Bár néhány óra alatt bejárható, így önálló úti célnak nem igazán való, de ha a környéken járunk, mindenképpen ugorjunk be a britek csúcsfélszigetére, a majmokkal népesített sziklára, vagyis Gibraltárra. Különleges reptere miatt egy andalúz kör kiinduló, vagy végpontjának is kiváló. 

Gibraltárt egy Malagából induló körbe a legkönnyebb beiktatni, a Budapestről közvetlenül két fapadossal is elérhető dél-spanyolországi város ugyanis önmagában úgysem ér meg egy komplett kirándulást, ha pedig körülnézünk Andalúziában, akkor tényleg nem akkora kitérő a szikla megtekintése sem. Szóba jöhetne a sevillai szál is, oda azonban egyelőre nincs közvetlen járat. A mi non plus ultránk Granada, de ennek semmi jelentősége, Sevilla is gyönyörű.

Jó ütemben foglalva ezek a városok nagyon olcsón is elérhetők. Főszezonban eleve nem érdemes ide jönni, elviselhetetlen a forróság. Tavasszal és ősszel előfordulnak 10 ezer forint alatti jegyek is Malagába, de a nyár általában horror. Átszállásos variációk közül a Ryanair Malpensa-Sevilla járata tehet jó szolgálatot, főleg, ha 30 euró alatt adják a jegyet. Azt azért érdemes tudni erről a járatról, hogy elképesztően hektikus: előfordul, hogy a következő hétre már nem lehet jegyet venni a járatra, az utolsó helyekért meg 250 eurót kérnek. (Malpensára Budapestről 5-6 ezerért egész évben vannak jegyek.)

Lényeg ami lényeg, megcsodáljuk Andalúziát, majd kis kitérőt teszünk ott, ahol azok élnek a hivatalosan brit tengerentúli területnek nevezett városállamban, akiket nagyon utálnak a spanyolok. Ezt annyiban érdemes komolyan venni, hogy itt ugye hivatalosan kilépünk a schengeni övezetből, vagyis útlevél-ellenőrzés történik. Ez minket annyiban érint, hogy ha visszafelé jövünk autóval, érdemes elkerülni a munkaidő végét követő időszakot, mert a hivatalnokok ekkor mennek haza - Spanyolországba. Ilyenkor az átjutás akár órákat is igénybe vehet. Ezzel szemben más időszakban 15-20 perc alatt le lehet tudni a kijutást.

Gibraltár maga egy négy és fél kilométer hosszú tengerbe nyúló földnyelv, közepén egy nagy hegyen a baromi nagy sziklával, a város pedig a szikla és a tenger közti vékony partszakaszt foglalja el. Ez azt jelenti, hogy a lenti rész elég zsúfolt. A félsziget csücske az Európa Pont, ahol a világítótorony mögött kirajzolódik az afrikai kontinens körvonala. Itt ha egyik irányba nézünk elvileg az óceánt látjuk, a másik irányba nézve pedig a tengert. Egyébiránt egy mecset is áll a szikla lábánál.

Gibraltár csodája maga a szikla. Ide gyalog és felvonóval is fel lehet menni, a retúrjegy 18 font, csak oda pedig 15, szóval nem nagyon éri meg ezt venni. Októbertől márciusig a felvonó egy közbülső állomáson is megáll, ez egy meglehetősen puritán megálló, egy vékony fémhídon kell kigyalogolni a semmibe, ahol a felfelé és lefelé közlekedő felvonó egyszerre áll meg és lehet választani, hová szeretnénk menni. A legokosabb fentről lesétálni ide és a köztes állomáson beszállni a lefelé tartó járműbe.

A szikla buján benőtt oldalain és kopár ormain makákók százai élik életüket. Az első pillantásra cuki állatokkal azonban nem árt vigyázni, s ezt folyamatosan sulykolják is táblákon és plakátokon. Tilos őket vegzálni, fogdosni, etetni, sőt jobb nem is enni a jelenlétükben. Ezt saját bőrünkön is tapasztalhattuk, amikor gyanútlanul kibontottunk egy tábla csokit és egy kövér, rojtos fenekű kanmajom másfél méteres ugrással szökkent a csokiért, majd kisebb méretű cimborájával - vélhetően egy közeli hozzátartozó lehetett - mint egy gengszter, lassú, kimért, de határozott léptekkel követni kezdett bennünket, hátha lesz még csokoládé.

A kilátás minden irányban fantasztikus, a kikötők, a spanyol partok és a hajók sziluettje páratlan látványt nyújtanak a magasból, persze a képen látható függőhídról is. Ez és a csodálatos klíma fényében nem csoda, hogy a britek ölni tudnának mind a mai napig ezért a két és fél margitszigetnyi területért - attól függetlenül,hogy stratégiailag is rendkívül fontos helyszín, bár ennek ma már kevesebb jelentősége van. A szikláról lefelé vezető utak néhol a kopár kőhalmok között vezetnek, néhol azonban körbe veszi az ösvényeket a sűrű és teljesen áthatolhatatlan bozót, amely kellemes árnyékot biztosít. A hegy lankáin hatalmas fák biztosítanak helyet a majmoknak és madaraknak. A szikla éles kontrasztban áll a várossal magával, hiszen míg odalenn lassan már egy tűt sem lehet elejteni, fenn semmi sem töri meg a természet uralmát.

Teljesen egyedülálló, hogy a félszigetre vezető egyetlen, több sávos út rögtön a határ után keresztezi a gibraltári reptér futópályáját. Amikor gépmozgás van, természetesen leáll a közúti forgalom. Egy lezárás átlag 10 percig tart, naponta általában 4-5 gép érkezik, de előfordul, hogy 10, egymáshoz közel, s akkor bizony egy órán túl is áll a kilépés-belépés. (Már rég el kellett volna készüljön az alagút, amely kiváltja ezt a bulit, most 2018-ra ígérik.)

 A járatok túlnyomó többsége az Egyesült Királyságból érkezik, spanyol járat már évek óta nincs. Ablaknál ülve nagy élmény egy itteni le, vagy felszállás, aki itt fejezné be, vagy kezdené a túrát, a Monarchnál és az easyJetnél talál időnként 30 euró alatt jegyet Angliába - a legolcsóbb London-Gatwick és Manchester, ezekre ugyanis mindkét cég repül, van verseny. 

A félsziget bejárható néhány óra alatt, így elvileg meg lehet úszni a túrát pénzváltás nélkül is - elvileg a font a hivatalos fizetőeszköz, de eurót is elfogadnak sok helyen. Autóval behajtva nem könnyű parkolóhelyet találni, de a felvonó parkolója ingyenesen használható. Gyalog is be lehet menni, így ráadásul a határátlépés is gyorsabb. Talpalhatunk öt kilométert a sziget csúcsáig, de jó a buszközlekedés is a félsziget mindkét oldalán. Egyelőre nem konkretizált tervünk befutni a szigetet, már alig várjuk, hogy efféle csipcsup ügy miatt visszamenjünk.