Noha hivatalos bejelentéssel nem találkoztunk, megjelent a Pegasus Airlines menetrendjében az Isztambul-Budapest útvonal. Túlságosan persze nem meglepő, hogy egy olyan cég, mely már egy Ásványvíz nevű 75 ezres városba is repül (Mineralnye Vody Oroszországban), felvesz listájára egy eddig kimaradt európai fővárost is. Hurrá, az árak vélhetően esnek majd Isztambul irányába, ami ráfér az útvonalra, a Wizz ugyanis kezdett kissé elkanászodni az utóbbi időben.

Mert a szeptemberre és októberre jellemző nem egyszer 25-30 ezres jegyeket nem túlzás viccnek nevezni. Ezzel szemben a Pegasus tényleg nem szarral gurigázik, ma még lényegében minden jegy 36,99 euróba fáj kifelé, 26,99-be pedig vissza - plusz 8 euró kikerülhetetlen költség. Heti négy járatra lehet foglalni, az első gép július 16-án érkezik a Wizz által is használt másodlagos hülye nevű isztambuli reptérről és megy vissza.

A Wizzhez hasonló méretű Pegasus azzal került be a magyar híráramba az elmúlt hónapokban, hogy egy brit szájt felmérése szerint ők a legolcsóbb európai fapados. Ehhez speciel jól megválasztott kritériumrendszer kellett, például egy 20 kilós feladott pogyóval számoltak, ami a Pegasusnál egészen különleges módon benne van a jegyárban, de amin a Ryanair rögtön eltaknyolt.

Macskakövek, hattyúk, zegzugok (van olyan szó, hogy zegzug?), csatornák, tornyok, templomok és a sörök. Bruges pont olyan, mint az In Bruges (Erőszakik) című zseniális filmben, azt leszámítva, hogy nem rohangálnak az óvárosban nap mint nap pszichopaták és bérgyilkosok. Egyébiránt minden stimmel. Egy új, olcsó reptéri buszjárat jóvoltából Bruges ma már a csóringer magyar turisták egyik legjobb választása - már ha nem az a kizárólagos cél, hogy kies tengerparti köveken égessük pecsenyére magunkat, mert akkor Ciprus a mi helyünk, de erről majd egy későbbi bejegyzésben.

A város Charleroi reptérről vonattal és busszal is megközelíthető. Sokáig a vonat volt az egyetlen értelmes megoldás, brüsszeli átszállással viszonylag kényelmesen és jó drágán el lehetett jutni Bruges-be. Összességében elég bosszantó volt, hogy a jó eséllyel pár ezer forintért megszerezhető repülőjegy többszörösét kellett még reptéri buszozásra és vonatozásra költeni. Brüsszel is azért drága város utazási szempontból, mert hiába lehet könnyen nagyon olcsó repülőjegyet venni - jellemző, hogy komoly vadászat nélkül megcsíphető a párezres zseton, hiszen több társaság is repüli - a városba sokkal drágább bejutni. Nos, Bruges mostantól kivétel, ugyanis új buszjárat indult Charleroi-ból Bruges-be, időben foglalva mindössze öt euróért. Ez azt jelenti, hogy ha a könnyen megcsíphető 15 eurós repjegyből indulunk ki, Bruges-be jócskán tízezer forint alatt eljuthatunk, ha pedig ügyesek vagyunk, akár az oda-vissza út is kijön ennyiből. Tíz alatt Debrecent is alig járjuk meg vonattal és azért elég nagy a különbség a két város között, hogy inkább a belgákat válasszuk.

Bruges kicsit olyan, mint a brüsszeli csipke: finoman kidolgozott, ámulatba ejtően szép, de szellős és tágas. Az óváros elég nagy ahhoz, hogy egész nap lehessen benne barangolni anélkül, hogy szembe találkoznánk valami toronyházzal vagy buszvégállomással, és szerencsére rohadó épületek sincsenek. Ám a tipikus olasz középkori belvárosokhoz képest Bruges sokkal vadregényesebb, kedvesebb és bájosabb. Senkinek nem jut eszébe sem az inkvizíció, sem a pestis, sem egyéb hasonló középkori brutálhorror.

Bruges-ben nem érdemes sem autóval sem egyéb járművel bajlódni, ha nem a világ végén van a szállás, jól bejárható gyalog. Ha elfárad a turista, akkor lovaskocsit is bérelhet vagy a csatornákon közlekedő csónakokba is beszállhat - húsz másik turista mellé. A város nevezetessége a harangtorony, amelybe 366 lépcsőfok vezet fel, és a filmben Ken, a bérgyilkos innen ugrott ki. Akkor és ott öt euró volt a jegy, de ezt ne higgyük el, már jóval drágább, majdnem a duplája.

A Miasszonyunk templom kertje miatt is érdekes, ez nappal nyitva van, utak vezetnek át rajta, éjszakára viszont bezárják, és mindenféle kacskaringós utcán lehet kikerülni. Érdemes még betérni a Jézus Szíve templomba is, nem csak azért, mert egy keresztes lovag Jézus vérét tartalmazó fiolát hozott a Szentföldről, s ezt akár meg is lehet érinteni. A templom főhajója ugyanis nem hétköznapi módon az emeleten található.

"Az a város olyan, mint egy kibekúrt tündérmese. Ez a kibaszott tündérmese nem az ő világa? Az hogy lehet? A csatornák, a hidak, a macskakövek? Az a sok mesebeli lófasz hogy a faszomba ne lenne a világa valakinek bazmeg?" (A film egyik bérgyilkosa nem érti, hogy valakinek nem tetszik a város)

Az éjszakai andalgás különösen pároknak javallott, minden megvan itt, ami a romantikához kell: csatorna, fasor, hattyú, hidak. Térképet jó beszerezni, a csatornák és zegzugok megzavarhatják az irányérzéket, ráadásul érdemes betérni egy-egy mellékutcába is nézelődni.

Meg sörözni, elvégre bármennyire is festői meg csipke meg tündérmese, mégiscsak az apátsági hazájáról van szó. Ivásra ne a főtéren adjuk a fejünket, inkább egy kisebb sörözőt válasszunk, ott is garantáltan ötvenféle sör lesz. Érdemes felkészülni a furcsa ízesítésű sörökre s arra, hogy itt nem négy százalék az átlagos alkoholtartalom, hanem inkább hat vagy tíz.

Enni is inkább a mellékutcákban érdemes, de klasszikus turistamenü bárhol kapható. Nagy belga konyha nincs, átlag kontinentális kaják vannak - ha a csokit és a sajtot ide nem számítjuk. Szállást jó előre érdemes foglalni, mert akár hetek alatt brutális szintre tolhatják a szobaárakat. 

Én is elrepültem Milánóba 3 ezer pénzért, gyakran ennyi a jegy - állítják sokan, mások meg azt látták a saját szemükkel, hogy kamu az összes akció, a fapados csak akkor olcsó, ha nagyon nem megy neki a bolt. Vannak ezeknél még sokkal extrémebb vélemények is, de a vicc az, hogy mindkét fenti állítás igaz. Utoljára pár hete zsákoltunk 2872 forintos jegyeket Budapestről, de éves átlagunk is 7 ezer alatt van. A Wizz Air minapi elbarmolt akciója után főleg kézenfekvő a kérdés: mikor célszerű foglalni, mikor jönnek a legjobb ajánlatok? Több fikaposzt után most örüljünk, hogy működik a filléres utazás. 

A magyar utasok számára 2012 volt az arany év. A Malév kipurcanása nyomán bejött a fapados invázió, Európa két ultra fapados cége olyan árversenybe kezdett, hogy öröm volt nézni. A Ryanair még a Wizz Air menetrendjét is utánozta, gondolta, ő bárkit lever, ő a legnagyobb. Aztán fél év után visszavett az arcából és a járatszámból, a nagy egymásnak feszülésből csendes enyelgés lett, az árak elindultak felfelé. Két éve valószínűleg mindketten brutál veszteséget csináltak Budapesten, tavaly a helyzet normalizálódott, idén pedig valóban kevesebb lett az olcsó jegy, sőt bizonyos célállomásokra és időszakokra kifejezetten bajos volt megfizethető árú jegyet találni. A Wizz most, hogy tőzsdére megy, közölte átlagjegyárát, ami 47,3 euró volt az elmúlt 12 hónapban - a Ryanair értéke is hasonló. Minimum ezt kell alulmúlni ahhoz, hogy azt mondhassuk: olcsón utazunk. 

Így lehet tönkretenni egy tökéletesnek indult szülinapi bulit: a Wizz Air rendszere estére teljesen összeomlott. Egész nap akadozott a megnövekedett terhelés miatt, de most már órák óta vagy be se jön, vagy csigalassúsággal lehet csak eljutni az árakig.

A cég Facebook oldalán elismerte, hogy a túlterheltség miatt vannak fennakadások, türelmet kért, de semmit sem ígért.

A minden második jegy ingyenes akció elég jó húzás volt, csak kellett volna hozzá egy stabilan működő, az átlagos terhelés többszörösét is kezelni képes rendszer. Ezt nagyon elcsűrték: sok tízezer elégedett jegytulajdonos helyett nyilván legalább ugyanennyi felkúrt agyú utasjelölt vibrál a gépek előtt, közülük sokan nyilván már hagyták a foglalást a fenébe.

Ahogy azon sem volt kívülállók számra semmi meglepő, hogy a félárú termékek miatt lerohanta a nép annó az Electro Worldöt, a Wizzt sem érhette volna derült égből villámként az, hogy ekkora kedvezmény mellett felrobban a forgalom. 

Valaki nagyon benézett valamit, ez így rettenetesen amatőrre sikeredett. Egy ekkora blama láttán a minimum az lenne, hogy legalább egy nappal meghosszabbítsák az akciót.

Friss: késő este egyetlen órával meghosszabbították az akciót, éjjel 1-ig. Kedd reggel a rendszer működik, de újabb hosszabbítás nincs, a jegyek drágábbak, mint két napja, az akció előtt. No comment.

Nyilvánvaló volt, hogy egy 10. születésnapra valami nagyszabású akcióval illik előrukkolni, s a Wizz Air nem is okozott csalódást. Ma minden második jegy ingyen van, pontosabban a második után csak az admin díjat kell kicsengetni, ami 2 ezer forint.

Legalábbis papíron. Amit néztünk, ott egy jegy 11 ezer forint, kettő viszont nem 13, hanem 16, erre próbálunk gombot varrni. Egy másiknál működik a dolog, egy jegy 6 ezer, kettő pedig 8. Csak arra tudunk tippelni, hogy az első esetben az első jegy után a második már magasabb árkategóriában van a rendszerben és annak a felével számol a gép. A lényeg tehát annyi, hogy érdemes pontosan megnézni a végösszegeket.

A rendszeresen megjátszott wizzes trükkel ezúttal nem éltek, az általunk figyelt jegyek árát nem emelték meg az akció előtti este, érdemes nagyokat turkálni a rendszerben. Ez láthatólag el is kezdődött, tömegek cuppanhattak az oldalra, mert hogy délre jól be is lassult.

Ma 10 éve szállt fel a Wizz Air legelső gépe Katowicéből, amivel egy máig tartó sikertörténet kezdődött. A repülős bizniszben kiugróan magas a csődök száma, itt aztán tényleg csak a legjobbak maradnak talpon. Mindenképp örömteli, hogy épp néhány magyar arcnak (mindenekelőtt Váradi Józsefnek) ugrott be 2003-ban az ötlet, hogy meg kell csinálni a régió diszkont légitársaságát, de ez még kevés lett volna a sikerhez. Profi nemzetközi szakembergárda működteti Genfből és Budapestről a Wizzt, a kezdeti befektetők pedig hamarosan elnyerik jutalmukat, nagyot kaszálnak, amikor a cég részvényei a londoni tőzsdén landolnak.

Ettől persze teljesen független az utasélmény, márpedig az ultra low-cost modell része sok egyéb más mellett az is, hogy gebasz esetén saját gépekkel oldják meg a pótlást. Köd? A legapróbb hibajelzés a pilótafülkében? Madár rongyol bele a hajtóműbe? Tök mindegy. Nem tehet egyikről se a légitársaság, de első a biztonság, a gép földön marad, aztán akár több ezer utas programját barmolja szét a 10-20 órás késés.

Bármennyire is hordozza némelyikünk a tevék vagy antilopok génjeit, a reptéren előbb-utóbb el kell menni vécére – főleg hazafelé, amikor a szeku előtt öt perc alatt vedelünk be másfél liter kólát, jobb esetben sört. Csak nagyon kényszeres emberek képesek órákat tartogatni a cuccot, abban a reményben, hogy a gépen majd jobb lesz – amúgy nem lesz jobb. A repterek vécéiben jellemzően közös, hogy szűkösen, de be lehet vinni a bőröndöt a kishelyiségbe is, és még az ajtót is be tudjuk csukni – ez alapvető, ha egyedül utazunk, és nem tudjuk kinn hagyni a motyót.

Ezt leszámítva azonban a borzasztó és a non plus ultra között minden fajta klotyó megtalálható a reptereken – nem reprezentatív, szubjektív lista következik néhány nagy fapados csomópontból.

A fapados repülés olcsó és jó, szeretjük, műveljük. Csak sajnos nem egyszerű eljutni odáig, hogy a valagunkat belehelyezzük a gép egyik szűkös ülésébe. Az utazás legdühítőbb percei általában a repülőtéri procedúrákhoz kapcsolódnak, s az utas nehezen tudja eldönteni, hogy ha felbosszantják, kit hibáztasson: a légitársaságot, a repteret, esetleg mást. A magyar utasok többségének Ferihegyen kezdődik a kaland, íme mit tud a budapesti reptér, illetve hogyan juthatunk el a gépig a lehető legkevesebb bazmegolással.

A reptéri kijutás és parkolás önálló posztért kiált, jön is hamarosan, most elképzeljük, hogy átléptük a terminál kapuját. Tegyük fel, hogy betartottuk a fapados alapszabályokat: pont akkora a csomagunk, amennyi lehet, és kinyomtattuk magunknak a beszállókártyát is. Ha van feladott poggyászunk, le kell adni egy pultnál, ahol általában sorba kell állni. Nincs rá recept, hogy mikor érdemes érkezni, indulás előtt 2 órával ugyanúgy kifoghatunk fél órás sort, mint ha csak egy óra van a gépig. Ha csak lehet, utazzunk csak kézipoggyásszal, s akkor egyből mehetünk a biztonsági ellenőrzéshez.