Olvashatatlan feliratok, egyik héten 20 centi hó, a másikon plusz 20 fok, reptéri csicskáztatás, használhatatlan elektronikus bankkártyák, péntek délután bezáró, szombat este kinyitó élelmiszerbolt. Egy izraeli úton sokkal több meglepetés éri az embert, mint amikor a szokott európai köreinket nyomjuk. Nagyon hasznos információk friss tapasztalatból.

Általában befér egy-egy városról a beszámoló és a praktikus információkupac egy posztba, de Izrael annyira más, hogy külön hozzuk az utazás tervezését megkönnyítő tapasztalatokat. Ahhoz, hogy megértsük, mitől szívás például az ottani információszerzés, íme egy illusztráció: na mikor is van nyitva ez a szupermarket? (Megfejtés a poszt végén)

Vagy, ami tán még viccesebb, nem könnyíti meg az amúgy jól tájékozódók dolgát az se, ha a buszmegállókban ez mutatja az irányokat:

Komolyra váltva, íme a legfontosabb apróságok, pontokba szedve. Mi elég sokat keresgéltünk, terveztük előtte, mégis sok meglepetés ért. Csak olyanok szerepelnek, amiket megtapasztaltunk, a végén pár kiegészítés, amit csak olvastunk, de nem vettünk igénybe.

REPJEGY

Időnként leviszi a Wizz az árakat nyolcezer forintra, tekintve, hogy ölég messze van Tel Aviv, ez jó ár. 

ÚTLEVÉL

Egy házaspár fázott rá piszkosul épp előttünk Ferihegyen arra, hogy a luvnyának nem volt érvényes az útlevele előre több mint hat hónapig. Nem is engedték felszállni, bukták az egész utat. Ezt a szabályt azért a Wizz igazán propagálhatná jobban, például ne engedjen becsekkolni fél éven belüli lejárattal, meg igazán benne lehetne vastag betűkkel a visszaigazolásban.

BELÉPÉS

Pár kérdést tettek csak fel, fél perc, nem sokat cicóztak. Bár a visszaút járatszámát megkérdezték, és nem értették, miért nem tudjuk fejből. Nem pecsételnek az útlevélbe, hanem egy kis kék kártyát adnak, amelyre a név, fénykép és egyéb adat van feltüntetve. Visszafelé pedig egy rózsaszínt kapunk, azt kell mutogatni az útlevéllel együtt vagy felváltva.

KILÉPÉS

Itt viszont komoly faggatózás van, volt egy nő, akit fél óráig fingattak. Már az Attila név gyanús volt nekik az útlevélben, meg a török pecsét, képes volt a nő ezen a baromságon rugózni három percig, de legalább kulturált stílusban: mosolygós fiatal lány, jobb volt, mint egy kétméteres izomtibor, az biztos. Érdekes, hogy kifelé megy a szívózás, nem befelé.

REPTÉRI CSICSKÁZTATÁS

A Wizz és az easyJet járataira a Tel Aviv-i induláskor az 1-es teminálon kell bejelentkezni. Fura volt, mert a 3-asra érkeztünk, ami a nagy, szép, modern terminál, mindenki más oda jár. Aztán kiderült, mekkora baromság az egész. A 3-asról ingyen shuttle busz visz át az fapados 1-esre, nincs is közel, 10-12 perces út. Nagy nehezen kifaggatnak, átjutunk a szekun, majd már a reptér területén belül egy másik busszal visszahordanak a 3-asra, pont oda jut be az ember, mint ha ott ment volna át a biztonságin. Biztos olcsóbb kicsit a fapadosoknak, de ennél feleslegesebb csicskáztatást nem sokat láttunk. Persze legyünk kinn a reptéren három órával indulás előtt. Óriási. 

CSOMAGVIZSGÁLAT

Mondjuk úgy, jobban értik a dolgukat, mint az európai kollégák: a piperecuccal nem tökölnek, a nő csak legyintett, mikor ki akartuk venni. Cipőt se kell levenni. Nem a szabályok betartásán rugóznak, hanem azt stírölik, tényleg fel akarod-e robbantani a gépet vagy a repteret. Emiatt van a reptéri csomagmegőrző is a terminálépületen kívül a parkoló végében. (Amúgy ingyenes, ilyet se sokat láttunk.) Az útlevelet viszont ezerszer megnézik.

VASÚT

A reptéren megáll a vonat, közel van a megálló, majdnem a terminál alatt. Óránként kettő megy Tel Avivba, Jeruzsálembe menet át kell szánni valamelyik szomszédos állomáson, a jegy 24 sékel. Átlagos tisztaságú vonat, a hegyek között élmény vele menni. Viszont Jeruzsálemben kinn áll meg a halálban. Az izrael vasút oldalán korrekt a menetrend.

VÁROSI BUSZ

Csak előre kell készülni, figyelni a számokat és az irányt, s akkor használható annak ellenére, hogy a feliratokat nem tudjuk elolvasni. Jeruzsálemben a megállókban többnyire van buszos vonalhálózati térkép, de sokat letéptek. Tel Avivban az útvonal van kinn héberül, amit kenhetünk a hajunkra. Jegy a sofőrnél 6,90 sékel (500 forint alatt) Célszerű telefonra letölteni a busztérképet, valamint a a Google mapsbe az adott várost, s akkor azon követhetjük, jó irányba megyünk-e, s hol kell leszállni.   

KIRÁNDULÁSOK

Az autóbérlés nem drága, sok cég hirdet, mi azért nem ezt választottuk, mert csak kettőnek drága lett volna egy napra, meg nem akartunk arra is készülni. Mivel a nekünk fontos Maszada-Holt-tenger túra 105 dollár volt, inkább befizettünk arra. Több iroda is szervez sokféle kirándulást. Mivel láttuk, hogy nem gáz az autózás és a tájékozódás (latin betűkkel is ki van írva minden), legközelebb, ha hosszabbra jövünk, bérelni fogunk.

BANKKÁRTYA

Óriási szívás, ha valaki csak elektronikus kártyát hoz. Először az volt fura, hogy a dombor kártya nem kér PIN-kódot, aztán már logikus volt, hogy az Electron és a Meastro kuka. Azok csak PIN-nel lennének használhatók, de valamiért itt soha nem kérnek ilyet. Ez az infó például kimaradt a nagy arcú celeb leírásából, pedig eleinte egészen hasznosnak találtuk.

SZEKU

Bárhova lépünk be, ellenőrzés van: detektoros kapu, esetenként csomagnézegetés. Bolt, vasútállomás, múzeum. Be kell kalkulálni, nem szabad rinyálni miatta. Emellett ha túl punkos a frizura vagy laza a ruházat, jön a rendőr és két perc után a turista zsebében turkál. Épp mellettünk szedett szét egy rendőr egy olasz srácot. Emellett mindenfelé gépkarabélyosok jönnek-mennek.

IDŐJÁRÁS

Mai hír, hogy Jeruzsálemben leállt az élet, 25 centi hó esett. Ez persze extrém, nagyon ritka. Nekünk február elején 20 fok volt, Tel Avivban pedig odaútban 29, vissza 17. Ez ebben az időszakban szintén nem túl gyakori. Bármi lehet, rövid gatya és meleg cucc is kell. 

A SZÁLLODÁNK

Jerusalem Castle, tök új, kicsi, de kényelmes szoba, pont ami kell, de nem több, 70 ezer forint/három éj két főre, ami itt olcsónak számít a színvonalas szállások között. Pontosabban lehet találni szobát az óvárosban akár ötvenezer forint alatt is, de a visszajelzések alapján arra jutottunk, hogy az azért kissé lepukkant. Az átlagos ár egyébként százezer forint felett van.

A net sokat szarakodott a szobában, a recinél mindig működött. Tetszett. Hűtő nincs. A vasútállomástól öt perc sétára fekvő plázától a 17-es busz megy oda, megnéztük előre, működik. Jó ötlet volt, leszálltunk a vonatról, bevásároltunk, aztán 10 perc busz volt a szállás, étel-itallal felszerelkezve.

ÁRAK

A nagy élelmiszerboltokban másfél-kétszeres az ittonihoz képest. Éttermek is kábé dupla. Van amit azért érdemes kipróbálni, mint a kecskejoghurt - bár tíz sékel -, vagy a helyi gyümölcsök. Egy csomó kajára csak héberül van ráírva a szöveg, lehet makkozni, hogy vajon mi az. A vajat eltaláltuk, a padlizsánkrémre ráfáztunk.

EMBEREK

Mindenki beszél angolul, bár a rendőrök néha csak negyedszerre állnak elő a nyelvtudással, előtte kitartóan szövegelnek héberül. Bármilyen idő van, egy kendő vagy kardigán legyen a nőknél, néhol illik eltakarni a vállakat, például a Gechemane kertben is. 

SÁBESZ

Pénteken délután három körül áll le minden és szombaton este hat körül nyitnak a boltok, kezdenek újra járni a buszok. Persze Jeruzsálemben az óvárosban az arabok és a keresztények nyitva vannak, de csak este hétig, utána egyetlenegy nyitva tartó éjjel-nappalit leltünk a városban.

REPTÉRI BUSZ, PETRA

Ezeket nem próbáltuk, csak utána néztünk. A buszok a reptérről elmennek egy keveset, ott lehet átszállni az ország minden tájára induló járatokra. Olcsóbb kissé mint a vonat, de mi vasútpártiak vagyunk, ilyenkor a busz nekünk nem opció. Jordániába három átkelőhely van, a legzsúfoltabb az északi, közel Jeruzsálemhez. Nagyon bumlis tömegközlekedve eljutni Petrába, már a határig gyalogolni, vagy taxizni kell és Petra is nagyon megdrágult, borsos belépődíj is van a belvárosba. Mi végül kihagytuk, majd egyszer megyünk fapadon Ammanba.

Végül, újra, érdemes menni, nekünk bejött, az első kép megfejtése alább:

Nem 100 százalék, ezt logikáztuk ki: vasárnap-szerda 8.00-23.00, csütörtök 8.00-1.00, péntek 7.00-14.30, szombat 19.00-22.00.