Kénytelenek vagyunk trilógiává bővíteni az autóbérlés rejtelmeiről szóló poszthalmazt, mert nem könnyű kettőbe se besűríteni azokat az infókat, amelyek alapján ellen lehet állni a szaftos lehúzási próbálkozásoknak. A fapadosok vadkeleti trükközése a jegyárakkal, illetékekkel, meg mindenféle extra költségekkel lófütty ahhoz képest, ahogy az autóbérlést nyújtó szolgáltatók próbálják a lehető legtöbb zsét levakarni a bankszámlánkról.

Persze itt is fel lehet fogni úgy, hogy a teljes költség számít, minden más csak beetetés, de az autóbérlésnél felmerülő trükköket sokkal nehezebb átlátni és például egy teljes biztosításba gyakran bele is kényszerül a bérlő, ha nem elég felkészült. Egy felesleges szolgáltatást a fapadosnál vagy megvesz az ember, vagy nem, de autóbérlésnél ha nincs több százezer forint tartalék a számlán, akkor lényegében elkerülhetetlen a méregdrága full biztosítás. Ha nem kötöd meg, nem kapsz autót, egyszerű.

De ez a biztosítós dolog majd a harmadik részben jön részletesen, az első, ma már szinte csak alapinfós bemelegítésnek ható írás itt olvasható, ez meg most itt a második.

Kezdetnek csak két tipikus eset saját tapasztalatból, cáfolva azt a tételt, hogy nagy nemzetközi bérlőcégek drágábbak a kis helyieknél, de nem szemétkednek. Avis barátunk legutóbb azt mondta, hogy a bérlés várható költségét zárolja a hitelkártyán, kiegészítve egy tele tank benzin árával, mert mi lesz, ha én üresen viszem vissza. Mivel nála a kártyaadat, levonhatta volna utólag, de nem, ő zárolni akart. Bérlés végén minden rendben, megterhelték a kártyát a bérlés árával, de rajta hagyták a zárolást is, ami ugye pont ugyanakkora összeg, plusz a benzin ára. Ez lényegében dupla terhelés – persze a zárolás majd egyszer feloldódik, de ha nem hisztizel, a saját pénzedhez, vagy hitelkeretedhez nem férsz hozzá hetekig.

A Sixt azt játszotta el, hogy 20 perccel a bérlés lejárta után érkeztünk, de csak negyed óra múltán lett ember, aki átvette a kocsit. Leadtuk, minden rendben, mosolyoffenzíva, szevasztok. Aztán két nappal később ránk terhelték még egy teljes nap bérlés árát. Korábban ezzel nem szaroztak, egy óra ráhagyás biztos volt, most már csak 30 perc és bizonygathatom utólag, hogy amúgy időben ott voltunk. Tanulság: ha későn jön az átvevőember, akkor rá kell íratni vele a pontos érkezést, nem azt, amikor ő előkerül.

Ha már itt tartunk, az utólagos viták elkerülése érdekében a kocsi körbefotózása bérlés előtt és után legyen alap. Van arra példa, hogy megpróbálnak utólag ránk verni olyan karcolást, amihez semmi közünk. A szélvédőt sem árt lefotózni, mert arról is lehet vita, hogy mikor volt a kőfelverődés, ami egy nanométernyi repedést okozott az ablakon. E témában ajánljuk a kedves Goldcar horrorsztoriját, az előző bérlős poszt utolsó kommentejei között.

Néha elfelejtik mondani, hogy az autó nem a reptéren van, hanem egy ipartelepen

Visszaugorva a foglalási procedúrára, tapasztalataink szerint az autóbrókereknél általában alacsonyabbak az árak, mint amit az egyes cégek a saját weblapjukon kínálnak, de akadnak kivételek. Érdemes külön rákeresni a kis helyi szolgáltatókra is, ezek olcsóbbak lehetnek, de például Portugáliában jártunk úgy, hogy egy ilyennél a kocsi annyira gáz volt, hogy másikat kellett kérjünk. Fontos megnézni a gumikat – ezt is saját kárunkon tanultuk meg, miután kaptunk már olyan tükörradiált, amely 100 kilométer után egyszerűen elkezdett szétrohadni.

A fő trükk a keresésnél-foglalásnál, hogy a szám, amit ár gyanánt látunk, gyakran még nem a végső összeg. Amit gyakran kispórolnak belőle: a reptéri felár és a nyitvatartási időn kívüli felár. Vicces, hogy szerda délután négy óra is lehet nyitvatartási időn kívüli. Ha olyan az útitervünk, hogy máshol akarjuk leadni az autót, mint ahol felvettük, legyünk nagyon-nagyon óvatosak. Ennek is általában van felára, néha iszonyatosan magas. Volt, hogy megúsztuk 10 euróból, de legutóbb Norvégiában 65 ezer forint lett volna, ezért célszerűbb volt kettőt bérelni és közötte tömegközlekedni. Ennek sem mindig látszik a díja elsőre, például a Rentalcars eldugja, a Carflexi viszont épp azzal büszkélkedik, hogy ő a teljes árat mutatja, nincs nála extra költség. Eddig náluk azt tapasztaltuk, hogy valóban.

Szintén eldugják, nem látszik elsőre a kilométerkorlátozás. A többség korlátlan kilométerrel adja a kocsikat, de néhány cégnél újra megy a trükközés, hogy az alacsonyabb árajánlatoknál 150, vagy akár csak 100 kilométer a napi limit. Aztán ha túllépjük, annak kegyetlen ára van, kilométerenként akár több euró. Erre külön rá kell keresni a feltételek között. A másik a benzines játék, amikor változatos módszerekkel próbálják nekünk bemagyarázni, hogy ha ők töltik fel, akkor az olcsóbb, mintha a kútnál tankolnánk. Pedig általában sokkal drágább. A lényeg, hogy kérjük mindig tele/tele verzióban és hagyjunk időt a leadás előtt arra, hogy fullra tankoljuk a verdát.