Hatalmas mázlival foglaltunk ingyenjegyet Máltára - árazási hiba miatt hatezer forint volt a jegy oda és vissza is főidényben, ezt inkább ötször ennyiért hirdetik alsó hangon, felső határ pedig a csillagos ég -, s összességében nem bántuk meg. Azt sem, hogy eljöttünk, s azt sem, hogy ennél többet nem fizettünk az utazásért. Málta nem a mi helyünk, de persze ez nem jelenti azt, hogy ne láttunk volna csodás helyeket.

Málta főszigete valójában egészen kicsi, könnyen keresztül lehet rajta utazni. Ha kihagyjuk a városokat. Ott ugyanis rendszeresek a dugók. A kerülés viszonylag nehéz, tekintettel arra, hogy Málta rendkívül zsúfolt - vagy annak hat. Mintha minden négyzetmétert beépítettek volna, s még annál is többet. A tipikus város csak egy kőtenger helyenként lerohadt házakkal, nem jellemző az elkerülőút. Nekünk ez annyira nem jött be, de a főváros, a régi főváros és egy-két falucska azért felülírta a nemtetszésünket.

Az iszonyatos útviszonyok és dugó miatt a közlekedés összességében rémes - busszal menni kiszámíthatatlan horror, ráadásul minden jármű 15 fokosra van hűtve. Mivel a reptér a sziget közepén helyezkedik el, nem lehet megúszni az utazgatást, bárhová is mennénk. S azért szerencsére van értelme körülnézni. 

Valetta, a kertekkel szabdalt kőtenger

A szállásunk a sziget északi részén volt, egy tipikus üdülővárosban, Bugibbában, innen tettük meg köreinket hol busszal, hol bérelt autóval - utóbbit érdemes valami helyi cégtől bérelni, sokkal olcsóbb és rugalmasabb, mint az ismert nagy cégek. Valettát, a fővárost alaposan kicsinosították, lehetőségekhez mérten tágas, és még fákat is láttunk. A város egy benyúló, kis félszigeten fekszik, fallal körbeépítve. A bástyákon kis botanikus kerteket nevelnek, kaktuszokkal leanderekkel és mindenfajta növénnyel, amelyik elviseli a hőséget és szárazságot - no meg a hideget, Máltán ugyanis télen nincs meleg.

Valetta mellett a régi fővárost sem szabad kihagyni, Mdina még az arabok által felvirágoztatott város, így ha valaki el van ájulva Granadától (mint plö mi), annak be fog jönni a város. Legalább egy napra érdemes autót bérelni, hogy a távolabbi, helyeket fel lehessen fűzni, egyébiránt a hűtőszekrénységig klímázott buszok megfelelők. A távolabbi hely nyilván nézőpont kérdése, nekünk a bal felső ficakból a dél-keleti és déli rész egyértelműen ilyen volt.

Mdina bejön a Granada-rajongóknak

A mi körünkbe így a kis halászfalu, Marsaxlokk, Mdina és a déli partvidék tartozott. Marsaxlokk igazi felüdülést jelent a zsúfolt máltai városok után, színes és jellegzetes halászcsónakok úszkálnak az egyébként meglehetősen retkes vízű kikötőben, a parti sétány széles és tágas, a tipikusnak mondható, üvegablakos, bedeszkázott erkélyek színesek és bájosak. Délen pedig végre megszabadulhattunk a házaktól, a partvidék igazán vad sziklákkal tarkított és gyéren látogatott. A szikák között rozsdásodó autóroncsok, hűtőszekrénymaradványok és kétajtós szerkénytörmelékek várják az enyészetet, de szerencsére nem uralja a szemét a tájat.

A felüldülés halszagú

Amit kötelező jelleggel fel kell írni a látnivalók közé Máltán, az Gozo, ami egy kisebb sziget a nagyobb szárazföld észak-nyugati részén. El lehet jutni oda önszerzveződve is, de mi a Bugibbából induló egész napos programot húztuk be. Több társaság is szervez hajóutakat Gozóra és más szigetekre, mi a Hornblower céget választottuk, és nem csalódtunk. A jegy 25 euró volt, gyerekeknek a fele, és ebben benne volt a hajózás mellett egy kisbuszozás Gozón is, megnézve a legfontosabb látnivalókat.

A szállásunktól pár sarokra indult a busz, amivel lementünk a kikötőbe és a hajóval átpöfögtünk Gozóra. A két nagyobb sziget között több picike sziget is kibukkan a tengerből, ezek némelyike csak strandként funkcionál, némelyiken laknak - pár tucatnyian mindösszesen. Az egyik ilyen közbülső sziget, Comino, egészen elképzesztő látvány, fehér homokos partjával, türkizkék vizével. Kár, hogy egy fikarcnyi árnyék sincs, ezért aranyáron lehet mérni a napernyőket, s összességében minden renkdívül drága. Mondjuk egy órát ki lehet bírni, utána a hajó úgyis visz tovább.

Retinaszaggató türkiz és ernyőerdő

Gozo egészen más, mint a nagy sziget. Alig 12 ezren lakják a falvakat, vagyis itt nincs zsúfoltság. Ellenben - ahogyan azt idegenvezetőnktől megtudtuk, aki egy kisbusszal vitte végig a hajó utasait a szigeten - a 12 ezer lakosra mindösszesen 69 templom jut, vagyis bármikor nyugodtan elkezdhetünk imádkozni, mert a Miatyánk harmadik sorára már meglátunk egy templomtornyot, az bizonyos. Victoriának, a fővárosnak ugyanakkor nemcsak temploma van, hanem citadellája is - amelyet épp most újítanak fel a tervezettnél jóval több állami és uniós pénzből, harsogott is emiatt a helyi média, címlapon hozva a költekezést - sőt még operaháza is. Gozo jóval dimbesdombosabb, mint a nagy sziget, emiatt látványosabb és ritkán lakottabb is.

Victoria, és az ezernyi templom egyike

A kis szigeten érdemes egy plusz csónakázásra is befizetni - öt euró - amiért cserébe a vízről is meg lehet nézni a partoldalt. Sokkal szebb, mint bárhonnan a szigetről: sziklaképződmények, barlangok, leszakadások teszik egészen csodálatossá a vidéket. Itt is van türkiz (smaragd, zöld, kék, mikor melyik) barlang, ami azt a jelenséget mutatja, amikor egy víz alatti barlangkijáraton át süti meg a tengert a nap friss kékké változtatva a vizet. Van ilyen Caprin, Amalfi közelében, de bizonyára más helyen is a Mediterránumnban. Ha ez a kis csónakázás és Gozo nem lett volna a látnivalók között, bizony sajnáltuk volna Máltára az ott töltött négy napot.

Ez minden útikönyvben ott van

Összegezve: Máltát egyszer megnéztük, s bár voltak nagyon szép helyek a szigeten, mégsem vágyunk vissza. Sokat ne költsünk erre a szigetre, ha mindenképp 25 ezer forintot akarunk repülőjegyre költeni, menjünk valamelyik Kanári-szigetre, ha meg kevesebbet szánnánk utazásra, akkor kedvenc pihenőszigetünkre, Ciprusra.

Augusztus vége ideális időpont a repülőjegy-vásárlásra, ilyenkor árazzák le a szolgáltatók brutálisan az őszi jegyeket. Most is ez a helyzet, de annyi jó ajánlatba botlottunk, hogy két összefoglalót kell írjunk. A másik a tartósan legolcsóbbakról szól majd, illetve arról, hogy a rengeteg 5 ezer forint alatti cél közül hova érdemes menni, most meg azok szerepelnek, amelyek azonnali vételre csábítanak, sok közülük soha nem volt ennyire olcsó.

Ami tehát most nincs a fókuszban, de azért érdemes megemlíteni: a szokott filléres célok most is tele vannak 3-4 ezres jegyekkel, Brüsszel, Malmö és Milánó mellett Róma is ilyen, sőt Londonba is szokatlanul sok 4 ezres ajánlat ficcent be a rendszerbe. Volt egy 20 százalékos akció brit útvonalakra pár napja, na utána vágták le az árakat, aki abban az akcióban vett, többnyire rosszul járt - ahogy az a Wizz akciós nagykönyvében meg van írva. A lényeg, hogy már a november is leárazódott és lényegében egészen a karácsonyi csúcsig érdemes turkálni. A január-február még bőven ráér.

Érdemes rápillantani előző ármustránkra is, az abban szereplő útvonalak többségére ma is sok jó ajánlat van, de próbáltuk őket most kerülni, ne ismételjük már magunkat. De itt van rögtön az első, ami volt a múltkor is, de olyan olcsó lett, hogy most se maradhatott ki.    

Nizza: szeptember végén 12 ezer körül retúr, október 24-28. 6 ezer forint retúr

Nincs mit mondani, ez bagó, nem hittük, hogy Nizzába előfordulnak majd 3 ezer forintos jegyek. Nyilván belejátszik a teherautós tömeggyilkos tette, de ez akkor is vicc. Ha nem tavasszal jártunk volna a Francia Riviérán, azonnal lecsaptunk volna rá.

Nápoly: október 11-15. 8 ezer forint retúr

Az Amalfi-part, a Vezúv és Pompej pont ennyi alatt élvezhető ki minimálprogram esetén, az idő és a tenger még meleg, mi kell még? 

Alicante: október 18-22 10 ezer retúr

Sose volt még ennyire olcsó, ennyike. Más időpontokra is van hasonló, az idő még novemberben is jó, a tenger fürödhető és kirándulni is lehet, nincs kánikula.

Bari: szeptember 30. vagy október. 5 - október 9. 9 ezer forint retúr

Mázlista, akinek van másfél hete elmenni a csizma sarkába, de 4 napra is menő, főleg ennyire olcsón.

Kutaisi: október 10-18. 10 ezer forint retúr

Sose volt még ennyire olcsó reloaded. Igen, Grúzia is. Ha kell, hegyek, ha kell, tengerpart, Batumi - bár fürdésre már csak az igazán elszántaknak. A szovjet időkben nem adták ennyiért a jegyet akkori barátaink.

Párizs: szeptember 25-28 10800 forint retúr

Nem szeretjük túlságosan Bovét ajánlani, a buszjegy majdnem annyi a fővárosba erről a HF reptérről, mint maga a jegy. De ritkán ennyire olcsó Pestről a Ryanair, most beválogattuk. Főleg hogy kifelé reggeli a gép, vissza délutáni. Debreceniek még jobban járnak, 2600 forintos Wizz-jegyek ugyanide hegyekben. Sok minden megszűnt Debrecenben, ha ez is így végzi, utólag nem ér sírni, hogy jaj miért nem mentünk.

Billund: szept. 15-17. 10800 forint retúr

Véletlenül se biztatnánk senkit lógásra a suliból, de még év elején, két nap esetleg beleférhet. Mert az igazi Legoland megjárására ennél nem valószínű, hogy lesz jobb lehetőség. Gép kifelé reggel, haza délután, kettő, vagy akár két és fél nap a parkban, csúcsidőn kívül, hétköznap, amikor kevesen vannak. Már csak a jó időért kell imádkozni, meg megfizethető szállást találni, ami nem könnyű. De legószerető gyerekeknek és felnőtteknek örök élmény. 

Lisszabon: november 4-11. 14 ezer forint retúr

Sose volt még ennyire olcsó ez se. 10 ezer alatt nagyon ritkán van a portugál főváros, 6-8 ezerért pedig mintha ingyen lenne. Ezt is csak azért hagytuk ki, mert januárban voltunk.  

Tel-Aviv november 27-29. 14 ezer forint retúr

Ide nagyon kevés az olcsó jegy, szinte csak ez a két nap. Kérdés érdemes-e két napra kiugrani, szerintünk Jeruzsálemért, szentföldi ízelítőért igen, mindenképp. Aztán ha bejött, lehet szervezni a hosszabbat, például Eilatban, tengerparti dögléssel befejezve tél közepén, 30 fokban. 

Korfu október 20-27. 15 ezer forint retúr

Utóidény, de még sanszos a 23-25 fok, olcsó szállások, kevés turista, még meleg tenger, kellemes árú repjegy. Nekünk momentán 3-4 nap elég volt ebből a szigetből, de ez persze tök egyéni.

Plusz 1: Dubaj október 1-11. 33 ezer forint retúr

Nem véletlenül csak plusz 1. mert elsőre azért ez combos ár. De csak ahhoz képest, amilyen általában lenni szokott. Októberben már épp nincs elviselhetetlen hőség, már kimennek az emberek az utcára napközben is.

(Az összes felsorolt jegyárat a Wizz, vagy a Ryanair adja. A Wizznél klubos árakkal számoltunk, mert a klubtagságit évi egy páros retúr útnál már érdemes kiváltani. Fontos: a jegyár a Wizznél csak egy kis kézipoggyász szállítását tartalmazza, a Ryanairnél egy nagy és egy kicsi kézit vihet magával minden utas)

A fapados világjáráshoz nem csak filléres repjegy kell, de olcsó szállás is. A jóárasított repjegyekről gyakran írunk, de a legjobb ár-érték arányú szállás megtalálása is kulcsfontosságú, íme pár hasznos tipp sikeres kereséshez és döntéshez.

A cél: a lehető legjobb minőségű szállás megtalálása a lehető legolcsóbban. Van egy alapvető igényszint, ami alá nem megyünk, ezen felül aztán lehet sakkozni, hogy a pont alap jó lesz x összegért, vagy ha ennél csak egy picivel drágább, akkor kifizetünk egy kis pluszt a jóval nagyobb komfortért.  

Mi idén már nagyjából fele-fele arányban döntünk szálloda, illetve AirBnb-s lakás mellett, most a szálloda, illetve apartmanfoglaláshoz jön pár tipp a legfrissebb tapasztalataink alapján – a következő posztban pedig jönnek AirBnb-s trükkök, illetve dilemmák.

Szálláskereső oldal sok van, egy ideig próbálgattuk őket a hotels.com-tól a hotelscombined.com-on át Hotel Tonight appig, de miután rendszeresen azt tapasztaltunk, hogy a Booking.commal járunk a legjobban, leragadtunk náluk. Mióta Wiz Air számlával rendelkezőknek 5-10 százalékos visszatérítés van a Booking-os szállásdíjból, talán egyszer-kétszer találtunk másnál jobb árat. Egy héten belüli foglalásoknál mobilon nézgelődni nagyon jó a Hotel Tonight, profi app, de árban legfeljebb hasonló a Bookinghoz.

Néhány országban a fapados szállodaláncokra külön, saját weblapjaikon érdemes keresni: ilyen például a Travelodge az Egyesült Királyságban, vagy a Zleephotels Dániában, vagy az Omenahotel Finnországban.

De most néhány tipp a Booking.comhoz – több közülük persze más foglalási oldalakra is igaz.

1. Mindig a Wizz oldaláról kell indulni keresgélni, különben nincs visszatérítés, utólag már nem lehet megadni a Wizz-számlaszámot.
2. Keresni ár és a vendégértékelések pontszáma alapján célszerű, a legmagasabb pontszám/ár hányadost elérő ajánlatok között aztán csemegézhetünk kedvünkre.
3. A szállásárak le és fel is gyakran változnak. A nagyon jók néha valóban hamar elfogynak, de ha lemondások vannak, újra feltűnnek a rendszerben. A szállásadók maguk változtatgatják az árakat, alap trükk, hogy odaírják, hogy már csak 1, vagy 2 szoba maradt, vigyázz, foglalj íziben, mert rögtön elfogy. Ha lefoglaljuk, valóban eltűnik a rendszerből, hogy aztán másnap röhögve a markukba újabbakat tegyenek fel. Ez tehát az esetek többségében egy egyszerű beetetés.
4. Csúcsidőszakon kívül, szállodával bőven ellátott városokban bőven ráér pár nappal, vagy héttel az utazás előtt foglalni – ahogy a repjegyeknél, itt sem igaz, hogy minél hamarabb foglalunk, annál alacsonyabb az ár. Mindig feltűnnek last minute is nagyon jó ár-érték arányú szállodai ajánlatok. Mi jellemzően nem fizetünk egy szobáért többet 50 eurónál, többször volt olyan, hogy ennyiért foglaltunk pár nappal indulás előtt olyan szállást, amelynek az alapára a helyszínen 120, vagy 140 euró volt és pár hónappal későbbre a Bookingon is 100-110-ért kínálták.
5. Azonnali fizetős, nem lemondható, nem visszatéríthető szállást lehetőleg ne foglaljuk, ilyen feltételek mellett általában 5-10 százalékkal olcsóbbak csak a szobák. Esetleg akkor éri meg az ilyet, ha last minute intézzük és szinte biztos, hogy utazunk is. Még mindig sokan beleszaladnak abba, hogy a légitársaság módosítja a járat időpontját és e miatt buknak egy éjszaka szállást. Hiába indul valaki a Wizz oldaláról a Bookingra, ha a Wizznek semmi felelőssége a szállásfoglalásokért. Ha eltolja a járatot, így jártunk, kifizetett szállás ára kuka.
6. A Booking.com vendégértékelései általában értékesek, ha legalább 50 review van legalább 8-as átlaggal, általában nyugodtak lehetünk a szállás minőségét illetően. De 7-8 között is akadnak kitűnőek, gyakran előfordul, hogy egy egyértelműen külvárosi, vagy központtól távol eső szálláson a barom turista meglepődik, hogy nanemá, ez messze van, ezért jól lepontozza. Ha ez nekünk nem nem számít (pl. mert van autónk), akkor ezeket a torzításokat érdemes figyelmen kívül hagyni.
7. Saját, nekünk fontos szempontok alapján is érdemes keresni leírásban, illetve az értékelésekben. Mennyire megbízható az internet? Mennyire zajos a szálloda? Mennyire puha/kemény az ágy? Zuhany, vagy fürdőkád van, mennyire tiszta? Például a Kanári-szigeteken az is számít, hogy a medence fűtött-e? Azt, hogy a személyzet bunkó, van aki leszarja, ha a szállás gyönyörű – másnál viszont ez is fontos szempont.
8. Ha a reggeli benne van az árban, az nem érték, nincs ingyen, kötelezően kifizettük. Ha korán tovább kell indulnunk, nézzük meg, hogy hánytól van reggeli, lehet, hogy bukjuk az egészet. A reggeli minőségéről és mennyiségéről, változatosságáról is külön olvassuk el az értékeléseket.
9. Amit rühellünk a Bookingban: alapból a rendszer semmi gyerekkedvezményt se ad. Hiába kéri be a gyerekek korát, tapasztalataink szerint felnőttként kezeli őket. Például 2 felnőtt és 2 gyereknek ugyanúgy 4 ágyas szobát javasol, mint 4 felnőttnek. Meg kell nézni a szállás gyerekekre vonatkozó szabályát és ha az van, hogy 4, vagy épp 10 év alatt nekik ingyenes, simán ki kell hagyni őket a foglalásból és csak a felnőttekre foglalni, majd külön jelezni a szállásnak, hogy van x gyerek pótágyon, vagy kiságyban, y kölök meg velünk egy ágyban.
10. Ami még jó a Bookingban: az appja. Soha semmi papírt nem kell nyomtatni, ott van offline is a foglalás, ha nem találják a szálláson, simán a telón meg kell nekik mutatni.

Törzsutasbérlet-szerűségét akciózza épp a Wizz, ennek apropóján megnéztük, hogy a sok szir-szar kiegészítő közül, amit megpróbálnak a jegyáron túl az utasra tukmálni az ultra fapadosok, van-e olyan, amit nem is akkora baromság megvenni. Van, de nem mindenkinek. 

Új irány az ultra fapadosok akciózásában, hogy a jegyár helyett a kiegészítő szolgáltatásokat árazzák le pár napra. Persze volt már ilyen, de most már tendenciának látszik. A Ryanair és a Wizz is csomagdíjakción van túl, most pedig - és ilyen még nem volt - a lilák a Privilege Pass-t adják olcsóbban. Még mielőtt ezt kielemezzük, alapfelállásként érdemes megjegyezni, hogy a fapadosok teljes bevételében a kiegészítők aránya folyamatosan nő, nagyon fontos nekik, hogy ezekből egyre több zsét húzzanak be - főleg idén, amikor a jegyárak akár 10 százalékkal is eshetnek. Az utasnak jól meg kell néznie, melyik éri meg neki. Állításunk: a többséggel az utasok nagy része pénzt pocsékol, néhány viszont - a kényelmi igények és az utazási gyakoriság függvényében - jó lehet.

A Wizznél a Discount Club tiszta sor: 10 euró kedvezmény minden jegyre egy évig, az alap tagsági (két fős) verzió ára 30 euró. Egy páros retúrnál már megéri, nyilván a cég célja, hogy ezzel további utazásra motiváljon. Ez egy ügyes dolog és az utasnak is jó.

És akkor a Privilage Pass. Ami benne van :egy évig minden utazásnál ülőhelyválasztás, elsőbbségi beszállás és nagy kézipogyó, ára alapból 100 euró, most az akcióban 67. Melyik mit tud?

Ülőhelyválasztás: bármire áttehetjük azt, amit a gép dob, nagy lábtérre, első sorra is. A nagy kézi ára amúgy durván 10 eurótól indul, de felmehet bőven 20 fölé is. Elsőbbségi beszállás: önmagában többnyire már értelmetlen, magyar utas például Ferihegyen szarul is járhat vele, mert hamar ki kell mennie a bádogsátorba, aztán elsők között terelik ki a karámból, hogy még a gépre eresztés előtt az igénytelen bádogfedős folyosón ő ácsorogjon a legtöbbet. Az, hogy elsők között száll fel, a döntő többségnek semmit se számít, a fizetős nagy kézi miatt mindig van hely a csomagoknak a fedélzeten. Viszont az elsőbbségihez jár egy második kis kézimotyó is.

Ez alapján mindenki az utazási szokásai alapján kell, hogy döntsön. Aki sokat megy és nem mindig fér el a kis kézibe, vagy égimeszelő és fontos a lábhely, annak jó opció lehet. Mi nagyjából másfél évente vesszük, mert a vétel pillanatában meglevő foglalásokra is érvényes, illetve az érvényesség ideje alatt foglaltakra is. Tehát megvesszük januárban, adott évben mindenre jó, plusz a lejárat előtt, decemberben a következő évre foglalt utakra is.

Wizz Flex: korlátlan útvonal és időpont-módosítást tesz lehetővé, 10 euró. Ha sanszos, hogy változhat az időpont, esetleg érdemes rátenni, leginkább drága jegynél, útvonalnál. De pl. egy 20 eurós jegynél tuti nem, legfeljebb ha mégis variálni kell, veszünk másik jegyet az új időpontra, vagy élünk a mezei módosítással, aminek a  díja a jegyár fele, esetünkben az is épp 10 euró.

Érkezésiidő-betartási garancia: 10 euró. Működése egyszerű, ha a gép több mint egy órát késik, 100 euró jár vissza. Mivel a gépeknek jóval kevesebb mint 10 százaléka késik egy óránál többet, a cégnek tiszta nyerő (a bevezetésekor még 2 óra volt a határ), utas meg akkor vegye, ha hisz abban a baromságban, hogy a Wizz mindig késik. Az biztos, hogy forgalmas reptereket érintő járatokon, télen ha jégteleníteni kell, aztán ha ködös az idő, illetve csúcsidőben (nyár és karácsony környéke), amikor nagyobb a légi forgalom, nagyobb az esély a késésre. S persze az esti gépek is veszélyeztetettebbek, mert a nap folyamán nőhet a csúszás. 

Gyorsított biztonsági ellenőrzés Ferihegyen: 4 euró. Foglaláskor valószínűleg ökörség megvenni a Wizznél. Ha az ember kimegy és kevesen vannak, eleve kidobott pénz. Ha sokan vannak, még mindig meg kell nézni a túloldalról, 2A-ról hátha nincs senki. Ha ott is sokan vannak és van idő a gépig, akkor egyéni döntés, hogy sort állunk, vagy urizálunk és kiperkáljuk. (Ha kisgyerek van velünk, általában jófejek és az egész pereputty mehet előre a gyors sávon.) Ha szopórolleren vagyunk és kevés idő maradt a gépig, akkor erre hivatkozva is előre szoktak ereszteni ingyér, ha meg nem, bőven elég a helyszínen kicsengetni azt a 4 eurót.

Elsőbbségi beszállás: lásd fentebb. Önmagában nem sokat ér, de a hozzá járó második kis kézicsomag jól jöhet. Sokkal olcsóbb, mint egy kis kézit nagyobbítani, nem véletlen, hogy előre foglalva 4 euró, a reptéren már 20. Azt nem tudjuk, hogy kivitelezhető-e az a megoldás, hogy ha pont elcsúszunk egy kis kézivel, de kipakolva belőle pár cuccot átmegy az ellenőrzésen a motyó, akkor a kapunál is megvehető-e a priority. Mégiscsak jobb akár egy egy nylonszatyorba áttenni a felesleget és kiperkálni 20 eurót, mint hogy 35-tel húzzon le a budportos - ennyi a nagy kézi díja a kapunál. Aki tudja, hogy ez működik a kapunál, vagy csak a becsekkolásnál lehet a reptéren priót venni, írja meg pls.

Jegyárfenntartás. A Ryanairnél 2,5 euróért befagyasztható a jegyár 24 órára, fizetni azonnal kell. Ha utána nem foglalunk, így jártunk, a fejenként 2,5 eurót bukjuk. Csak ha nagyon kirívóan olcsó jegyet találtunk, akkor érdemes élni vele, amíg például megfutjuk a kört a haveroknál, hogy ki akar jönni. De az árak gyakran lefelé is mennek, nem kell hebehurgya módon ráugrani erre se. 

Végül, nem maradhatnak ki a burzsujjegyek se. Sok szolgáltatás összecsomagolva olcsóbb, mint külön-külön. A döntő többségnek pénzkidobás - írtuk többször, de fogalmazzunk úgy, ahogy egy korábbi kommentelő: örüljünk, hogy cégek és egyéb lúzerek megveszik, ők finanszírozzák a mi filléres jegyeinket. A két ultra érezhetően félreárazta ezeket a csomagokat, voltak akcióik, a Wizznél most is van, féláron esetleg 1 százalék helyett megérheti 5-nek is. A Ryanair egy harmadik, köztes csomagárat is kihozott Leisure Plus néven, aki önmagától szabad akaratából amúgy is 20 kilós pogyót adna fel, kifizetné az elsőbbségi beszállást és ülést is magának választana pénzért (csak normált, a nagy lábter nincs benne), az pár eurót nyerhet akkor, ha csomagban veszi, vagyis ilyen jegyet vesz. Minden más esetben felesleges pénzszórás ez is, alapáras jegyet kell venni és hozzá ha kell, külön a szolgáltatásokat.

Általában akkor Aibnb-zünk, ha több napot vagyunk egy helyen, sokan vagyunk és kell főzni - vagy máskor is, ha megéri. Természetesen elfogadjuk, hogy az olcsó szállás esetenként lemondással, kompromisszmokkal jár, de még így is arculcsapásként ért a legutóbbi, athéni airbnb-s kéró.

Jaj, de tuti, 80 euró a díj takarítással, minden szirszarral együtt nyolc főre. Bár a görög fővárosban nem akkora művészet olcsó szállást találni, ez azért az átlagnál jobb volt. A képek alapján kicsit giccses, de igényesen felújítottak a szobák, mindegy, nem őket hívjuk, ha lakberendezőt keresünk. Szép konyha, szép fürdőszoba, van mosógép is. A kommentek szerint elég gáz a környék, de egyrészt Anthén háromnegyede gáz, másrészt nem vagyunk ennyire finnyásak. Azt is írták, hogy a kommunikáció nehézkes, de kit érdekel, mi majd figyelünk. 

Hű de szép - és főleg jó a kép

Foglaláskor rögtön kértük, hogy SMS-ben kommunikáljanak velünk a háziak, (vagy akárkik, mert nagyon úgy tűnt, nem a tulajok nyomják a boltot, hanem profi csapat) mert nem lesz mindig netkapcsolatunk a szigetek közti hajókázások során. Ehhez képest három napon keresztül nem történt semmi, SMS nuku, csak egy mail. Tudták, hogy a hajónk későn este érkezik, semmi reakció, nyilván vár a host valahol. Aztán az utolsó napon, amikor befutott a hajónk Pireuszba, csak elcsíptük a kikötői ingyen wifit, és hopp, megjött az e-mail, amíg hajóztunk. Benne egy hosszú pdf, képekkel és mindenféle információkkal, például a kódokkal melyekkel bejuthattunk magunk a házba és a lakásba. Szóval eleve úgy indult, hogy alig tudtuk meg a legfontosabb infókat.

A környékkel egyébként athéni viszonylatban nem volt nagy baj. Valójában csak rohadtak voltak a házak az utcában, de például pisaszag nem volt. A hülyéknek szánt képes pdf néhány ponton félrevezető volt. Az utca és a kapu stimmelt, az se volt egyértelmű, hogy a second floor az első, vagy második emelet. A hülyéknek szánt képen levő ajtóból egyik emelten se volt a valóságban és eléggé kellemetlen, amikor éjjel fél egykor nyomogatjuk a kódot idegen lakások ajtaján. De végül meglett a miénk, bejutottunk.

Igényesen felújított zuhany a hivatalos fotón

Első blikkre minden remek. A szobák tényleg olyan giccsesek, de felújítottak voltak, mint a képeken, az egyikben még légkondi is volt, pont az ágy felett, hogy ne lehessen használni. De legalább egy üveg bort is kapunk ajándékba. Nosza, bontsuk ki! Kár, hogy dugóhúzó nem volt a lakásban, sőt összességében meglehetősen szegényesen volt felszerelve. Végül egy háztartási ollóval nyomtuk be a dugót az üvegbe. Reggel ezt sikerült tetőzni azzal, hogy kávéfőzőt sem találtunk, hevenyészett görög kávét voltunk kénytelenek gyártani a hatvanas években épült magyar panelek konyháinak színvonalát idéző helyszínen. A berendezés hiányosságait százötven darab porfogó csetresz bizbasszal próbálták kompenzálni, volt ott háncsból gömb, gyertyatartó, potpuri, váza, toboz számolatlanul.

Nem gond, hogy a szállásadók nem vártak meg bennünket, elvégre fél egyre értünk oda, de annyira nem kellett volna sietniük, hogy a mosógépet nem állítják le. A bekapcsolt gépben egy rend kimosott ágynemű várta a biztos rohadást. Úgyhogy kiszedtük, szívesen.

Ennél sokkal súlyosabb volt a remekül fotózott fürdőszoba a valóságban. A képek nem véletlenül térdmagasságon felül mutatták a helyiséget. Az ajtó ugyanis térdig fel volt rohadva. Nem csoda. Az nem látszott, hogy az egyik zuhanyzó a vécében volt kialakítva a sarokban - láttunk már ilyet mondjuk egy hajón, de itt is fontos volt a helykihasználás. Ám a lefolyó sajnálatos módon nem a helyiség legmélyebb pontja volt, ahogyan az ideális esetben történni szokott. A víz ennek következtében a vécé előtt megállt - úgy kellett beseperni a lefolyóba -, egy része kifolyt az előszobába, ennek következtében pedig szépen rohasztotta a küszöböt és az ajtót. Arról nem beszélve, hogy klotyóra sem lehetett elmenni csak békatalppal. Ráadásként minden csap nemhogy csöpögött, de folyt, s a router újraindítása ellenére wifi-kapcsolat nem volt.

A valóság

Hányinger

Egy-egy gebasz nem akasztott volna ki bennünket, elvégre kifejezetten olcsó szállásról volt szó. De az látszott, hogy egy több szállást koordináló cég egyszerűen beleszart a szervezésbe, mert nem volt elég idejük, ráadásul használhatatlan volt a konyha és rohadtak a vizes helyiségek. Minderről egy hang sem volt a tájékoztatóban. Örültünk, hogy csak egy éjszakát kellett itt töltenünk.

Tanulság: csak annyi, hogy a képekkel könnyen lehet manipulálni és az értékeléseket mindig figyelmesen el kell olvasni. Az viszont nem feltétlen igaz, hogy ami olcsó, az olyan is. Sok kitűnőt találtunk már fillérekért - ez volt az első igazi ráfázásunk. 

Egy éve sincs, hogy itt a blogon bőszen ajánlgattuk Athént mint olcsó és ideális helyszínt hosszú hétvégére. Sajnos ez az ajánlat ma már nagyjából kuka, mert a görög kormány olyan megszorító intézkedéseket hozott, ami gyakorlatilag lehetetlenné tette, hogy költségérzékeny turistaként anyázás nélkül tegyük túl magunkat a görög fővároson.

A város nagy része büdös, koszos, az építészete nagyrészt ocsmány, a maradékot nem volt kedvünk és ingerenciánk megkeresni, de kétségtelenül lehetne tetszetős épületeket is találni. A tereken minden eddiginél több a koldus, a hajléktalan, egyre többfelé átható húgyszag és szemét. Ezt az ember azért még hajlandó megbocsátani, ha mindezeken túl van némi látnivaló.

S Athénban van. Hiszen az ókori maradványok és emlékek látványa - ahogyan írtuk - megéri az erőfeszítést. A Parthenon, az Agora, a színházak mind egészen hangulatos, sajátos élményt adtak. Ezek az emlékek egyszerűen olyanok, hogy egyszer meg kell nézni őket. Ahogy a Colosseumot vagy az Eiffel-tornyot. Egyébiránt az éttermek megfizethetők, a kis giroszosok pesti áron pörögnek, szállás pedig található egész olcsón (balfogásunkról e tárgyban külön poszt is készül).

Kár, hogy az ókori városrészbe már gyakorlatilag egy kisebb széffel kell felmenni. Tavaly ősszel még 12 euróba került az a jegy, amellyel be lehetett járni az Akropoliszt, az Agorát, múzeumokat és gyakorlatilag mindent, ami csak a környéken található rom és miegymás. Ehhez képest most csak az Akropoliszra 20 euró a belépő, s minden más helyszínre külön kell jegyet venni. Csak összehasonlításképpen: a Louvre-ba 15 euró a jegy, az Uffizi képtárba pedig 25, és hát mindkét múzeumban sokkal többet lehet időzni.

Arról nem beszélve, hogy az Akropolisz az eddiginél is jobban, gyakorlatilag teljesen körbe van állványozva, daruzva. Vagyis 20 euóért a szerencsétlen turista kap egy építési területet. Ezért igazán nem érdemes sok ezer forintot kiadni, lentről ingyen nézve szebb.

Amúgy szinte az összes múzeumot elérte a brutális áremelés, a kormányzópárt szerint eddig volt túl olcsó. Legalább a görög munkanélkülieknek ingyenes, köszi, s novembertől márciusig fél árat alkalmaznak. 

A lehúzás másik része a reptérre jutás, ez is főleg a kocsival, fuvart vállaló ismerőssel nem rendelkező külföldieket érinti. A metró kivisz a reptérre, az utolsó előtti megállóig sima, 1,40-es jeggyel lehet használni. Ám a reptérre már speciális jegyet kell venni, ami évről évre drasztikusan drágul, most épp tíz euró (három főnek 24). Egy éve még nyolc volt, s már azt is irreálisan soknak éreztük egyetlen metrómegálló pluszért. A metrókocsik mondjuk újak, szép huzatúak még a székek, de ezért nem szerettünk volna hatszoros árat fizetni - ellenőrzés egyébként nincs.. (A busz olcsóbb, de kényelmetlenebb, lassabb, legutóbb a tengerpart felől érkezve álltunk rajta nyomorogva 40 percet)

A metrón most ki is zsebelték egyik útitársunkat. A forgatókönyv a szokásos volt: befelé menet irdatlan lökdösődés, az utascsere 15 másodperce alatt kirántották az övére rögzített kis táskából amit értek, s le is szálltak. Mivel a pénz és a személyi külön volt, csak a jogsit, taj-kártyát és egy bankkártyát vitték el.

Ha a személyi is ott lett volna, nem tudott volna hazajönni, hiszen a gépre nem engedték volna fel. Ennél nagyobb szívás bizonyosan nincs, úgyhogy érdemes külön tárolni az iratokat, hogy a zsebesek legrosszabb esetben is csak a cucc felét vigyék el, a személyi legyen inkább nehezebben előszedhető, de biztonságosabb helyen. Ha nagyon biztosra akarunk menni, vigyünk útlevelet is, így biztos nem ragadunk ott sehol.

Ha elviszik az iratainkat, mindenképp menjünk ki a reptérre, és tegyünk úgy, mintha lekéstük volna a gépet. Ilyenkor a következő járatra mentőáron (általában 7-80 euró) feltesznek, aztán lehet iratot pótolni a nagykövetségen. vagy konzulátuson. Alap, hogy fel legyen írva valahol a bankunk ügyfélszolgálatának száma, hogy azonnal le tudjuk tiltani a kártyánkat. Egy érintésese kártyával ugyanis azonnal, PIN-kód nélkül is tud vele a tolvaj költeni, márpedig most már Athénban is egyre több helyen álltak át a paypassos terminálokra.

(Hogy minek mentünk oda megint? Csak hazaút a szigetekről, rövid megálló. Lehet, pont a durva kontraszt miatt tűnt most Athén sokkal lehangolóbbnak.)

Szeptembertől 4 eurós extra kiadással számolhat minden Ryanair-utas, aki 12 év alatti gyerekkel utazik. Számukra ugyanis kötelező lesz az ülőhelyválasztás, amiért a szülőnek fizetnie kell, a gyerekeknek ingyenes. Pitiáner lehúzás, vagy logikus és érthető intézkedés? Talán mindkettő.

A bejelentés címe a szokott ryanaieres kommunikációs nyelven: a Ryanair csökkenti az ülőhelybiztosítás díját a gyerekkel utazóknak. Aha, csak épp eddig senkinek sem volt kötelező megvenni, most meg az lesz.

A lépés háttere, hogy a mocskos gyerekes utasok egy része képes arra vetemedni, hogy csak az utazás napján csekkol be. Lehet, hogy ilyenkor már csak néhány szabad hely van a gépen és a rendszer már nem tud a családnak úgy helyeket allokálni, hogy egymás mellett üljenek. Ezért aztán a beszállás után szegény személyzet szívhat azzal, hogy utasokat átültet, hogy a család egy kupacban üljön.

Nyilván nem ültethetnek át olyan utast, aki maga választotta a helyét, így fizetett is érte. De azt azért nehezen hisszük, hogy olyan hatalmas arányban lennének ilyenek, illetve hogy ne tudhatnák a sztyuvik pontosan, hogy kik az elmozdíthatatlan fizetősök. 

Kétségtelenül bonyolítja a személyzet dolgát a rövid fordulóidő alatt az, ha tahó későn csekkolók miatt át kell ültetniük utasokat. De szerényen hadd jegyezzük meg, hogy a súlyos probléma kezelésére lett volna jópár utasbarátabb megoldás. Például a 12 éven alulival utazóknak előírják, hogy 3 nappal indulás előtt csekkoljanak be, mert ha nem, a rendszer oszt nekik helyet, amit nem lehet már módosítani. És mennyivel kulturáltabb lenne felajánlani, hogy 4 euróért az egész családnak választhatnak helyet. Csak ne legyen már kötelező, kikerülhetetlen költség.

A Ryanairnél egyébként az a rendszer, hogy az utazást megelőző 30 naptól a fizetős helyválasztók csekkolhatnak, akik meg nem akarnak ezért pénzt adni, 7 naptól végezhetik el az online utasfelvételt, de ekkor a gép dob nekik helyet, amit nem lehet megváltoztatni. A Wizz rendszere nekünk jobban bejön, már a foglaláskor dob helyet a gép, amit ha nem tetszik, bármikor meg lehet később változtatni pénzért. Elvileg az átültetős probléma a Wizznél is felmerülhet, ha a mocskos családok az utolsó pillanatban vesznek jegyet, de ez kevéssé életszerű, a gyerekkel utazók általában korábban foglalnak.Meg is lepődnénk, ha a Wizz valami hasonlót lépne.

Lett megint sok olcsó fapados jegy, immár őszre - ez eddig papírforma. De van néhány, amely annyira kirívóan jóáras, hogy szinte bűn kihagyni. Bulisziget, lüktető európai nagyváros, gyönyörű kora őszi riviéra és télen 30 fokot tudó tengerparti célpont. Van itt minden olyan áron, amennyiért valószínűleg sose lesz többet.  

Egyre inkább az őszi repjegyeket érdemes már foglalni, augusztus méregdrága szinte mindenhova, de szeptemberre és októberre leestek az árak. A Wizz november-decemberre még elég magasan próbálkozik, oda a jegyek többsége még olcsóbb lesz később, általánosságban elmondható. hogy csak azoknak érdemes foglalniuk, akik fix időpontra mennek, vagy nem akarnak azzal pöcsölni, hogy hetente többször nézegetik az árakat. Ők jobb, ha nem is néznek rá azt követően, ahogy foglaltak.

De ez a nagy kép, vannak most is olyan ajánlatok, amelyek kirívóan olcsók, s majdnem biztosak vagyunk benne, hogy ezekre a célokra nem csak idén nem lehet jobb árat találni, de talán soha többet. Persze minden igen alacsony jegyárnak megvan a maga története.

Berlin: rengeteg jegy 15 euróért

Ha Velencét értelmetlen versenynek, biztos bukásnak neveztük, a résztvevő két nagy fapadost pedig hibbantnak, akkor Berlin a jó példa arra, hogy új kapacitással letörik az árat, de ez új forgalmat generál, illetve új utasokat csábít légi útra. Végül mindkét szolgáltató nyereséggel üzemelhet. Berlinbe évek óta kényelmesen magas árak mellett tudott repkedni az easyJet, a méregdrága Air Berlin nem oszt, nem szoroz. Erre jött a Ryanair és bedobta új járatát, napi sűrűséggel. Persze hogy nem bírja hirtelen megtölteni, a bejelentés után promózott 20-25 eurós árat már 15-re vitte le, rengeteg van belőle szeptemberre és októberre. Az easyJet kénytelen volt szintén csökkenteni, 2 főre már 24 eurótól van jegy visszafelé - csak ezt néztük, mert a Ryanair reggeli járat, kifelé magyar turistának azzal érdemes menni. Vissza viszont ha akarunk egy fél napot nyerni, kedden például délután jön az easyJet. Ha csak pár euróval drágább, azt már érdemes rászánni.   

Nizza: pl. szeptember 19-26. 12 ezer forint, október 7-14. 10 ezer (klubos ár, oda-vissza)

Persze, a kamionos tömeggyilkos és a hasonló esetekben megszokott ijedtség, kivárás. Nem mondjuk, hogy csak e miatt van, de szeptemberre pár hét alatt feleződtek az árak, megjelentek a 4-6 ezer forintos jegyek a Wizznél. Az augusztus nem jött le, aki már foglalt, az valószínűleg utazik is (vagy nem, de az már az ő baja, a jegyet nem váltják vissza). Az Azúr-part szeptember végén fantasztikus, még jó idő van van, a tenger is meleg, de a tömeg sokkal kisebb és az árak is alacsonyabbak.

Ibiza: augusztus 16-23. 18 ezer forint (klubos ár, retúr)

Meglepődtünk, hogy a megszűnő Isztambul helyére bedobott, illetve sűrített járatok közül Várna lett a drágább, Ibiza még mindig kijön főidényre néhány időpontra 20 ezer forint alatt oda-vissza. Tuti, hogy ha megmarad jövőre, akkor - a foglalási rendszerbe időben bekerülve - jóval drágább lesz.

Porto: az utolsó jegyek oda-vissza 20 ezerért: november 20-23.

Nem kétséges, hogy menő járat lesz és mázli kell majd ahhoz, hogy 10 ezer forint alatt találjon valaki jegyet. Az elmúlt hetekben szép lassan eltűntek a 6, majd a 8 ezres ajánlatok, az utolsót találtuk november végére. Valószínűleg 15-20 ezer közé áll majd be az ár, tehát még most sem késő az ennél olcsóbbakra lecsapni. Porto fantasztikus város és fillérekért lehet Ryanairrel tovább repülni például az Azori-szigetekre, vagy Európa délnyugati csücskébe, a télen is kellemesen meleg tengerpartra, Faróba.

Eilat: decemberben 14 ezer forinttól (retúr)

Úgy tűnik, idén mégis megint megszponzorálta a járatot az izraeli turizmust irányító szerv, vagy akárki más. Így elég későn, de bekerült a menetrendbe Budapestről is, nem csak Pozsonyból.

Ez a legmelegebb hely, ahova Budapestről fillérekért elvisz télen a fapados, az ufb stáb fele nem bírja kihagyni, hogy az idei februári 30 fokos tapasztalat után megint elugorjon feltöltődni és csobbanni pár napra - meg hogy fusson egy komolyabbat a színpompás sivatagban. Még itthon vízumot intézve Jordánia is beiktatható.