Ki kényszerből, ki spórolási célzattal teszi, de előfordul, hogy az utas a reptéren tölti az éjszakát. De mit érdemes tudni és mire kell számítani, ha hasonló helyzetbe kerülünk, vagy ha csak azon gondolkodunk, hogy bevállaljuk-e?

Lutonban leginkább a punkok dobnak le egy pokrócot a földre, de Reykjavíkban találkoztunk olyan ötvenes nővel is, aki csak úgy tudta megoldani, hogy sürgősen kiutazzon a lányához Chicagóba, hogy az izlandi átszállást reptéri csövezéssel bekkelte ki. Szinte nincs olyan fapados bázisreptér, ahol a hajnali járatindulások előtt ne töltené több tucat ember az éjjelt - a többség azon logika alapján, hogy ha hajnali 3-kor kell indulni a reptérre, annak az éjjelnek amúgy is reszeltek, akkor meg minek fizetni még egy szállást? 

Belefutottunk ebbe az összeállításba, ahol a szakszerző öt tippet sorolt fel reptéren alváshoz. Azért Magyarországon arra viszonylag felesleges figyelmeztetni az utasokat, hogy a pénzt, telefont, laptopot ne hagyjuk elöl. Azt pedig csak az amatőrök gondolják komolyan, hogy a reptéri étkezdék 0-24-ben vannak nyitva csak a csövezők kedvéért, úgyhogy a vegyél kaját záróra előtt tanácsot leginkább megmosolyogni tudjuk. Ám érdemes végig venni, mire számíthatunk, ha a reptéren kell aludnunk.

Az első, amivel érdemes tisztában lenni, hogy a repterek ugyan nem zavarják ki a csövező utast, de nagyon nem szeretik, ha hálóteremként használják a terminált. Ez ellen az alábbi kis idegesítő megoldásokkal próbálnak fellépni. Mindig mindenhol világos van, nincsenek eldugott kis kuckók, ahol össze lehet gömbölyödni, nem lehet semmilyen privát szférát kialakítani. A székeket úgy rakják össze, hogy lehetőség szerint mindnek legyen karfája, vagyis ne lehessen végigfeküdni a széksoron. Persze végig lehet feküdni a padlón is, de az azért már meglehetősen igénytelen, szóval a fekhely nélküli reptér nem éppen vonzó.

Talán nem ez a konkrét cél, de tény, de szinte minden reptéren huzat van. Ez fel sem tűnik, amikor az ember vár valamennyit arra, hogy átmenjen a tranzitba, ám ha kénytelen több órát is ücsörögni, már feltűnő. Aki erre érzékeny, az pedig garantáltan nem fog egy fikarcnyit sem aludni a reptéren. És amikor épp nyugi van, éjjel kettőkor a legtöbb ember képes lenne hunyni valamennyit, jönnek a takarítók és felkeltik a népet, vagy extra hangerővel szólal meg valami felesleges bemondás arról, hogy mindenki vigyázzon a csomagjára.

A huzat, a kényelmetlen székek és az erős mesterséges fény miatt eleve felejtsük el, hogy a reptéren töltött idő és a pihenés bármilyen közös halmazt eredményez. Vagyis érdemes azzal számolni, hogy a csövezést követő út után szükségünk lesz valódi pihenésre és felfrissülésre. Szóval ne a kétnapos nyűglődést követően iktassuk be a legkeményebb teljesítménytúrát vagy maratoni városnézést. A megérkezés napja inkább legyen könnyed szórakozás.

A reptéren érdemes olyan helyet választani, ahonnan látjuk a kiírást, így punnyadás közben is láthatjuk, mi a helyzet a gépünkkel. Mindig legyen nálunk egy nagy pulóver vagy kardigán, esetleg sapka. Akkor is, ha a trópusokra megyünk, a reptéren ugyanis mindig hűvös van, és húsz fokban nem kényelmes hat órát eltölteni, ha minden ruhadarabunk harminc fokra van tervezve. Bármi is legyen velünk, ne feledjük, senki sem fogja megkérdezni tőlünk, mit keresünk még reggel nyolckor is a pad alatt betakarózva, vagyis ha hajnalban megy a gépünk, húzzuk fel az ébresztőórát. Murphy törvénye szerint ugyanis épp akkor fogunk fél órát hunyni végre, amikor elindul a beszállítás.

Tök egyéni, hogy ki mennyire használhatatlan egy átvirrasztott éjjel után, az is, hogy ki mennyit tud hunyni reptéri körülmények között. Átlag utast véve szerintünk csak akkor érdemes bevállalni reptéren alvást, ha nem találunk más megoldást, vagy ha nagyon nincs pénzünk, de ragaszkodunk az utazáshoz.

Ha mindenképp hajnali géppel megyünk tovább, ha időnk és a menetrend engedi, jobb, ha egy napot szánunk a városra. Ez persze például Londonnál (transzfer és szállás) minimum 10-15 ezer forint extra kiadás, de megérheti.

Átszállásos szervezésnél eleve érdemes figyelembe venni, hogy az átszállóhely mennyire vonzó cél arra, hogy ott töltsünk akár fél napot. Ha például Sevillába Charleroi és Bergamo érintésével hasonló az ár és a menetrend, akkor biztos az olasz város felé érdemes indulni. De ha hajnali a második gép és a reptéri csövezés jön szóba, mindkét reptér borzasztó, de a kettő közül Bergamo a nagyobb gáz. A csövezéssel kapcsolatban kötelező oldal a sleepinginairports, sok hasznos és haszontalan utasbeszámolóval.