Van egy sziget, amit még most is érdemes befoglalni akár Londonból, akár Lisszabonból közelítve idén télre. Ez Madeira. Mivel itt sosincs 40 fok, ezért nyáron nem éri meg itt szórni a pénzünket, viszont februárban totál szezonon kívül minden sokkal olcsóbb, s ekkor is garantált a 15-20 fok - sokkal melegebb júliusban sincs. Az óceán mindig hűvösebb, mint a tengerek, de télen csak fogadásból érdemes a vízbe menni, normál emberek számára hideg.
Vulkánok nyomták felszínre a Lisszabontól 800 kilométerre fekvő Madeira-szigeteket - a többes szám kissé becsapós, mert valójában egy nagyobb, valamint egy kicsi szigetből, Porto Santoból áll a "csoport". Ennek fényében nagyjából egy pohár vizet sem lehet letenni a földre, hogy fel ne boruljon, s két sík terület található az egész szárazföldön: a repülőtér futópályája és a focipálya. Utóbbi nagy szerencse, hiszen ennek híján bizonyos C Ronaldo talán serény banántermelő lenne. A lakosok igencsak büszkék szülöttükre, Funchalban, a sziget fővárosában múzeuma is van - ezt nem tekintettük meg.
A futópálya sem egyszerű betoncsík. Ugyanis mesterséges. Ahhoz, hogy sikerüljön létrehozni 2,7 kilométer hosszú vízszintes felületet, tulajdonképpen a levegőbe kellett építeni az egészet, az építményt pedig hatalmas beton oszlopok tartják. Az oszlopok mélyen a tengerben állnak, a gyorsforgalmi hálózat pedig ezek között az oszlopok között visz el. A le és felszállás sem semmi - akármilyen kopasz pilóták nem is repülhetnek ide - de mindezt alulról megnézni különösen érdekes.
Madeira az Azori-szigetekhez hasonlóan autonóm terület, de Portugália része. Szintén hasonló, hogy nem érdemes túl sok magassarkút pakolni az útra, itt ugyanis a tornacipő és a bakancs jobb választás. A szigeten nagyjából állandó a hőmérséklet, 20-25 fok van, sokat fúj a szél és sokat esik az eső - nem véletlen, hogy a babérerdő őshonos fajta. Mivel a klíma viszonylag állandó, érdemes nem nyáron ide látogatni. Ekkor ugyanis a legpuccosabb szállodák is megfizethetők, akár tengerre néző erkélyes szobánk is lehet. Arra számítani kell, hogy rengeteg német lakótársunk lesz, ezen belül is fitt nyugdíjasok eszik majd mellettünk a pirítóst.
Az úthálózat jelentős fejlesztésen ment keresztül Portugália uniós csatlakozását követően: Madeira korábban közlekedés szempontjából katasztrofális volt, ha egy északon nevelkedett fiatal szerencsét akart próbálni a sziget fővárosában, délen, akkor talán évekig nem láthatta a családját, mert az út hosszú órák alatt volt csak megtehető - a hegyeken és sziklákon át nem vezetett semmi, így a 740 négyzetkilométer kontinensnyi kihívást jelentett. Azóta ez nagyon sokat javult, sztrádák, alagutak, viaduktok szelik át a hegyeket. A depressziós szigetlakókat simán el lehetne kirándultatni az M7-es vagy M6-os adott szakaszaira, hogy mi hová építettünk alagutakat meg hidakat. A röhögőgörcs garantált volna.
Botanikus kert és sztráda
Funchalban nem lehet kihagyni a botanikus kertet, sokkal nagyobb sétát követel, mint az itthoni kertek, érdemes sok időt szánni rá. A nálunk a virágosnál kapható furcsa növények sövényekben nőnek, a páfrányok között kis barlangpihenőkben lehet romantikázni, de helyi madarak és fazonra nyírt bokrok is megbonthatják a zöld egysíkúságát. Itt is megtalálható néhány a csak Madeirára jellemző háromszögletű, piros, fehér, kék házakból, ezek eredetijét Santanában lehet megtekinteni.
A szigeten érdemes autót bérelni, de jó ha figyelünk arra, hogy az ne egy zsebkocsi legyen - mi egy egyliteres kis nyomroncot kaptunk, néhol azt hittük, nekünk kell feltolni a dombon. Autó azért is kell, mert Funchalból muszáj kimozdulni. Például Ponta de São Lourençóba. Csodálatos - de baromi szeles - sétaútvonal vezet a sziget keleti sarkába. A túra végig lenyűgöző kilátást nyújtva vezet a köves, sziklás, lávaömléses szakaszon, jó cipőre van szükség és némi kitartásra. De stramm gyerekek is le tudják nyomni az oda-vissza tíz kilométeres távot, a végén, a csücsökben egy hegyre felkaptatva leírhatatlan panoráma tárul elénk a szigetre, az óceánra.
Nagyon fúj a szél amúgy
Nem csak Madeirán, hanem több vulkanikus szigeten is vannak olyan fürdőhelyek, ahol a hatalmas hullámokat kis kacskaringós bazalt vagy andezit öblök fékezik le és teszik a vizet egészen simává. Itt egy fürdőt is kanyarítottak a természeti adottságok mellé Porto Monizban. Ha pedig kissé fáznánk a fürdéshez - én csak a pózolásig jutottam farmerban és kabátban -, a vulkanikus aktivitás történetét is áttekinthetjük részben három D-ben is São Vicente vulkánközpontjában.
Öblös
Madeirára a fapadosok közül csak az easyJet jár, de Lisszabonból gyakran és olcsón (20-25 eurótól), s Londonból is megfizethető (35 eurótól). Érdemes egyik irányba a portugál, a másikba a brit fővárosban megállni egy-két napra.
Utolsó kommentek