Az emberi hülyeség és korlátoltság rendkívül szerteágazó, ennek köszönhetően annak eredménye is sokrétűen mutatkozik meg a világban. Sajnálatos módon ezek az eredmények rendszerint katasztrófákat, elképesztő mértékű pusztításokat és feldolgozhatatlan veszteséget jelentenek. Ezekkel a turista is találkozik, akkor is, ha nem akar. Hát még akkor, ha igen, Észak-Cipruson.

Ha valamilyen toplistát kellene készíteni a legértelmetlenebb pusztításokról, azon Famagusta bizonyosan előkelő helyen szerepelne. A törökök Gazimagusának nevezik Ciprus hajdan legcsodálatosabb partvidékével rendelkező városát, amely az 1974-es török offenzíva áldozatává vált - a ciprusi konfliktusról és a török dózerről itt lehet részleteket olvasni. 

A törökök benyomulását követően a sziget több mint egyharmada került Törökország fennhatósága alá. Az északi és déli részt egy demarkációs vonal, egy sáv választja el, amelynek része egyebek mellett a főváros, Nicosia néhai repülőtere és Famagusta homokos partja több kilométer hosszan. A tenger felé sétálva egyszer csak kerítésbe botlunk, táblák figyelmeztetnek, hogy tilos belépni, fényképezni, mert a kerítésen túl katonai terület található. Sok mozgást ugyanakkor nem láttunk, több turista nézelődött át a kerítésen és kattintott stikában.

Ez a terület egyszerűen a város egy része. Több utcányi szélességben több kilométer hosszan egészen a tengerig el van kerítve. Annak idején szanaszét lőtték a házakat, szállodákat, a turisták és a lakosok mindenüket hátrahagyva menekültek a török hadsereg elől. Ami pedig hátramaradt, az az enyészeté lesz lassan. Az elkerített részhez nem nyúlnak, a házak rohadnak, omladoznak, az utcákat és kerteket felverte a gaz - a gugli műholdas térképén egészen mély zöld már ez a rész, látszik, ahogy benő mindent a növényzet. Az elkerített területen túl viszont épül, szépül a tengerpart és a város.

Persze a törökök sem teljesen ostobák, hogy a sziget legszebb, aranyhomokos partját teljesen elkerítsék. Nem megy le egyenesen a partra a kerítés, elkanyarodik,így épen marad egy néhány száz méteres partszakasz. Egy vékony kis sávon szépen le lehet menni a vízhez, vannak székek, kocsmák, klotyók, összességében nagyon impozáns kis szakasz várja a fürdőzni vágyókat. Kicsike szépséghiba a történetben, hogy a kocsma fala alig egy méterre van a bádogkerítéstől, amely mögött lassan rohadnak a szétlőtt szállodák és a tokostul kiszakított ajtók.

Magyarországról a fapadosok természetesen a görög oldalra repülnek, Észak-Ciprust el sem ismeri a világon egyetlen állam sem Törökországon kívül. De délről évről-évre egyre könnyebb átjutni Észak-Ciprusra, pár éve már az autókölcsönzők nagy része sem tiltja. De kockázat azért van. Kiegészítő biztosítást kell megvenni a határon húsz euróért három napra, de ez a másik fél kárát fedezi, ha balesetet okozunk. A saját kárunkra semmit térít a déli biztosítás. Érdemes gyalog átmenni a határon, például Nicosia főutcáján és a török oldalon bérelni.

A sziget csücskébe, a nagyon szép Karpas félszigetre nem lehet egy nap alatt elmenni és visszajönni, ahhoz mindenképpen a török oldalon kell aludni egyet. De e nélkül egy reggeltől estig körbe beleférnek a legfontosabb északi látnivalók: Kyrenia (Girne) semmiképp se maradjon ki. Arra azonban érdemes figyelni, hogy a görög szállásadóinknak ne nagyon reklámozzuk a török oldali kirándulást. Számukra az offenzíva még mindig rendkívül traumatikus élmény, emlegetése felesleges feszültséget szül.