Szerencsés időszakokban, például az év elejei pangáskor tízezer alatt meg lehet csípni egy Tel Aviv-i repjegyet, onnan pedig akár busszal, akár vonattal másfél óra alatt elérhető Jeruzsálem. Semmi máshoz nem hasonlítható város, vegyes, színes, nyüzsgő, de csendes is egyszerre. A szent városból pedig csak egy kis kitérő a Holt-tenger. Otthon mínuszok, itt meg 25 fok van, kihagyhatatlan!

A Wizz-gép pénteken valószínűleg azért indul hajnalban s nem délután, mint más napokon, hogy leszállva az utas még ki tudjon menni a reptérről – a sábesz ugyanis péntek délután a közlekedés teljes leállásával kezdődik. A sábeszt az országban két városban, Tel Avivban és Haifában nem veszik túl komolyan, másutt azonban péntek napnyugtától szombat napnyugtáig tart, ez idő alatt a zsidók nem dolgoznak, hanem az imádkozásnak és pihenésnek szentelik az idejüket – a gyakorlati tudnivalókat majd a következő posztunkban szedjük össze. A napnyugtától napnyugtáig intervallum persze lazán értelmezendő, az utolsó vonat Jeruzsálembe például fél kettőkor indul, de a városban egyes buszok szombaton már négykor elindulnak, mások csak estefelé. A lényeg, hogy pénteken csak a hajnali géppel oldható meg, hogy délután háromra Jeruzsálembe érjünk és a szállásunkat is el tudjuk foglalni.

Aztán irány a város. Ahol több ing-nyakkendős férfit láttunk, mint hétfőn kilenckor a londoni Cityben. Legyen szó idősről vagy huszonévesről, de még a kisfiúk is ingben és nyakkendőben közlekednek. Az elegáns lakosokat leszámítva péntek este a város kong az ürességtől. Az utcákon alig mennek autók, minden üzlet, minden kávézó zárva. A fallal körülvett óvárosban csak lézengenek, egy-két arab reménykedik még abban, hogy valaki épp most akar egy inget venni, egy-két kis élelmiszerboltban még lehet vízhez jutni. Kísérteties, hogy a nappal zsúfolásig telt bazárboltok helyén lakattal lezárt vasajtók sorakoznak a rosszul megvilágított sikátorokban. Mindeközben a nyitott ablakokon kihallatszik a férfiak imája és éneklése. Másnap a müezzin veszi át az énekes szerepét, amelyet a zúgó harangok próbálnak elnyomni este hat tájban. Igazi multikulti.

 Sábeszkor az arabok nyitva vannak

Péntek este sétálgattunk, megnéztük a Nyugati falat, más néven a Siratófalat, bejártuk a tök üres keresztény és örmény negyedet. Az biztos, hogy félénk, világos hajú nők ide jöhetnek önbizalmat építeni, kábé öt percenként érkezik valami tyűha vagy oh my god tartalmú megjegyzés. Szombaton a város szinte teljes egészében zárva van – kivéve az éjjel-nappali boltokat. És az óváros keresztény és muszlim negyedét, ahol úgy pörög a biznisz és az élet, mintha sosem lenne vége a napnak. Pedig vége lesz, méghozzá számukra elég korán. Amikor ugyanis a zsidó negyed üzletei megnyílnak, a keresztények és arabok szépen bezárnak – egyébként sem tartanak nyitva nyolcnál tovább.

Szombaton mentő megoldás lehet a sábesz elől elhúzni délre, s befizetni egy Holt tengeri túrára. Ezeket nagyjából száz dollárért mérik, az árban minden belépő és eszköz benne van. Mi ehelyett bejártuk a várost, azzal a megkötéssel, hogy egy csomó helyre – múzeumok, a Templomhegy – nem tudtunk bemenni. Így azonban egészen elfogadható volt az embertömeg, a zárva lévő helyekre pedig célirányosan vissza lehet menni. Az óvárosban a Jaffa kapun jártunk be, az volt irányban. Itt kissé meghökkentő volt a tömeg és zsúfoltság, de ez csak a sikátoros bazárdzsungel első elágazásaiig tartott.

 Bal oldalt kaja, jobb oldalt a Szent Sír Bazilika bejárata

Jézus Golgotára vezető útját végig lehet járni, ez a Via Dolorosa. A stációkat külön táblák jelzik, s ha valaki nem találná meg egyiket-másikat, a helyiek készséggel mutatják, kérdezni sem kell. Az első, ahol Jézust halálra ítéli Pilátus. Ez ma egy iskolaudvar. Érdekes lehet azon az udvaron focizni. A menet vége a Szent Sír Bazilika, egy több templomból álló együttes. Itt található Krisztus sírhelye is. Ebben a templomban láttuk a legnagyobb bunkóságokat: vélhetően orosz lány szelfizett szatyorral a kezében, ázsiai lányok fotóztatták magukat mosolyogva a sír előtt, és egy kendős trampli ráfetrengett egy minden bizonnyal szentként tisztelt kőlapra, csak hogy a cimborája egy jó képet lőjön.

Gázosan csak a turisták viselkednek, a helyiek, legyen szó akár arabokról, akár zsidókról készséggel segítenek és ezért nem várnak sem jattot sem egyebet. A törökországi mindenáron lehúzós attitűd sem jellemző. Többen is árulnak frissen facsart zöldségeket, gyümölcsöket, közte sárgarépát, gránátalmát. Egy helyen kértünk egy szál répát csak úgy ropogtatni. A pasas ránk nézett, majd a többi árusnak nyilván azt mondta: ezek a hülyék egy darab répát akarnak, majd odaadta a répát és elhajtott minket. Mondván ilyen hülyeségért ő nem fog pénzt kérni. Mindenki beszél angolul, kezdve a rendőrnél, az utolsó áruson át a buszsofőrig. Az angol egyfajta összekötő nyelv, gyakran a zsidók egymás között is ezt használják.

A naplementét az Olajfák hegyéről néztük. Naivan azt hittük, hogy majd bóklászunk olajfák között és az milyen romantikus lesz. Ehhez képest felmásztunk a hegyre, ahol nem volt semmi, csak egy kilátó, olajfa sehol. A szél viszont viharos erejű volt. Útközben benéztünk a Gechemane kertbe is. Nem tudom, ki mit gondolt erről, de sokkal kisebb, mint bármikor is hittem, a tanítványok alig férhettek el a fák alatt. Állítólag a leggöcsörtösebb olajfák kétezer évesek, vagyis konkrétan azoknál imádkozott Jézus, és Júdás is az egyikre kötötte fel magát – utóbbi nehezen hihető, a fák ugyanis nem annyira magasak.

 Naplemente az Olajfák hegyéről

Nem akartuk, de este sikerült a város egyik legdrágább éttermében vacsoráznunk, el sem merjük mondani, mennyit fizettünk az egyébként tökéletes vacsoráért. A hely nem luxusétterem volt, itthon egyszerű kebabosnak mondanánk a Jaffa kaputól ötven méterre. Örmény kebabot ettünk salátával. Igen, elkövettük azt a hibát, hogy nem étlapról rendeltünk, hanem bemondásra és nem kérdeztük meg az árat előtte. Nem fillérbaszóknak való vidék a Jaffa kapu környéke, az biztos.

A muszlim negyed nehezen járható szombaton, mert a Templomhegy, amelyet a muszlimok és zsidók egyaránt szentként tisztelnek - itt akarta Ábrahám feláldozni Izsákot, s Mohamed is innen ment a mennybe - zárva van. Ez azt jelenti, hogy az óváros keletre néző kapuin nem lehet kimenni, így azonban az arab negyedet lényegében nem lehet átjárni, csak megkerülni, illetve oda ki vagy bemenni célirányosan. Más napokon is csak egy kapun van bejárás, akkor is csak délelőtt és délben. Az aranyszín kupolás mecset kétségkívül Jeruzsálem egyik legmeghatározóbb épülete.

 Ide turista napjában kétszer mehet be