Egyre egyértelműbb, hogy bejött a Ryanairnak a szakítás a gyalázatos szolgáltatási színvonallal, novemberre is kitűnő számokkal rukkolt elő a cég. Hol vannak már a vezérigazgató utaspicsábaküldései, ma már az üzleti utasokra hajtanak, városközeli fő repterekre koncentrálnak és újra piacot rabolnak. Gondban a folyton sztrájkokkal küzdő hagyományos légitársaságok, de a Wizz is felkötheti a gatyáját.

Egy éve még olyan könnyű lett volna vicces posztokat írni csak azokból a mondatokból, amiket Michael O'leary pöttyintett el. Kedvenc szórakozása volt az utasok elhajtása melegebb éghajlatra, meg tőlük függetlenül is akkora baromságokat mondani, ami fokozott médiafigyelmet irányított rá és cégére. De egyszer csak, a 2014-es üzleti évben egyszerűen leállt a növekedés, látványosan romlott a pénzügyi eredmény, s ennek hatására a részvényesek tavaly ősszel váltásra kényszerítették. A vezér leállt a tahósággal, a Ryanair pedig elkezdett odafigyelni az utasokra. 

Igazából ez volt a kézenfekvő változtatás, mely nem kerül túl sokba, de bőven hozhat új utasokat. Persze sokan mondták azt is, hogy a költségek egyértelműen emelkednek, s ezt nem sikerül majd kompenzálni új utasok megnyerésével. Valóban igen nagy kérdés volt, hogy bejön-e nekik a váltás, s most egyre inkább úgy tűnik, hogy igen.

Fellélegezhetnek a Wizz Air utasai: nincs több csomagos szemétkedés a beszállítókapunál, nem kell azon aggódni, hogy a kézipoggyász miatt, amivel évek óta utazunk, egyszer csak megbüntetnek. Öröm ez blogunknak, de leginkább a kommentelőknek, s végső soron az összes tisztességes utasnak: olyan sokan írták le véleményüket, hogy azt a légitársaság figyelembe vette és gyorsan változtatott. Mostantól deklaráltan méltányosságot és rugalmasságot ígér a csomagokkal kapcsolatban a Wizz. A Budport ellenben kiakadt és beszólt a Wizznek, állítva, hogy a légitársaság kérte a keménykedést és eddig elégedett is volt vele.

Vége a Wizz Airnél a csomagos vegzálásnak: a légitársaság felszólította földi kiszolgáló partnerét, hogy azonnali hatállyal függessze fel a Budport szolgáltatásainak használatát.  Ez a cég volt az, amely a csomagok mérését végezte, s gyakran akár pár milliméter túllógás miatt keményen büntette az utasokat. Ráadásul rengeteg panasz érkezett az utasoktól a budportos személyzet nem megfelelő viselkedésére, magunk is többször láttuk, hogy még a beszállítást végző kollégáik is a fejüket csóválták, látva, hogy mit művelnek az utasokkal a csomagosok.

Újabb sorral csökkent a légitársaságok kifogásgyűjteménye a késésért fizetendő kártérítések ügyében.Nem is kell változnia ahhoz az uniós szabályozásnak, hogy jobban járjanak az utasok, különböző perekben egyre több olyan okra mondják ki a légitársaság felelősségét, melyeket ők megpróbáltak rajtuk kívülinek, elháríthatatlannak beállítani. 

Az Európai Bíróság minap hozott ítélete szerint nem számít vis maior esetnek, ha a reptéri melósok bénák és nem tolják rendesen a géphez a lépcsőt. Történt, hogy egy ilyen lépcsőt sikerült úgy nekibarmolni egy gépnek, hogy annak megsérült a szárnya, emiatt extra javításra kellett vinni a madarat. Menetrend borult, ideges utas kártérítést kért a késésért, a légitársaság meg azt mondta, bocs, ez vis maior volt, Johann nem vette fel a szemüvegét, rajtunk kívül álló ok, csókolom.

Sokáig nem hittük, hogy utasalázásban a Wizz Air képes túlszárnyalni a Ryanairt, de legutóbb saját bőrünkön is megtapasztalhattuk, milyen az, amikor az elborult agyú poggyászmérő kisiparos mindenképp le akar húzni 45 euróval. Horrortörténetek a trehányul pakoló utasokra vadászó gátlástalan pénzbehajtókról, döntően a budapesti reptérről. Vigyázat: hiába csúszik-mászik földön az utas, 10 milliméter hiba is végzetes lehet.

Igencsak meglepődtünk, amikor egy korábbi, a Wizz és a Ryanair szolgáltatásainak részleges összehasonlításáról szóló posztunk kommentjeinek majdnem fele arról szólt, hogy mennyire gané módon bánnak az utassal a Wizz csomagszabályainak betartatói. Azt mi is tapasztaltuk, hogy mióta a nagy kézipoggyász is fizetős lett, egyre jobban megvizsgálják a motyók méreteit, de nagyon durva utasszívatásba nem botlottunk, magunk pedig mindig betartottuk a szabályokat, soha nem kerültünk büntetésközelbe. De annyi horrorsztoriról írtak az olvasók, hogy úgy döntöttünk: szemezgetünk belőlük, valamint a következő utunkon behatóan megvizsgáljuk a csomagellenőrzők munkáját. Sikerült, méghozzá közelből, nagyon kevésen múlott, hogy nem aláztak szénné és perkáltattak velünk is 45 eurót. De erről lentebb, íme néhány - ma már számunkra is teljesen hihető - elképesztő történet a kommentelőktől.

Gyönyörű tenger, sok különböző kincset rejtő kis sziget, kellemes 30 fok és magyar árak. Ilyen például a görögországi Kükládok szigetcsoport előidényben. A két nagy szigetre, Mikonoszra és Szantorinire ilyenkor még a fapados jegyek is jóárasítottak, a szigetek között pedig már jó a hajóközlekedés. Mindenki megtalálhatja maga kedvenc szigetét, Szantorini pedig kötelező, maga a csoda. Ha csak négy napunk van, már érdemes nekivágni, de 10 nap az igazi, most érdemes foglalni a jegyeket.

Néhány éve felfedeztük, hogy akad néhány olcsó jegy Mikonoszra és Szantorinire az idény kezdetén. Ezekre a repterekre akkor a fapadosok közül még csak az easyJet repült, de a közeli olasz repterekről csak június végétől. Csak Londonból volt lehetőség a május elsejéhez kapcsolódó hosszú hétvégén megjátszani a dolgot, de bevállaltuk a cikkcakkozást is és megérte. Láttunk négy szigetet, hajóztunk közöttük, mindegyiket másért szerettük. És kihoztuk bagóért, egyik UFB társunk például kényelmesen eléldegélt négy napig a kéteurós giroszokon.

Most újra megnéztük, mennyiért lehetne kihozni egy hasonlót és még javult is a helyzet.

Ideális esetben túl sokszor nem kell agyalni azon, hogy hová menjünk nászútra, de legalább egyszer az emberek többsége eljut erre a pontra. A Maldív-szigetek és egyéb drága helyek kapásból kiesnek, de azért az anyósék kápolnásnyéki, szocreál nyaralója és a fehér homokos tengerpart között lehet keresni egy szimpatikus nyúlcsapást. Van pár hely, város elérhető áron és távolságban, amelyek szóba jöhetnek, s ahol önfeledten lehetünk a borsó meg a héja. Szubjektív, alaptípusokat tartalmazó lista.

Az első nyilván Párizs. Már az elvárás és az alaphangulat miatt is. Mondjuk az újasszonytáncból összeszedett pénzből egy kicsit le kell kanyarítani, hogy a vacsorákat, borozgatásokat is igazán búgatós helyen tudjuk elkölteni. Nem kell nagyon extra szállásban gondolkodni, itt ugyanis az egy srófra gyártott szállodák is egyediek. Mert ez Párizs. A szobák kisebbek, de valami extrával - függöny, burkolat, dísz - ezek a kicsi szobák és terek inkább intimitást adnak. Sugárutak luxusboltokkal, sikátorok csóró művészekkel, kibontott hajú, rúzsozott lányok, száraz fehér bort kortyoló, rádiót hallgató hajléktalanok. Fondü, békacomb, kávé. Ha lehet, gyalog közlekedjünk, ne bokszoljunk a fotózó turistákkal La Giocondáért, és sötétedés után nézzünk le a Mars mezőre a toronyhoz.

Hiába lel az egyszeri utas olcsó repjegyet, ha a bejutás a városba, meg a szállás ára égbe nyomja a költségeket. London jó példa arra, hogy különösen könnyű beleszaladni irgalmatlan kiadásokba, de aki résen van és ismeri az olcsó szolgáltatókat, hatalmasat spórolhat. Íme a legfontosabb cégek, amelyeket ismernie kell minden smucig utasnak, de az se árt, ha figyelembe vesszük játékszabályaikat, gyengéiket. Friss tapasztalatok a legolcsóbbakról.

easyBus

Az easyJet-alapító Stelios jó sok mindenbe belekezdett az easy brand alatt, volt ami befuccsolt és van, ami még ma is működik. Az easyBus a londoni repterekről üzemeltet járatokat a városközpontba. Nagyon olcsó tud lenni, gyakran 1 fonttól adnak jegyeket, de minden második ülés után ugrik az ár, hárman már nem tudnak azonos áron foglalni. Ennyi a pozitívum, a többi a figyelmeztetés. A kisbuszok mocsok kényelmetlenek és a menetrend tartása is nehéz feladat nekik újabban.

Évekig bosszankodtunk azon, hogy milyen drága és bonyolult a repülőtereken internetet csiholni, hogy legalább a leveleit ellenőrizhesse az utas, erre most kitört az ingyenes wififorradalom. Hirtelen szinte mindenki díjmentessé tette a wifi használatát, persze a többség csak egy meghatározott időtartamra. Már csak néhány fos fapados reptérről tudunk, ahol izmoznak és nem biztosítják ezt az alapvető szolgáltatást.

Az európai repterek nagy része egészen tavalyig az utaslehúzás biztos módszerének tartotta azt, hogy fizettetett a wifiért. Utasoldalról ezt a legnagyobb tahóságok között tartottuk számon, főleg, hogy maga a fizetési procedúra nem volt egyszerűen megoldható, több perces pöcsölés-szerencsétlenkedés, űrlapkitöltés és bankkártyaadat-begépelés kellett ahhoz, hogy a júzer hozzájusson a nethez. Aztán végre eljött az áttörés: idén végre beadta a derekát az összes nagy reptér, majd a kicsik is beálltak a sorba.