Jövőre a Ryanair költségszintje alá akar menni a Wizz, a kilométerre vetített jegyára pedig már ma is alacsonyabb, mint a nagy konkurensé - többek között ez is kiderült Váradi József egyetemistáknak tartott előadásán, miközben repkedtek az ingyenjegyek. Meg az is, hogy mit érzett, amikor a sikeres tőzsdei bevezetés után látta, hogy szárnyal az árfolyam. Sőt még az is, hogy a Wizz szó Montanában grizzlyszart is jelent, ezért majdnem megváltoztatták a cég nevét. Alkalmi szerzőnk beszámolója a közgázról.   

Szerda este a Corvinus Egyetemen tartott előadást Váradi József, a Wizz Air vezérigazgatója. Beszélt a cég elmúlt 11 évéről, a tőzsdére menetelről, kiosztott néhány ingyenjegyet, és a hallgatók pikáns kérdéseire is válaszokat adott.

Az InCube diákszervezet hirdette meg azt a rendezvényt, melyre előzetes regisztrációt követően lehetett bejutni a Corvinus Egyetem impozáns C épületének nagyelőadójába. A hallgatók ugyanúgy várták a 18:40-es kapunyitást, mintha csak a reptéren sorakoztak volna. A kapuban mindenki kapott egy Forbes Magazint, mely a leggazdagabb magyarok listáját tartalmazta. Az este vendége, Váradi József anno a Forbes nyitószámának címlapján szerepelt, de az este végére sejthetővé vált, hogy a tőzsdére menetelt követően akár a leggazdagabbakról szóló számban is előkelő helyre kerülhetne.

A beszállítás elhúzódása miatt kissé késve kezdődött az előadás, a nagyelőadó load factora kb. 90%-os volt. Tyll Attila hangja köszöntötte a ma esti utasokat a másfél órásra tervezett képzeletbeli repülésen, és nem ez volt az egyetlen videóbejátszás. Láthattuk azt a jelenetet is, az előadó kérésére kétszer is, amikor egy Wizz-gép a budapesti Duna-hidak felett repült át (hogy hány méterrel felette, azt inkább ne firtassuk), de betekintést nyerhettünk a cég belső hangulatába, sport tevékenységébe is, és láthattuk, hogy a mindig csinos légiutas kísérők bizony tudnak bulizni is a céges karácsonyi partin.

Még a rendezvény elején felkérték azokat a hallgatókat, akiknek van Wizz app-juk a telefonjukon, hogy álljanak fel, mert hogy egy kis varázslat készül: és kiosztottak nekik egy-egy ingyenjegyre beváltható vócsert.

Váradi József nem az a backstage-ben elrejtőzős fajta. Hatalmas tapsot kapott a bevonulásakor, pedig már korábban is a szónoki pulpitus mellett álldogált, a telefonját böngészte.

A prezentációját elkezdve elárulta, az elmúlt hetekben legalább 100-szor lejátszotta, különböző befektetői csoportok előtt, de most teszi ezt először magyarul. Aki szereti a száraz számokat, az most figyeljen: az utasszám tavaly 15,8 millió fő volt, 54 gépet üzemeltetnek, a 2 újjal együtt 12 országban 20 bázisról 38 országba repülnek, 350 útvonalon. A menedzsment fele magyar, a többi igazi multikulti, 30 náció dolgozik a cégnél.

Volt szó a cég „ultra low cost” üzleti modelljéről, mint ami nagyon bevált, és szép jövő előtt áll, különösen a Közép-kelet európai térségben, ahol dinamikus növekedés alatt és előtt áll a repülés, de ebből szerinte a hagyományos légitársaságok nem igazán fognak részesedni. 2025-re 200 géppel számol Váradi, ami szép, de ez a térségben várható gép darabszám növekedésének csak a 40%-át jelenti.  A növekedés 85%-a a már most is kiszolgált repterek közötti forgalomban várható, és a többi jelent csak kimerészkedést új piacokra, az is elsősorban a keleti nyitás jegyében, bár a bevételek fele nyugat-európai járatokon keletkezik, forintban pedig csak 6%.

Az átlagos jegyár 49,6 euró, ami csak egy hajszálnyival több, mint a Ryanairé, de jóval az easyJet 81 eurója alatt marad, - a hagyományos légitársaságok árai „kilógtak a grafikonról”.  Tekintve azonban, hogy a lila gépek átlagosan 1500 kilométeres járatokat teljesítenek, míg a nagy versenytárs Ryanairéi csak 1200-asokat, így a távolságra vetített jegyárakat tekintve a Wizz olcsóbb. A kiegészítő bevételek értéke eléri a  jegyárbevételek felét.

A tözsdére menetel kapcsán elhangzott, hogy a Wizz Air cégértéke immár az „Air France-KLM” kombóénak megfelelő, bő kétmilliárd euró. A vezérigazgató a kor szellemének megfelelően focis hasonlattal magyarázta meg, hogy miért a londoni tőzsdére vitte a cégét: ha választhat, hogy a Premier League-be, vagy a magyar NB1-be nevezheti a csapatát, akkor nyilván az előbbit választja, mert ott meg tudja mutatni magát, a versenytársai is ott vannak, és ott könnyű tőkéhez jutni. No igen,  9-szeresen jegyezték túl a részvényt, de ők tartották magukat az eredetileg tervezett árhoz.

Elmesélte, hogyan nyitotta meg a londoni tőzsde aznapi kereskedését, gyermeki naivitással hiányolva a filmekből ismert ordibáló, integető, telefonálgató brókereket. De amikor az óriás kivetítőn a Wizz Air neve jelent meg, az varázslatos volt. Főleg, hogy zöld nyilak jelezték, hogy a nyitó árfolyamtól csak felfelé mozdul el, úgy érezte magát, mint amikor megkoronázzák…  és ebből a mondatból már akaratán kívül sem tudott máshogyan kijönni, mint egy király, és meg is kapta az elismerő mosolyt a közönségtől. Elárulta, hogy ekkor született első Twitter bejegyzése, amit akkor még csupán 20 követője olvashatott.

Ezek után a hallgatói kérdések következtek. Kiderült, hogy fontos számára az Alma Materrel, a Corvinussal való kapcsolat, gyakornoki programjuk is van az egyetemmel, de a Marx szobrot hiányolja az aulából.

A Wizz Air egy erősen központosított cég, kékgalléros munkavállalójuk nincs (ők ki vannak szervezve), és így 200 fős a headquarter (a Ryanair központi állománya 54 gépes korukban már 400 fős volt). A vezérigazgató arra számít, hogy 1 éven belül a Ryanair költségszintje alá tudják magukat varázsolni, ezáltal a legalacsonyabb költségekkel dolgozó cég lesz a Wizz, ami hatalmas versenyelőnyt fog jelenteni.

Úgy látja, hogy ők a fapados modell ellenére mindig is igyekeztek ügyfélközpontúak lenni, és szerinte az utasok megfizetnek 5-10% jegyár prémiumot azért, hogy ne az utasszívató Ryanairrel utazzanak, nem véletlen, hogy az írek is feladták a bunkóság-policy-t. (Ezért talán helyesebb lett volna a múlt idő, úgy néz ki, el is tűnik a Wizz jegyárprémiuma, a Ryanair kézipoggyász-szabályozása például sokkal barátibb - a szerk.)

A Malév kiesését követő vérre menő versenyről elmondta, hogy 30 millió eurót buktak rajta, de végül a Ryanair fújt visszavonulót. Az egykori SkyEurope-ról („olyan is volt?”) elmondta, hogy bár jól időzítették az indulást, jó orruk volt a piachoz, de csapnivaló volt a végrehajtás. A hibát szerinte ott vétette a SkyEurope menedzsmentje, hogy a hagyományos légitársaságokhoz mérték magukat, ezért a fapadosokkal nem tudtak versenyre kelni. A Wizz mindig is a Ryanairhez mérte magát.

Egy hallgató a Sólyomra is rákérdezett: Váradi szerint 20 ezer dollárból bárki el tud hozni egy gépet egy londoni géptemetőből, még át is festik neki olyanra, amilyenre szeretné. Nem gondolja úgy, hogy egy országnak feltétlenül szüksége lenne „nemzeti” légitársaságra. 

A fapados interkontinentális járatokat illetően bizonytalanul szkeptikus válasz hangzott el. A fő probléma az, hogy nagy távolságokon nem hozható az a hatékonyságbeli különbség a hagyományos szolgáltatókhoz képest, ami a röviden igen. Különben is, a transzkontinentális forgalomban csak a prémium szolgáltatásokon van haszon, a gép hátuljában ülő turistaosztályosok csak viszik a pénzt.

A dubaji útvonalon az Emirates-szel kialakult versenyről elmondta: amióta az arab légitársaság aktívan promózza Dubajt, nőtt a foglalásaik száma, mert a térség iránt érdeklődők megnézik a Wizz árait is, és jól döntenek. Lehet, hogy emiatt vissza fogják tenni a heti negyedik, vagy beteszik az ötödik járatot. Nem fél a konkurenciától, megélhetnek egymás mellett, más a piacuk, az Emirates átszállókat szállít a Föld túloldalára. (Mi azért találtunk olyan napokat, amikor az Emirates csomaggal együtt már olcsóbb volt - a szerk.)

Az orosz és ukrán piacokon a helyzet enyhüléséig nem terveznek bővítést, minimumon tartják a kapacitást, de középtávon már jók a kilátások. Addig azonban várhatóan továbbra is lengyel és a román piac adja a forgalom 20-25 százalékát, a magyar csak 10-et.

A cégközpont Svájcba költözését a kedvezőbb adókkal, és a menedzsment szempontból vonzóbb környezettel indokolta. Budapest is nagyon jó hely, de annyira nem jó hírű, hogy a legjobb szakemberek eljöjjenek ide dolgozni - hangzott el.

Több hallgatói kérdés is foglalkozott a cég névválasztásával. Elhangzott, hogy profi dizájncégekkel dolgoztak ezen is, elvárás volt a fiatalos dinamizmus, és hogy tulajdonképpen nem jelent semmit. De aztán hozzátette, hogy Montanában, ahova az egyik Indigo Partners-es fő tulajdonos való, a grizzlymedvék melléktermékét nevezik hasonlóan, ezért a szakmai befektetők kikötötték, hogy megváltoztathassák a cég nevét – de erre végül nem került sor. Csak annyiban, hogy Wizz helyett Wizz Air lett, mert a másik domain már foglalt volt. (Rendkívül fontos frissítés: egy résztvevő jelezte, hogy Váradi melléktermék-ügyben kissé nyakatekerten fogalmazott, de neki inkább egy húgynak tartott sör rémlett. Rákeresve valóban van arrafelé Grizz Whizz nevű sör, lehet, hogy erre utalt, lényeg, hogy talán ők sem bánják már, hogy nem nyúltak a névhez.) 

Végül egy okostojás hallgató kérdése zárta a rendezvényt, nevezetesen hogy véletlen-e, hogy a szó kiejtve nagyon hasonlít a „varázsló”-hoz – erre egy huncut mosoly volt a válasz.