Van pár útvonal Budapestről, ahova most még be lehet utazni olcsón, de már nem sokáig, mert hamarosan eltűnnek a menetrendből. Különböző okokból élnek ezek a Wizz-járatok, a közös bennük az, hogy már nem sokáig, érdemes őket kihasználni, amíg még vannak.

Lamezia Terme

Időrendi sorrendben: Hahn és Karslruhe is megszűnt, illetve megszűnik, Lameziának is már csak néhány járata van hátra, az utolsó január 7-én megy. Mi is megnéztük és valóban érdemes elmenni Calabriába. Annyira nem tudják tölteni, hogy még az ünnepek környékén is emberi áron vannak a jegyek, last minute szervezésekre is jó, téli szünetre, akár szilveszterre. Holnap jön a beszámoló arról, hogy mit láttunk, mire kell figyelni az olasz csizma rüsztjén.

Tropea

Kavala

Szaloniki zárása miatt kelt életre ez az útvonal, bizonytalan, hogy meddig, február végéig tűnik tutinak. Olyan környék, ahova valószínűleg még sokáig nem lesz közvetlen járat Budapestről, a tényleg szép Thászosz szigetét is innen érdemes megközelíteni. Ebben szempontból ideális az lenne, ha még tavaszig maradna, márciusban már jó idő szokott lenne arrafelé, de ez attól függ, mikorra eszkábálják össze a fő futópályát Szalonikiben. Érdemes figyelni a híreket.

Lanzarote

Kedvenc Kanári-szigetünkre úgy tűnik, nem utaztak elegen, mi köszönjük a 7590 forintos jegyeket. Március végén, a nyári menetrendváltással szűnik meg, azt nem tudjuk, hogy csak nyárra, vagy végleg. Aki biztosra akar menni és nem akar átszállni, most vadászhat olcsó jegyeket. Az árazás rapszodikus, van 10 ezer alatt és 30 ezer forint felett is, mivel csak hetente jár, az egyik irány lehet Fuerteventura közvetlenül, vagy átszállásos kapcsolat.

Kolozsvár

Marosvásárhely zárása miatt él már egy ideje, most úgy tűnik, látszik a vége. A marosvásárhelyi reptérre a korábbi bázis helyett csak négy útvonallal tér vissza a Wizz, azt is fokozatosan teszi. Májusban kezdi, de a budapesti útvonalra csak szeptembertől kerül sor. Úgy tűnik tehát, hogy még 9 hónapig lehet közvetlenül és fillérekért Kolozsvárra repülni, érdemes ezt is kihasználni.

Már épp megírtuk volna, hogy mekkora cumiba szaladhatnak bele azok, akik karácsony előtt utaznak Ryanairrel, de a sztori ma reggel kissé váratlan, de nagyon komoly fordulatot vett.

Michael O'leary, aki sokszor, sok helyen elmondta, hogy soha a büdös életbe nem fogja elismerni a szakszervezeteket, azok csak az ő testén át képviselheti a pilótákat a Ryanairnél, most beadta a derekát. Ezzel úgy tűnik, elhárul a sztrájkveszély.

A mai napra az olasz pilcsik hirdettek négy órás akciót, de csatlakoztak a légiirányítók is, aztán jövő szerda lett volna az a nap, amikor széles körű sztrájk lehetett volna. Meg lehet nézni, az év egyik legforgalmasabb napjáról van szó, minden gép repül iszonyat magas jegyárakkal. Ennél nagyobb zsarolási potenciállal nemigen rendelkezhettek volna a Ryanair-alkalmazottak, kihasználták és győztek. O'Leary, aki egyszer már brutálisan letört egy komoly alkalmazotti lázadást, aminél az se zavarta, hogy a dublini reptér napokra bezár, most az utolsó pillanatban visszavonulót fújt.

Aminek a nyilvánvaló oka, hogy kínálatiból durván keresletivé vált a pilótapiac. Még pár éve is nehéz volt bekerülni a légitársaságokhoz, most lasszóval kell fogni az engedéllyel rendelkező pilótákat. Mivel a többség magának finanszírozza a képzések iszonyat költségét, behatárolt, hogy mennyien vállalkoznak erre. Közben a kitartó konjunktúrában, megtámogatva az alacsony üzemanyagárral, a légitársaságok forgalma minden várakozásnál gyorsabban nőtt az elmúlt években, a fapadosoké meg különösen. Kissé leegyszerűsítve ebből lett a pilótahiány.

Ami leginkább annál a cégnél jelentkezett, amely a legkevésbé veszi emberszáma az alkalmazottait, amelyhez a többség csak azért megy dolgozni, mert nincs jobb. Nyilván a Ryanairtől pattantak le leghamarabb a pilóták is, amint keresleti lett a piac. A nagy törlési balhé is emiatt tört ki náluk szeptemberben és azóta is küzdenek, mint malac a jégen, hogy legyen elég ember, aki vezeti a gépeket. Most pedig, egyszerűen nem engedhették meg maguknak, hogy a törlések miatt megtépázott utasbizalmat tovább erodálják azzal, hogy a makacskodással sok tízezer utas karácsonyát keserítik meg.

Kíváncsian várjuk a további fejleményeket, ez egy nagyon komoly változás a Ryanairnél, utasoldalról pedig igen jó hír, hogy - legalábbis rövid időre - elhárulni látszik a sztrájkveszély. Részvényes oldalról nem lennénk boldogok, ebből komolyabb költségnövekedés is lehet az ír cégnél.

Botrányos körülmények között, lényegében az egyik pillanatról a másikra zárták le a szaloniki repülőtér fő futópályáját, a diszkont légitársaságok pedig különböző döntést hoztak arról, hogy beérik-e a másikkal. A Wizz azonnal átirányította járatait Kavalába, ez a budapesti utasokat is érzékenyen érinti.

A szaloniki pálya felújítását régóta tervezik, azt nem tudjuk, pontosan mi történt most, de hasonlóan a marosvásárhelyi esethez, itt is egyik napról a másikra döntöttek a lezárás mellett. Az viszont nagy különbség, hogy a második legnagyobb görög városban van egy másik pálya, amit elvileg használhatnak a légitársaságok. De többen is azt mondják, kösz, nem, inkább elhúzunk addig máshova, amíg az igazit meg nem csinálják.

Azért igazán érdekes a dolog, mert a Ryanair büszkén repül továbbra is Szalonikibe, de a Wizz, az easyJet és az Eurowings inkább átirányítja járatait máshova. Értjük, hogy egy bázist nehezebb mozgatni, de akkor is fura. A Wizz csak annyit kommunikált, hogy a fő pálya zárása miatt nem tud Szalonikiben leszállni, az easyJet bővebben kifejtette, hogy a fő pálya helyett egy ideiglenest ajánlott a reptér, de ez nem felel meg a cég által támasztott biztonsági követelményeknek. Tehát a három cég biztonsági okokból nem száll le Szalonikiben, több másik viszont simán.

A zárás hirtelen jött, a cégek az első hetekben ingyen átbuszoztatják az utasaikat Kavalából Szalonikibe, illetve vissza. A Wizz jelezte, hogy - akárcsak Marosvásárhelynél annó - itt is két hétig biztosítja ezt a szolgáltatást, épp karácsonyig. Utána az utas kénytelen maga megoldani az eljutást az eredeti és az attól 180 kilométerre fekvő kényszerreptér között, de busztól függetlenül minden érintettnek joga van elállni az utazástól is, ebben az esetben visszatérítik a teljes jegyárat.

Arról, hogy meddig tart a kitérőzés, mikor lesz kész a szaloniki pálya, ellentmondásos híreket találtunk. A Wizz foglalási rendszerében mindenesetre február végéig Kavala szerep, március elejétől lehet Szalonikibe foglalni.

Több okból is érdemes néha összehasonlítani ezt a két céget. Egyrészt ugyanazt az ultra low-cost modellt tolják, ők a legolcsóbbak, velük lehet 3-5 ezres jegyekkel utazni. Másrészt ők a legnagyobbak Magyarországról, ráadásul elég sok útvonalon versenyeznek is, sokszor lehet közöttük választani. De ilyenkor a jegyár nem minden, sok tényező, például az indulási idő mellett ezek a különbségek is számíthatnak a választásnál.

A következő tényezők többségét össze-vissza ugyan érintettük már különböző posztokban, de így egyben jobb támpontot adhatnak a választáshoz. Főleg, hogy friss változások is voltak.

Az ingyen elszállított kézipoggyász

Most eltekintünk attól, hogy vihetjük-e a gépre magunkkal, vagy se, de elég nagy különbség, hogy a Wizznél csak egyetlen kézi van benne a jegyárban, a Ryanairnél kettő, egy normál és egy kicsi. Érthető utasigény, hogy a normál kézi mellett például egy kis retikült, vagy bármilyen pici tatyót is vihessünk az iratainkkal, személyes tárgyainkkal, itallal, főleg, ha a nagyot elvehetik és elküldhetik a gép hasába. Na ez csak a Ryanairnél működik, a Wizznél kifejezetten figyelik a beszállításnál, hogy csak egyetlen motyó menjen, gyakori látvány a retikült átkozódva a nagy kézibe benyomorító női utas a kapunál.

Kézipoggyász-elvétel rendszere 

Nem fér fel a fedélzetre annyi kézimotyó, amennyit az utasok fel szeretnének vinni, ezért egy részüket a szolgáltatók kénytelenek a gép hasába terelni. Az utasok többsége meg ezt joggal utálja, hiszen az értékeket át kell belőle pakolni, a feladottá minősített motyóból gyakran lopnak, dobálják, összetörik és várni is kell rá a célállomáson. A Wizz és a Ryanair is elvesz és átminősít kéziket, de eltérő szempontok alapján. A Ryanair januártól új rend szerint tervezi a szelekciót, per pillanat kimondottan a gurulós bőröndöket adatják fel, a kisebbek és a hátizsákok mehetnek a fedélzetre. Mivel náluk két kézit hozhat az utas ingyenesen, több a csomag, több nem fér fel, többet adatnak fel, mint a Wizznél. A liláknál úgy láttuk, hogy az első 80 olyan csomag, amely csak a felső rekeszekben fér el, mehet, utána minden olyat, amelyik nem fér be az ülés alá, átminősítik és feladatják. Ha kicsi, akkor is, ha hátizsák, akkor is. A héten is azt láttuk, hogy Budapesten működik így, máshol van, ahol tesznek az egészre és felengednek a fedélzetre mindent

Szétültetés

Az elmúlt évek legnagyobb taplóságának tartjuk, hogy a Ryanair átprogramozta a helyosztó rendszerét, így most már az együtt utazókat szándékosan szétültetik, hogy felajánlhassák: lúzerek, ha fizettek, ülhettek egymás mellé. Továbbra sem csinál hasonlót senki más, a többiek, a Wizz is csak akkor ültetnek szét, ha a gép már majdnem tele van és nincs más megoldás.

Gyerekes különbségek

A Ryanairnél a 2 év alattiaknak két cuccot (pl. babakocsi, autósülés) adhatnak fel a szüleik ingyen, plusz egy öt kilós csomagot is. A Wizznél egy mehet csak. A fedélzetre a Wizznél pici összecsukható babakocsit fel lehet vinni. Meg autósülést, amire ülhet a gyerek, persze csak akkor, ha veszünk neki egy plusz teljes helyet. A Ryanairnél, hogy mindenképp egymás mellé üljünk, kötelező az ülésválasztás és fizetés akkor, ha gyerekkel utazunk – pontosabban a felnőtt fizet, a gyerek helyválasztása ingyenes. A Ryanairnél az Egyesült Királyságból induló gyerekeknek nem kell megfizetniük a reptéri adót (APD), nekik minden jegy 13 fonttal olcsóbb – a Wizz simán lenyeli ezt a pénzt, nem adja át az utasnak. Tehát ha például azonos jegyárat lát egy két felnőtt-két gyerek összetételű család mindkét cégnél, akkor a végösszeg a Ryanairnél 18 fonttal alacsonyabb lesz( 2x13 font mínusz az APD, de 2x4 plusz a kötelező helyfoglalás). 

Becsekkolás időpontja

Ha nem választ az utas plusz pénzért ülőhelyet magának, a Ryanairnél 4 nappal indulás előtt nyílik meg az online utasfelvétel. A Wizznél csak 48 óránál, de retúr útnál a vissza lábé két héttel előre. Az esetek többségében a Wizz 2 napja sem okoz problémát, net mindenhol van, könnyű az appon becsekkolni, de mi is szívtuk már meg úgy, hogy hazafelé máshonnan jöttünk, tehát a 48 óra élt, a Balkánon nethez 36 óránál jutottunk és akkor írta ki a rendszer, hogy bocsika, az appos cucc Podgoricában momentán nem működik. Az utolsó szálláson nem volt nyomtató, pdf beszállókártyát nem lehetett letölteni, html-est sikerült elmenteni, szerencsére elfogadták a reptéren. Ha ez nincs, fizetünk, mint a katonatiszt. Erről panaszkodik épp egy utas a Wizz facebookján is, majdnem egy napig nem működött az online becsekkolás, de ez senkit se érdekelt a reptéren, fizetnie kellett, most mehet reklamálni. Tehát a lényeg: többnyire lényegtelen a 2 és 4 nap különbsége, de néha felesleges idegeskedés, nyomtató utáni rohangálás lehet belőle. Érdemes használni az appot, a repterek többségén működik. Ha meg nem, még mindig elfogadják a bármilyen más formában mobilra letöltött beszállókártyát is. De a Wizz igazán feltehetne egy listát arról, hogy melyik reptereken működik az online, illetve a mobilos becsekkolás és hol nem. Ne indulás előtt picivel derüljön már ki, hogy szarakodós B-terv kell a becsekkolásra.

Egy extra idegesítő baromság a Ryanairtől: csak náluk, még mindig, a Schengenen belüli útnál is be kell vinni az utasoknál mindenféle adatot, hulla feleslegesen lassítva ezzel a becsekkolási procedúrát.

A +1 apróság: ülészseb

Marhára bosszantó, hogy a Ryanairnél nincs zseb az ülések hátán, a könyvünket, újságunkat, vagy italunkat se tudjuk letenni sehova, csak a földre. Az új, kényelmesebb gépeken sem oldották meg ezt. A Wizznél néhány olyan gép maradt, amin hasonló volt a szitu, épp kifogtuk a héten az LPY-t, borzasztó, lábhelyileg is. Szerencsére a gépek többségén ezt orvosolták, kicsi a zseb, de épp elég az alapdolgok tárolására.

Szépen ráizgult a magyar sajtó a Wizz Air újabb pici londoni bővítésről szóló bejelentésére, mintha ennek bármi köze lenne Magyarországhoz, vagy a magyar utasoknak is ettől jobb lenne. Épp ellenkezőleg: a londoni magyar utasok éppen hogy jól megszívják néhány hónapig, mert összekuszálták a menetrendet, nem lesz hajnali járat kifelé és késő esti sem hazaútra.

De kezdjük a bejelentéssel: a csődbe ment Monarch slotjait megszerezte a Wizz, tud szép nagyot bővíteni. Amúgy is ez volt az irány, pár hete közölték, hogy négy géppel bővítik a lutoni bázist. Ez volt az igazi truváj, mert most egyetlen gép van ott. Tegnapelőttig tehát ötön állt a számláló, ehhez tettek hozzá még kettőt a Monarch-slotok miatt.

Beleszaladtunk egy balhéba a csomagmérők és egy utas között, azt pedig túlzás lenne mondani, hogy rendszer lenne az új szabályok alkalmazásában. Inkább katyvasz látszik, pár dolog persze egyértelmű, jótanácsok most is vannak. Mindenesetre a héten újból tesztelünk, várjuk a további utasélményeket és a hét végén visszatérünk a témára, remélhetőleg már mindent értve összefoglaljuk, amit érdemes.

Az új szabályokról többször írtunk, utoljára itt, a lényeg, hogy ingyenes a normális nagy kézipoggyász is, de ingyen biztosan csak a nagyon picit vihetjük magunkkal a fedélzetre. Ha meg mindenképp magunknál akarjuk tartani az út során a kézicsomagot, akkor elsőbbségi beszállást kell venni. Ennek ára változó, az utazás előtt általában 7-10 euró, de a Wizz nem hülye, a reptéren már 25-ért méri. 

Először néhány korábbi komment a tapasztalatokkal, köszi mindenkinek, aki beírta:

A legolcsóbb repjegyeket kínáló két ultrafapados is ráugrott keményen a Black Friday nevű népkopasztásra. Érthető is, hiszen többszörösére tudják növelni a forgalmukat úgy, hogy átlagban alig adják olcsóbban a jegyeket.

Kezdve a Ryanairrel, mert az írek már egész héten tolják az akciót. Azt találták ki, hogy minden nap más típusú kedvezményt kínálnak és minden nap szép kis sajtóközleményt kanyarintanak hozzá. A legérdekesebbnek az tűnt, amikor 5 eurós jegyeket adtak januárra, de ez annyit jelentett, hogy az alapból 10-12 eurósok közül vitték le az árát párnak. Volt pár budapesti jegy is, de ennyi. Ami ennél drágább volt, az nem változott.

Tegnap 10 eurós jegyeket adtak, ezekből egy rész előtte is ennyi volt. Ma, pénteken a darabszám szép, ötmillió jegyet kínálnak egészen áprilisig 20 százalékos kedvezménnyel, ha jól látjuk, most is inkább az eleve olcsó jegyekből engednek, úgy euróban kisebb az kedvezmény, de baromi jól hangzik a dolog.

A Wizz elég rég tolt 20 százalékos leárazást, ma kiderült, hogy ezt a fekete péntekre tartogatta. Ő rendkívül szellemesen Pink Friday-nak nevezi és szintén kiadott róla sajtóközleményt, amiben még az is szerepel, hogy „a Wizz Air most először minden járatra, minden időszakra vonatkozó foglalásra kiterjeszti szezonális akcióját.” Ami momentán nem igaz, elég gyakran így működnek a 20 százalékos akcióik.

Az agyonpromózott akciókban reggel egy csomóan rácuppannak a jegyekre és azt hiszik, hogy olcsón vesznek, amivel a tömeg felnyomja az árakat. Délután már ritkán van olyan ár, ami az akció után nem lesz jobb. A rendszer ugyanis úgy működik, hogy ha nem jön foglalás, az árat az algoritmus azonnal csökkenti. Minél közelebb van az utazás időpontja, annál látványosabb, hogy ide-oda mozog az ár a kereslet függvényében.

Az elmúlt másfél hónapban 4 jegyet figyeltünk nagyon, mert fix időpontos utazáshoz kellettek – vagy az egyik irány más megvolt, vagy átszállásos út második lábaként kerestük a jó árat. Mindnél volt komoly árcsökkenés, majd ugrálás. És most, a 20 százalékkal csökkentett ár is jóval magasabb, mint ahol megvettük.

A 20 százalékos leárazás (ami a Wizznél a jegyárba épített 2600 forintos admin díjra eleve nem vonatkozik) akkor jó, ha épp jön váratlanul és vele eléri a jegyünk a várt árat. Vagy a drágább kategóriáknál, ahol arra számítunk, hogy akciótól függetlenül nem lesz érdemi árcsökkenés (pl. Tenerife, vagy London csúcsidőben)

A lényeg, hogy lehet az a péntek fekete, vagy rózsaszín, a légitársaság kaszál az egészen, az utas meg szinte mindig jobban jár, ha vár pár napot-hetet az alacsonyabb árakra és hypementes napokon foglal.

Van néhány olyan dolog Váradi József legutóbbi interjújában, amely nem csak az üzleti oldalról szól, hanem az utasok számára is érdekes lehet. Ezekből szemezgetünk.

Az interjú a Wizz-vezérrel november elején jelent meg a Forbes magazinban és mivel Gusztinak van némi köze hozzá, rám bízta, hogy mustráljam meg, utas szemszögből mi érdekeset érdemes itt a blogon kiemelni belőle.

Első helyen mindenképp azt, hogy vezérigazgatója szerint a jövőre századik gépét váró Wizz felnőtt, költségszintje annyira alacsony, mint a Ryanairé, vagy akár még alacsonyabb, ezért bárkivel bármikor tud már versenyezni. Erről egy laza idézet:

Igen, néhány dolog megváltozott idővel. Először is, ötmilliárd dolláros cég lettünk. Kettő, masszív készpénzállományt halmoztunk fel, több mint egymilliárd euró van a rendszerben. Három, mi lettünk a legalacsonyabb költségekkel működő légitársaság, nagyjából a Ryanair szintjén, vagy már alatta. Négy, felépítettünk egy márkát, összességében sokkal erősebb légitársaság vagyunk, mint pár éve. Ez teljesen más versenypozícióba helyez minket, és ha Budapestről nézem az életet, akkor azt gondoljuk, hogy mi vagyunk itt magasan az első számú légitársaság és ennek megfelelően is kell viselkedjünk.

És ebből következik az is, hogy olyan útvonalak, amilyenek eddig nem éltek volna náluk meg, most már szóba jöhetnek. A kérdésre, hogy Írország, ami akkora Ryanair-felségterület, hogy az easyJet sem mer bemenni, ide tartozik-e, ez a válasz:

Ott voltunk, de amikor jött a 2009-es válság, kijöttünk. Lassan ideje újra megnéznünk. Beszéltünk 2012-ről, amikor véreztünk. Akkor valóban nem volt aktuális, hogy miközben itt szorongatnak bennünket, nekünk kell odamenni és az oroszlán bajszát huzigálni. De már más a helyzet. A kérdés az asztalon van és biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb visszatérünk Írországba.

Reméljük, előbb. És nem csak Lengyelországból, mint legutóbb, hanem tőlünk is repülik majd, Cork-Budapestre például még nem ugrott rá egyik ír cég sem, utoljára a Malév tolta.

A magyar utasok másik régi vágya, hogy legyen már egy harmadik reptér is az országban, ahonnan repülni lehet. Sármellék volt ugyebár leghamarabb, de már rég kiment a Ryanair, évek óta a szokásos minimális charterforgalma van csak, mi meg már régóta azt gondoljuk, hogy minimum egy London onnan is megélne. Erről ezt mondja:

Nem vagyok benne biztos, hogy ugyanakkora súllyal meg lehetne csinálni még egy repteret, mint Debrecent. Pért meg lehetne, és nemzetgazdasági szempontból is sajnálatos, hogy az a reptér az Audié lett. Nyilván sokat profitál belőle Győr és a régió, de ettől még elszalasztott lehetőség, onnan lehetne versenyezni Ausztriával és Szlovákiával, áthozni Magyarországra a forgalomból, komoly bevétele lehetne az országnak. De az már kincs, ami nincs, innentől lehet nézegetni Pécset, Szegedet és Sármelléket. Az infrastruktúra egyelőre csak Sármelléknél adott, de nem gondolom, hogy a piacának mérete összevethető lenne Debrecennel, vagy Győrrel. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb eljutunk oda, hogy elkezdjünk oda is repülni. Ezzel nem azt sugallom, hogy néhány hónap múlva, de igaz, hogy a piac és mi is beérhetünk arra a szintre, hogy definiálhatóvá váljanak a balatoni reptérről is útvonalak. 

Ez se holnap lesz tehát, de arra tippelünk, hogy egy-két éven belül örülhet Hévíz és Keszthely környéke is.

A már szinte mindenki más által elkezdett csatlakozás-biztosítást nem érzi időszerűnek és fontos tényezőnek se a Wizz-vezér, a cikk cégén meg van néhány utasélményre vonatkozó kérdés. Ezekből is érdemes idézni, itt van mindjárt az a téma, hogy ha annyira jól megy a cégnek, nem lehetne-e utasbarátabbnak lenni?

Bármilyen felmérést csinálunk, az jön ki, hogy kiemelkedően az alacsony jegyár a fontos az utasoknak. A legjobb mód az igények kielégítésére az, hogy olcsón adod a jegyeket. Ezzel pedig visszajutottunk ugyanoda, ahova már többször: ehhez kell az alacsony költségstruktúra. Racionálisnak kell lennünk, hogy mire költünk és a légiutas-kísérő mosolyát leszámítva minden utasbarát kezdeményezés pénzbe kerül.

Tiszta beszéd, annyira kell utasbarátnak lenni, ami nem megy a profit rovására. Az árazásos kérdésre, hogy miért drágák hónapokra előre a jegyek, ugyanez jön vissza: úgy áraz az algoritmus, hogy a legnagyobb bevétele legyen a cégnek. Logikus, tudtuk eddig is, de így még egyértelműbb.

Végül a kedvencem, arról, hogy ha valami fennakadás van, miért nem kapnak segítséget az utasok, miért nincs információáramlás, írtunk már ilyen esetekről mi is sokat. Szóval miért?

Olyan költségtöbblettel lehetne tehát ezen javítani, amit nem vállalhatunk. Ez egy trade-off a rendszerben, abból, hogy nagyon alacsony költséggel dolgozunk, sokkal több előnyünk származik nekünk is és utasoknak is, mint az a néhány frusztrációs pont, ami a ritka üzemzavarok esetén bejön a rendszerbe.

Még tisztább beszéd, ezt is tudtuk eddig is, csak mi úgy fogalmaztuk meg, hogy ha ráfázunk, készüljünk, hogy segítünk magunkon. Ezerből egyszer előfordul, kalkuláljuk bele. Ezzel együtt ez pont ugyanaz, mint amit O'Leary mester üzent még fénykorában a reklamáló Ryanair-utasoknak, csak nem olyan nyers, hanem körbe lett írva.

Végül is nincs itt sok látnivaló, a Wizz egy profin üzemeltetett cég, amely úgy termeli a profitot a részvényeseinek, hogy mindenki másnak a lehető legkevesebbet adja, az utasnak is. A profi utas dolga meg az, hogy megkeresi a neki kedvező árakat, betartja a szabályokat és baromi jó ár/érték arány mellett repül, ahogy eddig is.