Immár zsinórban ötödször lett a legjobb kelet-európai reptér a budapesti. A Budapest Airport természetesen dialadittas közleményt bocsátott ki erről, hiszen ez páratlan, ilyen még sosem volt. Egyrészt mindig örülünk, amikor bármilyen nemzetközi lista első helyén Budapest szerepel. Másrészt nézzük azért meg azt a listát tüzetesebben.
A légitársaságokat és reptereket a Skytrax listázza az utasok szavatai alapján. Van abszolút lista, regionális repterek listája, legjobb kaja, legjobb staff és így tovább. A legjobb kelet-európai repterek között Budapest mellett olyan városok szerepelnek, mint Tallin, Bukarest, Tbiliszi vagy Pozsony. Nem tartozik Kelet-Európához például Bécs. A régiós listákat itt lehet böngészni. Ennek alapján, tegyük a szívünket a kezünkre, nem akkora szám lenyomni Szkopjét, Szófiát vagy Kijevet - ugyanakkor az is tény, hogy Budapest hozza az elvárható kötelezőt. Ez mondjuk a fociválogatottról nem mondható el.
Az abszolút listán is fenn van viszont Budapest. Ez azt jelenti, hogy a világ legjobb száz reptere között van, ami nem annyira rossz ám. Igaz, hogy az idén a 90. helyet csípte meg és tavaly még a 84. volt, de így is lenyomta Brüsszelt (és nem Charleroi-t, mert az a fasorban sincs), Prágát és Varsót. Ráadásul a százas listára nem fért fel sem Milánó, sem Berlin.- utóbbi persze a legkevésbé se meglepő A londoni repterek közül a City, Heathrow és Gatwick került a listára, Stansted és Luton sehol sincs - nem véletlenül. Szóval nem a legelőkelőbb klubban lett nyertes Budapest, az igaz, de legalább benne van a krémben.
De milyen is a budapesti reptér? Saját tapasztalataink szerint olyan is-is. A bejutás sokat javult köszönhetően a 100E busznak - még nem tökéletes, de összehasonlítva egy lutoni kínlódással vagy egy kétórás Párizs-külső buszozással megfelelő szolgáltatást nyújt a BKK. Mi sosem taxizunk, erről nem tudunk véleményt mondani - nem csak itt nem taxizunk, általában nem. Tehát a megközelítésre jár a pirospont.
Beérve sincs nagy dráma, a fő terminál szép, modern, alapvetően kényelmes. Korábban mi is kiakadtunk, hogy a hajnali gépekhez nem nyitottak elég sort a biztonsági ellenőrzésnél, de ez is megváltozott. Nincs őrült tumultus, általában tervezhető idő alatt át lehet jutni a szekun - az elmúlt évben egyszer kényszerültünk csak elsőbbségi szekut venni, mert brutális sor kanyargott már a csekkinpultoktól. A terminálban természetesen rengeteg a kaját, kávét, szirszart áruló bolt. Egyszer ki akarjuk próbálni, milyen átszálló utasnak lenni Budapesten, akkor tudjuk igazán értékelni majd ezeket a szolgáltatásokat. Az mindenképp pluszpont, hogy a budapesti átjárható reptér, vagyis nem kell átszálláskor újra beszekuzni.
Akárhogy is számolom, ez már három pirospont egyetlen fekete nélkül. Mi a gond akkor a budapesti reptérrel? Egy nagy és két apróbb: a legdurvább persze a karám. Ez ugyanis olyan szinten balkáni, hogy erőteljesen lehúzza az általános pozitív elemeket. A fő gond itt az infrastruktúra teljes hiánya. Némi fűtés van ugyan, de sokszor csak a személyzet feje felett megy, az utasok már nem számítanak. Persze mínusz tíz fokban nem fagy oda senki a betonhoz, de kabátban kell állni. És igen, állni kell. Mínusz 30 percnél át kell menni a kapun, vagyis az indulásig biztosan ácsorogni kell. Jobb esetben az utasok a karámban maradhatnak egészen a felszállásig, rosszabb esetben azonban kiterelik őket a gép mellé.
És ez aztán a kőkemény Balkán - igen, tudjuk, nyugaton is van néhány borzasztó reptéren hasonló. Az utasok feje felett van ugyan egy bádoglemez, de semmi egyéb nem védi őket az időjárástól. Volt példa arra, hogy vízszintesen esett az eső, annyira fújt a szél, de kitereltek nagyon hamar, ott kellett állni 20 percig. Persze mindent ki lehet bírni, de ezt mégis nehéz szolgáltatásnak nevezni. Esős időszakban teljesen általános, hogy helyenként áll a víz, így az árcsorgás során beázik a cipő, így utána kábé fél napig lehet vizes cipőben az ember. A csúcs ebben az volt, amikor a karám bejáratánál bokáig ért a víz, és több száz ember bakkecskeként ugrált.
A két kisebb idegesítő dolog a pofátlan lehúzó árfolyamon dolgozó valutaváltó és a szintén pofátlanul utasokra vadászó, szinte kikerülhetetlen hitelkártyaügynökök. Az általános árszínvonal is elég magas, de legalább az olyan alapcikk, mint a fél literes víz nem 2-3 euró, mint sok helyen Európában - alig több mint egy.
Végeredményben lehet mondani, hogy a karám a fapados utasoké, ők meg ennyi pénzért örüljenek, hogy repülhetnek, mert a legacyval utazók az igazi utasok. Azt sem szabad azonban elfelejteni, hogy a budapesti utasok több mint fele tartozik a fapados a körbe, és az utasszámnövekedés is javarészt nekik köszönhető. Ennek alapján pedig van még feladat bőven ahhoz, hogy Budapest valóban a régió legjobb reptere legyen minden szinten. Szerencsére a B oldalon lassan kész sz új csáp, aztán talán az A-ról is eltűnik az utaskarám.
Utolsó kommentek