Egy nagyon régóta működő légitársaság dobta be hétfőn reggel a törülközőt. A Monarch csődje azért érdekes, mert a légitársaság pályaíve szépen mutatja az iparág átalakulását.

A brit Monarch 1967 óta repül, első sugárhajtású gépét 1971-ben szerezte be. Sokáig tipikus charter cég volt, ezek közül elsőként szerzett be Boeing 757-eseket a nyolcvanas évek elején. Nem sokkal később elkezdett menetrend szerinti járatokat is üzemeltetni, a fapados átalakulás azonban kényszerpályára állította.

Szinte mindvégig abból élt, hogy brit turistákat szállít a szigetországból különböző, döntően mediterrán nyaralóhelyekre, erre a piacra viszont egyre jobban rácuppant az easyJet, majd a Ryanair is. A hagyományos szolgáltatóknak a komoly áresésre kellett reagálniuk, mindenki ezerrel költséget csökkentett, árat is, de próbálta úgy pozicionálni magát, hogy jobb szolgáltatást nyújt a low-cost cégeknél. 

A Monarch - ellentétben például a Magyarországra is repülő Jet2-val - teljesen elengedte a chartert, pár éve teljesen fapados modellre váltott, de így magasabb költségei mellett kellett árversenyeznie, leginkább az easyJettel. Tavaly még, miután szárnyra kaptak a közelgő csődjéről szóló híresztelések, kapott egy utolsó tőkeinjekciót, mostanra azonban kifogyott a készpénzből és már senki sem akadt, aki alányúlt volna. 

Jelenleg a brit hatóságok keményen küzdenek, hogy hazajuttassák a Monarch által külföldön hagyott utasokat - több mint 100 ezer emberről van szó, nagyon durva.

A piac átalakulását jól mutatja, hogy a Monarch fő bázisa, székhelye Luton volt, de az easyJet is ott lakik és már rég túlnőtte a Monarch-t. De már nem is az easy a legnagyobb játékos Lutonban, mert megelőzte a Wizz. 

Mi egyszer utaztunk Monarch géppel, Gibraltárról Lutonba, nagyon kellemes volt. Sajnálatos a csődje, de semmiképp sem váratlan. A piacát pillanatok alatt leosztják a többiek egymás között, a második leggyengébb láncszem nyer egy kis időt.