizznél is félig üres csomagtartóval repültünk, így nézett ki indulás előtt:

A hét elején utaztunk velük, a gate agentek megerősítették a változást - azért kérdezünk rá külön, mert még a weblapra felkerült szövegből sem volt ez teljesen egyértelmű. Az utazás előtt kiküldött szabványmail pedig ugyanaz, mint korábban. 

Ha úgy tetszik, a Wizz most ebben is lemásolta a Ryanair rendszerét, csakhogy van egy nem kicsi különbség a kettő között: az íreknél két kézimotyó szállítása van benne az árban, a Wizznél csak egy. Tehát a Ryanairnél ha a nagyot fel is kell adni, még mindig ott a kicsi, amit vihetünk a gépre. A Wizznél ha az egyetlen kézipoggyászunk akkora, hogy nem fér be az ülés alá, akkor elveszik. És nincs második, ahová az értékeket át lehet pakolni, azt várják el, hogy minden ilyet (laptop, tárcák, stb) a hóna alatt hurcoljon a gépre az utas. Mert a táska már tilos, lehet örülni, ha nagyvonalúan szemet hunynak, ha egy nylonszatyorba tesszük őket.

Azt nem tudjuk, hogy az a lehetőség, hogy már az utasfelvételnél fel lehet adni ingyen a kézit, megmaradt-e. A szabályok között nem leltük, ettől még lehet, hogy ott van valahol. Az utazás előtt kapott levélben benne van, de ugye erről tudjuk, hogy elavult. Próbálkozni lehet, de ez plusz egy sorbaállás, jóval korábban kell miatta kimenni a reptérre. 

Lényeg a lényeg, a Wizz ezzel szolgáltatási színvonalban nagyon mélyre süllyedt. A szándékos szétültetéssel kiírta magát a kulturcégek közül, mostantól pedig a kézicsomag-szabályozása is a legkedvezőtlenebb az összes fapados között.  

(Előre is köszönjük a szokásos idióta egyenkommenteket: ha nem bírod ki azt a plusz párezer forintot, akkor ne utazzá, kapitalizmus van vazze, elég már a rinyálásból, sikeres ember nem lehet, aki fapadon utazik, stb. De ha megkíméltek ezektől, az még jobb, nem vesznek az az értelmes hozzászólások.)

Az angol reptereknek régóta rossz hírük van, teljesen megérdemelten. Nyilván lehet szerencsénk egy-egy flottul sikerült érkezéssel, vagy indulással, de gyakoribb, hogy sík ideg az utas, mire túljut valamelyik procedúrán. Az elmúlt hetekben volt szerencsénk újra a szenzációs London-közeli fapados repterek szolgáltatásait élvezni és most is gőzölgött a fejünk többször is. Sőt, egy egészen durva, majdnem géplekésést okozó jópofaságba is belefutottunk.

Lutonba kétszer érkeztük és egyszer indultunk onnan. Ótvarlistánk oszlopos tagján az egyik érkezésnél megúsztuk 20 perc várakozással az útlevél-ellenőrzésnél, a másiknál már nyomasztóan nagy volt a sor, a tömeg. Majdnem 40 percig tartott eljutni Border Control tábláig, csak minden második pultnál ült határőr, ami azért nem nevezhető még alapszintű szolgáltatásnak se.

Az egy szem indulásnál reggeli géphez igyekeztünk ki a városból (Lutonból, nem Londonból), mínusz 90-es reptérre érkezést célozva. Naivan azt hittük, hajnalban még nem lesz komolyabb dugó a reptér környékén, hát megtanultuk, hogy de. Akkora, hogy 20 perc ácsorgás után inkább a szállodáknál lepattantunk a buszról, hogy a gyorsabb és kiszámíthatóbb haladás érdekében gyalog közelítsük meg az objektumot. Főleg, hogy a jegykiadást láthatólag épp csak tanuló sofőr által vezett busz eleve 15 perc késést szedett össze már a reptér előtti dombig.

Ez nyilván túllazulás, felelőtlenség volt, hihetetlennek tűnt, hogy egy 10 perces úton összejöhet fél óra csúszás, jó volt kicsit tovább aludni. Az egész végül csak fejenként 5 fontunkba került, biztos ami biztos alapon helyből befizettünk az elsőbbségi szekura. Jól tettük, e nélkül szinte biztosan buktuk volna a gépet, saccra legalább fél órás sor kígyózott.

Ez tehát valahol a mi hülyeségünk, írtuk is korábban, hogy a széttúrt Lutonba tényleg jó, ha az ember betartja a mínusz két órát. De pár nappal később, Stansteden tudtuk meg, mi az igazi szívás. Amikor kiérsz időben, beállsz a szekuhoz bőven 90 felett, nincs is nagy sor, mégis majdnem lekésed a géped.

Itt az történt, hogy az egyik tálcánkat gyanúsnak találta az átvilágítógép mögött ülő alkalmazott, vagyis kitérőre tette a szalagon. Pont azt, amin csak kabátok és telefonok voltak. Már ezt se értettük és eleve szokatlanul sok idő telt el a között, hogy a cuccokat felrámoltuk a szalagra, addig, hogy át is mentek az átvilágításon. Aztán viszont a félretett, átvizsgálásra váró kézicsomagokkal alig történt valami. Tíz perc ácsorgás után kezdett igen zavaróvá válni az ácsorgás, jobban megfigyelve a procedúrát, kiderült, hogy egyetlen ember vizsgálja a félretolt pogyókat, a miénk előtt pedig még várakozik másik kilenc. Ott állsz, látod a plexi mögött a motyódat és annyit látsz, hogy az egyetlen illetékes épp darabokra szed egy csomagot, a létező leglassabban, legalaposabban.

Aztán ketten lettek, de a zseniális Villám tempójában működtek, jól láthatóan magasról tettek arra, hogy itt gépekhez siető utasokról lenne szó. Eltelt 20 perc és még mindig 5 csomag volt előttünk, ekkor, kábé mínusz 60-nál már kezdtünk kicsit idegesek lenni, amikor pedig 10 perccel később az egyik szekus lelépett, főleg. Egy jóval mögöttünk álló nő próbálta előrekuncsorogni a csomagját, de leoltották, 

Iszonyú szar érzés látni, hogy a kapu még rohadt messze, mínusz 45 van és még mindig semmi. Főleg olyannak, aki látott olyat többször, hogy a Ryanair mindentől függetlenül pontban mínusz 30-kor bezár. Végül a hivatalos kapuzárás előtt 6 perccel került ránk a sor, szerencsére egy percen belül kiderült, hogy semmi gond nincs a cuccunkkal, futhattunk. A több száz méteres kötelező kacskaringózás a tömegben a boltok között most különösen jól esett és persze hogy vonatos kaput kaptunk, Itt már a két perc várakozás is örökkévalóságnak tűnt. Hab a tortán, hogy a kisvonat az első megállónál valamiért hosszú perceket állt, ott már azt tervezgettük, hogy ha lekéssük a gépet, melyik B-tervet léptetjük életbe. A vonatból kiszállva rajtunk kívül még vagy tízen sprinteltünk a kapuhoz, amely mínusz 17-nél szerencsére még nyitva volt, épp utánunk zárták. Mák.

Azóta persze lejátszottuk párszor, hogy hibások vagyunk-e. Magas labda a trolloknak, persze, csakis mi csesztük el, miért nem mentünk ki egy nappal korábban. De ez valahogy mégse fair. Király, hogy kemény utasvédelem van például az unióban a késésekre, perkálnak is a légitársaságok 3 óra 1 perc csúszás után keményen, de egy reptér bármit megtehet? Három vizsgálóhelyre egy melós, legyen az utas kockázata? Persze. Eleve nem normális, majdnem másfél órával indulás előtt kiérkezve bárki lekésheti a gépét, de az a legdurvább, hogy egy ilyennél esélye sincs az utasnak. Ha valaki későn ér ki, nagy a sor, megveheti a gyorsítósávot, de ha közel 40 percre elveszik a csomagját, vagy az iratait, akkor nincs mit tenni.

A tanulság persze kézenfekvő: nyilván több ezerből egyszer fordul elő ilyen, de akkor nagyon rá tud fázni az utas. Ellenszer valóban egy van: feleslegesnek látszóan korán kint kell lenni, Angliában különösen.