Gejzírek, vulkánok, metsző szél. És olyan vízesések, amelyek mellett a Szalajka-völgy egy nagyon bájosra sikerült óvodai verzió (még mielőtt: számtalanszor voltunk és megyünk még a Szalajkához). Ez Izland. Kihagyhatatlan táj azok számára, akik odavannak a vad természetért, akik jól bírják emberi civilizáció és felesleges duma nélkül. A szervezett utak elérhetetlenül drágák, ám nagyon komoly előkészület mellett megúszható a túra fapadosokkal sokkal kevesebből is. Persze Izland sosem lesz olcsó túra, egy-kétszázezer forintot fel fog emészteni fejenként. 

A szigetország alig három éve került fel a fapados turisták célpontjai közé. Pár éve még tapsikolhattunk egy oda-vissza 100 ezer forintos jegy láttán, ma már csak azoknak kell ennyit fizetni, akik nem néznek körül az ajánlatok között. Az easyJet Londonból repüli Reykjavíkot egészen elfogadható áron. Most halál, 70-100 font közti árak vannak, november végére is csak 50-60 fontra megy le az odaút ára. Valójában ez csak technikai jellegű megfigyelés, mert Izlandra úgysem ebben az időszakban kell menni, hanem májustól. Az ország lényegében csak májustól augusztus végéig járható. Egyelőre májusig lehet foglalni.

Május. Kies vagy kietlen?

Májusban akár 30 font alatti jegy is elcsíphető, s a visszaút is megúszható ennyiért. Az úti költség egy londoni ki- és hazajutással, majd egy London-Reykjavík oda-visszával, összesen 40 ezer forint alatt megúszható. Mivel Reykjavíkon egy repteret használ minden társaság, a keflavíkit, ezért nem ügy a bejutás a városba - van még egy kis reptér, de azt nagy utasszállítók nem használják. Azért nem árt fürgének lenni a foglalásnál, az általunk tesztjelleggel kiválasztott május 6-dikai járatra már csak három jegy volt 28,99-ért.

A 125 ezer lelkes fővárosba bejutni a legkényelmesebben autóval lehet. Alsó hangon négy napot érdemes az országra szánni - vagy két hetet, de az már elég húzós anyagilag. A négy napba a fővárosból elérhető csillagtúrákkal lehet mozogni, de ha az egész országot át akarjuk szelni, ahhoz idő kell. Mindenképp autóbérlésben kell gondolkodni, a hegyekbe ugyanis nem is lehet máshogy eljutni - kivéve a szervezett túrákat, de az megfizethetetlen. Mint egyébként nagyjából minden a szigeten. Az út csak úgy hozható ki elfogadható költséggel, ha jó előre készülünk. Egyrészt ideális, ha társasággal megyünk, így el lehet csípni relatíve olcsó apartmanokat. A konyha feltétlenül szükséges, mert étterembe anyagi csőd beülni. Főzni kell, lehetőség szerint olyan alapanyagból, amit otthonról hoztunk. 

Mivel easyvel repülünk, a kézi poggyász ingyen van - érdemes ezért nem Wizzel menni Londonba, hanem a kék-sárgákkal. Ezt alaposan meg kell tömni még Budapesten és Londonban. Itthon mehet a csomagba tészta, rizs, tasakleves - hard core figurák krumplipüréport is hozhatnak -, fűszerek, rúd szalámi, tésztaszósz alapanyag. Londonban pedig fagyasztott hús, ami pár vacsira elég. Ez első blikkre úgy hangzik, mint mikor a bunkó magyar megy buszos túrára és Dubrovnikban előveszi a konzerv sprotnit, mert az le volt árazva, a horvátok hala meg kit érdekel. Valójában a szigeten alig megfizethető az étel. Csak gyorsan romlandó és szállíthatatlan árut érdemes venni a boltban, így tojást, vajat, kenyeret. Zöldséget, gyümölcsöt csak skorbut ellen. Ez most kivételesen nem ultra fillérbaszás, az almát darabra mérik, darabja több mint 200 forint. A lazac és a csirkemell majdnem egy árban van, a hal kicsit olcsóbb, de így is több mint négyezer forint kilója. Kipróbáltuk, gondolom, egyértelmű, mit sütöttünk vacsorára.

Megéri-e szívatni magunkat? Meg. Egyrészt a terephez nagyjából igazodik ez a fajta aszkétizmus, másrészt a látvány úgyis feledteti az összes fillérezést. Reykjavík maga megér egy fél napot, ideális esetben ez legyen péntek. Péntek este ugyanis bebaszpartit tart az egész város, kocsmáról kocsmára járnak a derék izlandiak, minden turistát azonnal felkarolva. Öt fok felett a lányok már színes szandálban járnak - mi meg levesszük a sapkát. A város nagyon barátságos, a legtisztább levegőjű főváros. Nincs ugyanis kéményfüst. Minek, termálvíz fűti a házakat, s az adja a folyóvizet is. A kissé kénes szag egy nap alatt megszokható a fürdőszobában. Készpénz nem szükséges, szó szerint bárhol lehet kártyával fizetni. Ahol áru van, ott leolvasó is.

Pingvellir, törésvonal mellett jó ómen országgyűlést tartani

A négynapos túrába belefér néhány látnivaló, amitől garantáltan eldobja magát a közép-európai erdőkhöz és völgyekhez szokott ember. Egy napot érdemes a három állomásból felépülő arany körútra szentelni, ez minden útikönyv kötelező eleme. Első állomása a Pingvellir nemzeti park. A park területén a kontinentális törésvonalak hatalmas hasadékokat alkotnak, közöttük vezet a turistaút. Itt van az ország legnagyobb tava, ami leginkább a Kis Balatonra emlékeztet, bokros zsombékos. Itt tolták le a helyi erők a világ első országgyűlését 930-ban. Nem szaroztak, az időjárásra való tekintettel két hetet üléseztek júniusban.

A körút második állomása minden gejzírek névadója, Geysir. Amely maga viszonylag unalmas, 2010 óta nem tört ki. Kisöccse, Strokkur ezzel szemben hatpercenként tör ki, akár harminc méter magasba. A kis és nagy gejzír mellett több patak, kis tó is található az egyébként meglehetősen kietlen tájon. Nem ajánlatos belenyúlkálni a vízbe, mert a bugyborgó források mellett közel száz fokos.

Zsebgejzír, de azért tud

A harmadik állomás a Gullfoss vízesés, amely két részből áll, egy tíz és egy húszméteresből. A területen erőművet akartak építeni, de egy helyi nő megakadályozta. Jól tette. A vízesést turistaúton lehet körbejárni, néhol érdemes figyelni a felcsapó habokra, különben jöhet a váltás ruha. A látogatóközpontokban a kaja rettentő drága, de itt a repeta a helyi báránylevesből ingyenes. A kimondhatatlan nevű vulkán, Eyjafjallajökull kisebb kitérővel közelíthető meg, de van itt más vulkán is. A Kerid krátere például egy mélykék vízű tónak ad otthont.

Víz, jég, pára - Gulfoss

Az aranykör után nagyjából annyi a látnivaló, amennyi időnk van. Ha két hétre jöttünk, akkor az alábbi kör után az ország északi részét érdemes körbejárni. Ha csak egy-két nap adatik, akkor Reykjavíktól északra még érdemes szétnézni. Számtalan vízesés dübörög erre, és ezeket nem igen lehet elunni. A legtöbb autóból kiugorva is megnézhető, van azonban olyan is, amelyhez túrázni kell. Ilyen a legnagyobb, 198 méter magas Glymur. A Barnafoss nevű vízesésen kár röhögni, a története ugyanis tragikus. A nevét (gyerekek vízesése) két kisfiúról kapta, akik itt vesztették életüket, amíg szüleik a városban misén voltak. A zuhatag durva, gyors és hangos és olyan nagy kiterjedésű, hogy alig lehet belátni.

Kerid, színorgia

Egy luxust nem lehet kihagyni Izlandon, a Kék Lagúnát, ami egy termálfürdő egy lávamező közepén útban a reptér felé. Itt a fürdőkbe az a víz kerül, amivel már értelmes dolgot nem lehet csinálni (fűteni mondjuk). Fürdő előtt le kell zuhanyozni szappannal, különben a mindig nyugis izlandiak baromira kiakadnak. A szürke kőtengerbe ékelődő türkiz színű víz, a metsző szél és sűrű gőz, a fel-le szálló gépek és a drága sör együtt megmutatják milyen Izland. Varázslatos és megfoghatatlan. Nem véletlen, hogy az izlandiak tök komolyan hisznek a manókban meg trollokban.

Kék Lagúna, csobbanunk?