Újabb sorral csökkent a légitársaságok kifogásgyűjteménye a késésért fizetendő kártérítések ügyében.Nem is kell változnia ahhoz az uniós szabályozásnak, hogy jobban járjanak az utasok, különböző perekben egyre több olyan okra mondják ki a légitársaság felelősségét, melyeket ők megpróbáltak rajtuk kívülinek, elháríthatatlannak beállítani. 

Az Európai Bíróság minap hozott ítélete szerint nem számít vis maior esetnek, ha a reptéri melósok bénák és nem tolják rendesen a géphez a lépcsőt. Történt, hogy egy ilyen lépcsőt sikerült úgy nekibarmolni egy gépnek, hogy annak megsérült a szárnya, emiatt extra javításra kellett vinni a madarat. Menetrend borult, ideges utas kártérítést kért a késésért, a légitársaság meg azt mondta, bocs, ez vis maior volt, Johann nem vette fel a szemüvegét, rajtunk kívül álló ok, csókolom.

A légicégek nagyjából úgy tudják megúszni az irdatlan kártérítések fizetését, hogy minden késést megpróbálnak rendívüli eseménynek beállítani, amely eseményre nekik semmilyen ráhatásuk nem lehetett, így ők felelőssé sem tehetők. Illetve egyéb trükkel, például azzal, hogy a landolás idejét nem úgy értelmezik, mint az utas - erről az ügyről itt írtunk. Jelen történetben a bíróság végül úgy határozott, hogy a repülés szerves része, hogy a gépről le is kell mászni, úgyhogy a lépcső használata nem választható le az egész aktusról, mint mondjuk a csomagok szalagra pakolása vagy a stemplizés az útlevélbe. Szóval tessék csak fizetni azt a kártérítést.

A történetben nem is maga az eset az érdekes, hiszen valószínű, hogy húsz évig egyetlen lépcsőt sem vernek oda még egyszer a gép szárnyához. Inkább a tendencia szembetűnő, ahogyan az uniós irányelvben általánosan megfogalmazott rendkívüli esemény pontos meghatározása finomodik. Az elmúlt években több olyan ügy is volt - mind a luxemburgi bíróságon kötött ki -, ahol az ítélet végül az ügyfelet hozta ki nyertesnek, a légitársaságot pedig kártérítés fizetésére kötelezte. Ezeknek az ügyeknek azért van jelentőségük, mert a későbbiekben simán lehet hivatkozni rájuk, kvázi precedenst teremtenek, így egy idő után automatikusan ennek megfelelően járnak el a társaságok.

A legutóbbi a sztrjákokkal kapcsolatos ügy volt. Sajnos nem azt hozták ki, hogy a sztrájk nem vis maior, mert továbbra is az. Teljesen mindegy, hogy a légi irányítók vagy a pilóták sztrájkolnak, az rendkívüli esemény, még Franciaországban is, ahol az számít inkább rendkívülinek, ha épp mindenki dolgozik - ezt akár konkrétan az Air France-ra is lehet érteni. Itt a vitás kérdés - egyébként egy Lufthansa sztrájk miatt - az volt, hogy a sztrájk utáni napokban induló járatról leszedhető-e az utas kártérítés nélkül vagy sem.

A légicég nem akarta megszívatni a sztrájk miatt törölt járatok utasait, így őket szépen megpróbálták későbbi gépekre áttenni. Úgy, hogy onnan pár utast kivettek, s későbbi gépre tettek. Vagyis mindenki szív egy kicsit és mind egy boldog család maradunk - gondolta a Lufti. De egy utas úgy gondolta, hogy őneki semmi köze nincs semmilyen sztrájkhoz és magasról nem érdekli, hogy akinek meg igen, az hogy oldja meg az utazását. A társaság szerint ez rendkívüli esemény volt, nem akart fizetni. A bíróság viszont úgy vélte, hogy a gazdasági érdek - minél gyorsabban minél több utast fel kell tenni valamilyen gépre - nem minősül vis maiornak, hiszen az utas nem hibázott, a gép elindult időben. Járt a kártérítés.

A legérdekesebb minden késés és kártérítéses sztoriban a műszaki hiba kérdése. Itt a kiindulás az volt még pár éve, hogy ha megvolt a rendes karbantartás, akkor tuti csak vis maior lehet az esetleges műszaki hiba. Hát ma már nem. Több ügy is azzal az ítélettel zárult, ne mondjuk már, hogy a cég befolyásán kívül esik a repülőgép működése. A gép karbantartási hiányosságából eredő műszaki hiba megoldását tehát a légifuvarozó rendes tevékenységi körébe tartozónak kell tekinteni. Azért az alma nem ennyire kerek, hiszen egy másik ítélet azt is kimondta: a műszaki hiba tartozhat a rendkívüli körülmények fogalmába, "ha e hiba olyan eseményekből ered, amelyek jellegüknél vagy eredetüknél fogva nem tartoznak az érintett légi fuvarozó rendes tevékenységi körébe, és annak tényleges befolyásán kívül esne". Ugye, itt jön képbe a madárraj meg a lépcső. Előbbi érthető, utóbbi pedig most bukott meg.

Ami mindenképpen vis maior marad, az a természeti csapás, a repüléssel össze nem egyeztethető meteorológiai feltétel, mondjuk köd, politikai instabilitás, biztonsági kockázatok, sztrájk, váratlan repülésbiztonsági hiányosságok. A kedvencem ez, ezt a Wizz üzletszabályzatából másoltam ide: ”olyan légiforgalmi irányítási döntés, melynek hatása egy bizonyos légi járművel kapcsolatban egy bizonyos napon hosszú késedelmet vagy a légijármű egy vagy több járatának törlését okozza”. Talán Obama ül egy másik gépen? Nem tudom.