Minden évben jönnek olyan helyek, olyan pillanatok, amikor utazás közben azt érezzük, hogy jó lenne megállítani az időt. Ez most persze hülyén hangzik, talán nyálasan is, de tényleg van olyan, hogy padlót fogunk attól, hogy valami mennyire szép, mennyire hangulatos. Megfog, beszippant, kész. Amikor pár perc után látszik, hogy kedvünk lenne ott maradni napokig és kiélvezni az egészet minél tovább.

Most feldobtuk magunknak a kérdést, hol éreztük ezt a leginkább 2017-ben. Gondolkodás nélkül, ami elsőre beugrik. Izlandról jött négy helyszín is, ezekből most csak egyet teszünk ide, a másik hármat csak megemlítjük. A többi négy különböző országokból, teljesen más okok miatt vésődött be igen mélyre.  

Jökulsarlon

Már volt erről a különleges látványosságról szó vagyis kép itt, a blogon. A viszonylag fiatal képződmény egy kis öböl a sziget déli fertályán az 1-es út mellett, ahol a Vatnajöküll óriásgleccser déli ága belebukik a tengerbe és a jégdarabok beleszakadnak a vízbe, majd szépen komótosan beúsznak a tengerbe. Egészen lenyűgöző formájú, kövekkel, zúzalékkal megfestett jéghegyek torlódnak itt fel, és szolgálnak bizonyítékul a globális felmelegedésre. Távolban hegyek, körben vízimadarak ezrei, az ember meg csak áll, hogy ezt nem hiszi el. Nem messze innen, a Vatnajöküll másik gleccserágát, a Skaftafellt is egész közelről meg lehet nézni, csak hogy helyére kerüljön, mire képes a természet.(Az is csúcs élmény, a másik kettő emlékezetes pedig Thorsmörk és Landmannalaugar, de ezeket csak nyáron lehet megközelíteni)

Vulkánok útja

La Palma szigetén erdők, rétek, vulkáni kráterek váltogatják egymást ezen a túrán, valóban minden pillanata lenyűgöző az útnak. Nagyok a szintkülönbségek viszont, felfelé nagyon kemény lehet, lefelé a térdünk purcant ki kicsit. Fontos, hogy korán induljunk, délelőtt szinte mindig befelhősödik, kevesebb látszik a csodás tájból. Időnként átlátni Tenerifére, ahol a Teide magaslik büszkén. A múltkori poszthoz kommentben érkezett futóversenyes videó is kitűnő kedvcsináló, most futótúrázva azért abban maradtunk, itt hülyeség félmaratont futni. Vagy inkább mászni, lenne benne vagy kétezer méter szint. Jobb a túra, lassan, kiélvezve minden pillanatát.  

Szószék-szikla

Norvégia egyik gyakran fotózott pontja, valóban lenyűgöző. A legközelebbi autóparkolótól két órás túra felérni, nagyon szerettük, hogy nem csak a végcél lenyűgöző, de a túraút is változatos, többször fergeteges kilátással. Nyáron lehet a fjordon hajózni is, persze nem fapados áron. Tavasztól indul a közvetlen járat Budapestről Stavangerbe, így minden eddiginél könnyebb lesz magyar utasnak is eljutni ide.

Marvão

A vidéki Portugáliáról részletesen nem áradoztunk még a blogon, de elég csak megnéznünk néhány fényképet és máris megy a sóhajtozás és a naptárlapozás, hogy mikor is megyünk vissza (februárban). Marvão egy kisváros a spanyol határ közelében, közel-távol nincs egyetlen nagyváros sem - a legközelebbi, méretesebb város a spanyolországi Badajoz. A vidék telis tele van hangulatos, dombokra épült városkákkal, fehérre meszelt, sárga szegéllyel díszített házakkal, szűk utcákkal, kicsi éttermekkel, ahol olyan gaspacciót csinálnak, hogy a fülünk is leesik. És két városka között barátságos lankákon hol elszórva, hol sűrű rendben olajfák adnak árnyékot a legelésző birkáknak, öröm suhanni a tájon.

Marrákes főtér

Van, aki szereti az arab világ nyüzsgését, van aki nem, Marrákes főtere, a Dzsema el-Fna viszont még a legfinnyásabbakat is elvarázsolja. A tér hatalmas, tele majommutogatókkal, kígyóbűvölőkkel, hennafestőkkel, kerengő dervisekkel és árusokkal. Nappal átlagos, kissé túlméretes piactérnek néz ki, este azonban pezsgő társadalmi élet kerekedik. Egymást érik az énekesek, táncosok, akkora kajasátortábor épül fel sötétedés után, hogy a mi nagycsarnokunk ahhoz képest vidéki büfé. Van itt a birkafejtől kezdve a frissen facsart narancsleven át a tevesteakig minden. A hatalmas, de egyáltalán nem nyomasztó tömeg, az illatok és színek kavalkádja azonnal beszippantja az embert, nehéz elszabadulni, annyira hangulatos.