Immár zsinórban ötödször lett a legjobb kelet-európai reptér a budapesti. A Budapest Airport természetesen dialadittas közleményt bocsátott ki erről, hiszen ez páratlan, ilyen még sosem volt. Egyrészt mindig örülünk, amikor bármilyen nemzetközi lista első helyén Budapest szerepel. Másrészt nézzük azért meg azt a listát tüzetesebben.

A légitársaságokat és reptereket a Skytrax listázza az utasok szavatai alapján. Van abszolút lista, regionális repterek listája, legjobb kaja, legjobb staff és így tovább. A legjobb kelet-európai repterek között Budapest mellett olyan városok szerepelnek, mint Tallin, Bukarest, Tbiliszi vagy Pozsony. Nem tartozik Kelet-Európához például Bécs. A régiós listákat itt lehet böngészni. Ennek alapján, tegyük a szívünket a kezünkre, nem akkora szám lenyomni Szkopjét, Szófiát vagy Kijevet - ugyanakkor az is tény, hogy Budapest hozza az elvárható kötelezőt. Ez mondjuk a fociválogatottról nem mondható el.

Az abszolút listán is fenn van viszont Budapest. Ez azt jelenti, hogy a világ legjobb száz reptere között van, ami nem annyira rossz ám. Igaz, hogy az idén a 90. helyet csípte meg és tavaly még a 84. volt, de így is lenyomta Brüsszelt (és nem Charleroi-t, mert az a fasorban sincs), Prágát és Varsót. Ráadásul a százas listára nem fért fel sem Milánó, sem Berlin.- utóbbi persze a legkevésbé se meglepő A londoni repterek közül a City, Heathrow és Gatwick került a listára, Stansted és Luton sehol sincs - nem véletlenül. Szóval nem a legelőkelőbb klubban lett nyertes Budapest, az igaz, de legalább benne van a krémben.

De milyen is a budapesti reptér? Saját tapasztalataink szerint olyan is-is. A bejutás sokat javult köszönhetően a 100E busznak - még nem tökéletes, de összehasonlítva egy lutoni kínlódással vagy egy kétórás Párizs-külső buszozással megfelelő szolgáltatást nyújt a BKK. Mi sosem taxizunk, erről nem tudunk véleményt mondani - nem csak itt nem taxizunk, általában nem. Tehát a megközelítésre jár a pirospont.

Beérve sincs nagy dráma, a fő terminál szép, modern, alapvetően kényelmes. Korábban mi is kiakadtunk, hogy a hajnali gépekhez nem nyitottak elég sort a biztonsági ellenőrzésnél, de ez is megváltozott. Nincs őrült tumultus, általában tervezhető idő alatt át lehet jutni a szekun - az elmúlt évben egyszer kényszerültünk csak elsőbbségi szekut venni, mert brutális sor kanyargott már a csekkinpultoktól. A terminálban természetesen rengeteg a kaját, kávét, szirszart áruló bolt. Egyszer ki akarjuk próbálni, milyen átszálló utasnak lenni Budapesten, akkor tudjuk igazán értékelni majd ezeket a szolgáltatásokat. Az mindenképp pluszpont, hogy a budapesti átjárható reptér, vagyis nem kell átszálláskor újra beszekuzni.

Akárhogy is számolom, ez már három pirospont egyetlen fekete nélkül. Mi a gond akkor a budapesti reptérrel? Egy nagy és két apróbb: a legdurvább persze a karám. Ez ugyanis olyan szinten balkáni, hogy erőteljesen lehúzza az általános pozitív elemeket. A fő gond itt az infrastruktúra teljes hiánya. Némi fűtés van ugyan, de sokszor csak a személyzet feje felett megy, az utasok már nem számítanak. Persze mínusz tíz fokban nem fagy oda senki a betonhoz, de kabátban kell állni. És igen, állni kell. Mínusz 30 percnél át kell menni a kapun, vagyis az indulásig biztosan ácsorogni kell. Jobb esetben az utasok a karámban maradhatnak egészen a felszállásig, rosszabb esetben azonban kiterelik őket a gép mellé.

És ez aztán a kőkemény Balkán - igen, tudjuk, nyugaton is van néhány borzasztó reptéren hasonló. Az utasok feje felett van ugyan egy bádoglemez, de semmi egyéb nem védi őket az időjárástól. Volt példa arra, hogy vízszintesen esett az eső, annyira fújt a szél, de kitereltek nagyon hamar, ott kellett állni 20 percig. Persze mindent ki lehet bírni, de ezt mégis nehéz szolgáltatásnak nevezni. Esős időszakban teljesen általános, hogy helyenként áll a víz, így az árcsorgás során beázik a cipő, így utána kábé fél napig lehet vizes cipőben az ember. A csúcs ebben az volt, amikor a karám bejáratánál bokáig ért a víz, és több száz ember bakkecskeként ugrált.

A két kisebb idegesítő dolog a pofátlan lehúzó árfolyamon dolgozó valutaváltó és a szintén pofátlanul utasokra vadászó, szinte kikerülhetetlen hitelkártyaügynökök. Az általános árszínvonal is elég magas, de legalább az olyan alapcikk, mint a fél literes víz nem 2-3 euró, mint sok helyen Európában - alig több mint egy.

Végeredményben lehet mondani, hogy a karám a fapados utasoké, ők meg ennyi pénzért örüljenek, hogy repülhetnek, mert a legacyval utazók az igazi utasok. Azt sem szabad azonban elfelejteni, hogy a budapesti utasok több mint fele tartozik a fapados a körbe, és az utasszámnövekedés is javarészt nekik köszönhető. Ennek alapján pedig van még feladat bőven ahhoz, hogy Budapest valóban a régió legjobb reptere legyen minden szinten. Szerencsére a B oldalon lassan kész sz új csáp, aztán talán az A-ról is eltűnik az utaskarám.

Alighanem a hónap szenzációja a légiiparban, hogy légitársaság-sorozatvállalkozó ex-forma1 pilóta Niki Lauda összefog a Ryanairrel, hogy együtt csinálják meg legfaszább osztrák fapadost.

Lauda szép lassan jutott el a full service cégtől az ultra fapadig, egy ideig előző cégét, az Air Berlinnel szövetkező flyNikit is próbálta ebbe az irányba terelni, de aztán máshogy alakult, az Air Berlin-sztori végét meg ismerjük.

Épp az előző posztban foglalkoztunk azzal, hogy a Ryanair Bukarestet leszámítva szinte kivonul Romániából, a Wizz pedig bezárja három bázisát. Az ok, hogy máshova kellenek a gépek. Van ugyanis egy piac, amelyért megindult a harc. Bécs lényegében az utolsó fehér folt maradt az ultra fapados térképen Európában és a mezei fapadosok aránya is igen alacsony - mi sose számoltuk az Air Berlin/Nikit fapadnak, a Lufi-csoporthoz tartozó Austrian pedig kvázi nemzeti légitársaság.

Az Air Berlin csődje után. új reptéri vezetéssel, a korábbinál sokkal kedvezőbb kondíciók, alacsonyabb díjak által is hajtva megkezdődött a piac újraosztása, erre mindkét nagy ultracég rámozdult. Az osztrák piac az alapvetően Kelet-Európára fókuszáló Wizznek is szinte hazai pálya,, de a nyugaton sok helyen egyeduralkodó Ryanair sem mehetett el mellette, miután a német piacon nagyot nyomult az elmúlt években. Az ezzel együtt érdekes fejlemény, hogy nem saját maga vette célba Ausztriát, hanem Lauda bácsival szövetkezve teszi ezt.

A harmadik Lauda-cég, a Laudamotion már korábban megalakult, ma azt jelentették be, hogy a Ryanair előbb 24,9 százalékos részedést szerez a benne, majd ha a versenyjogi engedélyek is lehetővé teszik, felmegy 75 százalékra. Niki lesz a cég elnöke. A Laudamotionnak már van pár A320-asa (a hajdani Nikitől), de a Ryanair a kezdeti 50 millió eurós befektetés mellett nem csak másik 50 millióval segíti az indulást, de nyárra ad wet lease-ben pár hat gépet is - vagyis Ryanair B737-eseket személyzettel együtt.

Így tudják megtolni az első nyarat, ami 21 gépes flottát jelent és járatokat nem csak Ausztriából hanem Németországból és Svájcból is. Fontos, hogy ne aprózzák pár géppel, séróból nagyban kezdjék és konkrét elvárás, hogy három év alatt elérjék a nyereségességet. Nem lesz könnyű.

Jelenleg mediterrán nyaralójáratokra lehet foglalni az új cégnél, a menetrend alapján úgy tűnik, hogy június 1-én szállhat fel az első járat. A Ryanair beszállásával nyilván sok új útvonal bejelentése várható a következő hetekben.

A Wizz próbált mindennek elébe menni és már 26 útvonalnál tart Bécsből - mondjuk egy részük csak 2019 nyarán indul, de már feltették a foglalási rendszerbe, miközben a pesti bázisról ma még csak a 18/19-es téli idény járataira nyílt meg a foglalás.

Az tuti, hogy óriási harc lesz Bécsben, rengeteg olcsó jeggyel. A Nyugat-Magyarországon élőknek kimondottan érdemes figyelniük a bécsi útvonalakat és árakat, de tuti lesz a pestieknek is olyan ajánlat, amiért érdemes Bécsbe utazni - mi is foglaltunk már.

Gyors növekedési fázisban elég ritka fejlemény, hogy bázist zárjanak be az ultra fapadosok, most mégis érdekes átrendeződés látszik. Több kicsi szenvedős bázis megy a kukába, hogy a gépeket átcsoportosítva máshol nagyobb profittal tudjanak a cégek terjeszkedni. A fő célpont: Bécs.

Úgy tűnik, a Ryanair megkóstolta az ott régóta nagyon erős Wizzt Romániában, de simán lepattant róla. Bukarestben is visszavesznek, meg Craiova is bukja egyetlen járatát, de igazán Erdélyben látványos a dolog: a temesvári bázist egy év után a tavaszi menetrendváltáskor csukják, összesen két útvonal (Bukarest és Bergamo) marad meg. Ezt néhány hete jelentették be.

Ami új, hogy a téli menetrendtől Nagyvárad is kuka, amiben külön durva, hogy még el sem indultak, most fognak március végén. Ez az öt útvonal a magyar utasoknak is nagyon jó lehetőséget kínált, jöjjenek a határ bármelyik oldaláról - nekünk leginkább Girona, vagyis a Costa Brava tetszett, érdemes tehát még idén kihasználni a közelben lakóknak.

Erdélyi lapértesülés szerint helyi vezetők március végén mennek Dublinba tárgyalni azzal a nem titkolt céllal, hogy legalább egy pár járat megmaradását kisírják, meglepődnénk, ha lenne esélyük. A bezárás mindenesetre hidegzuhanyként érte őket, eddig azt mesélték nekik a Ryanairtől, amit mindig mindenkinek: csúcs szuperül működnek a járatok, további akciókat, fejlesztéseket terveznek. Na ja.  0-1.

A Wizz júniusban az utolsó gépét is elviszi Prágából, amivel bezárja ottani bázisát. Nem rémlik, hogy eddig bezárt volna bázist a Wizz, most rögtön hármat. mert Kassa és Lublin is megy a lecsóba. Prága - ellentétben a Ryanair hirtelen romániai fellángolásával - nem új nyitás volt, még szegény megboldogult SkyEurope-ra másztak rá a bázisnyitással 2009-ben. A gépek száma az elmúlt években folyamatosan csökkent, már csak egy maradt. A Ryanair 2016-ban ment be több gépes bázissal Prágába és ezek szerint elég gyorsan ki is takarította a Wizzt. Persze az a Czech Airlines miatt egy torz piac, de mégis: 1-1.

A Wizznél egyértelmű, hogy hova kellenek a gépek a bezárt bázisokról: Bécsbe. Csak át kell repülnie a prágai madárnak az osztrák fővárosba, másnap nyílik az ottani bázis. Egy új és jókora üzleti lehetőség keletkezett tehát, ezért csukják be egy pillanat alatt a legtrébb kicsi bázisokat. Örüljünk, hogy Debrecen megmaradt.

Bécsben új vezetés került a reptér élére, amely átalakította a díjstruktúrát, nyitott lett az ultra fapadosok felé is. Erről a Ryanair góréja is beszélt a napokban egy konferencián, ők is nagyon nézik Bécset. Nekik annyival több a dilemmájuk a Wizzhez képest, hogy erősek Bécs-külsőn, azaz a pozsonyi reptéren. Mindenesetre ha ők is bemennek Bécsbe, akkor biztos brutális árverseny kezdődik az eddigi igen drága reptéren.

Amikor a MasterCard megnyitotta a reptéri burzsujváró kapuit a fapados horda előtt - vagyis nemcsak a prémiumkártyásokat, hanem a mezítlábas Wizz hitelkártyásokat is beengedték - várható volt, hogy nem kis számban tűnnek majd fel az ingyen kajára és vodkára éhező, szomjazó ócsójánosok.  Íme hogyan alakult a felhozatal a változás óta és mi lett a legfontosabb szempont a kaja és piakínálat kialakításánál.  

Mi először viszonylag későn, a nagy kapunyitás után több héttel szabadultunk be a szentélybe, mert sorozatban repültünk a hajnali géppel, amelyhez az 5.30-as várónyitás nem elég korai. Akkor kajafronton nagyjából a szendvics, pogácsa, sajtos roló (de legalább a jobbik fajta, nem az, amelyik annyira tele van tömve vajjal, hogy két falat után felfordulsz) menü volt. Aztán az előre csomagolt háromszögszendvicseket viszonylag gyorsan lecserélték kis zsömlékre, kis vajakra és szeletelt szalámira, sajtra. Már ebben is nyilván az volt a fő szempont, hogy nehogymá a paraszt kivigye.

Az más dolog, hogy manóméretű zsömléket kellett manóméretű életlen kenőkésekkel kettémetélni manóméretű tányérokon, ami azt jelenti, hogy az angolkisasszonyok számára is óriási kihívás lett volna kulturált módon étkezni. De mindez már a múlt. Mert eltűntek a zsömlék is. A menzákon nevelkedett, csárteres svédasztalos félpanzión szocializálódott utas számára egyrétegű szalvétába csomagolni a vajas kenyeret túl egyszerű egyszerű rutin volt, hiszen ha meglátja az alapanyagokat, azonnal kanyarítják a kést, ken, szalámit rárak, összeborít, majd két szalvétát egymáshoz képest 45 fokos szögben a szelet tetejére és aljára elhelyezve becsomagol. A túlélés érdekében. Nagyon nem kell csodálkozni ezen, elvégre 20 méterrel arrébb a nagyon híres hálózatnál a gyakorlatilag ehetetlen szendvics kétezer forint (?????!!!!!).

De ennek is vége tehát. Nincs már zsömle sem, azt se lehet kivinni a lounge-ból. (Még a szokásos fikakommentek előtt megjegyeznénk, hogy mi effélére nem vetemedtünk soha, inkább az otthon készített normális kosztot fogyasztjuk a gépen.) A lényeg, hogy ma már csupa olyan kaja van, amit nem lehet szállítani. Majonézes saláta, sopszka, kolbásszal töltött hús vékonyra szeletelve (kenyér nélkül), gyümölcsrizs. A sütik egyelőre maradtak, de jellemzően ezek is puha, szétcsúszós, macerásan kivihető fajták. És van még délben leves. No igen, ha a kreativitáson múlik, akkor mindent ki lehet vinni, csak doboz kell hozzá, de akkora parasztok talán még nincsenek, hogy valaki ételhordóval sétáljon be és rakodjon.

Hasonló a helyzet az italoknál is. Víz, üdítő már régóta csak nagy üvegben volt, sör kis dobozban, alkoholmentes félliteres dobozban. De ezt is módosították, nyilván sok 33-as sör távozott. Ma már ez is csak üveges kiszerelésben van. Bár egy jól felszerelt turistánál van sörnyitó, mert sosem lehet tudni, mire számíthat - mi laktunk már olyan lakásban, ahol kaptunk üdvözlőpiát, de bontó nem volt a házban se -, szóval a nyitás nem lehet akadály. Az üveges kiszerelés azonban mégis kicsit macerásabb. Ha mégsem válik be ez a nehezítés, tutira jön majd a sörcsap, azt próbálja meg valaki kivinni. A többi alkoholos ital normál üveges, értelemszerűen ez sosem volt másképp. 

Összességében a ferihegyi burzsujváró igyekszik úgy módosítani a kínálatot, hogy enni-inni lehessen, de ki legfeljebb morzsákat lehessen vinni. Így a család ingyen etetése a repülés előtt kútba esett. Mert míg korábban könnyen ki lehetett hordani a hitelkártyával nem rendelkező családtagnak a szajrét, ma már ez normál keretek között nem kivitelezhető.

Valahol sírnivaló, hogy erre kényszerült a lounge. Bár sok látogatásunk alatt sem láttunk ilyet, van sejtésünk, mit művelhettek páran, ha ennyire látványosan a kaja-pia mozdíthatatlansága lett a kínálatban az elsődleges szempont. Azt még érdemes megjegyezni, hogy itt az utasok részéről nem az anyagi helyzet számít, hanem a hozzáállás. Wizz-hitelkártyát nem könnyű kapni, sokan hasalnak el a hitelvizsgálaton, több sztorit hallottunk, hogy 200 ezres havi jövedelem nem volt elég. Tehát nem csórók járnak ide, hanem ócsójános módjára viselkedők, miattuk módosítják a kínálatot. 

Azért a majonézes saláta mindettől függetlenül borzasztóan rossz volt.

Sokat utazva feltűnő, hogy Magyarország wannabe légitársasága elég mostohán bánik a nem A-listás nőkkel, ha azok arra vetemednek, hogy jelentkeznek légiutaskísérőnek. A Wizz-sztyuvik szinte mind 40 alatti, magas, sovány, kifejezetten csinos arcú hölgyek és hozzájuk illő urak. Még elvétve sem látni a fedélzeten idősebb, hovatovább ráncosodó vagy észrevehető súlyfelesleggel küzdő hölgyet. De kopaszodó vagy az átlagnál alacsonyabb férfit sem. Vajon miért?

Ez most a nőnapon kikívánkozik: nehéz másra gondolni, hogy aki nem fér be a cég által elképzelt ideálba, azt nem veszik fel, szevasz. Akkor sem, ha egyébként alkalmas lenne a munkára. Persze a légiutaskísérő, főleg Britney Spears ide vonatkozó videoklipje óta egyértelműen olyan státusz, amelyhez jelentős mértékben kötődik szexuális töltet. Tipikusan ilyen még a nővérke is. Ám ahogyan nem várjuk el reálisan, hogy a kórházban az ágytálat duzzadó mellű, szőke hajú, miniszoknyás nehézbombázók cserélgessék, úgy a repülőgép fedélzetén posztoló légiutaskísérő sem két lábon járó segédeszköz. 

Ezt az elvet képviseli az általunk gyakran igénybe vett fapadosok közül a Ryanair és az easyJet is (velük repülünk annyiszor, hogy releváns következtetést tudjunk levonni). Mindkét társaságnál dolgoznak idősebb, akár 50 év feletti légitutaskísérők, de nem ritka a színes bőrű és a túlsúlyos alkalmazott sem. Az easynél látványosan több az idősebb és a dundibb, de a Ryanairnél is előfordulnak. Az easyJetnél nagyjából olyan változatosak a sztyuvik, mintha a sétálóutcában néznénk, hogy ki jön szembe. Ezzel szemben a Wizznél szinte csupa olyan hölgy dolgozik, akik megfelelnek a 18-as karikás történetek sztereotípiájának.

És ez szerintem nagyon nem oké. Megnéztük, milyen követelményeknek kell megfelelnie annak, aki légiutaskísérő szeretne lenni a Wizznél. Az angol és valamilyen közép-európai nyelvtudás alap, tudni kell úszni, satöbbi. Ami a testi adottságokat illeti, az egyetlen előírás, hogy a hölgyeknek legalább 165 centisnek kell lenniük, lábujjhegyen pedig 210 centire fel kell tudni érniük. Ez teljesen érthető, hiszen fel kell érniük a csomagtartót, vagyis azzal nincs is semmi gond, hogy én a 158 centimmel sajnos teljesen esélytelen lennék. Az már kérdéses, hogy a férfiaknak miért kell 175 centisnek lenniük. Elvégre ugyanazt a tárolót kell felérniük nekik is, ami pedig megy 165 centi mellett is. Ja, egy 165 centis férfi nem számít éppen magasnak, még Tom Cruise is lekörözi.

De menjünk tovább, milyen kikötések vannak a testi adottságokra még. Nos, semmilyen egyéb követelmény nincs. Elvileg ki lehetne kötni, hogy megfelelő állóképességgel kell rendelkezni, elvégre ha félig halott utasokat kell kihúzni a székek alól, oda kell erő. De nincs utalás semmilyen, a kondíciót érintő követelményre. Nyilván ha a túlsúly már kóros, és annyira akadályozza a leendő munkavállalót, hogy nem tudja rámolgatni a bőröndöt, húzni a kocsit, nem fér el kényelmesen a folyosón, akkor az kizáró tényező lehet - ugyanígy csak különleges vizsgálat után teljesíthet valaki szolgálatot, ha 4-esnél erősebb dioptriájú szemüveget, kontaktlencsét visel.

Ám míg a látásra vonatkozó előírás szerepel a követelmények között, a túlsúly nem kizáró tényező. Márpedig ha ez a helyzet, akkor nagyon kevéssé valószínű, hogy a túlsúlyos jelentkezők mindegyike kórosan elhízott lenne, vagy rendre egyéb teszteken és feladatokon vérzik el, s nem azon, hogy 44-es ruhát hord 38-as helyett. Ami az idősebb, pontosabban a már nem annyira fiatal jelentkezőket illeti, esetükben fel sem merülhet hasonló kizáró tényező, hiszen ehhez a munkához nem szükséges olyan fizikai állóképesség, ami csak a fiatalokra jellemző - a követelmények között is csak annyi szerepel, hogy 18 éves kort be kell töltenie a jelentkezőnek.

Ha egy 50-es nő képes egy hipermarketben álló nap polcot pakolni, akkor a kocsit is tudja tolni. Arról nem beszélve, hogy ez a tudás nem igazán avul el - vagyis míg egy idősebb programozó esetében releváns magyarázat lehet, hogy nem elég naprakész a tudása, egy légiutaskísérőre nem hullanak záporesőként az innovatív fejlesztések nap mint nap. A vészkijárat tíz év múlva is ugyanott lesz.

Vagyis semmi, de semmi nem indokolja, hogy a Wizz miért nem vesz fel idősebb vagy dundibb nőket légiutaskísérőnek, miközben a többi fapados cégnek ez nem jelent problémát. Összességében ez elég csúnya diszkriminációnak tűnik.

Régóta mondogatjuk, hogy ha minden rendben megy, a Wizz szolgáltatása általában teljesen rendben van, ha viszont probléma merül fel, az utas készülhet a legrosszabbra. Itt egy újabb történet, amiben a légitársaság hozzáállása egészen érthetetlen és nem túlzás, hogy visszataszító. 

Íme a pórul járt utas levele, alatta tőlünk néhány kiegészítés és a tanulságok.

2016. november 28-án interneten két főre jegyet vásároltam a Wizzair Budapest-Burgasz 2017. júl.11-i, illetve Burgasz Budapest 2017.júl.18-i járatára. A két jegy ára a poggyászokkal és ülőhely biztosítással együtt: 170.688 Ft volt.

A 2017. július 18-i 9.35-kor induló Burgasz-Budapest járatot technikai okok miatt törölték.  Több órás tájékoztatás nélküli feszült várakozás után (az utasok egymást informálták az okos telefonoknak köszönhetően a helyzetről, azaz, hogy a gépünk időközben Szófiában landolt és láthatóan nincs tervbe véve az, hogy másikat küldjenek értünk) a zsúfolt tranzitból buszra szállították a gép utasait és visszaléptettek bennünket Bulgáriába. Előzetesen a  kijáratnál aláírattak mindenkivel egy nyilatkozatot, hogy a szükséges tájékoztatást és az előírt ellátmányt megkaptuk. „Természetesen” senki sem olvasta el mit ír alá, vagy utasította vissza az aláírást, hanem törekedett mielőbb felszállni a buszba. (Sokan abban a reményben, hogy végre a géphez visznek bennünket.) Ellátmányról (voucher) szó sem volt, a tájékoztatás annyi volt, hogy egy Budapestről érkezett és a helyszínen kinyomtatott kétoldalas A4-es lapot nyomtak a kezünkbe és a csomag visszavételezést követően kitódult a tömeg a terminálra, illetve az utcára. Élő ember, akitől kérdezni lehetett volna, nem volt sehol. Kaotikus állapotok. A Wizzair irodája zárva. A kiosztott lap információkat tartalmazott a járattörlés esetén követendő eljárásról, köztük az átfoglalásról is, de ennek megvalósítására esélyünk sem volt.

Miután a telefon segítségével kiderült, hogy sem a közeli Várnából, sem Burgaszból nem találunk az adott napon másik járatot, a vasuti közlekedés sem ígért megoldást, végül itthoni segítséggel egy Austrian Airlines  járat maradt Szófiából, ami Bécsen keresztül elvileg 22.10-re Budapestre ért volna. Gyorsan megvettük a drága jegyet és miután megalkudtam a pályaudvar előtt lebzselő egyik taxissal, elindultunk a közel 400 km-re lévő Szófiába. 

Az már csak hab a tortán, hogy a Bécs-Budapest járatot is törölték, de ők legalább rögtön áttettek bennünket a Bécs-München járatra és végül nem kis kerülővel éjfélre hazaérkeztünk.

Itthon a Wizzair honlapján feltültetett módon azonnal jeleztem a kártérítési igényemet a társaság felé, amire a Customer Service Department 2017. júl.27-én reagált. Kérték a számlám adatait és a felmerült többletköltségek igazolását. Az adatokat még aznap továbbítottam, a többletköltségek tekintetében pedig mérlegelési lehetőséget kértem. (A taxiról persze nem volt számlám.)

2017. aug.22-én érdeklődtem az ügyintézés állásáról. Válasz semmi. szeptember 18-án tértivevényes levelet írtam a cég vezérigazgatójának, Váradi Józsefnek (a honlapjukon rajta kívül más illetékes személy neve nem található), amiben időrendben felsoroltam a történéseket és csatoltam az addigi levelezés, illetve a rendelkezésemre álló számlák másolatát. Válasz semmi. október 2. Ismételt panaszbejelentés. Válasz ugyanazon napon megérkezett. Az Európai Bíróság(?) Rendeletére hivatkozva (feltehetően az Európai Parlament és a Tanács 261/2004/EK Rendeletére gondoltak) elismerték a törölt járatra miatti viteldíj visszatérítésére vonatkozó kötelezettséget, de mást nem. Kérték a korábban megadott banki adatok megerősítését. A válaszukat tudomásul vettem és a banki adatokat ugyanazon a napon megerősítettem.
2018. január 3. Elfogyott a türelmem, ismét irtam a panaszvonalra és kértem, hogy egy kompetens személy vegye már fel velem a kapcsolatot.

A válasz azonnal megérkezett azzal, hogy az ügyfélszolgálati munkatárs jelentkezni fog.

2018. február 6-ig nem történt semmi. Pénzt még nem láttam. Ennyi idő után már késedelmi kamatra is igényt tarthatnék.

A fogyasztóvédelem az Iparkamara mellett működő Békéltető Testületet megkeresését javasolta."

Eddig tehát a levél, most a kiegészítéseink.

Ez az az eset, amiről annak idején beszámoltunk, már ami ott a reptéren történt, nagyon durva volt, részletesen olvasható ebben a posztban. A Wizz arról nem tehetett, hogy kitérőre kellett mennie az érkező gépnek, de utána reggeltől estig nem adott semmiféle információt az utasoknak arról, hogy mire számíthatnak. Amúgy minden más légitársaság a reptér megnyitása után elvitte az utasokat, átrepült Burgaszba, kivéve a Wizz. Este lett biztos, hogy lesz másnap mentőjárat, addig az emelt díjas Wizz ügyfélszolgálat is csak hadovált, a reptéren pedig először csak az utazási irodás csoportoknak segített az iroda szervezője, majd úgy tűnik, a magyar konzul fellépése is kellett ahhoz, hogy történjen valami. 

Arról lehet vitatkozni, hogy ha valaki sok óra várakozás, nulla információ után elunja a dolgot és maga megszervezi a hazaútját, annak fizesse-e ki a cég a költségét. Szerintünk nem ártana egy határt megszabni, ami után ez kötelező. De ma nincs ilyen, aki maga szervez, ritkán tudja behajtani az alternatív járat árát a szolgáltatón. Itt a jó példa arról, hogy az easyJet hogyan kommunikált hasonló helyzetben, a Wizz részéről az, hogy egész nap semmiféle infót nem adott, egészen felháborító.

De ami a legdurvább: az utas megoldotta maga, drágán hazajutott, elfogadta azt, hogy ennek a költségét nem térítik meg neki. De ezt mire fel, hogy a jegy árát nem adja vissza a cég azt követően hónapokig, hogy elismerte a követelés jogosságát? Erre semmiféle magyarázat nem létezik.

Tanulság tehát, hogy ha a légitársaság magasról tesz az utasaira és nem ad sok órán keresztül semmiféle infót, aki nem akar ráfizetni, annak akkor is érdemes megvárni, hogy nagy nehezen milyen megoldással rukkol elő. Szállást általában szerveznek központilag, nem szabad egyénileg, mert nem fogják kifizetni - erre az easyJet korrekten azonnal fel is hívja a figyelmet. Az is tanulság, hogy a Wizz ügyfélszolgálata továbbra is kritikán aluli, nagyon lassan reagálnak a panaszokra és van képük nem kifizetni az utasnak jogosan visszajáró összegeket. És tök mindegy, hogy mennyiért vette valaki a jegyet, ezen a nyaralójáraton épp méregdrága jegyekkel utazók is voltak.

Nyilván elveszítenek ezzel néhány száz utast, de majd jön helyettük másik ezer, a hozzáállás világos. Mégis azt mondjuk, ez olyan szint, amit egy sikeres légitársaság nem szabadna, hogy megengedjen magának, sürgősen ideje lenne változtatni.

Most hogy papíron itt a tavasz, ideje, hogy ráhangolódjunk a hersegő zöldekre és kipattanó bimbókra. Bárhol járunk, szívesen látogatunk el kertekbe, legyen szó kis városi oázisról vagy botanikus kertről. Jó hír, hogy van élet Versailles-on és Schönbrunnon kívül is. Azt is megmutatjuk, hogy lehet ezeket a kerteket elérni.

Az ötletet a szibériai betörés (légköri és nem katonai esemény) mellett az adta, hogy egyik kedvenc városunk, Granada újra könnyen elérhető lett fapadon, ha nem is közvetlenül. Eddig ezt a csodás, mór emlékektől hemzsegő várost csak körülményesen, leginkább Malagából keresztül lehetett elérni. 

Alhambra

Na persze, ez nem is kert. Hanem. Granada gyönyörű komplexuma sokkal több, mint egy történelmi helyszín, egy mór városmaradvány. Valójában egy hatalmas kert, benne páratlan díszítésű palotákkal, több száz éves faragásokkal. De összességében mégiscsak egy kert. Több ezer rózsatő, tuják, lugasok, szökőkutak és pálmák teszik döbbenetesen széppé az Alhambrát, ahol bármennyi időt el lehet tölteni - alapból három óra alatt járható be, de akármeddig el lehet itt lenni. Hetekre előre elfogynak a jegyek, erre érdemes figyelni.

Granadába az easyJet repül több városból is. Budapestről például Malpensán át is el lehet ide repülni, az pedig a hab a tortán, hogy napon belül is megoldható az átszállás mindkét irányba. 

Caldeira Velha

A legnagyobb Azori-szigeten, Sao Miguelen található ez a kis kert. A kiépített ösvények gigantikus fák között vezetnek, olyan növények között, amelyek itthon is megvannak, csak nem 30 méteresek, hanem 30 centisek, itthon párfánynak hívjuk, ott dzsungelnek. Ami igazán bájos ebben a kertben az az, hogy az ösvény végén egy kis fürdő is ki van alakítva. Mivel a szigeten számtalan hőforrás található, nem meglepő, hogy itt is forró víz bugyog a falrepedésekből. A vizet pedig felfogták és egy kőből kirakott medencébe terelték. A fürdőzők kis kosarakba pakolhatják a cuccukat, nagyjából ennyi az infrastruktúra. A beugró két euró.

Az Azori-szigetekre Lisszabonból és Portóból lehet eljutni.

Aphoridté fürdője

Cipruson minden kopár, száraz és sziklás. Kivéve ahol nem. Ilyen ez a sziklás domboldalban kialakított kert is. Kis ösvényeken keresztül-kasul bejárható, a dombtető felé közeledve pedig kibukkan a bokrok mögül a tenger. A fürdő maga viszont nem fürdő, vagyis lehet, hogy Aphrodité megmosta itt a hóna alját, de mi nem fogjuk. Kis patak folyik át a kerten, amely egy barlangból ered. Akinek rengeteg ideje van, a kerben kialakított madárlesben is eltölthet pár órát (napot), hátha felbukkan egy csicsörke vagy sordély. Ingyenes.

Szerencsére a Ryanair ismét repüli Páfoszt, ahonnan egy köpésre van csak a kert, akár busszal és napijeggyel is könnyen elérhető.

Funchal, botanikus kert

Madeira fővárosának szélén, a város felett terül el ez a kert, ahonnan remek a killátás Funchalra és a tengerre. Ez alapvetően nem lenne nagy szám, de itt, ahol a legnagyobb sík felület a mesterségesen megépített kifutópálya, ahol a városból két felvonó is közlekedik a hegyekbe, ott egy kicsit komolyabb a látvány. Az autópályák a lábunk alatt futnak bele az alagútba, a város tornyai a távolban meredeznek, körülöttünk pedig buja és színes virágok, magnóliák, hibiszkuszok és rózsafák illatoznak. A kertben külön kaktusztelep is van hatalmas példányokkal, a szabadon kavargó bokrok mellett pedig méretre vágott cserjék díszítik a nagy becsben tartott sík területet.

Madeira átszállással érhető el Lisszabon és Porto mellett akár Londonból vagy Baselből is.

Jardin Majorelle

Na jó, most az egyszerűség kedvéért Marokkót Európához csatoljuk, főleg hogy ez a kis oázis francia arcokhoz kötődik. Ha eddig nem is érdekelt bennünket Yves Saint Laurent munkássága, nem bánjuk meg, ha Marrákesben járva meglátogatjuk az általa és barátja, Pierre Bergé által kialakított városi kertet. Igazi műgonddal megalkotott kis menedék ez elsőre furának tűnő, ám a környezetbe tökéletesen illő kék épületekkel, szökőkúttal, kaktuszokkal, bambuszokkal és nem is Marokkóban lennénk, ha macskák nem lennének. A kert kicsi, de nagyon hangulatos, pár perc alatt bejárható, de valahogy nem akaródzik elindulni innen senkinek, visszatérni a durva városi nyüzsgésbe.

Marrákes könnyen elérhető közvetlen Ryanair járattal, de ha bejárnánk az ország más részeit is, akár a Wizz agadiri járatával is repülhetünk.

Régóta mondogatjuk, hogy a fapados és a nem fapados közti különbség akkor a legszembeötlőbb, ha valami baj van: késés, törlés, nem kell hozzá a cég hibája. Ilyenkor van aki segít az utasnak és van aki tesz rá magasról. Pár hete megtapasztaltuk, hogy mekkora különbség van ultra fapados és sima low-cost cég között is. Hatalmas piros pont az easyJetnek.

A helyszín La Palma, az ötödik Kanári-sziget, ahova repül fapados. Király hely, abszolút ajánlott. De amikor az idő elromlik, a kis reptér könnyen foglyul ejt. Szívásunk napján záporos volt az idő, eszünkbe nem jutott, hogy nem fognak tudni leszállni gépek a reptéren. Mégis ez történt. Meg az, hogy az easyJet profin kommunikált mindent.

Ilyen helyzetben sokszor senki nem tud semmit, az utas érdeklődik, a földi kiszolgáló meg a halálba kívánja, ő sem tudja, hogy mi a tök van. Az easyJet áthidalta ez azzal, hogy az applikációjukban és SMS-ben is egyenesen az ops, a működtetési osztály tolta az infót a mixpult mögül. 

Először azt, hogy elnézést kérnek, a gép nem tudott leszállni nálunk, kitérőre ment Gran Canariára. Utána azt, hogy várhatóan egy óra múlva megpróbál átjönni. Utána azt, hogy nem tud átjönni, türelmet kérnek, talán később. Végül azt, hogy nincs mese, a körülmények nem alkalmasak a leszállásra, új járatszámmal az indulás másnapra tolódik. Hozzátették azt is, hogy intéznek szállást és szállítást, a földi személyzet mindent elmond majd, azt kérik, senki ne intézze magának, mert azt nem fogják tudni kifizetni. Korrekt. 

Minden infó hamarabb jött az appon, mint ahogy a reptéri monitorokon megjelent. Miután a másnapra tolásról szóló infó megjött, még nagyjából fél óra telt el, amikor összeterelték a két easy-gép utasait, szépen kisétáltunk a becsekkoláshoz, közben akinek volt, visszakapta a feladott csomagját. Nagyjából 300 emberre fél óra alatt szereztek buszokat és szállást is. Kábé 20 perc alatt mindenkit beosztottak buszra, szállásra. Nekünk valószínűleg mázlink volt, egy kiváló szállodába vittek, ott már csak annyi rutinrókaság kellett, hogy egyikünk a buszról gyorsan leszállva rögtön a recepcióra ment, amíg a többik felszedték a csomagjaikat. Így a szobaosztásra sem kellett várnunk.

Egészen pöpec vacsorát kaptunk, kiváló sztéket, volt hozzá korlátlan borfogyasztás is. A svédasztalos reggeli is első osztályúnak bizonyult.

De azért akadt egy kis félreszervezés. Az easyJet az appon már este elküldte, hogy a gép az először bejelentett reggel fél 9 helyett csak délben indul, mert ki kell adni a személyzet pihenőidejét. Ezt tehát elcseszték, nyilván kiszámolhatták volna korábban is. Viszont ez az infó valahogy nem jutott el a helyi szervezőkhöz, az utasokat a reptérre visszaszállító buszt meghirdették reggel fél 7-re és ezen nem is változtattak. Mi mindenesetre rászántunk 10 eurót egy taxira, hogy aludjunk egy nagyot, 9-kor reggeliztünk, 10-re hívtuk a taxit és 10.15-kor kinn is voltunk a reptéren. Azon tényleg már csak röhögni tudtunk, hogy amikor beértünk a tranzitba, épp egy csoportosulást láttunk. Kiderült, kajavócsert osztanak a 3 órás késés miatt. Épp ott álltunk tele hassal, így a Londonig tartó hosszú útra vettünk egy rahedli ételt és italt. 

Az újrabecsekk is nagyon frankón működött. Az appban megjelent az új járat, az adatainkat a rendszer átemelte az előző napi járatról, nem kellett újra begépelni. Néhány gombnyomással megvolt az új beszállókártya.

Összefoglalva: egy ilyen helyzet mindig nagy szívás, nekünk mázlink is volt, hogy nem másnap akartunk Londonból jönni tovább haza, mert akkor buktuk volna azt a jegyet teljesen, vehettünk volna újat. De a lényeg, hogy az easyJet nagyon profin kezelte az egészet. Az ilyen helyzetekben leggyakrabban felmerülő probléma, az információhiány fel sem merült, a modern technológia és az odafigyelés kombinációjával áthidalták ezt és a helyi szervezés is profi volt. Ha ez mindig így megy náluk, akkor ebben a műfajban (probléma esetén utaskezelés) ezerszer jobbak, mint a Wizz és a Ryanair, a két ultra horrorsztorijairól legutóbb tavaly nyáron írtunk.