A felkészült fapados júzer az utolsó bötűig elolvassa a szabályzatot, pöccre betartja a csomagok méret- és súlyhatárát, majd azt gondolja, őt már nem érhetik meglepetések. Sokan aztán mégis dobnak egy jókora hátast, amikor azon találják magukat, hogy épp a gondosan összerámolt kézipoggyászukat kénytelenek a betonon széttúrni, mivel nem vihetik fel a gépre. Az előző posztban még csak az easyJet rém idegesítő gyakorlataként írtunk erről a procedúráról, de a napokban megtapasztalhattuk, hogy a Ryanair is bevezette ugyanezt.

A jelenség háttere annyi, hogy a feladott poggyászok fizetőssé tételével a szolgáltatók rászoktatták az utasokat arra, hogy kézipoggyásszal utazzanak, ez pedig olyannyira sikeres lett, hogy a kézibatyuk egyszerűen nem férnek fel a fedélzetre. A Wizz Air erre azt találta ki, hogy fizetőssé tette a kézit is, a Ryanair és az easyJet viszont ezt nem meri meglépni, ellenben a kézicsomagok egy részét lazán elveszi az utastól és átminősíti feladott poggyásszá – ezek mennek a gép gyomrába a mínuszba.

Repülni alapvetően igen kafa, de bizonyos körülmények és kötelezettségek miatt elég sok agyfelkúró helyzet adódhat, különösen, ha fapados a kiszemelt szolgáltató. A rém idegesítő reptéri procedúrákról majd később, most a légitársaságok színvonaláról.

Friss hír, hogy az Airbus kénytelen az eddig 180 fős A320-asokba még egy sor, azaz 6 ülést belesuvasztani, mert a konkurens Boeing 737-es gépeibe 189 szék fér és már ez óriási különbség a nyomoronc légitársaságoknak. Utasszemszögből ez azt jelenti, hogy még kisebb hely jut majd egy emberre. De ez csak egy példa, a lényeg, hogy noha nincs túl sok hely a fickándozásra egyik gépen se, ez messze nem azt jelenti, hogy tök ugyanazt az élményt, vagy épp szenvedést nyújtják az egyes cégek. 

Melyik tehát a leggázabb és melyik a legelviselhetőbb fapados? Íme, mit tapasztaltunk a három legnagyobb budapesti szolgáltatónál - ha közel azonos a jegyár, lehet ez alapján is választani.

Szépen beledurrantott a nulláslisztbe pár hete egy brit lap, amikor világgá kürtölte, hogy a Wizz Air egyik London-Budapest járatának 293 próbálkozás közül egyszer sem sikerült késés nélkül elindulnia. A magyar sajtó ahogy kell, felkapta a hírt, a légitársaság pedig kissé mellre szívta és közleményben reagált.

S hogy kinek van igaza? Noha valóban előfordulnak a Wizznél hosszú késések, részben jogosnak tűnik a légitársaság kiakadása. Egyrészt nyilvánvaló reklámfogás az, ha egy kártérítés-behajtásra szakosodott cég összegyűjti, hogy mely járatok utasainak járna elvileg pénz a késés után. Másrészt még nyilvánvalóbb baromság az indulásnál nézni a késést. A hivatalos menetidő jóval hosszabb a ténylegesnél, ezért ha nincs brutál szembeszél és nem kell kerülőt tenni időjárási, vagy forgalmi okok miatt, akkor a járatok többsége 5-10 százalékot behoz a menetidőből. Az érkezést nézni van egyedül értelme, minden cégnél teljesen szokványos, hogy a gépek 10-15 perc késéssel szállnak fel. 

A nyitóposzt célja mindössze annyi, hogy a kétkedőket megnyugtassuk: igenis lehet fillérekért utazni. Ma éppen akciós jegyek is vannak és elmehetnénk 5 ezer forint alatt sok egyéb hely mellett Velencébe, vagy Rómába, de mi inkább egy hét Barcelona mellett döntöttünk. Ott januárban is jó az idő, a jegy meg alig drágább, mint vonattal elmenni Nyíregyházára.

Lesz itt sok-sok infó, ami korábban a fapadosinfo.hu-n volt, olcsó jegyek, fapados trükkök és átverések, egyéb hasznos tippek, miegymás.