Több körös izlandi kirándulásaink alapján próbáltunk összerakni valami itinerfélét, ha valakinek kedve támad a tűz és jég országához. Alapesetben támadjon csak a kedv, mert Izland egészen lélegzelelállító hely, ahonnan mindig úgy fogunk hazajönni, hogy gyűjtünk és visszajövünk. Mi is gyűjtünk már most, pedig alig jöttünk haza.

Izlandra télen lényegében nem érdemes menni. Hideg nincs - vagyis mindig hideg van, de télen nem jellemző a szibériai hideg, inkább enyhe mínuszok -, viszont csak néhány órát van világos. Márpedig ez édeskevés, ha az ember a világ egyik legdrágább országába megy. Lundák nincsenek, a hegyi utak le vannak zárva, egyedül a sarki fény marad, már ha tiszta az idő, ami nem garantált, néha hetekig nem oszlanak el a felhők. Ha össze akarjuk kötni a fénynézést a vidék bejárásával, akkor áprilisban és szeptemberben van erre leginkább esély, de valójában a sarki fény és a nézelődés két külön program, az egyik kora tavasszal, a másik nyáron.

A Selljalandsfosst körbe lehet járni, senki se marad szárazon

Közvetlenül a Wizz repül Keflavíkba, idén már heti háromszor és a nagyobb géppel, átszállással az easyt érdemes nézegetni Londonból vagy Katovicéből. A közvetlen járat néha leesik 13 ezer forintra, ami meglehetősen jó ár, de egyszerre az oda és a vissza biztos nem lesz meg ennyiért. Sokszor sakkozni kell, az olcsó irányt megvenni, aztán várni, hogy a másik is leessen - érdemes párhuzamosan vizslatni a közvetlen és átszálló lehetőségeket. Ami új és olcsó, hogy a Wizz Londonból is repül Izlandra, nyárra is vannak most 20-25 eurós jegyek.De Pestről is befigyelnek júniusra 50 euró körül, ami tök jó. 

Azért bőven rá lehet faragni még így is, mert hiába kezd el lefelé araszolni a jegyár, ha egy iroda hirtelen befoglal 30 jegyet, elszáll az ár. Rossz hír, hogy nemcsak az irodák foglalhatnak tömegével, hanem a derék izlandiak is. Hazafelé jövet egy kiterjedt baráti társaság környezetében ültünk, szóval 10-15 melegebb éghajlatra vágyó izlandi is bekavarhat a jegyárakba. Azt gondoltuk, hazafelé javarészt magyarok lesznek a fedélzeten, ehhez képest meglehetősen színes volt a paletta, vagyis mindenféle nációhoz tartozó turisták és vendégmunkások is voltak a gépen.

Ha megvan a jegy, nagyjából az lesz az utolsó olcsó tétel az utazás során. A szállásfoglalásnál működik a dinamikus árazás, vagyis ha nem viszik el annyiért, lejjebb megy az ár, így nem feltétlenül kell hónapokkal korábban szállást foglalni - de ez csak olyan helyen működik, ahol relatíve sok a szállás, praktikusan Reykjavík környékén, a párházas falvak vidékén jobb biztosra menni. 

Májusban jönnek ők is

Ahogy jön a nyári szezon, úgy drágul minden: a szállás, az autóbérlés, a repülőjegy. Szóval nehéz belőni a kifizethető, de tartalmasan eltölthető időszakot - első látogatáskor, ami rendszerint Reykjavík környékére koncentrál, ez nem probléma, bármilyen időszak jó, ám ha fel akarjuk fedezni, mi van a főváros környékén túl, akkor más a helyzet. Májusban már több lehetőség is van, kezd feléledni a sziget. Jönnek a lundák, zöldül a fű, levelet növesztenek a fák és a bokrok, de a nyári Izlandra jellemző lila virágerdők még nincsenek sehol. Május végétől már sorra nyílnak a hegyi utak, ami számtalan kirándulásra ad lehetőséget.

Az egyik legjobb megoldás az, ha az autóval körbemegyünk a szigeten, az 1-es út vezet körbe. Ez elég combos menet, nagyjából ezer kilométer megy a kocsiba, viszont gyönyörű helyeket lehet felfűzni. Ez persze ha végigvesszük a látnivalókat, úgy kéthetes túra - és még a sziget belsejében nem is jártunk - de ha csak a legfőbb látnivalókra szorítkozunk az út mellett, meg lehet csinálni egy csütörtök-hétfő viszonylatban, és egy percet sem fogunk bánni, amit úton töltünk. Mondjuk altató biztos nem kell hazafelé. 

Vík fekete partja

Bár drágább, érdemes alapból négykerék meghajtású autót bérelni, a szigeten ugyanis számos főútvonal nincs leaszfaltozva. Ezeken a murvás utakon pedig nagyon lassan lehet haladni sima kisautóval - ráadásul a frász tör ránk minden bukkanónál. És itt elég nagy távolságokról van szó, a festőien szép Snaefellsness-félszigetre egyik irányból például egy 80 kilométeres rettentően kátyús murvaúton lehet bejutni.

A négykerekes autók sem alkalmasak azonban mindenre, egyes hegyi utaknál nagyon észnél kell lenni, hogy ne ragadjon be a kocsi valamelyik folyómederbe - számtalan helyen kell hidak híjján a folyón áthajtani. Ha elakad az autó, irdatlan pénzeket fog kérni a bérlőcég a mentésért. Ha ketten megyünk, és rajongunk a kempingezésért, campert is bérelhetünk. Ez egy olyan speckó autó, amelybe bele van építve egy kis hálórész, a városi fürdőkben pedig korrekt áron megoldható a tisztálkodás is.

 A Skógafoss tetejéig is fel lehet menni, de az igazi dübörgés itt van lenn

A szálláson mindig legyen főzési lehetőség, ezen ugyanis nagyon sokat tudunk spórolni - ez a campernél nehézkes, kempingfőzővel kell beérni. Az éttermi kaját nem lehet megfizetni, legfeljebb a benzinkutas hamburger, sült krumpli kombót, azon meg mégsem lehet élni, ráadásul az is brutál drága. Hat kifliszerű (egyébként sótlan) pékárut sikerült 3000 forintért vásárolnunk egy mezei pékségben, szóval még a kenyér, víz is kimeríti a pénztárcát.

Mi egy komplett gurulós bőröndöt pakoltunk tele kajával, azt adtuk fel (természetesen ingyen, kéziként), így alig kellett ételre költeni - a lazacot nem lehet kihagyni, főleg ha olcsóbb, mint a csirke. A legolcsóbb boltlánc a Bonus, ezt érdemes kihasználni. Ami ugyanannyi koronában, mint itthon forintban, azzal szinte már jól jártunk, csak 2,6-os az átváltás. Kábé a banán van hasonlló áron, mint itthon és a Bonus víz másfélszeresen. A benzin 550 forint körül ketyeg. Ami még olcsó és kihagyhatatlan: a geotermikus fürdők, minden faluban ott vannak. 

Mindenre odafigyelve öt nap alatt szállással, üzemanyaggal és autóbérléssel együtt öten majd 400 ezer forintot költöttünk. És ebben a kenyér, víz, lazac mellett fejenként egy sör volt benne (nem naponta, összesen), néhány banán és két doboz tojás. Vagyis elég egyetemista tempóval nyomtuk. Szeszt az erre rendszeresített italboltokban lehet venni, egy sima sör 800 forint, egy félliteres helyi párlat 12 ezer forint. Érkezéskor a reptéren is lehet piát zsákolni, ráadásul jóval olcsóbb, vagyis ha nem hoztunk otthonról házipáleszt, itt még félig emberi áron fel lehet tankolni.

Landmannalaugar, ahová csak terepjáróval lehet elmenni, de kihagyhatlatlan

Ahogy egyre több a turista Izlandon, úgy szaporodik a belépők és fizetnivalók aránya. A természeti látnivalókért is kell már pár helyen fizetni, de például Gejzírt meg lehet nézni ingyen - még. Az is kezd terjedni, hogy a parkolásért kérnek pénzt, és itt sem szívbajosak: a Selljalandsfoss vízesésnél 700 korona (1800 forint) napi parkolási díjat kell fizetni akkor is, ha csak fél órát nézzük a vizeket. Valószínűleg egyre több hasonló alternatív bevételi forrás lesz.