Norvég fapadosnak van London-Budapest járata, most meg egy spanyol cég indít Róma-Budapestet. Kissé meghülyült a világ, vagy van ebben ráció? Lenne, hiszen a két cég átszállásos kapcsolatokat is kínál, ami baromi jól hangzik. Budapestről Santorini, vagy épp Granada? Sirályság. De csak addig, amíg meg nem nézzük a konkrét jegyárakat. Az átszállásért is külön fizettetnek, az átszállós jegy drágább, mintha külön megvennénk a két lábát az útnak. Akkor meg minek? Vannak sokkal olcsóbbak.
A hét nagy bejelentése, hogy a Vueling Barcelona után Rómából is repül majd Budapestre jövő tavasztól, plusz az ünnepi időszakokban. Fura, hogy egy spanyol cég olaszból ide, de ez a világ így működik, az európai fapadosok szívesen kimozdulnak abból a régióból, ahol nagyra nőttek, bárhol bázist nyitnak, ahol piacot szagolnak. A felfelé, az üzleti utasok felé nyitó cégek előszeretettel startolnak rá a megroggyant legacy (hagyományos, nemzeti) légitársaságokra, az olasz piacért különösen nagy harc dúl. Ennek jegyében nyitott bázist Rómában a Vueling, mely a British Airways és az Iberia összeállásából létrejött cég leánya, barcelonai központtal.
Merész húzásnak tűnik a Vueling részéről a belépés egy olyan útvonalra, melyen már meccsel a két ultrafapados, a Ryanair és a Wizz Air. De megtették ezt Barcelona felé is és nyilván nem kísérleteznének, ha nem lettek volna jó tapasztalataik. Utasként csak azt látjuk, hogy a Vueling ritkán ad 40 euró alatt jegyet, amivel teljesen versenyképtelen az ultrákkal szemben, mégis nyomul Budapesten. Csak arra tudunk gondolni, hogy az átszállásos utasokat szervezőkben bíznak, náluk ugyanis lehet ilyet is foglalni. A Vueling útvonalhálózatából barcelonai és római átszállással két olyan helyet választottunk teszt jelleggel, melyek fapadossal nehezen elérhetők és bármikor szívesen odarepülnénk.
Végül arra jutottunk, hogy sem Granadába, sem Santorinire nem velük fogunk menni. Eleve 40-50 eurónál indulnak a jegyek Barcelonába és Rómába, onnan Granada legjobb esetben 40 eurós, Santorini inkább 80-90. Egy közvetlen Budapest-Granada, vagy Santorini foglaláshoz a jegyárak simán összeadódnak és még erre is rátesz a szolgáltató 5-10 eurót. Így viszont már nem igazán éri meg.
Mit is kap az utas egy átszállós jeggyel? Alapvetően két dolgot. A feladott poggyászát nem kell újra becsekkolnia, csak a végső célállomáson kapja meg. Ha jól értjük, a szekun sem kell újra átmennie, maradhat a tranzitban. (Mondjuk Barcelonában két sima külön vett jeggyel is megoldható ez bármelyik két légitársaság között). A másik, hogy a csatlakozás garantált, vagyis ha az első gép késése miatt az utas lemarad a másodikról, akkor automatikusan és ingyen felteszik a következőre. Ami fasza lehet Granadába, ahova napi többször repül a Vueling, de Santorinire csak heti párszor, a lekésés szívás.
Nagyjából hasonló a szitu a Norwegian-nél. Bázisain (Koppenhága, Oslo, Stockholm, Helsinki, London-Gatwick) keresztül lehet átszállásos kombinációkat foglalni, de a jegyárak összeadódnak és még erre is rátesznek egy kis pluszt az átszállós jegyért.
Kutakodtunk vagy másfél órát, de végül egyetlen olyan jegyet sem találtunk, amire azt mondtuk volna, hogy ez így megéri. Granadába vagy elmegyünk földi járművel Malagából, vagy olcsó ultrás jegy mellé köhögjük ki a Vueling Barcelona-Granada jegyét. Santorinire meg marad az easyJet jó időpontban és jó áran Malpensán át, vagy hajókázás Krétáról, esetleg Mikonoszról, na szevasztok átszállósok. Nem mostanság lesz Vueling-tesztünk.
Utolsó kommentek