A Wizz Air glasgow-i járatának beindulásával már egyáltalán nem elérhetetlenül drága Skócia - már ami az utazást illeti, mert sajnos a sör és a cider a kocsmákban alig úszható meg három font alatt, de legalább pintet adnak és csurig töltik a poharat. Egy edinburgh-i kört az ottani dorbézolást ide nem számítva egészen baráti büdzséből ki lehet hozni - és érdemes is, elragadó a város.

A glasgow-i gép reggel nem sokkal hét után indul, ideális egy rövid túrához. Mi sokat nem időztünk a városban, minél hamarabb a fővárosba szerettünk volna érni, így annyi időnk maradt, amíg a buszra vártunk, nagyjából egy óra. A reptéri gyorsbusz 6,5 font (retúrban 9), kis túlzással olcsóbb odarepülni, mint fél órát buszozni a városba. A helyi 77-es busz is benéz a reptérre, de sajnos a normál, 2 fontos tarifa erre a járatra nem áll, a reptérről 4,5 fontért visz be a busz, ami azért elég lenyúlásszagú. Mintha a BKK a 200-as buszra dupla tarifát állapítana meg, holott semmilyen plusz szolgáltatást nem nyújt, amiért fizetni kellene. Ráadásul a reptéri lassú buszra is érvényes napijegy (Network Firstday) sem kerül többe 5,75-nél, azzal pedig egész nap utazgathatunk még.

Az Egyesült Királyságban baromi drága a vonatközlekedés, így a buszos utazgatást preferáltuk, ami amúgy nem rossz döntés, a legtöbb távolsági buszon ugyanis van vécé és ingyen wifi - mi persze többször is kifogtuk, azt a párat, ahol nem volt. Edinburgh-ba is így mentünk, ráadásul előre foglalva egész olcsó a túra, a Megabusnál foglalva momentán egy font. A városban érdemes napijegyet váltani, ami irodában vásárolva úgy néz ki, mint egy kaparós sorsjegy, az aktuális dátumot kell lekaparni és mutogatni a sofőrnek. Szinte valamennyi helyi járaton van wifi.

Főutca, hátunk mögött mutatványossal

A városi túrát mindenképp egy céltalan lófrálással érdemes kezdeni, az óváros megér ennyit. A sétálóutcában megtekinthetjük a közgazdaságtan atyjának számító Adam Smith szobrát, de ha ez unalmas, jó eséllyel kifoghatunk valami mutatványost, aki magát láncokba köttetve szabadul ki vagy kardokat egyensúlyoz vagy ki tudja. Valószínűleg ugyanazt csinálják, mint 500 éve - csak már van mikroportjuk -, az utca népe még ma is vevő erre. Az óvároson halad végig az úgynevezett Királyi Mérföld, ami a vártól vezet a Holyroodhouse-palotáig, ezt megéri végigjárni, ha a sima ődöngés nem jön be.

Sokszor nem sikerült bevenni, vajon miért?

Két dombot mindenképp meg kell nézni Edinburgh-ban, az egyik a várdomb, ami azért különösen látványos, mert az épület egy vulkanikus képződmény csücskére van ültetve. A másik szintén vulkanikus képződmény, az Artúr székére kilátást nyújtó, az East Enden elterülő fennsík, a Calton Hill. Innen remek kilátás nyílik a városra és a tengerre is, Artúrhoz viszont egy jobb bakancsban lehet csak felcaplatni. A Calton Hillen található egy érdekes építmény, a National Monument. Ezt a XIX. században húzták fel a napóleoni háború skót áldozatainak emlékére. Eredetileg a Parthenon mása lett volna, de félúton elfogyott a pénz. Hogy eleve miért jött képbe az athéni ikonikus épület, nem tudom, de torzóban elég érdekesen néz ki, a helyiek egyenesen Edinburgh szégyenének hívják.

Ott ücsörgött Artúr

A városban megtalálhatók a szokásos elfogadható árú szállodák, mint a Travelodge vagy a Premier Inn, de nyáron meg lehet próbálkozni diákszállással is. Kis szkepszissel fogadtuk, de a teljesen új egyetemi kolesz végül nem okozott csalódást 39 fontért. A szobák annyira kicsik, hogy semmit sem lehet ott csinálni alváson kívül, viszont van saját fürdőszoba. És wifi, amihez kilométer hosszú ívet kell kitölteni, egyebek mellett az egyetemi szakot is meg kell mondani. Ez a szállás főleg akkor jöhet szóba, ha a szállodák irreálisan felnyomják az áraikat - ez nyáron nem annyira ritka.

A étel-ital elég húzós ott északon. Lehet, hogy vannak remek és olcsó helyek, de nekünk nem volt szerencsénk, ami a londoni átlag étteremben nyolc fontos cottage pie (Guszti kedvence, állandó ár-összehasonlító alap) itt bőven tíz felett volt, a sör és a cider pedig londoni áron van. Mondani sem kell, mindenképp olyan söröket fogyasszunk, amit itthon nem lehet kapni - bár ki akarna három-négy fontért Heinekent inni? Edinburgh-ból szerencsésebb nem hazajönni, hanem felfelé indulni északnak, de az már egy másik történet lesz. Akinek csak egy gyors városlátogatás fér bele és nem akar reggeli járattal jönni haza, a Jet2 Edinburgh-ból száll Budapestre, sajna a Wizznél drágábban, ritka a 40 font alatti jegy.