Repülni alapvetően igen kafa, de bizonyos körülmények és kötelezettségek miatt elég sok agyfelkúró helyzet adódhat, különösen, ha fapados a kiszemelt szolgáltató. A rém idegesítő reptéri procedúrákról majd később, most a légitársaságok színvonaláról.

Friss hír, hogy az Airbus kénytelen az eddig 180 fős A320-asokba még egy sor, azaz 6 ülést belesuvasztani, mert a konkurens Boeing 737-es gépeibe 189 szék fér és már ez óriási különbség a nyomoronc légitársaságoknak. Utasszemszögből ez azt jelenti, hogy még kisebb hely jut majd egy emberre. De ez csak egy példa, a lényeg, hogy noha nincs túl sok hely a fickándozásra egyik gépen se, ez messze nem azt jelenti, hogy tök ugyanazt az élményt, vagy épp szenvedést nyújtják az egyes cégek. 

Melyik tehát a leggázabb és melyik a legelviselhetőbb fapados? Íme, mit tapasztaltunk a három legnagyobb budapesti szolgáltatónál - ha közel azonos a jegyár, lehet ez alapján is választani.

Wizz Air

Vaskos fekete ponttal indítanak a lilák, mivel már csak náluk nincs előzetes helyleosztás, "aki kapja marja" alapon lehet elfoglalni a helyeket. A tömeg hajlamos egy órával indulás előtt elkezdeni a sorbaállást a beszállítókapunál, ha gyalogos gépközelítés van, aki a kedvenc helyére akar ülni, jó, ha időben beáll a sorba. Ha buszos a beszállítás, általában ráérünk sokáig ücsörögni, majd csak akkor beállni, amikor lefogyott a sor. Ha el is ment az első busz, elég a másodikon jól helyezkedni és az elsők között leszállni, majd a hátsó lépcsőn megrohanni a gépet ahhoz, hogy még legyen ablakos hely. Ebből nagyjából következik, hogy az elsőbbségi beszállás megvásárlásának is csak akkor van értelme, ha tudjuk, hogy a beszállítás nem buszos lesz.

A Wizz gépein elég keskeny a folyosó, viszont mivel fizetőssé tették a nagyobb kézipoggyászokat, náluk száll fel a nép a legkevesebb motyóval, itt a leggyorsabb az elhelyezkedés és elfér minden cumó és kabát is kényelmesen. A viszonylagos gyorsaság miatt az sem annyira zavaró, amikor hülye utas ahogy meglátja az első ülést, úgy kezd pakolni, hogy elállja a folyosót, feltartva a további beszállókat. Újabban már szerencsére nem csak a személyzet, hanem a többi utas is kulturáltan leugatja azokat, akik nem veszik észre magukat.

Az ülések kényelme attól függ, milyen gépet fogtunk ki. A legöregebbeken még hátra lehet dönteni ülést, de ezekből már alig van. A következő szériát nagyon elkefélték, a rettenetesen kényelmetlen ülések mellett az ülészsebet is kivették, épp csak a fedélzeti magazint, meg a rókazacskót lehet becsúsztatni egy lyukba, de egy bambit már nem lehet sehova se letenni. A legújabb gépeken már orvosolták azt a problémát, visszajött a pici ülészseb, ahova simáén befér egy fél literes üveg. Kicsi az asztal, de az ülések noha véknyak, viszonylag kényelmesek. Sok hely így sincs az üléssorok között, de egy-két órát ki lehet bírni szűkösen is.

Bunkó tipp: ha egy pár két tagjából az egyik a belső, a másik a külső ülésre huppan, középre meg pakol valamit, van esély, hogy középre ne üljön le senki - az utolsók mindig a legkönnyebben elfoglalható helyet keresik. Guruláskor már egymás mellé ülhetünk és az üresen maradt ülés jóvoltából sokkal komfortosabban utazhatunk.

Ryanair

Előzetes a helyleosztás, elvileg nem érdemes sorba állni a beszállítás előtt, hiszen fix a helyünk a gépen. Ha viszont végigröhögjük a sorállókat és utolsóként indulunk, lehet, hogy negyed órát állunk a lépcsőn, mire feljutunk a gépre. A folyosó ugyanis keskeny és sok kézipoggyászt hozhatnak fel a heringek. Ha el is pakolna mindenki gyorsan, szinte mindig megtelnek a felső rekeszek, szerencsétlen sztyuvik próbálnak úgy rámolni, hogy egyáltalán felférjenek a csomagok a fedélzetre.

Az ülésre nincs jobb kifejezés, mint hogy mocskos kényelmetlen, az hagyján, hogy ronda is. A személyzet az elmúlt 10 év tapasztalata alapján itt a legundokabb, ugyanakkor például a biztonsági előírások betartatásában a legprecízebb is. Az ülések nem mozgathatók és egyáltalán nincs ülészseb, nem hogy egy üveget, de egy nyamvadt újságot se tudunk letenni sehova, ami rém frusztráló. Ha mindhárom széken ülnek (ami általános), igencsak lehet várni a leszállást.

A friss változások közül pozitív, hogy újabban már kevésbé trollkodják szét az utat vég nélküli reklámokkal és idegesítő termékbemutatókkal, reggel és este csendes repülés van. Az egyetlen kézipogyó mellett most már felvihető plusz egy kis cucc, ami király, de tovább lassítja a beszállítást.

easyJet   

A sárgáknál igazi rémálom tud lenni, mire elérjük a fedélzetet, de ha már leültünk, itt a legelviselhetőbb a repülés. A szopás épp a cég jófejségének következménye, egészen pontosan annak, hogy náluk lehet a legnagyobb kézipogyót felvinni a fedélzetre és még súlyhatár sincs rá. Naná, hogy a tisztelt utazóközönség giga pakkokkal érkezik, s már évek óta komoly gond náluk, hogy nem férnek fel a csomagok a fedélzetre.

Erre azt találták ki az agyasok, hogy a kisebb kéziket nem bántják, de nagyobbakat joguk van elvenni és a gép gyomrába betenni. Ez igen fasza, ha minden értékünk, meg a laptop is benne figyel, óriási flash, amikor jön a beszállítást végző alkalmazott és közli, hogy viszi a motyót, visszapofázás nincs. Laptop hónalj alá, nylonzacsi a kézbe, igazi élmény.

Általában a sor végén állókat basztatják ezzel, ezért érdemes hamar beállni. Csak így meg szart se ér a helyleosztás. Ülhetnénk kényelmesen a beszállításra várva, mert tudjuk, hogy melyik lesz a helyünk, de ha nem akarjuk, hogy elvegyék a csomagot, marad a sorállás és a pogyó dugdosása.

Az easy direkt úgy konfiguráltatja a gépeit, hogy szélesebb legyen a folyosó, náluk két ember elfér, vagyis ha egy sötét bunkó el is kezd úgy rámolni, hogy elállja az utat, kevés testi érintkezéssel ki lehet kerülni. Ennek ellenére a rengeteg nagy kézicsomag miatt a beszállás lassú, de legalább kifejezetten figyelmes és sokszor vicces is a személyzet.

A székek itt a legkényelmesebbek, érzésre az ülések közti sorköz is a legnagyobb, easyJeten utazva várjuk a legkevésbé, hogy a gép megkezdje a süllyedést.