Hatalmas mázlival foglaltunk ingyenjegyet Máltára - árazási hiba miatt hatezer forint volt a jegy oda és vissza is főidényben, ezt inkább ötször ennyiért hirdetik alsó hangon, felső határ pedig a csillagos ég -, s összességében nem bántuk meg. Azt sem, hogy eljöttünk, s azt sem, hogy ennél többet nem fizettünk az utazásért. Málta nem a mi helyünk, de persze ez nem jelenti azt, hogy ne láttunk volna csodás helyeket.

Málta főszigete valójában egészen kicsi, könnyen keresztül lehet rajta utazni. Ha kihagyjuk a városokat. Ott ugyanis rendszeresek a dugók. A kerülés viszonylag nehéz, tekintettel arra, hogy Málta rendkívül zsúfolt - vagy annak hat. Mintha minden négyzetmétert beépítettek volna, s még annál is többet. A tipikus város csak egy kőtenger helyenként lerohadt házakkal, nem jellemző az elkerülőút. Nekünk ez annyira nem jött be, de a főváros, a régi főváros és egy-két falucska azért felülírta a nemtetszésünket.

Az iszonyatos útviszonyok és dugó miatt a közlekedés összességében rémes - busszal menni kiszámíthatatlan horror, ráadásul minden jármű 15 fokosra van hűtve. Mivel a reptér a sziget közepén helyezkedik el, nem lehet megúszni az utazgatást, bárhová is mennénk. S azért szerencsére van értelme körülnézni. 

Valetta, a kertekkel szabdalt kőtenger

A szállásunk a sziget északi részén volt, egy tipikus üdülővárosban, Bugibbában, innen tettük meg köreinket hol busszal, hol bérelt autóval - utóbbit érdemes valami helyi cégtől bérelni, sokkal olcsóbb és rugalmasabb, mint az ismert nagy cégek. Valettát, a fővárost alaposan kicsinosították, lehetőségekhez mérten tágas, és még fákat is láttunk. A város egy benyúló, kis félszigeten fekszik, fallal körbeépítve. A bástyákon kis botanikus kerteket nevelnek, kaktuszokkal leanderekkel és mindenfajta növénnyel, amelyik elviseli a hőséget és szárazságot - no meg a hideget, Máltán ugyanis télen nincs meleg.

Valetta mellett a régi fővárost sem szabad kihagyni, Mdina még az arabok által felvirágoztatott város, így ha valaki el van ájulva Granadától (mint plö mi), annak be fog jönni a város. Legalább egy napra érdemes autót bérelni, hogy a távolabbi, helyeket fel lehessen fűzni, egyébiránt a hűtőszekrénységig klímázott buszok megfelelők. A távolabbi hely nyilván nézőpont kérdése, nekünk a bal felső ficakból a dél-keleti és déli rész egyértelműen ilyen volt.

Mdina bejön a Granada-rajongóknak

A mi körünkbe így a kis halászfalu, Marsaxlokk, Mdina és a déli partvidék tartozott. Marsaxlokk igazi felüdülést jelent a zsúfolt máltai városok után, színes és jellegzetes halászcsónakok úszkálnak az egyébként meglehetősen retkes vízű kikötőben, a parti sétány széles és tágas, a tipikusnak mondható, üvegablakos, bedeszkázott erkélyek színesek és bájosak. Délen pedig végre megszabadulhattunk a házaktól, a partvidék igazán vad sziklákkal tarkított és gyéren látogatott. A szikák között rozsdásodó autóroncsok, hűtőszekrénymaradványok és kétajtós szerkénytörmelékek várják az enyészetet, de szerencsére nem uralja a szemét a tájat.

A felüldülés halszagú

Amit kötelező jelleggel fel kell írni a látnivalók közé Máltán, az Gozo, ami egy kisebb sziget a nagyobb szárazföld észak-nyugati részén. El lehet jutni oda önszerzveződve is, de mi a Bugibbából induló egész napos programot húztuk be. Több társaság is szervez hajóutakat Gozóra és más szigetekre, mi a Hornblower céget választottuk, és nem csalódtunk. A jegy 25 euró volt, gyerekeknek a fele, és ebben benne volt a hajózás mellett egy kisbuszozás Gozón is, megnézve a legfontosabb látnivalókat.

A szállásunktól pár sarokra indult a busz, amivel lementünk a kikötőbe és a hajóval átpöfögtünk Gozóra. A két nagyobb sziget között több picike sziget is kibukkan a tengerből, ezek némelyike csak strandként funkcionál, némelyiken laknak - pár tucatnyian mindösszesen. Az egyik ilyen közbülső sziget, Comino, egészen elképzesztő látvány, fehér homokos partjával, türkizkék vizével. Kár, hogy egy fikarcnyi árnyék sincs, ezért aranyáron lehet mérni a napernyőket, s összességében minden renkdívül drága. Mondjuk egy órát ki lehet bírni, utána a hajó úgyis visz tovább.

Retinaszaggató türkiz és ernyőerdő

Gozo egészen más, mint a nagy sziget. Alig 12 ezren lakják a falvakat, vagyis itt nincs zsúfoltság. Ellenben - ahogyan azt idegenvezetőnktől megtudtuk, aki egy kisbusszal vitte végig a hajó utasait a szigeten - a 12 ezer lakosra mindösszesen 69 templom jut, vagyis bármikor nyugodtan elkezdhetünk imádkozni, mert a Miatyánk harmadik sorára már meglátunk egy templomtornyot, az bizonyos. Victoriának, a fővárosnak ugyanakkor nemcsak temploma van, hanem citadellája is - amelyet épp most újítanak fel a tervezettnél jóval több állami és uniós pénzből, harsogott is emiatt a helyi média, címlapon hozva a költekezést - sőt még operaháza is. Gozo jóval dimbesdombosabb, mint a nagy sziget, emiatt látványosabb és ritkán lakottabb is.

Victoria, és az ezernyi templom egyike

A kis szigeten érdemes egy plusz csónakázásra is befizetni - öt euró - amiért cserébe a vízről is meg lehet nézni a partoldalt. Sokkal szebb, mint bárhonnan a szigetről: sziklaképződmények, barlangok, leszakadások teszik egészen csodálatossá a vidéket. Itt is van türkiz (smaragd, zöld, kék, mikor melyik) barlang, ami azt a jelenséget mutatja, amikor egy víz alatti barlangkijáraton át süti meg a tengert a nap friss kékké változtatva a vizet. Van ilyen Caprin, Amalfi közelében, de bizonyára más helyen is a Mediterránumnban. Ha ez a kis csónakázás és Gozo nem lett volna a látnivalók között, bizony sajnáltuk volna Máltára az ott töltött négy napot.

Ez minden útikönyvben ott van

Összegezve: Máltát egyszer megnéztük, s bár voltak nagyon szép helyek a szigeten, mégsem vágyunk vissza. Sokat ne költsünk erre a szigetre, ha mindenképp 25 ezer forintot akarunk repülőjegyre költeni, menjünk valamelyik Kanári-szigetre, ha meg kevesebbet szánnánk utazásra, akkor kedvenc pihenőszigetünkre, Ciprusra.