Fapados utazásaink során egy dolog mindig bekerül a zsákba, mégpedig a futócipő. Volt már utunk, aminek apropóját valamilyen futóverseny adta, de ettől függetlenül is kellemes futva felderíteni egy-egy környéket. Nagyobb távolságokat is be lehet fogni – bő egy óra alatt tíz, három óra alatt belesétálva, nézelődve is akár több mint húsz kilométert – mégis mindent látunk, és még edzünk is. Ezek a legemlékezetesebbek, aki arra jár, bátran próbálja ki őket.

Érdekes Párizs külvárosában úgy menni majd tíz kilométert, hogy végig parkokban, erdősávokon vezet az út, vagy London Croydon negyedében keringeni a kiserdőben. A ciprusi Pafoszban is tuti végignyargalni a tengerparton és megkerülni a tengerparton az erődöt és a régészeti parkot, de voltak ennél tutibb helyek is.

Isztambul

Városban akkor futunk, ha nincs más, de Isztambul ebből a szempontból (is) különleges. Egyik kedvenc városunkban egyszer próbálkoztunk a sétálóutcával is, de borzasztó idegesítő a tömeg, gyakorlatilag csak hajnalban működik itt a futás. Ellenben a Taksim tértől indulva a Macka Demokrasi Parki nevű, dimbes-dombos parkban egész jó edzéseket lehet tartani. A park egy domboldalban van, s több út is vezet rajta keresztül-kasul, így olyan köröket is lehet menni, ahol felmegyünk a hegytetőre, s olyat is, hogy alig futunk szintet. A talaj kellemes, beton és kemény földút.

A parkban szipiszupi klotyók is vannak, amelyeket az alapvetően közlekedésre rendszeresített Istanbul Carddal lehet használni – egy korona egy pisi – és ha a hegytetőn fejezzük be az edzést, felvonóval mehetünk vissza a Taksim szomszédságába (szintén működik a kártyával), megúszva egy nem túl kellemes dombmászást visszafelé. Mivel köröket megyünk, annyi a táv, amennyit akarunk.

tetszőleges km, közepesen szintes 

 Positano

Félig városi futás az Amalfi part kis ékszerdoboza, Positano körbejárása. Itt a kihívás nyilván az, hogy a tengerpartról fel kell kocogni a városka végébe a hegyre. Nem tudni, melyik a jobb, fölfelé kezdeni vagy lefelé, a mi szállásunk egész magasan volt – egy kanyarral a helyközi buszmegálló alatt – így jó tempó mellett gyönyörködtünk a tájban. Fölfelé mondjuk több időnk volt nézelődni az biztos, nem adja könnyen magát az a szerpentin. Az igazán tökösek több kört is mehetnek, meg lépcsőn rövidíthetnek nekünk napi egy is elég volt:

körönként 5 km meglehetősen szintes

Nizza környéke

A francia Riviéra csodája abban rejlik, hogy csak szétnézünk, hol építkeznek ezek a derék frankok. Vagyis ideális esetben csak lődörgünk a tengerparton és a kis félszigeteken. Tökéletes erre a Nizza mellett elterülő kis benyúlás, Saint-Jean-Cap-Ferrat. Nizzából vonattal mentünk a lírai nevű Gare de Villafranche sur Mer megállóig, majd lekocogtunk a félszigetre. Közvetlenül a parton fut végig egy kis ösvény, az ideálisnál talán több lépcsővel az elején, de az egész annyira bájos, hogy megéri a fáradtságot. Miután körbefutva a félszigetet megnéztük, hol laknak a burzsujok, Nizzába a 81-es busszal gurultunk vissza.

8 km, enyhén szintes

 Az Alhambra felett

A fantasztikus Granada falain kívül is tartogat látnivalót. Az Alhambra fölötti dombokon remek túra és bringaútvonalak találhatók, gyakorlatilag öt percre a várostól már a végeláthatatlan erdőben futhatunk. Szolid, vörös színű lankákon sorakoznak a fenyőfák, a távolban pedig egyszer-egyszer felvillan a hófehér város. Érdemes térképen vinni, mert könnyedén csinálhatunk a tervezett tízes helyett 15 kilométeres túrákat. Annyira kellemes terep és annyira szép táj, hogy alig akartunk visszarfordulni. Ez a kr felfelé is még futható, aztán hosszú enyhe lejtő a visszaút.

8,5 km közepesen szintes

 Madeira csücske

Vannak helyek, ahová érdemes kimenni, mert a látvány elragadó, csak az az időrabló tíz kilométer ne lenne oda-vissza. Ilyen Madeira csücske, a Ponta de Sao Lourenco és a Ponta do Furado közti útvonal. Sziklákon át vezet a gyalogút, jobbra-balra pedig nem látunk mást, mint az óceánt és a vízből kiálló sziklatömböket, amelyeken tajtékot vet a víz. Fa elvétve nő ezen a tájon, a szél viszont annál inkább fúj. Végigfutni nem könnyű, egyrészt mert néhol elég bizonytalan a járás, másrészt nem lehet kibírni nézelődés nélkül. Meg szelfikészítés nélkül. Hátborzongatóan gyönyörű táj.

10 km, enyhén szintes

Vulkánsziget 

Az igazán hardcore (vagy eszement) futók vulkánt is megfuthatnak, vagy legalább is lefelé döngethetnek a kínlódós mászás után. Erre Lanzarote különösen alkalmas, mert meglehetősen sok, úgy 300 vulkán van a szigeten. Túránkat úgy kezdtük, hogy Yaizába elbuszoztunk Puerto del Carmenből, ahol megszálltunk - mindig könnyű a partmenti falvakban olcsó szállást találni szezonon kívül -, majd a végig szép kilátást nyújtó gerincen elfutottunk Femésbe, egy hegyekkel körbevett kis faluba. Az volt a terv, hogy innen le a partra és visszafutunk Carmebe. Végül inkább visszakanyarodtunk Femésbe, ettünk egy jó Kanári-krumplit meg levest egy kitűnő kisvendéglőben, majd onnan visszabuszoztunk Carmenbe (ezt tervezni kell, napi három jár) . Így is elég kemény volt, a futóalkalmazás szerint több mint 900 métert mentünk fölfelé. 

15km, meglehetősen szintes