Van, aki a reptéren alszik és klotyós vízen él. Van, aki a külvárosban száll meg, de sztéket zabál. Van, aki fertőtleníti a ruháját, ha fapadosra kell letennie a seggét. Van a fikamatyi, aki direkt tojik a szabályokra, aztán teli szájjal gyalázza a rendszert. És van, aki a gépen nagy mellénnyel osztja az észt, de amúgy örül, hogy túléli a repülést. Rengeteg magyarul beszélő furcsa szerzet tűnik fel a fapados járatokon, összegyűjtöttük a legjellemzőbb típusokat. Kéretik nem túl komolyan venni, de ha valaki valamelyikben magára ismer, az sem a véletlen műve. Köszönjük törzskommentenlőink segítségét, sokat merítettünk az eddigi legjobb és legmókásabb hozzászólásokból.
Az UFB (ultra fillérbaszó)
Húsz forintért átutazza a kontinenst. Nincs nála más, csak egy közepes hátizsák, benne két póló, három alsógatya, két zokni és egy váltás nadrág. Ha van hely, akkor esetleg egy pulóver. A tisztálkodó-felszerelés kimerül egy 30x50-es törölközőben, egy fogkefében és egy szappanban. A reptéren vizet kizárólag a klotyóban tölt, gépen soha semmit nem vesz. Kizárólag akciós buszjegyekkel, vonatjegyekkel utazik, amelyek ára nem haladhatja meg az egy eurót/fontot. Ott alszik, ahol tud, lehetőleg ingyen, reptéren, vagy ismerősnél, vagy kanapészörföl. Ha mindenképp fizetni kell, legalább guruljon, éjszakai busz, vagy vonat még szóba jöhet. Ha diák, minden múzeumba ingyen megy be - ha ez nem sikerül, akkor vagy besírja magát mint szerencsétlen kelet-európai, vagy hosszan kifejti, hogy a Mona Lisa valójában a XXI. században már egy bájos giccs, és erre a kínaiakon kívül már mindenki rá is jött. Többnyire férfi, nők nagyon ritkán kísérik, aki mégis, az tökéletes kiegészítője: a gyorséttermekben ő gyűjti be a tasakos sót és cukrot. Negyven év fölött igen ritka.
Az elvek embere
Tipikus mondata: egyszerűen nem vagyok hajlandó X-nél többet fizetni ezért. Teljesen mindegy, hogy ez egy kéteurós buszjegy, egy tízeurós szállás vagy egy ötezer forintos repülőjegy. Az elveihez akkor is tartja magát, ha csak tíz cent a difi. Simán alszik minden éjjel máshol csak azért, mert a második, harmadik szálloda adott napon akciót hirdet. Nem száll reptéri transzfer buszra vagy reptérvonatra, mert az kikúrás. Ha máshogy nem lehet kijutni a reptérről, vagy kamu jeggyel próbál meg menni, vagy egyéb trükköket alkalmaz: ellóg egy megállót a vonattal, majd mint aki épp suttyófalva alsón szállt volna fel, megveszi a jegyet az első állomáson. Ha ez nehézkes, mert a jegyet külön kell megvenni és érvényesíteni, nagyon ideges lesz. Mindenhonnan bezsákolja a tusfürdőket, és baromira utálja a falra szerelt tusfürdő-adagolót. Konzervatívan étkezik, vagyis a helyi gyorséttermi csórómenüt megveszi - főleg ha utántölthető az üdítő - az all you can eat ajánlatokat szereti. Minden ingyen megtekinthető múzeumot, parkot, kastélyt megnéz, elvégre kulturálódni jött. Csak tömegközlekedéssel utazik, lehetőleg napi vagy heti jeggyel. Ha férfi, akkor a hozzá kapcsolódó nő rendszerint ideges vagy húzza a szájat. Ha nő, akkor a hozzá tartozó férfi sóhajtozva bólogat és húzza a bőröndöt.
A HFB (hedonista fillérbaszó)
Neki is van saját limitje a szállásra, utazásra, étkezésre. Ettől azonban simán képes eltérni, attól függően, hogy épp mi a kényelmes. Ügyesen levadássza az olcsó jegyeket és a szállásoknál is átolvas hatezer vendégvéleményt, mire rábök a legjobb ár/érték aránnyal bíróra. Tenyerét dörzsölve talál olcsó bejutást a városba, vagy kicuccol a külvárosba, mert ott olcsóbb a szobaár, de mindenhol megkóstolja a helyi kajákat, ott, ahol a helyiek eszik. E mellett ha csak úgy megkívánja, bárhol bedob egy sztéket Guiness sörrel egy fasza kis helyi étteremben. Ha elragadja a hév, a kínos alapossággal összeállított fapados útitervet simán megterheli egy durva belépőjeggyel, vacsorával, vonatozással. Végül valahogy sosem sikerül neki az igazán spórolós kiruccanás. Jellemző a férfi-nő, illetve a középkorú nő - középkorú nő kombináció, nagyobb csoportok ritkák. Altípusa: aki ezer óra keresgélés után megszerzi az olcsó jegyeket, majd kiszámolja, mennyit spórolt és rögtön elkölti drága szállodára és éttermekre.
Az arányt tévesztett
Jellemzően nő, aki azt hiszi, adott városban szükségszerűen minden sokkal olcsóbb és az épp meglátott termékre egyszerűen égető szükség van. Mindegy, hogy ez egy cipő, egy szalmakalap, egy csicsás szappan vagy valami mütyűr a gyereknek. Elképesztő összegeket képes költeni, miközben nagyon szeretne olcsó nyaralást. Csak hát inkább beül a legdrágább kávézóba a sétálóutca közepén, mert nagyon jól néz ki az a kanapé - ahol egyébként már ülnek mások. Hazafelé alig fér bele a bőröndjébe, amit a határozott típus megold - vagyis ha kell, minden vásárolt holmit magára aggat, de az a rohadt bőrönd akkor is belefér a próbarekeszbe. A nem határozott típus meg fizeti a durva felárárat a feladott csomagért.
A ponthuszár
Az eddigi kategóriák bármelyikének altípusa. A gyufáért és az élesztőért is Wizz kártyával fizet 20 forintot a kisboltban, hogy gyűjtse a repülőjegyre beváltható pontokat. Persze minden rezsiköltséget is kártyával egyenlít ki, bármikor bármiért csenget, a következő ingyen repjegy lebeg a szeme előtt. Amikor összejön 8 ezer pont, ünnepélyes külsőségek közepette megveszi a jegyét oda, ahova kijön ennyiből egy retúr, majd megnézi, milyen látnivaló van a környéken. Ha fix úti célja van, ahova a Ryanair elvisz 10 ezerért, a Wizz meg 15-ért, inkább fizet utóbbira pontból, mert szerinte az ingyen van.
A felvágós vendégmunkás
Főleg a londoni járatokon lelhető fel. Mennie kell, megveszi a jegyet annyiért, amennyiért látja. Többnyire próbál pihenni, de van, aki nem tud megülni a seggén, ehelyett úrnak mutatja magát. Úgy osztja az észt minden baromságról, hogy legalább 50 ember hallja, vesz drága piát, de úgy, hogy minél többen lássák. Két óra hírnév, azt kell neki, úgy hiszi, ő az egek ura. Pedig csak azért iszik, mert tojik a repüléstől, a földet érés pillanatában ő kezd el ujjongva tapsolni. Aztán megy mosogatni, vagy vécét pucolni. Tipikus alfaja a déli szigetről szabira jövő spiné (Ciprusról haza jövet akadtunk össze vele), aki ordenáré módon berúg a gépen, majd leszállás után mezítláb - mert a magassarkúban felborulna - rugdossa maga előtt a csomagját az útlevél-ellenőrzésnél a sorban és szidja az országot teli tüdőből.
Sznob üzletember
Ha tehetné, állva utazna. Valaki előtte biztos belefingott az ülésbe. Gyűlöli a cégét, hogy fapadossal küldik tárgyalni, bezárták a sok hajléktalan senki közé. Szíve szerint oxigénpalackból lélegezne, mert elviselhetetlen a körülötte levő sok büdös bunkó, inkább csomót köt a brére, nem megy brunyálni, mert ahhoz meg kellene fogni a vécéajtón a kilincset. Próbál inkább aludni, hogy túlélje, közben a kormányt szidja, hogy hagyták bedőlni a Malévot. Amikor felébred, leszállásig a sztyuvikat ugráltatja és basztatja, hazaérve minden ruháját elküldi fertőtlenítésre.
Szabályleszaró fikamatyi
Nem lenne pénze másra, csak a fapadosra, de ő magyar, nem érdeklik a szabályok, azokat majd ő írja. Jól megbüntetik a túlsúly miatt, innentől csak egy érdekli: minél jobban lejáratni a céget, hogy senki se utazzon velük. Teleszemeteli a Facebookot, ír a Homárra és úgy érzi, rögtön kevesebben repülnek fapadossal. Aztán rájön, hogy kikúrt vele az élet és nincs másra pénze, újra foglal fapadra. Bármi történik, ő csak jól járhat: megint szarik a szabályra, ha megússza, ő az élet császára, átverte a mocskos szolgáltatót, ha meg újra lebukik, jöhet újra az egóját éltető kurvaanyázós bosszúhadjárat.
Az első utazó
Parázik, ez alap. A kisebb turbulenciáknál is vizet facsar a karfából, úgy szorítja. Mindenre rácsodálkozik, a szekura (hogy ez mekkora baromság), a ferihegyi karámra (hogy ez milyen hulladék egy rendszer), a sztyuvikra (milyen colosak). Vicces altípus az először utazó nagymama, aki szerencsésebb esetben a családjával utazik - szerencsétlenebb esetben kimegy meglátogatni az unokát, és elkallódik egy akkora reptéren, ami nagyobb, mint a kisváros, ahol él. A nagymamát általában a négyéves unoka is hasznos tanácsokkal látja el: mama, ne félj, mama, így kell bekötni, mama, most nem tudsz pisilni. Rácsodálkozásai olyanok, mint a kisgyerekéi: hangosak, jogosak és nem lehet kibírni röhögés nélkül.
Utolsó kommentek